Most múlik pontosan – megnéztük Az utolsó New York-i zsebtolvaj című filmet
Van egy idős zsebtolvaj, terepe az egyik legnagyobb amerikai város, New York. Próbál élni és túlélni, azonban egy napon ellop egy pendrive-ot, amivel mindent megváltoztat, legfőképp az életét. Krimi, nem durva, nem erőszakos. Arra is szakít időt, hogy elnézegessük a városi tájképeket, bevisz minket a metróba, kisboltokba, delikbe. Noah Segan filmje, Az utolsó New York-i zsebtolvaj már a mozikban.
A franciaországi zavargások generációs dimenzióiról olvasok elemzésekben: többen is azt írják, a Z generáció tombol az utcákon, elegük van dolgokból, sőt: a dolgokból, most bele sem kezdek, mi mindenből, nem is ide tartozik; egy biztos, generáció és harc szerepel több helyen is egy mondatban. Eközben az ország a volt miniszterelnök mobiltelefonozási szokásai fölött mereng, mémek tucatja születik (vö. beindult a mémgyár): lám, Orbán Viktor, aki sokáig nyomógombos telefont használt, most egy párizsi kávézóban és a Père-Lachaise temetőben is okostelefont nyomkod.
Persze nem kell hatvan pluszosnak lenni – és vezető politikusnak sem – ahhoz, hogy az ember azt érezze és tapasztalja, öregszik, elmegy mellette a világ. Én magam (54) is épp az imént bénáztam valami számítógépes beállítással, olyannal, amilyet a gyerekeim két perc alatt megoldanak. Épp most is múlik pontosan valami.
Kúl az oldszkúl
Harry Lehman (John Turturro játssza) régisulis zsebtolvaj. Kis nagy ember. Főként New York-i tömegközlekedési eszközökön tevékenykedik. Van egy elegáns, régi kabátja, amely nemcsak szép, hanem hasznos is, mindenféle zsebeiben gyűlnek a gyanútlan utasoktól és járókelőktől eltulajdonított tárcák és kütyük – utóbbiakkal a veterán szakember, azon túl, hogy elviszi ezeket a régi zacis haverjához, Benhez (Steve Buscemi), nem ápol különösebben bensőséges kapcsolatot. Nem használ kütyüket, a cimborájánál is egy régi, lestrapált számítógép üzemel. Viszont ha úgy alakul, akár rögtönzött továbbképzést is kész tartani ifjabb kollégáinak, mondjuk, egy metrószerelvényben.
A módszerei is régiek, a szokásai is, egy eltűnőben lévő világ díszletei és darabkái ezek. Harry felesége, Rosie (Karina Arroyave) beszéd- és mozgásképtelen, ölben viszi fel a sokadikra, beszél hozzá, felrak egy lemezt, könyvet olvas neki, megeteti. Bűn az élet – de szeretet és pasztelles melankólia is. A metrón Harry kedélyesen beszélget el a nyugdíjazás előtt álló vezető nyomozóval, Allennel (Giancarlo Esposito), jócskán volt már dolguk egymással, még Harry fiatalkori körözési fotója is előkerül – jót nevetnek az egészen.
Egy rejtélyes tárgy a kínai negyedben
A lágyan hullámzó köztörvényes időbeosztást aztán felkavarja valami. Harry kirabolja egy fiatal férfi, Dylan (Will Price) méregdrága régi sportkocsiját: az eltulajdonított sporttáskából a sportcipő mellől előkerül egy pisztoly, amely egyből a kukában landol, ám van ott még valami más is: egy titokzatos USB-eszköz. (Ez már valóban egy új generáció: sportruházat, lőfegyver és digitális csúcstechnológia együtt a mindennapi használat terében.) Harry a napi lopott adaggal együtt – a ma már értéktelen iPaddel, fülhallgatókkal, pár okostelefonnal – azt is elviszi a zálogházba, ahol nem tudnak mit kezdeni vele, ezért továbbmegy Chinatownba, ahol elpasszolja a cuccot. Nem tudja azonban, mibe ártotta magát, pontosabban, hogy kivel húzott ujjat.
A női orgazmus a legijesztőbb az X-akták színésznőjének új horrorfilmjében
Hannah Einbinderről úgy tűnik, a tengerentúlon mindenkinek egy szenvedő szerző jut az eszébe. Elvégre az Emmy-díjas Hacks című vígjátékszériában is egy, a munkájával küszködő vígjátékírót alakít a színésznő, és most, a Budapest International Film Festivalon már bemutatott, Teenage Sex and Death at Camp Miasmában szintén egy olyan forgatókönyvíró-rendező bőrébe bújik, aki elég groteszk helyzetben találja magát.
A Teenage Sex and Death at Camp Miasma annak a Jane Schoenbrunnak az új alkotása, akinek a rendkívül felkavaró, David Lynch nyomdokaiban lépkedő I Saw the TV Glow-t is köszönhetjük, ennek megfelelően egy olyan horrorra számítottunk újfent, amely hoz egy kis ismerőset, jelen esetben némi oldschool slashert, mely manapság a reneszánszát éli egyébként, és kicsavarja úgy, hogy abba a néző nyekken bele.
Nem csalódtunk, a Camp Miasma (innentől az egyszerűség kedvéért így emlegetem a filmet) nagyon beteg és elvont, még ha az elején egyszerűnek is mutatja magát: egy olyan filmkészítőt állít a középpontjába, aki saját elmondása szerint 6 dollárból készítette a debütáló alkotását, s ami nagyon szépen megnyitotta Hollywood kapuit a nagyon fiatal, Z generációs auteurnek. Nyilván minden örömben van egy kis üröm is, és a Hannah Einbinder által játszott Krist olyasmivel bízzák meg, amibe nagyon könnyedén bele lehet bukni és törhet ketté az ember karrierje egy hasonló mutatványtól. Egészen pontosan arról van szó, hogy Krisnek egy kihűlt horror franchise-t, a Camp Miasmát kellene feltámasztania, és a remake remake-je helyett váratlan, és persze szórakoztató szempontból előzményfilmet csinálnia neki.
Még nem a rendezés, de még csak nem is az írás fázisában tart Kris munkája, az előkészítésnél járunk, amikor a rendezőnőnek győzködnie kell a stúdiót és az executive-okat arról, hogy tudja, mit csinál. Van terve, meg is fogja valósítani, és eskü nem lesz belőle hatalmas anyagi bukás a pénztáraknál.
