Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!A drogfüggő, bukott színészből lett közönségkedvenc sztár, Robert Downey Jr. Vasembere mára egyértelműen a legstílusosabb mozis szuperhőssé, na meg a Karib-tenger franchise utáni második legnagyobb Disney-pénzmágnessé nőtte ki magát. Nem csoda, ha a Vasember 3-ra is pont ugyanolyan maximalista elvárásokkal ülnek be két mozifilm után a nézők, mint a Sötét lovag: Felemelkedésre.
De amíg Christopher Nolan az önálló egységként kezelt Batman-trilógiájában olyan szinten csinálhatott azt, amit akart, hogy a végjátékban látszólag még a címszereplőt is megölte, a Vasenber 3 rendezője, Shane Black érezhetően kényszerpályán mozgott. Az eddigieknél jóval több vaspáncéllal és egy sokkal szemtelenebb ellenféllel kellett lezárnia egy olyan trilógiát, ahol még a főhős sem halhatott meg a nagyobb drámai hatás kedvéért, hiszen Tony Starknak évekre előre bérelt helye van a Bosszúállók 2-ben és a többi, bevételmaximalizáló Marvel-filmben, amik lassan már egy végtelenített brazil szappanoperává állnak össze.
A vicces zsarufilmek fenegyereke, Shane Black sosem volt folytatásgyáros író (a Halálos fegyver-szériából is kiszállt a második rész után), így a Vasember 3-at tankönyvízűen, a hollywoodi iskola jól bevált módszerei szerint forgatta le: a korábbiaknál harsányabb humorral és látványosabb akciókkal célozta meg a nagy bevételt. Scarlett Johanssont ugyan kispórolta a forgatókönyvből, de a sok vicces robotpáncélos jelenet mellé nemcsak behozta a szuperhős zsáner eddigi legjobb, paródiába hajlóan zseniális főgonoszát (Ben Kingsley alakítja), de erőlködés nélkül emelt szobrot egy rakás belterjes kikacsintással a saját filmográfiájának.
Bónusznak a Vasember 3 nekünk, magyaroknak kellemes nosztalgiával hozza vissza a 90-es évek videotékás korszakát, amikor Piedone, Ötvös Csöpi és Az utolsó akcióhős Arnie-ja is egy okoskodó kiskölyökkel az oldalán szórta az ólmot és a poénokat valami kamunyomozás ürügyén. Az Armageddon és az új Pókember helyett inkább pont az ilyen filmekre szokás azt mondani: tisztességes iparosmunka.
Ha Batman a DC köpenyes kereszteslovagja, akkor a konkurens Marvel kiadó Vasembere maximum egy félrekúrós, borvirágos orrú istállófiú lehet mellette. Tény, hogy mindketten dúsgazdag, kettős életet élő, mániákus rendcsinálók, akik radioaktív pókcsípés híján csak a kütyüikkel és a megingathahatlan igazságérzetükkel tudnak harcolni a gonosz ellen, de az éjszaka közepén a hóban szomorkodó, bosszút forraló hős alakja csak Bruce Wayne-hez illik igazán. Tony Starktól pont azt várjuk egy ilyen jelenet után, hogy martinizgatva benyögjön valami vicceset, aztán félrevonuljon egy nővel.
Szerencsére az író-rendező Shane Black nem akarta görcsösen majmolni Nolan Batmanjének komor grandiózusságát, és csak annyi önmarcangolást engedett meg Vasembernek, amennyi feltétlenül kell a karakter elmélyítéséhez. A harmadik rész ugyanis rögtön azzal indít, hogy a derék Tony Stark nehezen dolgozza fel a Bosszúállókban megtapasztalt űrlényinváziót, amit ráadásul egy ősgermán viharistennel, egy frigóból frissen kiolvasztott náciverővel meg egy ostoba, zöld szörnnyel karöltve vert le. Szuperképességek és aktuális ellenfél híján a páncélbarkácsolásba menekül (az igen gyengén távirányítható, tökvédő acéllemez felpattintása többször visszatérő humorforrás), és persze utoléri a képregényhősök szokásos dilemmája: mi értelme van naponta megmenteni a Földet, ha ezzel mindig veszélybe sodrom a szuperképességek nélküli csajomat, akivel jó eséllyel már soha többé nem élhetek normális életet?
A dilemma feloldása már a kiszivárgott előzetesekből is kiderült. A világ legkegyetlenebb terroristavezére, Mandarin (aki a filmbe tolt kínai dollármilliók miatt még csak véletlenül sem egy ázsiai hadúr, ahogy az eredeti képregényben) összefog a világ legelvetemültebb hadiipari mérnökével, Tony Stark vérig sértett üzleti versenytársával, a kamikaze szuperkatonákat gyártó Killiannal (Guy Pearce). Kirobbantják a Vasembert a luxusapartmanjából, elrabolják az imádott nőjét, ráadásul merényletekkel sokkolják Amerikát, így a pánikrohamokkal küzdő Stark csak egyetlen dolgot tehet: eldobja a piásüveget, hogy bosszút állhasson a gonoszokon a 90-es évek akcióhőseinek stílusában, a modern kor 3D-orgiájával felturbózva.
És itt jön újra a képbe Shane Black zsenialitása. A hiperlátványos nyári blockbusterek összes unalomig ismert kellékét felvonultatva, legalább 43 Vasember-páncélt és minimum ugyanennyi szemét szuperzsoldost ripityára robbantva, bámulatos könnyedséggel csempészi bele a grandiózus világmegmentésbe és a szuperhős zsáner kiröhögésébe a saját régi filmjeit.
Jó poén például az okoskodó, kiskorú sidekick Az utolsó akcióhősből vagy a férfiölelgetős, forró humor a Durr, durr és csókból. A szintén hoppon és páncél nélkül maradt Hadigéppel (Don Cheadle) közös, gyártelepi lövöldözés pedig annyira profin hozza a buddy cop-filmek oldszkúl, "a nagypofájú fehér meg az óvatoskodó fekete zsaru mindenkit lenyom viccmesélés közben"-hangulatát, hogy Shane Blacknek azonnal le kellene forgatnia a Halálos fegyver 5-öt, Robert Downey Jr.-ral és Don Cheadle-lel a főszerepben.
IMDb: 8,5 pont
Rotten Tomatoes: 95%
Index-ítélet: 7/10 (székrángatós 4DX-ben)
"Robert Downey Jr. telitalálat a Vasember főszerepére: ugyanolyan lenyűgözően játssza a napszemüveges nőfalót, a trikóban izzadó, néma macsót, és a sportkocsigyűjteményével felvágó tinédzsert, mint a halálos beteget." (8/10)
"A Vasember 2 az első rész szintjét hozó, közönségbarát geekmozi, igazi látványfilm, ami a 3d-őrület közepén 2d-ben is horzsol. Nemcsak a bádogpáncélt duplázta meg, de a jó csajokat és a poénokat is." (8/10)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon