Kik ülhetnek oda az EU kormányához?

Miközben Európa nagy részén a politikai életet a szokásos nyári szünet uralta, Brüsszelben lázasan készülődnek az őrségváltásra az uniós kvázikormány élén. Az Európai Bizottság leendő elnöke, Ursula von der Leyen sorban találkozott leendő kollégáival, vagy legalábbis azokkal, akiket a nemzeti kormányok erre a feladatra neveztek meg, köztük Trócsányi Lászlóval. A testületet a jelöltek meghallgatása után az Európai Parlamentnek (EP) is jóvá kell hagynia. Ezért is fontos, hogy mielőbb előálljanak egy-egy névvel a nemzeti kormányok, hogy október 31-re, az előző bizottság megbízatásának végére már az EP is áldását adhassa az új testületre. Ursula von der Leyen augusztus 26-ig, hétfőig szabott határidőt a jelöltállításra.

Két első alelnök lesz?

Miután az Európai Bizottságba minden tagállam egy jelöltet küldhet, összesen 27 főből áll. Egy ekkora csapatban nem könnyű mindenkinek testhezálló feladatot találni. Egy országéhoz képest amúgy is szűkebbek az EU hatáskörei, aligha lesz például egyhamar uniós hadügyi biztos.

Dánia: Margrethe Vestager – a Bizottság legnagyobb sztárja visszatér

Az uniós kompetenciák határozzák meg azt is, melyik terület milyen súlyú: az EU alapját jelentő közös piachoz köthető tárcák, például a versenyügy a legerősebbek közé tartoznak. Éppen ezt a hálás, multiszívató helyet kapta a dán Margrethe Vestager az előző Európai Bizottságban. A nagy nemzetközi cégekre gigabírságokat kiszabó biztosnak remek volt a sajtóvisszhangja. Addig a tagállami vezetők is elégedettek lehettek vele, amíg amerikai techcégekre sújtott le.

akinek nem volt hajlandó kimondani a nevét. Amikor viszont Margrethe Vestager a francia Alstom és a német Siemens vasúti részlegeinek egyesülését akasztotta meg – kifektetve a repülőgépgyártó Airbus mintájára tervezett „Railbus” ötletét –, hirtelen lelohadhatott iránta a lelkesedés Berlinben és Párizsban is. Ha ez nem lett volna elég az esélyei lenullázásához, pártja, a dán szociálliberálisok (Radikale Venstre) is ellenzékben volt Dániában, az őt támogató liberálisok pedig vereségre számíthattak a júniusi parlamenti választásokon, ezért úgy tűnt, a biztos cuccolhat is haza Brüsszelből.

Innen, szinte a semmiből lépett elő az egyik legerősebb hely várományosává. A Radikale Venstre a liberálisok EU-szerte erős szereplését meglovagolva, a korábbi eredményüket duplázva júniusban a szociáldemokrata dán kormány külső támogatója lett. A liberálisok uniós szintű előretörése az Európai Parlamentben is jó helyzetbe hozta őket, ezért a korábbinál nagyobb szerepet könyökölhettek ki maguknak és csúcsjelöltjüknek, Margrethe Vestagernek. Megígértették Ursula von der Leyennel, hogy a támogatásukért cserébe olyan helyet adjon a dán politikusnak, mint amilyen a szocialista Frans Timmermansé. A szocialista frakció ugyanakkor ragaszkodik hozzá, hogy a holland biztos maradjon első alelnök – elég hülyén venné ki magát, ha ilyenből kettő lenne. Ursula von der Leyen egy levele alapján úgy oldaná fel a helyzetet, hogy egyszerre kapjanak ugyanolyan pozíciót meg ne is: mindketten „ügyvezető alelnökök” lennének, de csak egyikükből válna első alelnök.

Hollandia: Frans Timmermans – bizottsági elnöknek szánták a szocdemek

Frans Timmermans majdnem ugyanolyan meglepően landolhat az egyik legbefolyásosabb bizottsági pozícióban, mint Margrethe Vestager: ő is gyengélkedő holland pártja feltámadásának köszönheti, hogy egyáltalán jelölték. Az ő kanyarjában viszont volt még egy, élesebb ív: egy ponton a bizottsági elnökségre is a legesélyesebbnek tűnt. 

