Szétesni nem fog, de az EU-nak 2017 se lesz könnyű

Fergeteges bulira készülhetnek az uniós tagállamok állam- és kormányfői: hatvan éves az Európai Unió egyik alapdokumentuma. Az 1957-es római szerződéssel hozták létre az EU közvetlen elődjét, az Európai Gazdaság Közösséget.

A jeles alkalomból márciusban Rómában csaphatják a fejükre a particsákókat. A nagy zsúrozásban épp csak annyit kell kitalálniuk, hogyan maradjon bármi ünnepelnivaló a 61. évfordulóra.

Jön a nagy hátraarc?

Az állam- és kormányfők klubjában új, EU-ellenes tagok bukkanhatnak fel három olyan országból, amelyek a római szerződés hat eredeti aláírója közt voltak. Orbán Viktor egyenesen a lázadás évére számít.

A váltások megrengethetik az EU alapjait. Bár az nem valószínű, hogy az egész szétessen, de arra jó esély van, hogy a magyar miniszterelnöknek tetszően a kormányközi együttműködés felé lépjenek vissza, ahol inkább a nemzeti kormányok diktálnak a közös intézmények helyett. (Más kérdés, hogy ez mennyire működik más európai integrációs szervezeteknél, például az Európa Tanácsnál, és hogy azokkal szemben miért éppen az Európai Gazdasági Közösség, valamint a belőle kinőtt Európai Unió lett a legjelentősebb.)

Akár a teljes vezetés cserélődhet

Közben az EU intézményeinek az élén is változhat a felállás. Ami biztos, hogy lecserélik az Európai Parlament elnökét. Martin Schulz kihullása önmagában is jó hír lehet Orbán Viktornak, mert a szocialista EP-elnök többször kritizálta őt. A helyét akár Antonio Tajani örökölheti meg a jobboldali populista Silvio Berlusconi pártjából, aki a legnagyobb EP-csoport, az Európai Néppárt jelöltje (ennek a tagja a Fidesz is). A befutók között lehet viszont a liberális Guy Verhofstadt is, aki még Martin Schulznál is keményebben szokta támadni a magyar miniszterelnököt.

Az uniós kvázi-kormány, az Európai Bizottság élén álló Jean-Claude Juncker is belengette, hogy lemond, ha Martin Schulz távozik. Bár később a szóvivője visszatáncolt Juncker kijelentésétől, az eset jelzi, hogy a pletykák szerint egészségügyi gondokkal is küzdő elnök lemondhat. Ezt a brexit miatt a magyar kormány már korábban követelte, és Orbán Viktor már Juncker kinevezését sem szavazta meg.

A tagállami vezetőkből álló Európai Tanács üléseit levezető Donald Tusk 2,5 éves mandátuma szintén év közepén jár le. Újra lehet választani, de ezt a saját országa kormánya nem támogatja, és furcsa lenne, ha így hosszabítanák a megbízását (bár jogilag elvileg akár lengyel ellenzéssel is maradhat). Donald Tusk a keményebb migrációs politika híve, az ő lecserélésének nem feltétlenül örülne a magyar kormány.

A magyar kormány egy másik szövetségese szintén búcsúzik a tagállami döntéshozó testület, az EU Tanácsa éléről. Szlovákia Máltának adja át a félévente továbbpasszolt stafétát januárban. Júliusban Észtország jön: eredetileg az Egyesült Királyság lett volna a soros, de ők addigra már elvileg javában a kilépésükről fognak alkudozni.

A britek elindulnak a kijárat felé

A londoni kormány március végéig szeretné beadni a hivatalos kérelmet, ha a folyamatba nem zavar be egy bírósági döntés. Januárban derül ki, kell-e a parlament a tárgyalások megkezdéséhez. Ha igen, akkor az ellenzék megpróbálhat például feltételeket támasztani a kilépéshez, és a nagyjából harmadrészt függetlenekből álló felsőház szintén megkavarhatja az amúgy is bonyolult folyamatot.

A tárgyalásokra elvileg két év van (ami közös megegyezéssel meghosszabítható), de idén legalább az kiderülhet, mit akar a brit kormány. Az biztosnak látszik, hogy a már ott élő uniós munkavállalók maradhatnának, de a többieket nem engednék be korlátozások belül. Így viszont buknák a közös piaci tagságot, ami betehet a londoni City pénzügyi szolgáltatásainak. Az ellenzék és a skótok sem szeretnék, ha kiesnének a közös piacból, de a hatalmon lévő konzervatívok között és kormányban vannak hívei a „kemény brexitnek”.

Idén nyomhatják fullba a kvótaharcot

A másik várható slágertéma továbbra is a migráció lesz. Egyrészt még mindig nincs döntés arról, felső határ nélkül szétosszák-e az EU-ba érkező menedékkérőket vagy hagyják az egészet a fenébe. Az előző, szlovák elnökség alatt nem jutottak dűlőre. Pozsony inkább a visegrádi négyek ötletét, a „rugalmas szolidaritást” javasolta, azaz aki nem akar menedékkérőket, máshogy, például pénz vagy eszközök küldésével menthesse ki magát.

Az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalt (EASO) is valódi uniós ügynökséggé fejlesztenék. Az egyik cél az lenne, hogy csökkentsék a tagállamok közti menedékkérelem-elismerési különbségeket, vagyis nem vennék ki a nemzetek kezéből a jogot, hogy eldönthessék, kit minősítenek menekültként és kit nem, de egységesebbé tennék a rendszert.

A máltaiak határországként elvileg a szétosztásban érdekeltek, de nemrég például a lengyel nagykövetük hasznosnak nevezte a szlovák javaslatokat. Az észtek a keményvonalasok közé tartoznak migrációügyben. A korábbi nyilatkozatok alapján nem úgy tűnik, hogy meglenne a tagállamok minősített többsége a javaslat mögött.

Egy korlátozott, egyszeri szétosztást viszont már elfogadtak. Szeptemberre 160 ezer menedékkérőt kellene áthelyezni Olasz- és Görögországból, de ezzel egyelőre lassan haladnak. Magyarország még senkit nem vett át, és az uniós, valamint a magyar bírósági rendszeren keresztül próbálja megfúrni, hogy 1294 embert kelljen átvennie (az októberi népszavazás a kormány szerint nem erről, hanem csak a tervezett, felső korlát nélküli kvótáról szólt). Ha nem hajtjuk végre a döntést és az Európai Bírósággal se sikerül időben eltöröltetni, abból a magyar EU-biztos szerint is uniós kötelezettségszegési eljárás lehet. Magyarul a kormány még csak idén kapcsolhat rá igazán a szabadságharccal.

A migráció egyébként is megugorhat a tavalyi visszaesés után, ami nagyrészt az uniós-török megállapodásnak volt köszönhető. Ankara folyamatosan az egyezség felrúgásával fenyegetőzik, ha 2016 végéig nem kap vízummentességet, márpedig saját maga miatt nem kapott, mert egy feltételt nem hajlandó teljesíteni hozzá (igaz, korábban még októberi határidőről beszéltek). A török partoktól alig néhány kilométerre található görög szigeteken enélkül is túlfeszülhet a helyzet, ha nem vesz át onnan menedékkérőket a többi tagállam.

Jöhet az igazi közös védelempolitika

A széthúzás mellett viszont egy területen úgy néz ki, nagy az egyetértés: a védelempolitikában. Még az olyan szokásos ünneprontók is támogatják a szorosabb integrációt ezen a téren, mint Orbán Viktor. Csak kisebb lépésekről van szó, például a már meglévő, 1500 fős harccsoportok használhatóvá tételéről és egy közös pénzalapról a védelmi beszerzésekre, de legalább fel tudnának mutatni valamilyen előrelépést az európai integrációban.

Népszerűsítésből se lesz hiány

A populizmus előretörése azért az EU-t se hagyta érintetlenül. Idén törlik el például a roamingdíjakat a tagállamok között utazóknak egy tavalyi, elég bénán elsült javaslat után. Kísérleti program indul arra, hogy később minden uniós fiatal páneurópai vonatbérletet kaphasson a 18. születésnapjára. Arról is tárgyalnak, hogyan legyen ingyen wifi a nagyobb városokban és hogyan lehet letörni a geoblockingot, azaz hogy például egyes oldalakon lévő videók Németországból elérhetőek, míg Magyarországról nem.

Trump-szelidítés

A belső ügyek mellett a külpolitika is eléggé felkavarodik jövőre. Januárban beiktatják Donald Trumpot, akitől több uniós vezető is félti az eddigi együttműködést. Ami biztosnak tűnik, hogy leállnak a szabadkereskedelmi tárgyalások az EU és az USA között, de az első csattanás egyes uniós tagországok vízumkötelezettsége miatt várható, mert ezt az EU el akarja töröltetni Washintonnal.

Trumpra azért is néznek ferdén Brüsszelből, mert kivégezné a párizsi globális éghajlatvédelmi egyezményt, ami a bolygó felmelegedését állítaná meg és felrúgná az Iránnal kötött megállapodást, amivel megakadályozná a perzsa állam atomfegyverhez jutását és elérhetővé tennék az olaját.

Az Egyesült Államok és az EU szankciós politikáját is szétzilálhatja a Kremllel szemben az új, oroszbarát elnök. Az ukrajnai helyzet miatti büntetőintézkedéseket fél évente meg kell hosszabbítani, de már a legutóbbi körben is többen, köztük a magyar kormány pedzegette az eltörlésüket. Az egyhangú döntést még senki nem merte megvétózni, de ha Trump elkezdi leépíteni a szankciókat, rögtön jön a kérdés, hogy akkor az EU minek tart ki mellettük.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!

(Borítókép:   AFP / ADRIAN DENNIS)