Mit bukunk az állami mobilszolgáltatóval?

Olyan frekvencia, amin mobiltelefonálni, mobilnetezni tudunk, szűkösen áll rendelkezésre. Ebből az következik, hogy a mobilpiacra való belépésnek fizikai korlátai vannak: ha nem szabadítanak fel újabb frekvenciasávot, több szolgáltató nem fér el a rendszeren. Ebből pedig az, hogy a piaci szereplők hajlandóak érte sokat fizetni az államnak. Az új belépők mellett a piacon már jelenlévők is, mert ők plusz frekvenciatartománnyal jelentősen tudják javítani a szolgáltatási színvonalukat.

Egy negyedik piaci mobilszolgáltató azért lett volna előnyös, mert a jelenlegiekről nem mondható el, hogy kíméletlen versenybe hajtanák egymást. Magyarországon a lakosságnak meglehetősen drága a mobilhasználat, de az is sokat elárul a szolgáltatók békés egymás mellett éléséről, hogy piaci részesedésük lényegében évek óta nem változott.

Egy új, komoly iparági belépő jellemzően már nem tudja letarolni a mobilpiacot, azonban ha a vállalatnak van valamilyen komoly versenyelőnyt jelentő egyedi tudása vagy képessége, tisztes 10 százalék feletti piaci részesedést harcolhat ki magának. Közben ráadásul erős versenyre kényszeríti a többieket (számos európai országban eddig elfért négy, a nagyobbakban akár ennél több szereplő is).

Ezek fényében nem meglepő, hogy a pályázat kiírásakor kettős célt fogalmazott meg a médiahatóság. Egyrészt egy negyedik életképes piaci szereplő belépését szorgalmazták, amely felpörgetné a mobilszolgáltatók közti versenyt, és több száz milliárdos beruházást hajtana végre egy új hálózat kiépítésével. Másrészt pedig megpróbálták a lehető legnagyobb költségvetési bevételt kihozni a tenderből. Állami szereplő szóba sem került, hiszen az állami szerepvállalást egy 2011 júliusában megjelent kormányrendelet kizárta.

Az aukció a kulcs

A tender célja az volt, hogy a 900 MHz-es tartományban értékesítsenek egy 10,8 MHz szélességű szeletet. Fontos tudni, hogy a jelenlegi szolgáltatók mindegyikének 8 MHz áll már jelenleg is a rendelkezésére, illetve hogy technológiai okokból egy új szolgáltató csak úgy tud elindulni, ha legalább egy 5 MHz-es frekvenciatartományt kap meg egyben. A már jelenlévő szereplők jóval nagyobb összeget tudnak kínálni azonos frekvenciamennyiségért, mivel nekik már ki van építve a több százmilliárd forint értékű hálózatuk, míg az új belépőre még vár ez a kiadás, tehát kevesebbet fog tudni kínálni egy pályázaton.

Fotó: NMHH

Így érthető, hogy legalább 5 MHz-et a többitől külön kellett pályáztatni úgy, hogy azért a jelenlegi szereplők csak akkor licitálhassanak, ha nincs új belépő. A maradék 5,8 MHz frekvenciát hat kisebb darabban kínálták minden résztvevőnek. Így megvolt a lehetőség, hogy akkor is felkavarják a piaci szereplők egyensúlyát és fokozzák a versenyt, ha nincs új jelentkező – mondta az árverési kiírás koncepciójának összefoglalását segítő Ilyés Márton, aki az azzal kapcsolatos munkákat vezette az NMHH-nál 2011 novemberéig.

Fotó: NMHH

A maximális bevételt az egyfordulós aukció biztosította volna mindkét esetben. Ha csak az adott frekvenciablokkért kínált árat tartalmazó borítékot kell leadni, akkor minimálisra csökken a kartell veszélye. Azaz a szereplőknek hiába érné meg összebeszélni, és közösen alacsony árakat beadni, nem bízhatnak egymásban, mert túlságosan megérné kiugrani a buliból, és egy kicsivel többet kínálni a végén.

Fotó: NMHH

Összességében tehát kifejezetten biztatóan indult az árverés, alacsonyabb fogyasztói árakat és jelentős bevételt ígérve a nehéz helyzetben lévő költségvetésnek. Összevetésképp: egy hasonló frekvenciatender Görögországban tavaly novemberben 114 milliárd forintnyi bevételt hozott az államnak. Igaz, hogy azon kissé több frekvenciát osztottak ki, de a görög gazdaság kilátásai és jövőképe lényegesen rosszabb, mint a miénk, így ott kevésbé ígéretesek az üzleti, terjeszkedési lehetőségek.

November végén a nagy 5MHz-es blokkra két pályázóval lehetett számolni, a romániai székhelyű, de Magyarországon is működő, kábeltévé-, telefon- és internetszolgáltatást nyújtó Digi (pontosabban az RCS-RDS), valamint a vietnami állami Viettel egyaránt több millió ügyféllel és jelentős tapasztalattal bír a hírközlési iparágban. A vietnami hadsereg kötelékébe tartozó Viettel az egyik leggyorsabban növekvő mobilcég, jelenleg hat országban több mint 63 millió előfizetővel bír.

Bocs, újragondoltuk

Azonban a frekvenciaárverés feltételei néhány nappal a pályázat leadási határideje előtt komolyan megváltoztak, így lehetővé vált a jelentkezők kizárása. Bekerült például egy olyan „alakilag érvénytelen” kitétel, aminek akkor minősült egy pályázat, ha a jelentkezők teljes konzorciumán belül akár egyetlen vállalatnak is volt lejárt piacfelügyeleti-díjtartozása 2011-ben, illetve ha bármilyen versenytanácsi vizsgálat folyik ellenük. Ahol tehát a pályázó bármely leányvállalatának volt elmaradása, ott hiába fizették azt már be – akár büntetéssel együtt –, érvénytelenítik a pályázatukat.

Ez azért durva feltétel, mert egyrészt a feltételek módosításkor pontosan tudni lehetett, hogy kinek van ilyen tartozása, vagyis ezzel egyszerűen kizárták a Digit. Egy általunk megkérdezett iparági jogász szakértő szerint ez könnyen uniós jogba is ütközhet, mert a pályázatok során a diszkrimináció tilalma a belföldiek elleni lépésekre is vonatkozik.

Másrészt tartalmi szempontként is értelmetlen, hogy a teljes vállalatcsoportra alkalmazzanak ilyen szigorú feltételt. Nehezen indokolható, hogy ha például egy cégcsoportnak a képeslap-üzletágban van díjtartozása, attól miért ne tudna beszállni a mobilpiacra, pláne úgy, hogy ezt azonnal be se fizetheti az érvényes pályázatért. Különösen akkor, ha az életképes új belépő elindítása a pályázat elsődleges célja.

Az pedig egy jól elrejtett törvénymódosítás miatt sokaknak nem tűnt fel, hogy októberben lehetővé vált az állami szereplő indulása is. Már csak azért sem, mert nem sokkal korábban még azt nyilatkozta Fellegi, hogy „a piacnak kell dönteni a negyedik szolgáltató ügyében, az állam feladata biztosítani a lehetőséget”. Az eredeti kiírást az NMHH leszedte a honlapjáról, és már csak a módosított verzió érhető el.

Egyik zsebből a másikba

A Digit tehát kizárták a leányvállalatai díjtartozása miatt, így azt se lehet tudni, hogy mennyit kínáltak volna. A Viettelt szintén formai okokra hivatkozva utasítottak el, náluk talán némileg jogosabban, bár a pályázatot itt sem láthatta senki. Azonban, mondják ágazati elemzők, ha tényleg új belépőt akarnak, akkor az olyan formai hibákat lehetett volna pótoltatni, hogy ne kapcsos fűzésben adják le a pályázatot, vagy hogy a cég teljes körű képviselője is írja alá azt, hiába van jogosult meghatalmazott. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy a kiírást olyan rövid idővel a beadási határidő előtt változtatták meg, hogy a Viettel valószínűleg beszerezni sem tudta Vietnamból az összes szükséges dokumentumot, pláne nem lefordíttatni.

Miután gyakorlatilag kizárták a többi jelentkezőt, viszonylag egyszerűen nyert egy frissen alakult állami cég, ami a Magyar Posta és az MVM közös projektje lesz, és amit az MFB finanszíroz. A jelenlegi piaci szereplők azért még megtámadták az eredményt, mert ha esetleg az állami cég sem kaphatná meg a frekvenciát, akkor közöttük kellene szétosztani. Ám miután ott kellett reklamálniuk, ahol a döntés született – a médiahatóságnál –, csekély az esély arra, hogy ennek érdemi eredménye lesz; ágazati forrásaink szerint ezt a cégek inkább csak időhúzásnak szánhatták. A Digi és a Viettel pedig nem is fellebbezhet, mert ők a kizárás miatt nem számítanak ügyfélnek az eljárásban.

Az állami cég 4 milliárd forint plusz áfáért vitte a jóval értékesebb, egyben lévő 5 MHz-es sávot, a maradék hat, összesen 5,8 MHz-nyi sokkal kevésbé értékes szeletért pedig több, mint a nyolcszorosát, áfa nélkül 33,9 milliárdot adott összesen a Vodafone, a Telenor és a Magyar Telekom. Piaci forrásaink szerint a görög tapasztalatok alapján, ha az állam mégse akar új szolgáltatót, és a jelenlegieknek osztja ki a frekvenciát, a 100 milliárd forint feletti összbevétel is elképzelhető lett volna. De nyilvánvalóan az új belépő is milliárdokat jelenthetett volna a nulla bevétel helyett – hiszen most az állam az egyik zsebéből átfolyatja a pénzt a másikba.