Frans Timmermans (teljes nevén Franciscus Cornelis Gerardus Maria Timmermans) persze nem ismeretlen az európai nagypolitikában, külügyminiszterként érkezett Brüsszelbe, de előtte is több külügyi pozíciót töltött be a baloldali politikus. Amikor 2014 őszén a megalakuló Juncker-bizottság jelöltjeit hallgatták meg az Európai Parlamentben, a holland jelölt mindenkit elkápráztatott azzal, hogy az első öt kérdést azon az öt különböző nyelven válaszolta meg, amelyeken feltették őket. Az Európai Bizottságban az egyik legkiterjedtebb portfóliót kapta, a minőségi jogalkotásért, az uniós intézményközi kapcsolatokért, a jogállamiság és alapjogi charta tiszteletben tartásáért felelős első alelnökké választották. Az elnök, Jean-Claude Juncker a jobbkezeként tekintett rá.

A biztosok közül ő ütközött legtöbbször a magyar kormánnyal, a jogállamisági kérdések miatt. 2015 májusában az akkor bejelentett nemzeti konzultáció miatt emelte fel a hangját. A holland politikus volt az, aki rendre bejelentette a kötelezettségszegési eljárások megindítását a „lex CEU”, a menekültügyi jogszabályok, vagy éppen a civilekkel kapcsolatos törvény miatt.

Amikor kiderült, hogy a szocialisták csúcsjelöltje lesz Frans Timmermans a májusi EP-választásokon, a viták politikai síkra terelődtek. A magyar kormány ezzel igyekezett megakadályozni Timmermans bizottsági elnökké választását. A holland politikus helyett végül a német kereszténydemokrata Ursula von der Leyen áll majd a következő testület élére, kettes számú embere azonban (a dán liberális Margrethe Vestagerrel együtt) Frans Timmermans lehet. Mellettük a spanyol Joseph Borrell kapja az egyik legfontosabb helyet kvázi-külügyminiszterként (róla ebben a cikkünkben írtunk bővebben).

Visszatérők

A két „ügyvezető alelnök” mellett több biztost jelöltek újra a kormányaik. Közülük ketten is alelnökök voltak a mostani testületben. A bizottságban egyfajta kisfőnökként működtek a mezei biztosok fölött, egy-egy átfogó területtel foglalkozó projektcsapatot vezetve (a rugalmas rendszerben egy biztos akár több csapathoz is tartozhatott).

Szlovákia: Maroš Šefčovič – a visegrádiak őt látták volna szívesen bizottsági elnöknek

A szlovák karrierpolitikusról a magyar kormánysajtó korábban felröppentette, hogy esélyes az uniós kvázi-külügyminiszterségre, de olyan – hamar cáfolt – hír is keringett, hogy egyenesen bizottsági elnöknek tolnák be a visegrádi négyek. Végül egyik tipp se jött be, mégis valamilyen fajsúlyos helyre számíthat a szociáldemokrata politikus, aki 2009 óta van a testületben – 2010 óta alelnökként. Kezdetben Navracsics Tiborhoz hasonlóan az oktatásért, kultúráért és ifjúságügyért, majd az intézményközi kapcsolatokért, végül az energiaunióért felelt. Korábban, 2004-től Szlovákia EU-s „nagykövete” volt, vagyis már másfél évtizede Brüsszelben dolgozik. A moszkvai káderképző IMO-n tanult, és többek között ellenzi az orosz szankciókat, a menedékkérők elosztását vagy a melegházasságot.

