Obamának kemény gyomrosok kellenek

Izgalmas amerikai elnökválasztásra készülhetünk jövő novemberben, amelyen a népszerűségét vesztett Barack Obamának a gazdasági válság mellett a januárban kezdődő előválasztásokon végül győzedelmeskedő republikánus elnökjelölttel is szembe kell néznie. A négy évvel ezelőtti választással ellentétben a „Change” és a „Yes We Can” helyett ezúttal drámára, mocsokra, adrenalinflashekre és kőkemény negatív kampányra készülhetünk.

A mélyben a népszerűsége

A sokak szerint a kampányban otthonosabban mozgó Obama elnök áprilisban jelentette be, hogy újraindul a 2012. november 6-án eldőlő elnökségért. Demokrata oldalról nem kell kihívással szembenéznie, a formális előválasztásokon csak néhány önjelölt kihívó próbál majd ismertséget szerezni. Obama mégis nagyon nehéz helyzetben van: hiába vette át nagyon magas népszerűségi mutatóval George W. Bushtól az elnökséget, azóta megzuhant a támogatottsága, munkájának elfogadottsága már közelebb van a 40 százalékhoz, mint az 50-hez. Az egyes közvélemény-kutatók felméréseit összesítő RealClearPolitics szerint Obama legalábbis öldöklő küzdelemre számíthat a majdani republikánus jelölt ellen.

Elnök	Év	Népszerűség novemberben (százalék)
Dwight Eisenhower (R)	1955	78 (újraválasztották)
Richard Nixon (R)	1971	49 (újraválasztották)
Jimmy Carter (D)	1979	40 (egyciklusos maradt)
Ronald Reagan (R)	1983	53 (újraválasztották)
George H. W. Bush (R)	1991	56 (egyciklusos maradt)
Bill Clinton (D)	1995	53 (újraválasztották)
George W. Bush (R)	2003	52 (újraválasztották)
Barack Obama (D)	2011	43

Beiktatása után nem tudta megfelelően kezelni a gazdasági válságot, miközben az első év nagyrészt ráment az egészségügyi reform áterőltetésére és a kongresszus mindkét házában biztos többséggel rendelkező demokraták belső széthúzásaira. Az egészségügyi reform megítélése legalábbis megosztó, de az biztos, hogy a gazdaságnál lényegesen kevésbé érdekli az embereket, miközben jelentős pluszkiadásokkal járt.

A tavaly novemberi félidős választáson a demokraták végül elbukták a képviselőházat, és az obstrukcióbiztos szupertöbbségüket a szenátusban, azóta pedig minden fontos kérdésben kemény alkudozások árán sikerült csak előrelépni a republikánusokkal. Ha egyáltalán sikerült – az adósságplafon megemelését célzó huzavona megoldásaként felállított szuperbizottság végül nem tudott megállapodni a több mint ezer milliárd dolláros deficitcsökkentésről, miközben a gazdasági helyzet nem javult.

A munkanélküliség továbbra is magas, ráadásul történelmében először leminősítették az Egyesült Államokat. Azóta az S&P mellett már a Fitch is belengette a rontás lehetőségét, több elemző pedig nem zárja ki a 2012-es recesszió lehetőségét. Az Economist által megkérdezett választók négyötöde mondta, hogy a gazdaság helyzete a legfontosabb neki, és csak alig harmaduk vélte úgy, hogy Obama jól kezeli a válságot. Hiába választották újra az elmúlt nyolcvan évben 13-ból 10-szer a hivatalban lévő elnököt, éppen a mostani környezet az, amely nagyon nem kedvez az aktuális politikai vezetőnek.