A náci hóhér kezébe került, de az embertelen kínzások sem törték meg
November 12-én kerül a hazai mozikba az Oscar-díjas rendező, Nemes (Jeles) László új, első francia nyelvű nagyjátékfilmje, a Moulin. A film Jean Moulin, a francia ellenállás legendás alakjának történetét dolgozza fel. Az alkotás világpremierjét a 2026-os cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában tartották. Egy biztos, a világhírű direktor az Árva című filmje után ismét megrendítő alkotással jelentkezett. Kritika következik.
Rémisztő népmesét dolgoz fel ez az új sorozat, nem is akárhogy
Népmesei alapanyagokból jó néhány fantasysorozat dolgozott már. Napestig lehetne sorolni a címeket, de azért kiemelek néhányat a jobban sikerült darabok közül: a Buffy, a vámpírok réme a Frankenstein mellett hozzányúlt Drakulához, A szépség és a szörnyeteghez, a Piroska és a farkashoz, de a Grimm fivérek meséire alapozta az NBC a Grimm című szériát, és a mára többnyire elfeledett Egyszer volt, hol nem volt is hasonló receptből kotyvasztott, csak az ABC klasszikusában még agresszívebben keveredtek össze ezek a sztorik és karakterek.
Az HBO Maxra október 23-án érkezett Jaga: A sötét erdő titka több szempontból is kilóg a fenti sorozatok közül, már azzal is, hogy az orosz folklór, de többnyire a szláv népmesékben megforduló Baba Jaga történetét dolgozza fel, aki többnyire gyermekevő boszorkányként jelenik meg, az erdőben élő csúfságként, aki velejéig romlott és gonosz.
A Jaga, melyet a showrunner, Kat Sandler a saját maga által jegyzett, 2019-es színdarabjára építve készített el, újfent egy eltűnt fiatal körül forog. Valamikor napjainkban járunk, amikor is a huszonéves gazdag és sokat tivornyázó egyetemi diáknak, Henrynek (Hudson Williams) nyoma vész. A család barátját, a magánnyomozóként dolgozó Charlie Rappet (Noah Reid) is felkérik, hogy a helyi erőket képviselő Carson nyomozó (Clark Backo) mellett segítsen a nyomára bukkanni az aranyifjúnak. Igen ám, de furcsaságok bőséggel akadnak a Twin Peaksre nyomokban emlékeztető szériában, például az, hogy Henry szobatársa, Logan (ugyancsak Hudson Williams alakításában) pont ugyanúgy néz ki, mint a szőrén-szálán eltűnt fickó. Na, meg a nagyon kiéhezettnek és veszélyesnek tűnő egyetemi professzor, Dr. Katherine Hargrove (Carrie-Anne Moss) sem éppen nyugtatja meg a detektíveket.
Morfeusz: Piotr Leyer rájött arra, hogy a bűn jövedelmezőbb, mint az ügyvédi hivatás
Egyre erősebb a lengyel filmgyártás, már ami a streaming világát illeti. Ezúttal a SkyShowtime oldalára érkezett minisorozat Lengyelországból. A Morfeusz családi maffiafilm, nem kímél senkit és semmit, sem családot, sem társadalmat. Sötét és nyirkos, véres és rezignált.
A sorozat főszereplője Piotr Leyer (Kamil Szeptycki). Becsületes ügyvéd, a kiszolgáltatottak védője. Szereti a családját, igyekszik jó apa lenni – és próbál nem tudomást venni a börtönben ülő maffiafőnök apjáról, Andrzejről (Andrzej Grabowski).
Ám Piotr élete egyik pillanatról a másikra megváltozik: Törökországban egy félresikerült drogügylet miatt a bátyját megölik, az apjukat pedig kiengedik a börtönből, aki ott folytatja az életét, ahol elítélése előtt abbahagyta. Illetve, mint később kiderül, régi életének árnyéka a börtönben is mindvégig vele volt.
Ebben csak eltűnni lehet
Amit a Morfeuszban látunk, nem más, mint a tisztesség és a becsület bukása. Szemtanúi lehetünk annak, hogy a legtisztább és legőszintébb emberrel is mit tehet a pénz, az irgalmatlanul sok pénz és a vele járó jólét utáni sóvárgás. Persze, a kérdés joggal merülhet fel: az, aki elgyengül, megbillen, megbukik, abban vajon nem lakott-e eleve Mammon démoni szelleme.
Egy veterán német juhász lejátszotta a filmvászonról Hollywood legnagyobb sztárját
Egy hónapja játsszák már a magyar mozikban David Ayer legújabb filmjét, A vadon szívét, Brad Pitt-tel és Odinnal, pontosabban Odinnal és Brad Pitt-tel a főszerepekben. (A sorrend fontos!) Pénteken végre én is megnéztem, és bár nem vetekszik a Pitt-filmográfia csúcsdarabjaival, a Hetedikkel, a Becstelen brigantykkal, a Harcosok klubjával, a 12 majommal, a Blöff-fel, a Volt egyszer egy ... Hollywooddal, de még a Hét év Tibetbennel sem, ám egy olyan javíthatatlan kutyabarátnak, mint amilyen e sorok írója, maradandó élményt nyújt a film. És nem, nem Pitt játéka miatt. A sztár nagyjából lekente a 95 perces mozit, pontosabban nem lekente, mert Pitt profizmusa ezt nem engedné meg, inkább azt mondanám, hogy a rutinos színész hozta a kötelezőt. Na de Odin – „polgári” nevén Uber –, a német juhász és három fia – merthogy négyen alakították a főhőst – lejátszotta a filmvászonról a kétszeres Oscar-díjas sztárt.
Az X-aktákra mindenki emlékszik, de volt egy sokkal sötétebb testvérsorozata
A Millennium (melynek IMDb oldala itt látható) mindössze három évadot, 67 epizódot ért meg, a Fox 1996. október 25. és 1999. május 21. között sugározta. Az X-aktákhoz hasonlóan a magyar nézőkhöz is eljutott (1998. szeptember 20-án a TV3 műsorán mutatkozott be a sorozat), és bár soha nem tudott akkora népszerűségre szert tenni, az elmúlt évtizedekben elkötelezett rajongótábor alakult ki körülötte.