Ausztria: Johannes Hahn – a veterán eurokrata

Az osztrák biztosjelölt már a harmadik ciklusát kezdheti Brüsszelben. Első körben, 2009 és 2014 között a regionális politikáért felelt, ami az EU két nagy pénzzel teli zsebének egyike. A biztosi ideje alatt csökkentették öt másik taggal együtt Magyarországnak is rekordalacsonyra, öt százalékra a támogatások társfinanszírozását (azaz csak ennyit kellett hozzátennie a kormánynak az EU-tól érkező reginális kifizetésekhez), így a második Orbán-kormány könnyebben kecmereghetett ki a válságból. Másrészt ekkoriban javasolta a bizottság a regionális pénzcsap példátlan, részleges elzárását a kormányzat túlköltekezése miatt.

2014-től az osztrák biztos már a bővítési tárgyalásokért felelt – szándékosan nem a bővítésért, mert annak az esélyeit élből kizárta Jean-Claude Juncker bizottsági elnök. Így Johannes Hahnra hárult a nem túl hálás feladat, hogy úgy alkudozzon és próbálja fenntartani az EU kapujában ácsorgó országok érdeklődését, hogy rövid távon nem volt esély a felvételükre. Nem is sikerült ezt elérni mindenkivel, bár Törökország eltávolodása nem rajta múlt. Az ankarai kormány egyre autoriterebb viselkedése több, amúgy is vonakodó tagállamnál kiverte a biztosítékot, és a több évtizede húzódó folyamatból a törököknek is egyre inkább elege van. Albánia tagjelöltségét viszont Johannes Hahn jelenthette be, a szerbekkel is az ő biztosi ideje alatt lendültek be a tárgyalások, de leginkább (Észak-)Macedónia dolgoztatta meg. 2015-ben az ő közvetítésével oldódott meg a kormány és az ellenzék közötti patthelyzet, amely megnyitotta a kaput Nikola Gruevszki – azóta Magyarországra szökött – miniszterelnök leváltásához. Johannes Hahn utólag a görög-macedón névvita feloldásához vezető út kezdetét is a pržinói alkuban látta. Athén és Szkopje megbékélésével elgördült a legnagyobb akadály a balkáni ország EU-csatlakozási tárgyalásainak megkezdése elől, bár több másik vonakodó tagállamot is győzködnie kellett.

A néppárti politikus korábban kutatási miniszterségig vitte, de volt már szerencsejátékkal foglalkozó, többször vizsgált cég vezérigazgatója is. A Novomatic ügyei mellett plágiumgyanú árnyékolja be a pályafutását, bár az egyetem végül a hivatkozás nélküli szövegegyezések ellenére nem találta lopottnak a doktori disszertációját.

Lettország: Valdis Dombrovskis – a pénzügyek a szakterülete

A lett politikus miniszterelnökként hiába hozta ki úgy a válságból a hazáját, hogy 2014-ben bevezethették az eurót, addigra egy halálos áldozatokat követelő rigai tömegbaleset miatt le kellett mondania. Európai bizottsági alelnökként így is a közös uniós valutáért felelt. Jonathan Hill brit biztos lemondásával ideiglenesen a pénzügyi szolgáltatások is hozzá kerültek. A Politicónak egy hozzá közel álló tisztviselő megerősítette, hogy szívesen maradna valamilyen gazdasággal vagy pénzügyekkel kapcsolatos területen. A pályája is ezt indokolná: 2004-ig, Lettország uniós csatlakozásáig pénzügyminiszterként dolgozott, majd a 2009-ben kezdődő kormányfőségéig európai parlamenti képviselőként is ilyen bizottságokban volt teljes jogú vagy póttag.

Csehország: Věra Jourová – meglepetések várták a magyarországi látogatásán

A cseh liberális politikus második ciklusát kezdi meg az Európai Bizottságnál. Jelenleg ő a biztosi kollégium igazságügyért, fogyasztóvédelemért és esélyegyenlőségért felelős tagja. Věra Jourová Brüsszelbe költözése előtt regionális fejlesztési miniszter volt, az Andrej Babiš jelenlegi miniszterelnök által vezetett ANO párt egyik legnépszerűbb tagja.