Az állam további 6 milliárdért extra frekvenciákat is adott önmagának, vagyis az új állami szolgáltatónak. Piaci becslések alapján a saját hálózat kiépítésére az államnak még 150-200 milliárd forintot biztosan kell költenie következő években.

És nagyobb verseny sem lesz

Ha nincs bevétel, legalább a verseny erősödni fog, gondolhatnánk. Az állami szereplővel azonban több komoly baj is van. Az állami mamutcégek Magyarországon a legkevésbé sem a hatékonyságukról ismertek – és itt nem csak a Malév vagy BKV friss példáira érdemes gondolni –, a Posta és az MVM nem számítottak eddig feltétlenül a piaci logika hazai apostolainak. Ráadásul mindkettő körül gyakoriak a korrupciógyanús ügyek. Nem sok jót sejtet az sem, hogy egy Magyar Postánál dolgozó forrásunk szerint „úgy hiányzott ez nekünk, mint púp a hátunkra”.

A Posta ráadásul már korábban is próbálkozott a Vodafone-nal közösen a mobil-üzletágban, de a Postafon program hosszú szenvedés után elég nagyot bukott. A virtuális szolgáltatás kudarcából arra lehet következtetni, hogy a Posta szervezete egyszerűen nem alkalmas versenyképes értékesítésre a mobilpiacon.

Állami dolgozónak állami mobilt?

A név nélkül nyilatkozó piaci forrásaink sem tartják komoly versenytársnak az állami céget. Még akkor sem, ha mint ahogy ezt rebesgetik, az összes állami dolgozónak kötelezővé teszik az átlépést – bár a közbeszerzésekre elvileg szintén pályázatot kéne hirdetni.

Leginkább azért, mert a versenytársak úgy gondolják, hogy hiába van az MVM tulajdonában egy gerinchálózat, amire építve némileg olcsóbb lesz az egyébként még több száz milliárd forintos beruházás, az állami cégeknél nem lesz meg az egyébként különösen bonyolult mobilszolgáltatási technológiához szükséges versenyképes tudás, illetve marketingszempontból sem érzik őket erős konkurenciának. Jelzésértékű, hogy információink szerint a másik erős kábelszolgáltató, a UPC többek közt azért nem indult, mert a várható hasznokhoz képest túl bonyolult iparágnak tartották a mobilpiacot.

Helyzetbe hoznak

Ami kérdésessé teszi még az állami szerepvállalást, arra maga a frekvenciapályázat az ijesztő példa. Ha az állam a tulajdonosa a szabályozó hatóságnak és egy jelentős piaci szereplőnek is, akkor hajlamos lehet a saját cége helyzetbe hozásához alakítani a játékszabályokat. A Corvinus Egyetem Korrupciókutató-központjának tanulmánya szerint az állam például a villamosenergia-piacon 26–38 milliárd forintnyi járadékszerű jövedelmet csurgatott az MVM-nek az elmúlt években. Most ők fognak 150-200 milliárdért hálózatot építeni, holott az állami infrastrukturális megaberuházások nem épp a hatékonyságukkal hívták fel magukra a figyelmet a múltban.

Más európai országban is előfordul, hogy az állam tulajdonos egy nagy távközlési cégben, de szinte mindig kisebbségi, stratégiai tulajdonosként szerepel. Az pedig teljesen példátlan, hogy egy viszonylag telített piacon az állam egyedül lépne be, vállalva a hatalmas költségeket és szaktudás hiányát. Úgy tűnik emellett, hogy még a kormány is megosztott volt az ügyben, az állami cég indulásának információink szerint a telekomos múltú Fellegi lemondásához is köze lehetett.

Mi lesz most?

Az biztos, hogy tavasszal elindul az állami szolgáltató. Hiába nincs még kiépítve a saját hálózata, a hatóság roaming kötelezettséget írt elő a többi szolgáltatónak, azaz kötelesek bérbe adni a hálózatukat az új belépőnek egy maximált áron – az eljárás hasonló lesz ahhoz, mint amikor legutóbb a Vodafone lépett be a piacra.  A jelenlegi szereplők joggal érzik úgy, hogy az EU által is kifogásolt 61 milliárd forintos távközlési különadójuk nemhogy nem a válságkezelésre ment, hanem ők finanszírozták a saját konkurenciájuk felépítését.

Az állam elesett akár 50-70 milliárd forintos bevételtől, cserébe két állami cég együttműködésével fognak elkölteni több százmilliárdot. Akkor, amikor közben 200-300 milliárd forintnyi megszorításról tervezünk tárgyalni az IMF-EU párossal, és amikor eleshetünk 144 milliárd forintnyi EU-s támogatástól, ha nem tudunk érdemi hiánycsökkentést elérni.

Vagyis az eredeti célokhoz képest lényegében eredmény nélkül ért véget a frekvenciatender, sem a nemzetközi példák alapján elvárható nagy bevétel nem folyt be, sem érdemi versenyélénkülés nem várható.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!