Elvették az arcát, tönkretették az életét, de a bosszúja gyomorforgató lett
Matt Hagen (Tom Rhys Harries) feltörekvő filmsztár, aki Gotham nyomornegyedéből kitörve jutott el Hollywoodba. Friss Oscar-jelöltként hazatér ünnepelni, ám a helyi gengszterfőnök szeretőjének ágyában köt ki, amit a maffiózó nem néz jó szemmel. Matt arcát összevagdossák, nevét bemocskolják, és pillanatok alatt mindent elveszít. Hősünk megismerkedik egy Caitlyn Corr (Naomi Ackie) nevű orvossal, aki egy kísérleti nanotechnológiás módszerrel talán helyre tudja állítani Matt arcát. A kúra elsőre csodával határos sikernek tűnik, csak előjönnek bizonyos mellékhatások.
Az újraindult DC univerzum szénája finoman szólva sem áll jól. A Superman noha decens siker lett, a Supergirl gigabuktája után számos részletet újra kellett terveznie a James Gunn vezette képregényes részlegnek. Az Agyagpofa kicsit más tészta, sokkal kísérletezősebb produkció, kevés pénzből készült, így a kockázat is kisebb. A rendezői székben az a James Watkins ült, aki bizonyított már a horror szcénában az Eden Lake-kel vagy A fekete ruhás nővel, legutóbb pedig a Szádra ne vedd képében mutatta meg, hogy nem veszett el a stílusa. Szintén jó ómennek bizonyult, hogy a forgatókönyvet az egyik legjobb modern horrorgyáros, Mike Flanagan vetette papírra.
Mark Zuckerberg a megtestesült vadkapitalizmus az új Facebook-filmben
Tizenhat év után folytatódott a The Social Network – A közösségi háló. Legalábbis a film marketingje ezt sejteti, de a The Social Reckoning – A hálózat ára nehezen értelmezhető második részként, inkább egyfajta legacy sequel, vagyis szellemi folytatás. Az eredeti stábból csak az operatőr, Jeff Cronenweth, illetve a zseniális író, Aaron Sorkin maradt, aki bevállalta a rendezést is. Zuckerberg ezúttal már csak mellékszereplő, ám így is simán ellopja a show-t. Kritika.
A sztori gerincét a Facebook-akták című, 2021 őszén napvilágra került cikksorozat adja, amelyet Frances Haugen (Mikey Madison telitalálat a főszerepben), a Facebook volt adatmérnöke szivárogtatott ki a sajtónak. A közösségi média történetének egyik legnagyobb botrányáról van szó: ezekből az aktákból derült ki többek között, hogy az Instagram súlyos testképzavart és szorongást okoz a tinilányok körében, hogy az álhírek tudatosan mindent elöntenek, s hogy az algoritmusok megosztottságot és dühöt generálnak.
Ez a film sem találja fel a spanyolviaszt, ám amitől érdekes, az a folyamat:
hogyan jutottunk el idáig?
A film nyitójelenete tökéletesen bemutatja, hogy mit jelent a radikalizálódás. Egy részeg, szőke nőt látunk az út szélén, lerobbant kocsija mellett várakozik, majd megjelenik két rendőr – egyikőjük sem fehér. A maximálisan segítőkész járőröket a nő inzultálja, elkezd kamerázni, majd rasszista megjegyzéseket tesz. Sikerül elérnie, hogy előállítsák.
A főszereplő Frances véletlenül talál rá a felvételre a Facebookon, és kiderül: ismeri ezt a nőt, pár éve még liberális aktivista volt. De mitől lett rasszista?
Igazi ritkaságnak számító sorozat érkezett, ritkán találkozunk ilyennel
Papíron az Imposztor, a Disney+ október 20-án debütált új sorozatának kiindulópontja úgy hangzik, mint egy nagyon sötét drámáé. A főszereplő tinédzser, Sonny (Sam Nivola) balesetet szenved az autójával, egy héttel később pedig arra tér magához, hogy az anyjával, Ellennel (Connie Britton) valami nem stimmel. Mintha a nőt kicserélték volna, egy rá nagyon hasonlító, de bizonyos dolgokban mégis nagyon különböző emberre. Az Imposztorban azonban az a nagy csavar, hogy ezt a paranoid történetet a készítő, Nick Paley fogta, és egy sitcomszerű valamibe csomagolta. Amin olykor borzongunk és rettegünk, és mégis vihogva nézzük végig. Legalábbis az eddig elérhető első két epizódja ilyen a sorozatnak.
Ritkaság, amikor két ennyire a mérleg ellenkező oldalán billegő zsánert ilyen ügyesen összekevernek. Oké, kell a sikerhez, hogy a főszerepekre A Fehér Lótuszban is bizonyított Sam Nivolát, illetve azt a Connie Brittont castingolták be, aki az HBO nyaralós szériája mellett már a Friday Night Lightsot is bőven elvitte néha a hátán, a családi drámázás tekintetében. Ők ketten az anya-fia párost alakítva, amikor kell, akkor valami iszonyúan elbűvölőek, ugratják egymást, a másik agyára mennek. Sőt, néha még a környezetüket idegbe hozva át-átlépik a kereteket, hiszen a srác iskolájának igazgatójaként dolgozik Ellen, ami nyilván okoz néhány ferde szemmel való rájuk pillantást a nebulóktól.
Elmenekült, mert nem akarta, hogy ráfogják a szerelme halálát
Komoly kihívás elé állít az Életed szerelme című film a Prime-on. Romantikus filmnek mondják, ám valójában dráma, igaz, a romantikából – előbb vagy utóbb – mindig dráma lesz. Rachel Morrison rendező filmje megrendítő, elgondolkoztató. Ezt a filmet az fogja szeretni, aki olykor újra megnézi a Szerelmünk lapjait, a Mielőtt felkel a napot, a Szív hídjait vagy az Az aranyműves titkát.
Régen láttam ennyire őszinte és tiszta filmet a hiányról. A váratlan szerelemről, a megéltről, az elveszítettről. Az örökről. A kitörölhetetlenről. De legfőképpen a nyomában születő fájdalomról. Mindössze 1 óra 49 percbe sűrítve.
Film a hiányról
A film címe Életed szerelme (Love of Your Life). Ez egyszerre jó és nem is, mert ugyan a film valóban a szerelemről szól, csak nem a boldogság állapotában lévőről. Azt mutatja meg, hogy mi történik azt követően, ha elveszítjük szerelmünket. Az igazit. A tökéletest. Ez olyan mély lyukat üt Maya (Margaret Qualley) lelkébe, amit képtelen felfogni, megérteni, és legkevésbé feldolgozni.
Az Életed szerelme a hiány filmje.
Maya szinte menthetetlenül sodródik. Menekül. Minden és mindenki elől. Olyan helyekre utazik, ahová eredetileg szerelmével, férjével, Charlie-val (Gabriel Basso) készült, de ezt vele már nem élheti meg, sem át. Azt reméli, hogy a közösen meg nem élt napok, évek, élmények majd meggyógyítják, a lelkében betöltik a betölthetetlen űrt. Miközben ha valami ilyen iszonyatos fájó, az már nem is veszteség, hanem hiány.
Nem csak a Mount Everestet, saját magukat is legyőzik ennek az új filmnek a főszereplői
Lehet abban valami őrjítő, amikor az ember egy hatalmas, legyőzhetetlennek tűnő hegynek az árnyékában cseperedik fel, és bár időről időre jönnek expedíciós csapatok, és sokra tartott, felkészültnek tűnő emberek megpróbálkoznak a lehetetlennel, mindenki odavész. Tenzing Norgay (Genden Phuntsok) is egy ilyen fickó, mármint aki a Mount Everest árnyékában álmodik arról, hogy egyszer történelmet ír, és gyerekként lepacsizik még azzal a George Malloryval (Johnny Flynn) is, aki nagyon közel kerül a helyiek által Csomolungmának hívott hegyóriás csúcsához. Ez azonban nem Mallory sztorija, hanem a nepáli–indiai serpáé, akit most elfeledett hősként húzott elő a filmipar valahonnan a hátsó zsebből, egészen pontosan az Apple TV, itt debütált ugyanis október 16-án a Tenzing című egész estés dráma.
Amikor arról van szó, hogy Tenzing őrjítő várakozással és sok megpróbáltatással teli életét kell bemutatni, akkor Jennifer Peedom rendezése nagyon korrektül teljesít. Csodálatos vágóképekkel operál a film, egészen konkrétan a NatGeo megirigyelhetné, olyan gyönyörű a Tenzing fényképezése. Nagy kár, hogy a történetmesélés ehhez képest billeg, hol a múltban járunk flashbackek formájában, és kísérjük figyelemmel, ahogy hősünk igyekszik saját keretei közül kitörni, az előítéletekkel dacolni, máskor meg Tenzing a brit expedíció tagjaival viaskodik 1953-ban, próbál nekik bizonyítani, és a fejükbe verni, hogy nem minden serpa csak a pénzért van ott. Van, akit a hegy, a mítosz, a Mount Everest spirituális oldala csábít magához, éjt nappallá téve.
Új évaddal jelentkezik minden idők egyik legjobb sorozata
A bűnügyi sorozatok rajongóinak örömhír, hogy 2027-ben elkezdődik a True Detective ötödik évadának forgatása. A korábbi évadok alapján érthető és indokolt várakozásokat csak tetézi, hogy az új évad főszereplői Nicolas Cage és Antonio Banderas lesznek. Az új részekért ismét Issa López showrunner felel, aki az Alaszkában játszódó negyedik évadot, a Jodie Foster és Kali Reis főszereplésével készült Night Countryt is rendezte. Számos részlet még ismeretlen, de a bejelentés szerint az új évad a New York állambeli Jamaica Bay-en játszódik majd.
A Netflix új nyomozós sorozata a bőrünk alá hatol, és nem ereszt
Az, hogy A csapda, a Netflix új, október 13-án debütált thrillersorozatának hősnője, Lisa Konrad (Friederike Becht) jó tíz éve nem hagyta el az otthonát, önmagában is furcsán hat. Az eset mögé nézve azonban gyorsan kiderül, hogy Lisa nem véletlenül bujkál a világ elől, a testvérét gyászolja, és munkájába, a regényírásba menekül. Egészen addig a napig, amíg a tévét nézve, egy híradásban meg nem pillant egy férfit, Robert Lenzent (Hans Löw), akiben az írónő húga gyilkosát véli felfedezni. Ezzel pedig a kihűlt akta hirtelen élővé válik, legalábbis a regényíró fejében.
Regényírót többféle zsánerbe tartozó sorozatban láttunk már nyomozni, ott volt a Castle, ebben Nathan Fillion állt össze egy NYPD-s rendőrnővel (Stana Katic), és évadról-évadra, könnyedebb, romantikus hangulatban csaptak a bűnözők körmére. A Gyilkos sorokban egy kedves angoltanárból lett regényíró körözte le folyton a hivatásos nyomozókat, amikor a bűntények leleplezéséről volt szó, de említhetném a mára többnyire elfeledett Bored to Death című krimit is, melyben egy szerencsétlen sorsú brooklyni író állt hirtelen elhatározásból magándetektívnek.
Ezekhez képest A csapda olyan űrt tölt be, amire szerintem nagy szükség volt már. A felkavaróbb, horrorisztikus vonalat képviseli, egy kis Alfred Hitchcock, David Lynch-csel felöntve. Na, nem kell a Twin Peaks őrületére gondolni, de a Netflix német regényadaptációja minden hibája ellenére ügyesen megidézi bennünket a borzongatás mestereit.
Élve lenyelte egy bálna, de nem ez volt a legnagyobb problémája
Jay (Austin Abrams) hazatér szülővárosába, hogy a családjával együtt emlékezzen meg az egy éve elhunyt édesapjáról, Mittről (Josh Brolin). A fickó nem volt mintaapa, imádta a természetet, megszállott búvárként az óceánt választotta sírhelyének is. Jay és Mitt kapcsolata sem volt felhőtlen, a sok sérelem rányomta a bélyegét az életükre, a fiú azonban eltervezi, hogy megkeresi apja maradványait az óceán mélyén. Azzal azonban nem számolt, hogy merülés közben feltűnik egy óriási ámbráscet, amelynek a gyomrában köt ki.
„Sebestyén Balázs” barátai hullanak, mint a legyek
Keselyű címmel meglepően érdekes és izgalmas négyrészes minisorozat debütált a TV2-n 2026. október 17-én. Az alkotók jóvoltából mi már láthattuk az első két epizódot. A látottak alapján pedig van okunk az örömködésre, mert ebben a pszichothrillerben van minden, mi szem-szájnak ingere: Sebestyén Balázsra kísértetiesen hasonlító főhős, rejtélyes gyilkosságok, hiteles alakítások, drámai mozzanatok, izgalom és egy látszólag zsákutcába tartó nyomozás. Az első két epizód alapján nyugodt szívvel állítom, igen, ilyen sorozatokra van, lenne szüksége a magyar televíziózásnak. Ennyi nem elég.
„Az AI mindent tud az életről, egy dolgot kivéve” – Paul Bettanyval és James Spaderrel beszélgettünk az új Marvel-sorozatról
A Marvel jó néhány sorozattal próbálkozott a 2021-es WandaVízió óta, de a Loki kivételével nem igazán tudták megközelíteni azt a művészfilmes őrületbe hajló történetvezetést, mint amit ez a kertvárosi családi dráma alig 9 rész alatt szállítani tudott. A magányos Skarlát Boszorkány (Elizabeth Olsen) és az általa újrateremtett Vízió (Paul Bettany) mágiával újramelegített románca és vidéki élete persze gyorsan pokolba fordult, ráadásul olyan erős hullámokat vetett, hogy a Doctor Strange második felvonása és a Mindvégig Agatha című fantasy spin-off is ezeknek a levezetésével foglalkozott.
Most eljött az úgynevezett Westview-trilógia lezáró fejezete, október 14-én debütált a Disney+-on a VízióKüldetés az első két epizódjával, melyet követően a Marvel visszaveszi majd kisképernyős gyártást, ami a sorozatrajongóknak mindenképp rossz hír.
Addig azonban élvezhetjük ezt az újabb eléggé agyament minisorozatot, melyben az önmagát kereső Fehér Vízió (Paul Bettany) egyszerre küszködik azzal a kérdéssel, hogy mi lett belőle, és mi van, ha az elmepalotájában összegyűlő, ugyancsak Tony Stark által készített AI-ok egy napon kiszabadulnak a fejéből. Köztük Ultron, aki az Ultron kora óta először tér vissza James Spader alakításában, ráadásul a veterán színész ezúttal hús-vér valójában alakítja a karaktert. A VízióKüldetés a WandaVízióban megkezdett szálakat is szépen görgeti tovább, visszatér a főhős halottnak hitt fia, így
a befelé forduló, filozofikus sci-fi mellett kapunk tradicionálisabb Marvel-akciót is.
A VízióKüldetés kapcsán a magyar Disney-nek köszönhetően interjúzhattunk a Víziót alakító Paul Bettanyval, az Ultronként visszatérő James Spaderrel, a showrunner Terry Matalasszal és az E.D.I.T.H-ként debütáló, a Schitt’s Creekből ismerős Emily Hampshire-ral is.
A sorozat legnagyobb meglepetése: Ultron visszatérése
James Spader úgy fogalmazott, nemcsak a nézők, hanem számára is váratlan lehetőség volt, hogy Ultronként izzíthatta be magát ismét ebben a sorozatban: „Ultron halálát igazából sohasem mutatták. Tárva-nyitva volt a lehetőség, hogy a karakter visszatérjen. Ám az elmúlt tíz évben végig egy másik sorozaton dolgoztam, nem értem rá, még arra se, hogy abban az animációs szériában a hangját adjam. Szinte váratlanul, a semmiből jött a lehetőség, hogy visszatérjek Ultronként a VízióKüldetésben. Terry Matalas keresett meg, tárgyaltunk, aztán meg egyszer csak azon kaptam magam, hogy itt ülök, és interjúkat adok.”
Ezt a filmet az erőszakos férfiaknak és a politikusoknak is kötelezővé kéne tenni
Mélisa Godet francia rendező fontos és szép filmet készített a háromszoros César-díjas Karin Viard főszereplésével. Az Egy biztonságos hely című alkotás számos meghatározó társadalmi kérdést tárgyal könnyed, ugyanakkor elgondolkodtató formában. A nézőnek pedig óhatatlanul eszébe jut, hogy Magyarországon mennyire – nagyon – gyerekcipőben jár a nők holisztikus, traumafókuszú segítése, miközben a hivatalos becslések szerint az elmúlt egy évben 275 ezer nő tapasztalt párkapcsolati erőszakot.
Ehhez az új horrorsorozathoz kelleni fog a társaság, mert egyedül nézni túl félelmetes
Amikor Pamela Voorheest (Linda Cardellini) először meglátjuk a Péntek 13 új előzménysorozatában, a Crystal Lake-ben, a nő tetőtől talpig vérben úszik, egy, a bőrébe szakadt fog áll ki a kezéből, és ennek tetejében még hisztérikusan üvölt is, hogy biztosan kellőképp borsódzzon a hátunk. Jó kis bevezető, és a tősgyökeres rajongók jól tudhatják, hogy ennél már csak mélyebbre vezet a nyúl ürege, elvégre a Péntek 13-filmsorozat klasszikus gyilkosáról, az 1980-ban bemutatott nyitórész főgonoszáról van szó. Pontosabban arról, hogy miképp jut el Pamela addig, hogy a saját őrületétől kergetve mészároljon a tó körül, a pokolra küldve a kanos, magukat jól érezni próbáló nyári táborozókat.
Egy pár évvel a filmek előtt, a 70-es évek elején Pamela azonban még egy többé-kevésbé összeszedett konyhásnéni, aki a Crystal Lake-nél nyaraló fiataloknak készíti a kaját, és neveli eközben súlyosan sérült, beteg kisfiát, a 11 éves Jason Voorheest (Callum Vinson). Nem kell rakétatudósnak lenni ahhoz, hogy kitaláljuk, a gyerkőcöt a társai a halálba szekálják a kinézete miatt, és ezt tessék szó szerint venni. A pilotban ugyanis Jason rögtön megfullad, saját dacának és a kegyetlen bullying együttes hatásának köszönhetően merül el a tó vizében, és nem is bukkan fel többet.
Ben Affleck új politikai thrillere annyira förtelmes, hogy még a Netflix is szégyenkezhet miatta
Egy Nagyon Rendes Politikust alakít Ben Affleck az Állatokban, a Netflix október 9-én közzétett bűnügyi thrillerében. A Los Angeles polgármesterségéért induló Mark Kimball annyira rendes, hogy a film első öt percében folyamatosan azt taglalják, hogy ő mennyire rendes. Nem véletlen a sok szóismétlés, direkt csinálom, ellenben Ben Affleck legújabb agymenésével, amely egy kicsit túl szó szerint veszi a kötelező szájbarágást és a néző hülyére vételét.
Affleck, aki korábban olyan jól elsült filmeket is rendezett, mint a The Town, az Argo és az Air, ezúttal jóval haloványabb arcát mutatja a direktori székben ülve, s egyszersmind főszerepelve. Olyan gyengét, hogy egy kicsit örülök, hogy anno az általa tervezett, a Zack Snyder által vezetett DC Univerzumba illeszkedő Batman-filmből végül semmi sem lett.
A leginkább azért haragszom az Állatokra, mert nem teljesen értéktelen film. Még úgy sem, hogy az első nagy csavar, a polgármesterségért versengő Mark és ügyész neje, Abigail (Kerry Washington) gyermekének elrablása és a váltságdíjat kérő bűnözők párharca a műfaj egyik legelcsépeltebb húzása. Tényleg akkor szoktak a thrillerkészítők ehhez az ötlethez nyúlni, amikor nagyon szorít az idő, de a Netflix mutatja a zsozsót, és valamit virítani kell cserébe. Nem akarom ráfogni kedvenc Gézánkra, hogy csak a pénzért csinálta volna ezt a tömegfilmet, meg amúgy is, a kommersz thrillerek között bőséggel akadnak élvezetes darabok, de elég gyanús, hogy így volt.
A két fiú Molnár Áron és Lengyel Tamás, egyik sem az, mint aminek látszik
Árpi bácsi bankszámlája olyannyira megcsappant, hogy a szolgáltató nem tudja beszedni a díjhátralékot, ezért ki is kapcsolják nála a villanyt. A helyszínre siető két fia nem csupán a kialakult helyzettel, de az egész életével szembesül. Tasnádi István Az örökség című filmjét premier előtti vetítésen láttuk, országosan 2026. október 22-től látható a mozikban a Vertigo Média forgalmazásában.
Szinte végig egyetlen lakásban játszódik Tasnádi István legújabb filmje, Az örökség. Főszereplője Árpi bácsi (Mucsi Zoltán), az egyik fiát Molnár Áron játssza, a film műfaja thriller, és egy családi bonyodalmakkal teli történet bontakozik ki a vásznon. Mintha láttunk volna már hasonlót nem is olyan régen, Holtai Gábor Itt érzem magam otthon (2025) című filmjéhez képest azonban van egy nagy különbség: Az örökségnek nincs közvetlen politikai áthallása.
Ezzel együtt Tasnádi filmje is aktuális témát dolgoz fel, az úgynevezett „öregezés” elnevezésű csalástípust, amikor idős emberek esnek gazdasági bűncselekmény áldozatává. (Ez kicsit más, mint az „unokázás”, ahol kimondottan az unoka a csali – erről szól Deák Kristóf Az unoka című 2022-es filmje.) Gyanítható, hogy Árpi bácsival is ez történt, mivel
másfél millió forint tűnt el a számlájáról,
és olyannyira lenullázódott, hogy a számláit sem tudja kifizetni, ezért ki is kapcsolták nála a villanyt. Két fia, Kristóf és Attila (Lengyel Tamás és Molnár Áron) gyertyafénynél próbál rájönni, mi történt, mígnem kiderül, hogy egy Hajnalka (Staub Viktória) nevű fiatal lány áll a háttérben, aki Árpi bácsit papuskának szólítja, és aki nemcsak maga nehéz sorsú, de még a nagyiját is támogatja.
Ez a kislány a szívébe fogadná az anyukáját, de ennél rosszabb ötlet nem is létezik
Anya csak egy van – mindenkinek ismerősen csenghet Vámos Miklós regényének címe, egyben szállóige, amely az anyai biztonságra és a pótolhatatlanságra utal. Rob Savage új filmjének azonban már a címe is sejteti, hogy abból a bizonyos Mamiból van egy másik is, aki korántsem anyai szeretettel közelít.
Joggal várhatták a horrorfanok az októberben debütáló A másik mami című filmet: az előzetesek ígéretes alkotásról szóltak. Jessica Chastain nyugtalanító mosolya libabőrös, és a jumpscare-áradat is rémisztő természetfeletti horrort sejtetett.
Pedig a film erősségét nem a nagyjából kétpercenként érkező ijesztgetés adja, sokkal inkább a háttérben bujkáló családi trauma megjelenítése és kibontakozása. S bár fő erősség, abból sajnos a gyengébb fajta.
Családi idill démoni köntösben
A történet szerint a hétéves Bela (Arabella Olivia Clark) boldogan él szüleivel, Ursulával (Jessica Chastain) és Russ-szal (Jay Duplass), valamint a szekrényében lakó „másik mami” nevű entitással. Ez a név ugyan nem teljesen kifejező, mivel a lény előszeretettel veszi fel mások külsejét, a jelenetek nagy részében Bela anyukájaként ölt alakot.
Nagyon misztikus, nagyon baljóslatú és nagyon rossz a Netflix új kisvárosi sorozata
Meglehetősen fantáziadúsan indít a Netflix új sorozata, az október 8-án debütált Mélytengeri rémálom (Below), melyben csónakkal vontatnak egy házat, valahol a kanadai Új-Fundland vadonjának kellős közepén. Egészen addig, amíg a családfőt el nem ragadja valami, ami első blikkre egy H. P. Lovecraft-regény kozmikus főgonoszára emlékeztethet bennünket. Hogy Cthulhu rejtőzik-e a tenger mélyén, azt maga a főszereplő, a Josh Hartnett által játszott Calvin sem tudja igazán, de annyi biztos, hogy rémálmok formájában a mai napig bevillan neki, ami az apjával történt, és ilyenkor üvöltve, izzadva tér magához minden második éjszaka.
A kisvárosi misztikum erősen képviselteti magát ebben a mindössze hat részes, nyúlfarknyi szériában, az idő mindig borús, nem telik el úgy nap, hogy ne bukkanna fel a vízből valami olyasmi, aminek nem lenne ildomos felbukkannia Kanadában. Épp ezért kapunk olyan karaktereket, mint a Mackenzie Davis-féle Dr. Fonda Howander, aki tengerbiológusként kutatja, mégis mi folyik Snook's Arm városában. Merthogy nagyon úgy tűnik, a tengermélyi fenyegetés nem akar elvonulni, Calvin éppen gyermekei érkezésének örülne, ám a fiatalok is hirtelen kénytelenek lesznek ráeszmélni, olyan természetfeletti erőkkel rúghatták most össze a port, amelyekkel nem érdemes szórakozni.
Amikor a férje megcsalja és az állását is elveszti, hirtelen elhagyja a szülőföldjét
Hat közönségtalálkozó színesíti a 2026. október 15-én kezdődő 15. SZEMREVALÓ│SEHENSWERT FILMFESZTIVÁL programját. A seregszemlét 2026. október 15-25. között rendezik meg a Svájci Nagykövetség, az Osztrák Kulturális Fórum és a Goethe Intézet közös eseményeként a budapesti Művész moziban.
Október 18-án lesz látható Sandra Hüllerrel a főszerepben Pawel Pawlikowski Oscar-nevezett Apaföld című filmje, amely az idei Cannes-i Fesztiválon elnyerte a legjobb rendezés díját. A történet szerint 1949-ben a Nobel-díjas író, Thomas Mann és lánya, az író és színésznő Erika Mann először térnek vissza szülőhazájukba, ahonnan 16 évvel azelőtt emigráltak. A Goethe-jubileum alkalmából a belnémet határ mindkét oldalán vigasztaló szavakat várnak a legnagyobb német írótól... A film forgatókönyve Colm Tóibín A Varázslócímű regényének részletein alapul. A vetítés után K. Horváth Zsolt társadalomtörténésszelbeszélgethet a közönség.
Ez minden idők legrosszabb Stephen King-adaptációja, pedig láttunk már pár silány próbálkozást
Amikor Stephen King-feldolgozásról van szó, ritkán kapunk olyan mozgóképeket, amelyek minden szempontból betalálnak. Akadnak olyanok, amelyek tartják magukat a forrásukhoz (Cujo, Hasznos holmik, bármelyik Pet Sematary-film), mégse állják meg a helyüket, mint film, és találunk jócskán adaptációkat, amelyek látványosan eltérnek, de van létjogosultságuk, és rettenetesen szórakoztatóak (a Kubrick-féle Ragyogás, a Tortúra, a Welcome to Derry-sorozat). Aztán akadnak olyan borzalmak, amelyek minden szempontból értékelhetetlenek, így a Csontzsák, a Lisey története, a Setét Torony, a Tűzgyújtó, és napestig lehet sorolni. Sajnos a leggyatrább adaptációk most újabb versenytársat kaptak.
Október 7-én mutatkozott be ugyanis az Amazon Prime-on a Carrie legújabb változata, amely miatt duplán is izgatottak lehettünk, hiszen akárhányszor megpróbáltak hozzányúlni a filmesek, az eddig látott feldolgozások értelmezhetetlenül rosszak lettek. Adta magát a dolog, hogy Stephen King első regényéből, amelyet a horror mestere anno kukába dobott, ám felesége, Tabitha meglátta benne a lehetőséget, és kikényszerítette férjéből a sztori befejezését, végre értelmes átdolgozás születhet. Főleg, hogy a horrorsorozatokat (többnyire) remekül művelő, a Netflixtől elcsábított Mike Flanaganre bízták a feladatot.
Mike Flanagan pedig, akinek minden idők egyik legrémisztőbb sorozatát, A Hill-ház szellemét is köszönhetjük, fogta magát, hatalmasat köszörült a torkán és beleköpött egyet a horrorrajongók levesébe. Mit köpött, ne szépítsük, csulázott.
Óriási hiba után kapott szinte megoldhatatlan feladatot egy cég fiatal menedzsere
Új filmmel jelentkezett a Kölcsönlakás (2019) és az El a kezekkel a Papámtól! (2021) után Dobó Kata. A Még egy kívánság (társrendező: Szilágyi Fanni) egy nőt tesz a film abszolút főszereplőjévé, akinek egy férfias közegben kell boldogulnia.
Önmagában jó gondolat, hogy az embernek felelősséget kell vállalnia a tetteiért, meg úgy általában az életéért. Nem foghatja másra, ha hibázik, rosszul dönt, halogat, ha nem követi az álmait, nem bátor, nem kockáztat, ha mindig kifogásokat és felelősöket keres.
Dobó Kata Még egy kívánság című filmjének főhőse Juli (Hermányi Mariann) a harmincas éveiben járó zenei menedzser, aki úgy érzi, mostanra kiégett. Reggel morcosan és rosszkedvűen ébred, a telefonjából már kora reggel ömlő videókon okos tanácsokat osztogató influenszereknek is beszólogat.
A munkahelyén mindez folytatódik. Van, akivel találkozni sem akar, például Milánnal (T. Danny), akivel... hát volt egy éjszakájuk, de azóta sem tudták ezt rendezni. Aztán a hisztiből óriási online baki lesz, ami Juli állásába kerülhet, de kap még egy esélyt: ha befuttat egy gyakorlatilag teljesen ismeretlen zenekart, a Dead Flamingost, akkor maradhat.
Ennek a zűrös napnak a viharos éjszakáján Juli egy pocsolyában talál egy noteszt, amit felvesz. Kiderül, hogy ez egy kívánságfüzetecske, amelynek varázsereje van: amit beleír, az eltűnik a világból.
Leszbikus lázálom ide vagy oda, Dakota Johnson és Anne Hathaway elhasalnak ebben az új erotikus filmben
2026 lehetne akár Anne Hathaway nagy éve is, aki az Odüsszeiában játszott nyáron ellentmondást nem tűrően, aztán egy alulértékelt dínós filmben bukkant fel, most pedig az amúgy is megkérdőjelezhetetlen színészi sokszínűségét hangsúlyozhatta volna tovább, amennyiben épkézlábra sikerül a hazai mozikban október 1-jén bemutatott, Verity című erotikus pszichothriller.
Minden adott volt hozzá pedig, egy közönségkedvenc, és a rajongók szerint megdöbbentő hatású, saját magát kicsit sem visszafogó regény, amelyet Colleen Hoover jegyzett, ám ezzel a forgatókönyvnek jóindulattal sem nevezhető, szörnyűséges történetvezetéssel, lelketlenül megrendezett, unott jelenetekkel és túlnyújtott játékidővel még a zsáner nagyjai se tudtak volna mit kezdeni. Nemhogy a Verity direktora, a Gyagyák a gatyában társkészítője, Michael Showalter, aki amúgy sem a legélesebb kés a fiókban.
A Verity egészen zavarba ejtően indít, a befutni képtelen, Lowen Ashleigh (Dakota Johnson) nevű írónő New Yorkban álldogál a zebra előtt, amikor egy biciklist a szeme láttára elgázolnak. Mire a sokkból felocsúdna, egy férfi igyekszik a segítségére, adja neki oda az ingét, mert a nő úszik az elgázolt vérében. Micsoda véletlen, mert a férfi nem más, mint Jeremy Crawford (Josh Hartnett), a híres írónő, Verity Crawford (Anne Hathaway) férje. Verity csak úgy ontja egymás után a bestsellereket, ám balesete miatt kerekesszékhez kötötté válik, ellátásra szorul, és magától a kisujját sem tudja megmozdítani, nemhogy a billentyűzetet verni éjjel-nappal. Lowen és Jeremy ugyanarra a meetingre tartanak, hiszen Verity csapata épp a szárnyait sikertelenül bontogató szerzőt nézte ki rá, hogy A Híres Könyvsorozatot folytassa, szellemíróként, hiszen Anne Hathaway karakterének állapotát és írásképtelenségét titokban tartják a világ elől.
A Netflix új sorozatában egy gyönyörű nő képében szakad a pokol a testvérpár nyakába
Amikor a vérben és porban úszó Cathy Ames (Florence Pugh) csúszva-mászva felvonszolja magát a Trask fivérek verandájára, a 19. század végén, valahol Amerikában, az édentől keletre, még fogalmunk sincs róla, hogy mekkora gond szakad a vonzó, fiatal nővel a testvérek nyakába. Csupán annyit tudunk, mert az egymással való üvöltözésükből gyorsan leesik, hogy Adam (Christopher Abbott) és Charles (Mike Faist) eléggé másképp látják a világot. Egyikük rögtön a keblére ölelné és segítené a magát amnéziásnak valló Cathyt, míg másikuk puskát fog a nőre, és a pokolba küldené vissza, ahonnan szerinte kígyóként csúszott fel.
Nos, Charles nem téved nagyot, de ne rohanjunk előre. Bár csak 7 epizódos, a Netflixen október 1-jén debütált Édentől keletre hasonlóképpen nem siet sehova. Épp ellenkezőleg, az eddig a John Steinbeck-klasszikust a legjobban adaptáló, 1955-ös, James Dean főszereplésével készült filmhez képest meglehetősen komótos. Sőt, az első két epizódot keretes szerkezetbe rakva, hosszú, 40 perces flashbackekre támaszkodva meséli el, miért ennyire romlottak és morális roncsok a főszereplők.
Az Édentől keletre már azért is izgalmas mű, mert bibliai alapokon nyugszik, Káin és Ábel történetét dolgozza fel, két generáción keresztül is bemutatja, hogy a gyarlóságot tekintve az ember képes kétszer vagy többször is ugyanabba a folyóba belelépni. Adam és Charles kapcsolatát és az életüket az nem könnyíti meg, hogy apjuk egy igazi sztahanovista militarista fotelforradalmár. Cyrus (Tracy Letts) már gyerekként azt tanítja fiainak, hogy kell vezényszóra menetelni a háborúban, és bár látja, hogy Adam a légynek sem tudna ártani, őt küldi el a katonaságba, míg a harcias Charlest arra kényszeríti, hogy a farmon maradjon. Nyilván az apa ezzel igyekszik pótolni a fiúkban a saját hiányosságaikat, hátha Adam megembereli magát a seregben, Charles pedig empatikusabbá és törődővé válik,
a pofon azonban a jámbor fiú, az itteni Ábel, azaz Adam arcán csattan, amikor a frusztrált Charles összeveri őt, és a modern Káintól el sem köszön fivére, amikor hosszú évekre bevonul.
Összetörten, másnaposan és egymáshoz bilincselve ébredtek fel egy folyóparton
Lea Cok, a díjnyertes A fehéret kilencven fokon mossuk női főszereplője elkíséri filmjét a 2026. október 8-án kezdődő, immár tizedik Szlovén Filmnapokra a budapesti Toldi moziba. A CineFesten is látott, Bronja Žakelj önéletrajzi regénye alapján készült felnövéstörténet a kitartásról és a veszteség árnyékában is ott rejtőző reményről szól.
Marko Naberšnik A fehéret kilencven fokon mossuk című alkotásával nyílik meg 2026. október 8-án a 10. Szlovén Filmnapok, a Szlovén Filmközpont, a BudapestFilm Zrt. és a Szlovén Köztársaság budapesti nagykövetsége közös rendezvénye. A film az idei CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál V4 szekciójában már bemutatkozott hazánkban, ahol nagy sikerrel vetítették.
Olyasmi történt Magyarországon, ami megismételhetetlen eufóriát váltott ki
Gárdos Péter Szamárköhögés című filmjének zártkörű vetítésével nyit 2026. október 15-én este a Corvin moziban az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett 56/70: 1956 Filmre írva című filmfesztivál.
Az 56 Films és a Budapest Film az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulója alkalmából 2026. október 16-18-ig háromnapos filmfesztivált rendez a Corvin moziban. A rendezvény célja, hogy 1956 emlékezetét élő, befogadható és párbeszédre ösztönző kulturális eseménnyé tegye, amely a történelmi pillanatok felidézése mellett azok mai jelentőségére is reflektál.
A programban mások mellett olyan neves rendezők alkotásaiból válogathat a néző, mint Mészáros Márta, Pigniczky Réka, Simó Sándor, Sándor Pál, Almási Tamás, Makk Károly, Schiffer Pál és Szász Attila. A filmek jelentős része után – amelyek közül többet is restaurált kópiáról vetítenek – közönségtalálkozókat tartanak az alkotók a szereplők és történészek szakemberek bevonásával. A Memory PRoject keretein belül a Hazatérők című blokk után 56-os túlélőkkel is beszélgethetnek az érdeklődők.
Rovataink a Facebookon