Amikor a civiltörvény miatt Magyarországgal szemben az Európai Bizottság vizsgálatot indított, Věra Jourovát küldték „tanulmányútra”. A cseh politikust is meglepte, hogy amikor egy nem hivatalos találkozón vett részt egy roma civil szervezet tagjaival,

Jourovának idén is volt egy komoly küzdelme azzal a Trócsányi Lászlóval, aki a kollégája lehet majd a következő Európai Bizottságban. Ez a vita a közigazgatási bíróságok tervezett, majd elhalasztott felállítása körül bontakozott ki. Az Európai Bizottság szerint az új bírósági rendszer veszélyezteti a bíróságok függetlenségét. A legfrissebb igazságügyi eredménytábla alapján a magyar igazságszolgáltatás függetlensége a cégvezetők értékelése szerint az EU-ban hátulról a második helyen van, de a lakossági megítélés is romlott ebben a kérdésben. Jourová azok között van, akik az uniós pénzekhez való hozzáférést hozzákötnék a jogállamisági feltételek teljesüléséhez, mert szerinte csak így lehet hatékonyan küzdeni a korrupció ellen.

Írország: Phil Hogan – az uniós mezőgazdaságot tartotta eddig kézben

A jobbközép ír politikus az egyik legnagyobb uniós húsos fazekat, az uniós költségvetés nagyjából kétötödét kitevő agrárpolitikát tartotta végig a kezében az előző Európai Bizottságban. Korábban az ír parlamentben és kormányban lehúzott több mint két és fél évtizedben mezőgazdasági ügyekkel is foglalkozott, mégis inkább a gazdálkodás fontos szigetországi szerepe miatt adta magát, hogy ezt a területet kapja. Neki kellett levezényelnie az agrárpolitika 2014-től kezdődő reformját, tompítania az orosz embargó okozta sokkot, amit a személyeket és az olajipart célzó szankciókra válaszul indított Moszkva, valamint megvédenie a szabadkereskedelmi egyezményeket, amelyekre még mindig nagyon gyanakvóan néznek a gazdák. Az új, 2021-2027-es költségvetési időszak kezdődő vitájában az írek aligha engednék el szívesen az agrárbiztosi posztot, de az Európai Bizottságban nagy hagyománya van a helyek megkeverésének. A Politico szerint kereskedelmi biztosként lebegtették a nevét.

Bulgária: Marija Gabriel – feltörekvő, fiatal, franciául beszél: jó esélyei vannak egy fontos posztra

A bolgár néppárti politikus hiába kezdheti a második ciklusát biztosként, csak menet közben, 2017-ben csatlakozott az előző Európai Bizottsághoz. A térség egyik legnagyobb politikai túlélőjének, Bojko Boriszovnak a pártja, a GERB jelölte újra.

Franciaországban tanult és tanított többek között uniós ügyeket, majd a politikai pályája a jobbközép Európai Néppárt – és nőtagozata – alelnökévé emelte. Az Európai Bizottságba Krisztalina Georgijeva helyére került, aki a Világbankhoz, majd a Nemzetközi Valutaalaphoz ment át (bár állítólag Orbán Viktor a bizottsági elnökjelöltségét is támogatta). Marija Gabriel ugyan EP-képviselői helyet szerzett a 2019-es európai parlamenti választáson, de inkább lemondott róla, hogy a köztes időben is maradhasson az Európai Bizottság tagja. Frankofón, uniós ügyekben otthonosan mozgó nőként elég jók az esélyei, hogy a korábbinál komolyabb szerepet szerezzen, és akár alelnökként vihesse tovább a digitális ügyeket. Bojko Boriszov is arról beszélt, hogy a legszívesebben a mostani portfólióját vitetnék tovább kibővítve, egyúttal cáfolta, hogy a mezőgazdaságra hajtanának.

Akik már biztosan biztosjelöltek

Horvátország: Dubravka Šuica – angol-német szakos tanárból lett politikus

Marija Gabrielhez hasonlóan a néppárti nőtagozat alelnöke lett Dubravka Šuica is, mielőtt az Európai Bizottságba jelölték volna. A dubrovniki születésű politikus a francia helyett a német nyelvet sajátította el az angol mellett, a diplomáját is ebből a két nyelvből szerezte és ezeket is tanította, mielőtt hivatásos politikussá vált volna. 2000-ben elnyerte a horvát országgyűlés, a szábor elnökségét, egy évvel később szülővárosa polgármesterévé választották. Szinte a kezdetektől, 1990-től a jobbközép Horvát Demokratikus Közösség tagja, és Horvátország uniós csatlakozásától, 2013-tól mostanáig az Európai Parlamentben dolgozott.

Görögország: Margarítisz Szkínász – az újságírók jól ismerik a cinikus szóvivői stílusát

A görög jelölt ugyan most először kaphat biztosi posztot, de messze nem újoncként csöppen az Európai Bizottság munkájába. 1990 óta dolgozik ott egy kisebb megszakítással, amikor európai parlamenti képviselő volt. Az előző bizottságnak ő lett a fő szóvivője, neki kellett a napi sajtótájékoztatón, a „delesen” válaszolnia az általánosabb kérdésekre, amelyeket a brüsszeli újságírók az Európai Bizottságnak szegeztek. Pártja, a jobbközép Új Demokrácia frissen hatalomra kerülve jelölte, miután az EP-választások utáni előrehozott választáson visszavágott az Alekszisz Ciprasz vezette, szélsőbaloldali Szirizának.

Litvánia: Virginijus Sinkevičius – ne higgyük, hogy csőbalos

A görög jelölttel szemben Virginijus Sinkevičius új arc lehet Brüsszelben, és ő lehet az egyetlen zöldekhez kötődő jelölt. (Pártja, a Gazdák és Zöldek Uniója hivatalosan nem tagja az Európai Zöldek pártjának, de a képviselőik az ő frakciójukban ülnek.) Ha valaki ebből azt hinné, hogy csőbalos jelöltről van szó, annak intő jel lehet a Trump-szlogenes sapka az irodájában.

Egy jogszabályjavaslat, amely a minisztériumától jött, betiltana egy orosz játékot – igaz, azzal Litvánia megszállását lehet eljátszani. Azzal védekezett, hogy pár nappal a hivatalba lépése előtt született a szöveg. Azóta se volt sok ideje megmelegedni a miniszteri székében: alig két évvel ezelőtt nevezték ki a gazdasági tárca élére, miután 2016-ban képviselő lett, de a rövid politikai karrierjét indokolja a kora, hiszen még csak 28 éves. A litván kormány valamilyen gazdasági, energetikai vagy határvédelmi portfóliót szeretne neki.

Finnország: Jutta Urpilainen – a finn politika aranylánya

Finnország jelöltje már 36 évesen pénzügyminiszter volt. A most 44 éves szociáldemokrata Jutta Urpilainen jelenleg országa miniszterelnök-helyettese. Negyedik generációs politikus, a finn politika aranylányának is szokták nevezni. Egyébként tanári végzettsége van, de kiadott egy CD-t is, amin karácsonyi dalokat énekel. Pénzügyminiszterként azt mondta 2012-ben, hogy országa inkább fontolóra veszi a kilépését az euróövezetből, minthogy ők fizessék meg mások adósságait.

Málta: Helena Dalli – a kisebbségek támogatója

Az 57 éves baloldali máltai jelölt a mostani Európa-ügyi és esélyegyenlőségi miniszter, ezt megelőzően, szintén miniszterként a társadalmi párbeszédért, fogyasztóvédelmi és állampolgári jogokért felelős tagja volt a szigetország kormányának. Rendkívül sokat tett a különböző kisebbségek jogainak védelméért. Hozzá köthető a világon az első olyan törvény, amelyet az interszexuális emberek jogainak védelme érdekében hoztak meg. 

Létrehozta Máltán az Emberi Jogi és Esélyegyenlőségi Igazgatóságot, amely felelős a nemek közötti egyenlőségért, az LGBTQI személyek egyenlőségéért, valamint a migránsok integrációjáról és a rasszizmus elleni küzdelemről szóló kormánypolitikáért.