A külpolitikai sikerek mindehhez képest eltörpülnek a választók szemében. Obama hiába hivatkozhatna Oszama bin Laden megölésére, az iraki háború lezárására és az afganisztáni kivonulásra, de a kampány szempontjából még az sem sokat jelent, hogy a líbiai háborúból sikerült veszteségek nélkül, és minimális költségekkel kikeverednie. Ugyan az ezen a területen általában támadható demokrata vezetőkkel ellentétben a republikánusok nem tudják megfogni, de Obama még így is aggódva figyelheti, nem tör-e ki konfliktus Irán körül. Egy újabb háborúból ugyanis az elnök semmiképpen sem tudna jól kijönni jövő novemberig.

Nem fognak finomkodni

Mivel Obama nem reménykedhet abban, hogy a gazdaság egyszer csak hirtelen beindul, ezért ezúttal a négy évvel ezelőtti, hangzatos jelszavakkal és a változás reményével kecsegtető kampány helyett más irányból kell megközelítenie az újraválasztási küzdelmet. A demokraták ugyan történelmi vereséget szenvedtek a félidős választásokon, de Obama kampánya építeni akar a republikánusok megerősödésére a kongresszusban. A New York Times szerint már jelezték, hogy ezúttal nem fogják vissza a negatív kampányt, mint négy éve, amikor csak a végére kezdték egy kis időre egymást mocskolni John McCainnel.

Bárki legyen is a republikánus jelölt, a tervek szerint keményen támadják majd, és nem felejtik el a republikánusok által vezetett képviselőházat sem ostorozni a gazdasági problémákért. Már most is látszik, hogy nem a levegőbe beszéltek a források: a demokraták el is készítettek egy kampányvideót, amely a legérzékenyebb pontján támadja a véleménye folytonos változtatásával vádolt Mitt Romney republikánus jelöltet, aki a kampánystáb szerint később a legveszélyesebb lehetne Obamára az elnökválasztáson.

Az igazi gőzhenger majd feltehetően akkor indul be, ha kiderül a republikánus jelölt személye, de ebből a szempontból Obama – illetve természetesen az elnök helyett a negatív kampánnyal megbízott stábtagok – viszonylag kényelmes helyzetben van. Már most, mintegy a ringen kívülről is gyengítheti a veszélyesnek tartott republikánus jelölteket, miközben – ha nem is az összes demokrata képviselővel és szenátorral a háta mögött –  építheti saját bázisát, és készülhet egy olyan küzdelemre, amelynek a republikánusok még csak az előszobájába érnek januárban az előválasztásaikon.

Grassroot, kalapozás, matek

Mert hogy van, ami nem változik. Obamáék ezúttal is a 2008-ban már egyszer bevált alapokon képzelik el a kampányt: alulról építkezve, az egyes államokban kiépített aktivistahálózatokra támaszkodva próbálják visszacsábítani az elfordult szavazókat, és megtartani a megmaradt bázist. Emellett nagyon fontos szerepet szánnak az internetnek, ahol a Facebook és a Twitter mellett már a Tumblr-en is jelen van a demokrata kampánycsapat.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a drága tévéhirdetések és az egyes államokra koncentráló óriáskampányok hiányoznának majd. Újra beindult a pénzgyűjtő gépezet. Obama 2008-ban minden korábbinál több kisebb támogatót megszólítva végül egy elnökválasztási kampányban abszolút rekordnak számító 750 millió dollárt kalapozott össze – sokan úgy vélik, ezúttal az egymilliárd dolláros álomhatár sem tűnik lehetetlennek. Eddig az egytizede már ismét megvan.

A kampányban pedig az új emberek mellett visszatérnek a négy évvel ezelőtti választás kulcsfigurái, új stratégiákon dolgozik David Plouffe akkori kampányigazgató és David Axelrod főtanácsadó is. Obamáéknak az újraválasztási kampányban annyiban könnyebb dolguk van, mint négy éve, hogy már konkrét adatokon alapuló térképeik vannak a támogatottságukról stratégiai tervezéshez.

