Így ússza meg az állam a dinnyekartellt

„A Gazdasági Versenyhivatal is azt mondta, hogy én kartellezek. Igen? És akkor mit tudnak velem csinálni? Vagy a minisztériummal? Vagy a kormánnyal?” – mondta korábban Budai Gyula, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára egy megyei fórumon.

Úgy tűnik, neki lett igaza.

Szeptember elején a magyar versenyhatóság antitröszt irodája arról értesítette az ügyet bejelentőt, hogy nem vizsgálódik a Vidékfejlesztési Minisztérium ellen a dinnyekartell ügyében. A magyar versenyhivatal szakértőinek megítélése szerint a versenytörvény hatálya ebben az ügyben nem terjed ki az állami szereplőre.

Közhatalmi aktus

Ez önmagában nem azt jelenti, hogy a GVH azt állapította volna meg: amikor Budai Gyuláék összehívták a kiskereskedelmi láncokat és a dinnyeszövetséget, hogy „összefogjanak a termelők érdekében”, nem korlátozták a versenyt. Mindössze arról van szó, hogy a versenyhatóság úgy ítélte meg, az adott ügyben nem jogosultak a minisztériummal szemben is vizsgálatot kezdeményezni.

A GVH a versenytörvény szerint nem vizsgálhatja az államnak azokat a tevékenységeit, amelyeket közhatalmi funkciója keretében végez, ugyanis a közhatalmi aktusok nem tartoznak a magyar versenyjog hatálya alá – mondta kérdésünkre dr. Firniksz Judit, a Réti, Antall és Társai Ügyvédi Iroda (PwC Legal) versenyjogi szakértője. Ez a megkötés egyébként egyben azt is jelenti, hogy ha az állam nem közhatalmi szerepkörben jár el, hanem olyan gazdasági jellegű, piaci magatartást tanúsít, mint bármely más piaci szereplő, úgy a GVH felléphet ellene.

A piaci szereplők közötti, a verseny korlátozására irányuló megállapodás, illetve összehangolt magatartás a törvény szerint nem csak a szűken értelmezett cégekre vonatkozik, hanem azok egyesülési jog alapján létrejött szervezeteire, köztestületére, és más hasonló szervezetekre is.

A versenytörvény értelmében annak hatálya kiterjed a természetes és a jogi személyekre, valamint a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokra is. A GVH végzésében döntését azzal indokolta, hogy az agrártárca kifogásolt, vagyis elvben kifogásolható magatartása ebben az ügyben nem tekinthető piaci magatartásnak, abból hiányzik a gazdasági (piaci) jelleg.

De mi a piaci?

Arra, hogy mi tekinthető piaci magatartásnak, a GVH 2011-es elvi állásfoglalásai között is találhatunk útmutatást. Eszerint a „piaci magatartás tanúsításának nem szükséges feltétele az, hogy annak eredményeként a vállalkozás nyereséghez jusson”. Vagyis önmagában az a tény, hogy a minisztériumnak közvetlen haszna nem származott a megállapodásból, még nem jelentené azt, hogy részvétele ne minősülhetne piaci magatartásnak.

A versenyhivatal állásfoglalásaiból ugyanakkor az is kiderül: a hatósági jogkör gyakorlása ugyan járhat piaci hatással, de ettől még nem minősül piaci magatartásnak, ezért versenyfelügyeleti eljárásban nem szankcionálható. Firniksz Judit szerint a kiinduló kérdés ebben az ügyben az, hogy amikor a Vidékfejlesztési Minisztérium informális egyeztetésre hívta össze a dinnyepiac szereplőit, azt közhatalmi funkciót gyakorolva tette-e, vagy sem.

De mi a közhatalmi?

Közhatalmi aktusnak, ha a Polgári Törvénykönyv szabályaiból indulunk ki, olyan hatósági rendelkezés tekinthető, amely alapján egy hatóság – a törvényes jogkörében eljárva – szolgáltatásra irányuló kötelezettséget és jogosultságot keletkeztet. Kérdés, hogy egy, a minisztérium által összehívott, dinnyeárról való informális egyeztetés mennyiben tekinthető ilyen rendelkezésnek.

Ha a minisztérium például rendeletben határozza meg a dinnye árát, a piaci szereplőknek azt be kell tartaniuk. Ebben az esetben világos a helyzet: a GVH nem vizsgálódhat, a minisztériumnak ez a közhatalmi aktusa ugyanis kívül esik a hazai versenyjogi szabályozás hatályán. A magyar gyakorlatban azonban nem ez történt: a minisztérium egyeztetést kezdeményezett, amin a termelők kértek, a kereskedők pedig teljesítettékék a kéréseket – hogy a résztvevők legenyhébb magyarázatait idézzük.

Az EU még lecsaphat

Az Index úgy tudja, a dinnyeügy a magyar hatóságnál azután vált igazán kényes kérdéssé, hogy kiderült: a botrány az uniós versenyjogi felügyeletet végző Európai Bizottság figyelmét sem kerülte el. Emiatt fennállt a lehetősége annak, hogy amennyiben a GVH nem indít vizsgálatot, az ügy EU-s szintre kerül. Az uniós versenyhatóság – az EB Versenyjogi Főigazgatósága – ugyancsak jogosult a vállalkozások közti versenykorlátozó megállapodások vizsgálatára, amennyiben azok alkalmasak arra, hogy a tagállamok közti kereskedelmet befolyásolják. Márpedig a magyar eset erről, az import dinnye kiszorításáról is szólt.

Bár tagállammal vagy annak állami szervével szemben az Európai Bizottság sem folytathat kartelleljárást, ha az EU vizsgálódik, úgy a minisztérium felelősségének kérdését nem mellőzték volna. Az állami szervek versenykorlátozásra vezető vagy az uniós belső piac szegmentációját eredményező intézkedései ugyanis – nemzeti jogba ütközés hiányában is – sérthetik a közösségi versenyjogot, amely általában tiltja a versenykorlátozó állami intézkedéseket.

Az Európai Bizottságnak joga van arra, hogy a tagállamok közösségi versenyjogba ütköző intézkedéseivel szemben fellépjen, és az Európai Bíróság előtt az érintett tagállammal szemben kötelezettségszegési eljárást kezdeményezzen. Egy ilyen eljárást a bizottság akár a saját maga vagy a GVH által indított kartelleljárással párhuzamosan is kezdeményezhet. Mindez azt is jelenti, hogy Brüsszel akár a magyar eljárástól függetlenül is vizsgálhat és büntethet ebben az ügyben.

Mi lesz a büntetés?

A kartelleljárás GVH általi megindítása önmagában nem jelenti annak kimondását, hogy az érintett vállalkozások és érdekképviseleti szervezetek a jogsértést elkövették. Az eljárás a tények tisztázására, és ezen keresztül annak megállapítására irányul, hogy történt-e jogsértés. A versenytörvény alapján az eljárás befejezésének határideje hat hónap, amely azonban – az ügy bonyolultságától függően – két alkalommal, egyenként legfeljebb hat hónappal meghosszabbítható. Vagyis adott esetben akár másfél évet – sőt, mivel az eljárás bizonyos szakaszaiban áll az óra, ennél is többet – várhatunk addig, amíg kiderül, valóban kötöttek-e megállapodást az árról a kereskedelmi láncok és a dinnyések.

Hogy végül a GVH, ha talál is szabálytalanságot, milyen bírságot szab ki, azt természetesen még nem tudni. A már említett, 2011-es elvi állásfoglalások között ugyanis szerepel, hogy ha egy állami intézkedés befolyással van a piaci magatartásra, de hagy mozgásteret a vállalati szabad döntésnek – vagyis nem éri szankció azt a szereplőt, aki ellenszegül a kartellkérésnek – akkor büntethetők a kartellezők, de a kiszabható bírság összegének megállapításakor figyelembe lehet venni enyhítő tényezőként az állami közrehatást. Vagyis a GVH megállapíthatja a piaci szereplők összejátszását, de adhat enyhe büntetést arra hivatkozva, hogy ez „külső nyomásgyakorlásra”, és nem a kartellezők kezdeményezésére történt.

Ha azonban a kartell egy állami intézkedés egyenes következménye, vagyis alapvetően hiányzik a magatartás piaci, gazdasági jellegéhez szükséges autonómia, a törvényben foglalt tilalmakat egyáltalán nem lehet érvényesíteni, magyarul nem bírságolhat a GVH. Utóbbi esetben tehát teljesen tehetetlen a magyar versenyhatóság, sem az államot, sem a vállalatokat nem kérheti számon. Ilyen esetben kizárólag az Európai Bizottság tud fellépni az uniós jogból eredő kötelezettségét megszegő állammal szemben.

Beérett a munka

A dinnyések érdekében végzett munka idén érett be, és „megérte, még ha a Gazdasági Versenyhivatal esetleg szankciókkal sújtja is a Dinnyeszövetséget” – mondta korábban Simonka György, a Dinnyeszövetség elnöke, egyben fideszes országgyűlési képviselő.

Mint azt az Index korábban megírta, egy hatalmas import dinnyeszállítmányt akart kiszorítani a piacról a kormány által életre hívott dinnyekartell, amelynek értelmében egyik nagy bolthálózat sem adja 99 forintnál olcsóbban a dinnye kilóját. A fogyasztókat százmilliókkal károsították meg, a Vidékfejlesztési Minisztérium viszont sikerként könyveli el, hogy így mindenkinek megérte dinnyét termeszteni.

A GVH korábbi elvi döntései közt világosan leszögezi, hogy minimumárat meghatározó megállapodásra nem lehet mentség az árháború elkerülése. Az „árháború” a stabil piaci körülmények mellett fennálló árversenyhez képest időszakos jelenség, amely akár költség alatti árakat is eredményezhet. Amennyiben pedig az ilyen árat nem gazdasági erőfölényben lévő vállalkozás alkalmazza, úgy az az éles verseny pozitív jelének tekinthető.

Budai Gyula, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára később a Csongrád megyei gazdakörök fórumán elismerte a kartell tényét, a Népszabadság tudósítása szerint ekkor mondta a cikk elején is idézett szavakat: „Igen, kartelleztünk, a magyar termelők érdekében”, majd arról is beszélt: „két év alatt 11 ezer hektárról 5 ezer hektárra csökkent Magyarországon a dinnyetermő terület. Mi vissza akarjuk állítani a korábbi termőterületet, ami csak úgy lehetséges, hogy a termelő ne csak az önköltséget kapja meg, hanem legalább 15-20 százalék haszna is legyen a terméken".

Budai egy nappal később már tagadta, hogy kartelleztek volna, azt mondta: csak arra kérték a nagy üzletláncokat, hogy ebben az évben is a tavalyihoz hasonló árban indítsák és fejezzék be a dinnyeértékesítést, és külföldről ne vásároljanak.