Szlovénia: Janez Lenarčič – ugyanarra a tárcára pályázik, mint a magyar jelölt

Az 51 éves Janez Lenarčič karrierdiplomata, a ljubjanai jogi egyetem elvégzése óta, 27 éve dolgozik külügyi vonalon, jelenleg az EU-hoz akkreditált szlovén nagykövet. Különböző megbízatásai voltak, miniszterelnökök tanácsadói posztját látta el és nemzetközi szervezetekhez delegált nagykövet is volt. Megkapta a Francia Köztársaság Becsületrendjét is. A szlovén kormányfő nem akart pártpolitikust jelölni, ezért választott – a koalíciós társakkal egyetértve - „semleges” jelöltet. Érdekesség, hogy Szlovénia ugyanarra a bővítési portfólióra pályázik, mint a magyar biztosjelölt.

Svédország: Ylva Johansson – miniszterként magyarázkodnia kellett

Az 55 éves baloldali politikus jelenleg országa foglalkoztatásügyi minisztere. Ezt megelőzően volt egészségügyi és idősgondozási, valamint oktatási miniszter is. Utóbbi posztot még a kilencvenes években töltötte be, akkor azért távozott a kormányból, mert összejött a szintén házas pénzügyminiszterrel, majd mindketten elváltak és együtt kezdtek új életet. Johansson két évvel ezelőtt alaposan félreértett néhány adatsort és vissza kellett vonnia kijelentéseit. Azt mondta ugyanis, hogy Svédországban évről-évre kevesebb a szexuális bűncselekmény, holott az adatok éppen ennek ellenkezőjét mutatják: 2006 és 2016 között 4208-ról 6560-ra nőtt az ilyen típusú bejelentett bűncselekmények száma.

Portugália: Pedro Marques, Elisa Ferreira – komolyan vették, hogy egy férfit és egy nőt kell jelölni

Nem véletlen, hogy két név szerepel ebben a bekezdésben. Ursula von der Leyen azt mondta, hogy az ő bizottságának fele nőkből fog állni. Éppen ezért

Perdo Marques 43 éves politikus, ő volt a portugál szocialisták listavezetője az EP-választásokon, vagyis most EP-képviselő. Ezt megelőzően Portugália infrastrukturális fejlesztésekért felelős minisztere volt. Elisa Ferreira 63 éves közgazdász, most a Portugál Nemzeti Bank alelnöke. Korábban volt EP-képviselő is, és két portugál kormányban is betöltött miniszteri pozíciót.

Keddi, hivatalosan is megerősített hírek szerint végül Lisszabon a női jelölt mellett döntött.

Luxemburg: Nicolas Schmit – egyszer összeveszett a miniszterelnökkel, most mégis őt jelölték

Luxemburg jelöltje régi motoros a politikában, 1979-ben kezdte a karrierjét. 2004-től a külügyminisztérium második embere lett Jean-Claude Juncker kormányában, aki 2014-től az Európai Bizottság elnöke lett. 2009-től már a munkaügyi, foglalkoztatási és bevándorlási tárcát vezette. A szocialista politikus nevéhez egy kisebb botrány is fűződik: 2011-ben a fiával szemben ejtett egy eljárást a nagyhercegség rendőrsége, ami miatt a liberális Xavier Bettel nekiment a parlamentben, befolyással üzérkedést emlegetve. Most épp a kormányzó Bettel jelölte őt az Európai Bizottságba. Addig is frissen megválasztott európai parlamenti képviselőként dolgozik, ahol a szociális bizottság tagja, és – nem túl meglepő módon – ezt a területet nézte ki magának az EU kvázikormányában is.

Ciprus: Sztella Kiriakidész – klinikai pszichológusként végzett

A luxemburgi jelölthöz hasonlóan a ciprusi is régen kezdett hazája kormányának dolgozni és szintén elég predesztinált választásnak tűnik, csak a szociális ügyek helyett az egészségügyre. A klinikai pszichológusként végzett jobbközép politikus 1976-tól 2006-ig vett részt az egészségügyi minisztérium munkájában, majd képviselővé választották. Az EU-tól független Európa Tanács közgyűlésének is tagja, amelynek az elnökségéért folyó versenyben 2017-ben nyert is. Főleg a mellrák elleni küzdelemben és a gyerekek jogainak védelmében tűnt fel.