Az egyik narratíva szerint Bill Clinton 1996-os újraválasztási kampányához hasonlóan a függetlenekben bíznak majd – ezért is támadják már jó előre a mérsékelt republikánus Romneyt –, ugyanakkor Obama már megkezdte a hagyományosan billegő államok és a négy éve elhódított, inkább republikánus erősségek körbejárását is. Még ha Virginiában és Észak-Karolinában sem fogadták a helyi demokraták túl nagy örömmel a népszerűségét vesztett elnököt.

Romney vs. anti-Romney

Hiába mondja sok elemző, hogy ha a gazdasági helyzet nem javul, Obama elbukik, ennek ellenére viszonylag nagy nevek maradtak hátra a republikánus mezőnyből, és a legutóbbi felmérések szerint a demokrata elnöknek a két legerősebb republikánus jelölt ellen is lenne esélye.

Miután a sztárfaktort képviselő Sarah Palin 2008-as alelnökjelölt úgy döntött, mégsem indul, a republikánus mezőny éllovasa a már 2008-ban is az elnökjelöltségre pályázó, azóta tudatosan 2012-re készülő Mitt Romney lett. A sikeres üzletember és volt massachusettsi kormányzó alkalmasnak tűnik arra, hogy megválasszák, de képtelen feltüzelni a szavazóbázist, miközben szélkakasként váltakozó véleményei mellett sok vallási konzervatív szavazó az egyébként is mérsékeltebb jelölt mormon vallásától is idegenkedik.

Miután képtelen volt támogatottságát valódi éllovasként 25 százalék fölé tornázni, a republikánus verseny eddig arról szólt, hogy nagyjából havonta felívelt egy újabb, a konzervatív bázisnak elfogadhatóbb anti-Romney népszerűsége, hogy aztán különféle okokból meredeken vissza is zuhanjon.

Lelkesedtek már Michele Bachmannért, augusztusban jött a texasi kormányzó, Rick Perry néhány erős hete, amíg ki nem derült, hogy a vitákon, és szinte minden megjelenésénél sorra ontja a bakikat, végül októberben az anti-Obama Herman Cainé volt a terep rövid ideig, de hiányos felkészültsége és szexbotrányai megpecsételték a sorsát.

Novemberre aztán előkerült a legmegfelelőbbnek tűnő Romney-rivális, de nem egy új arc, hanem a régi motoros Newt Gingrich egykori házelnök személyében. Az egyik vitán támadott megjegyzését az illegális bevándorlók esetleges törvényes befogadásáról pedig jó érzékkel Ronald Reaganre hivatkozva védte meg. Azon sem lepődnénk meg, ha a nosztalgiafaktor, nomeg taktikai tervezés miatt Reagan hamarosan többször is előkerülne a republikánus kampányban a volt elnök századik évfordulója után.

A nyáron még kampánya összeomlásával küzdő Gingrich olyan szinten előretört a felmérésekben, hogy az idáig szinte kizárólag Obamát támadó, és vele szembehelyezkedő Romneynak hirtelen le kellett szállnia a földre, és a kampánycsapatával próbálja kitalálni az ellenszert, és valahogy megakadályozni a volt házelnök további erősödését.

Cain felkavarta a dolgokat

Mielőtt azonban még végérvényesen kétszereplőssé szűkülhetett volna a republikánus versenyfutás, az egymást követő szexbotrányok miatt a felmérésekben zuhanó, pénzügyi támogatóit veszített Herman Cain előző szombaton bejelentette, hogy felfüggeszti elnökjelölti kampányát. A volt pizzamogul már jelezte, hogy hivatalosan is támogatni fogja egyik jelölttársát, de enélkül is megindult a marakodás a hirtelen felszabaduló szavazókért.

Habár Cain tábora leginkább Gingrichéhez állt közel, ugyanakkor szavazóinak leginkább vele szimpatizáló része már korábban átállhatott a volt házelnökhöz, ezért a többi konzervatív jelölt, Michele Bachmann, Rick Perry és Ron Paul is profitálhat Cain kiszállásából. Az első két jelöltnek egyfajta feltámadást hozhatnának az új szavazók, ennél érdekesebb lehet ugyanakkor a Tea Party szülőatyjának tartott Paul esetleges térnyerése a kisebb jelöltek között.

Különösen a konzervatív szavazóbázissal bíró Iowában, az első kaukusz helyszínén lehet ez nagyon fontos. Ron Paul több felmérés szerint megelőzte a 16-18 százalékra mért Romneyt, és 18 százalékával feljött a 25 százalékon álló Gingrich mögé a második helyre. Cain visszalépést különösen jól jöhet Ron Paulnak, aki akár hasonló meglepetést is okozhat ezúttal Iowában, mint négy éve Mike Huckabee.

Messze még a vége

Romneynak mindenképpen az az érdeke, hogy a felszabaduló szavazók viszonylag arányosan oszoljanak el a többiek között, különben az egyébként is előretörő Gingrich csak tovább erősödhet. Ugyanakkor annak mindenképpen örülhet, hogy nem másfél hónappal később történt mindez, amikor már élesben menne a terep átrendeződése, amire jóval kevesebb ideje lenne reagálni. Egyelőre megszaporodtak a Gingrich elleni támadások, ezért a szombat esti republikánus vita különösen érdekesen alakulhat Iowában.

Ugyanakkor akármilyen feltételekkel is vágnak bele majd január elején az előválasztási időszakba, a menetrend egyelőre Romneynak kedvez. Négy állam a pártvezetésnek megfelelő Republikánus Nemzeti Bizottság (RNC) döntésével mit sem törődve, büntetést kockáztatva előrehozta egy hónappal saját előválasztását, ezért Iowában, New Hampshire-ben, Dél-Karolinában és Floridában – ahogy négy évvel ezelőtt – már januárban szavaznak. Ez egyben azt is maga után vonja, hogy a tervezettnél több idő telik el a kezdő államok és a március 6-i szuperkedd között, amikor 11 államban szavaznak egyszerre. Ha Romney az elején nem is kezd kirobbanóan, még mindig maradhat ideje, és pénze a kármentésre, habár a dominóeffektussal is számolnia kell.

A republikánus verseny emellett azért is elhúzódhat adott esetben, mert ellentétben a négy évvel ezelőtti helyzettel, amikor a legtöbb államban a győztes mindent visz elv volt érvényben, ezúttal sokkal inkább arányosan osztják el a megszerzett delegáltakat, vagyis az egyik jelölt csak később szerezheti meg a biztos győzelmet jelentő 1145 delegáltat. (Az előválasztásokon az állam lakosságával arányos számú delegáltat szereznek a jelöltek, akik majd később hivatalosan is szavaznak a republikánus elnökjelöltről az augusztus 27-i, floridai jelöltállító gyűlésen.)

Indul a világ legnagyobb show-ja

Hosszú távon mindenképpen a későbbi államokban is kiépített szervezeti háttérrel és sok helyen az Obamáéval vetekedő pénzgyűjtéssel bíró Romney, és az egyre jobban szárnyaló, de túlságosan bizonytalan kampánygépezettel rendelkező Gingrich a legesélyesebb. Ugyanakkor a többi republikánus jelölt éppen azzal tarthatja életben reményeit, hogy ha legalábbis tartja a lépést Iowában vagy a következő néhány államban, ebben pedig Cain visszalépése is segítségükre lehet.

A kampány az előválasztások kezdetéhez közeledve felgyorsul, a helyzet élesedik, jelöltek hullhatnak el hamar, vagy támadhatnak fel egészen váratlanul, majd pedig jöhet a vérre menő párbaj Barack Obamával. Újrainduló Fehér Ház blogunkon több mint egy éven át nyomon követjük majd az eseményeket, a kampány alakulását, a republikánus előválasztást és a novemberi elnökválasztást egészen az elnök 2013-as beiktatásáig. Tartsanak velünk!