Belgium: Didier Reynders – húsz éve a belga kormány tagja

A 61 éves frankofón liberális Didier Reynders ritkán változtat munkahelyet: húsz éve a belga kormány tagja. Először 12 évig pénzügyminiszter volt, 2011-től pedig külügyminiszter, illetve tavaly december óta védelmi miniszter is. Belgiumban 2018 vége óta ügyvezető kormány van: a májusi választások óta a bonyolult közigazgatási-politikai rendszerben szokás szerint nem sikerült kabinetet alakítaniuk a pártoknak, ezért a jelölés komoly politikai vitát okozott. Főleg a flamand pártok háborodtak fel, egyrészt, mert vallon a jelölt, másrészt, mert nem volt parlamenti vita a kérdésben. Didier Reynderst az utolsó pillanatban, a határidő lejárta előtti napon jelölték uniós biztosnak, ugyanakkor kapcsolatrendszere, tapasztalata révén nemzetközi szinten is fajsúlyos politikusról beszélhetünk.

Franciaország: Sylvie Goulard - csúcsbankárból brüsszeli bürokrata

Az 54 éves Goulard a Francia Nemzeti Bank alelnöke, korábban volt már a fegyveres szolgálatok minisztere és nyolc éven keresztül EP-képviselő is. Jelölésével kivárt Emmanuel Macron elnök, a hírt azonban már több egymástól független forrás is megerősítette. A franciák mindenképpen fajsúlyos portfóliót szeretnének, vagy a kereskedelmi, vagy pedig a klímapolitikával összefüggő területet. Sylvie Goulard az európai integráció elmélyítésének elkötelezett híve.

Olasz jelölt még nincs

Már csak egy országnak nincs hivatalos jelöltje. Belgiumhoz hasonlóan az olaszoknál is kormányválság tombol, de még csak az elején vannak. Várhatóan az új vezetés felállásáig nem is mondanak nevet. Akárki legyen is az, egészen biztos támadások kereszttüzében találhatja magát, ha a felméréseket vezető szélsőjobboldali Liga nevezi meg.

Trócsányi is a veszélyzónában

A biztosjelölteket egyesével meghallgatják a szakterületükön illetékes európai parlamenti tagok. Időnként ezek az ülések olyanok, mintha vadászszezont tartanának, ahol a képviselők izomból próbálják megizzasztani a jelölteket némi reflektorfényért maguknak és politikai tőkéért a pártcsaládjuknak, hogy a másik oldal által kikezdett jelöltek megtartásához legyen alkualapjuk. Mindig vannak olyanok, akik ezen a vadászaton nagy, villogó „ide lőjj” feliratú neontáblával indulnak.

Egyrészt azok vannak veszélyben, akik valamilyen szélsőséges pártcsaládhoz tartoznak, mert a politikai poggyászuk általában hemzseg támadható kijelentésektől, és nincs mögöttük az a védelem, amit egy nagy, megkerülhetetlen frakció jelent.

és ideiglenesen (nyilván legalább októberig) pihenteti a közigazgatási bíróságok visszahozásának sokat támadott ötletét, ami Trócsányi László magyar biztosjelölthöz kötődik. Így is legalább annyi támadásra számíthat, mint elődje, Navracsics Tibor. (A 444 információira hivatkozva arról írt, hogy ha Orbán Viktornak le kellene cserélnie Trócsányit, akkor Járóka Lívia vagy Győri Enikő merülhetne fel helyette.)

Navracsics példája mutatja, mi történhet a céltáblákkal: neki végül elvettek fontos feladatokat a portfóliójából. Így is jobban járt, mint az MSZP-s Kovács László, akit teljesen más területre raktak át, de arra is volt példa, hogy valakit le kellett cserélnie egy kormánynak. Az EP ugyan hivatalosan nem személyenként, hanem az egész testületről szavaz, de azt jelezheti, ha valaki(k) miatt nem lenne hajlandó igent mondani a teljes biztosi kollégiumra.

Észtország: Kadri Simson – botrányba keveredett egy uniós támogatással

A 42 éves liberális észt politikus egyike azon jelölteknek, akik kellemetlen kérdésekre számíthatnak a parlamenti bizottsági meghallgatáson. Simson hét évig volt a liberális Centrum Párt frakcióvezetője az észt törvényhozásban, majd 2016-tól idén áprilisig gazdasági és infrastrukturális miniszterként dolgozott.

Ezt Simson határozottan tagadta, mint mondta, élettársa, vagy egyetlen vállalkozása sem kapott pénzt akkor, amikor egyébként az afrikai sertéspestis miatt jelentős állami dotációban részesült az ágazat. Ugyanakkor az élettárs édesapjának cége már kapott központi pénzt, de sokkal kevesebbet, mint amennyit igényelt. Simson egyébként kiállt a támogatási program mellett, szerinte enélkül az ország húsbehozatalra szorult volna, miközben a gazdák tönkremennek.

Lengyelország:  Janusz Wojciechowski – az utolsó perces csere

A lengyel kormányfő először a saját kabinetfőnökét, Krzysztof Szczerskit nevezte meg uniós biztosnak, de a jelöltje visszalépett az első találkozása után Ursula von der Leyennel, a sajtóhírek szerint azért, mert a leendő bizottsági elnök a mezőgazdasági tárcát ajánlotta neki, amihez nem ért, és nem akarta elvállalni. A lengyel miniszterelnök abban bízott, hogy Szczerski a gazdasági portfóliót felügyelheti majd.

A lengyel kormány ezért új jelöltet állított, Janusz Wojciechowskit. Ő korábban a Lengyel Parasztpárt egyik vezető politikusa volt, 2010-ben belépett a mostani lengyel kormánypártba, a Jog és Igazságosságba (PiS), és a színeikben 2014-ben EP-képviselő lett. Több éven át tagja volt az EP mezőgazdasági bizottságának. 2015 óta Lengyelország képviselője az Európai Számvevőszéknél.

Akárki is a lengyel jelölt, ősszel nehéz pillanatok elé fog nézni, mert Trócsányi László mellett ő lesz az, akivel szemben a kormánya EU-ellenes politikai lépései miatt a legnagyobb ellenszenvvel viseltetnek az Európai Parlamentben. A lengyel kormánypárt ráadásul az Európai Konzervatívok és Reformerek frakciójának tagja, vagyis nem áll mögöttük jelentős nemzetközi támogatás.

Románia: Rovana Plumb, Dan Nica – két olyan jelölt, akiknek nem sziklaszilárd a mentelmi joga

Portugália mellett Románia a másik ország, amely egy férfit és egy nőt jelöl – legalábbis sajtóhírek szerint. A biztosi posztot két mostani, szociáldemokrata európai parlamenti képviselő valamelyike kaphatja meg. Az 59 éves Rovana Plumb az elmúlt hét évben három különböző miniszteri posztot is betöltött és magas pártfunkciói is voltak, sőt, jelenleg ő az EP szociáldemokrata frakciójának alelnöke. Ugyanakkor egy korrupciós ügy kapcsán a mentelmi jogának felfüggesztését is kérték már.

Dan Nica szintén 59 éves, ő kétszer töltött be eddig miniszteri posztot Romániában, 2014 óta az EP tagja. Nicát is több politikai támadás is érte, neki is veszélyben forgott már a mentelmi joga. Egyszer megvádolták azzal, hogy kommunikációs és információs miniszterként nagyvállalatokat segített hozzá különböző jogszabályok révén extraprofithoz, belügyminiszterként pedig azzal szembesítették, hogy bár tudott választási csalásokról, de nem lépett fel ezek ellen kellő súllyal. Nicát több kormányból is menesztették, vagy lemondott, de mindig a politika élvonalában maradt. Egyébként szenvedélyes bélyeggyűjtő. Nem kizárt, hogy akármelyikük legyen a hivatalos jelölt, kellemetlen perceket fog majd átélni a parlamenti meghallgatáson.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !