Valóságshow-elmélet haladóknak

2002.10.03. 01:57
A való világ legtöbbször egyhangú, monoton, sőt igen gyakran egyszerűen szürke és unalmas. És itt most még nem az RTL Klub valóságshow-járól van szó, hanem arról a folytatásos sorozatról, ami a tévéképernyő innenső felén bonyolódik nap-nap után.
Ebben a már több millió éve kisebb-nagyobb sikerrel futó műsorfolyamban a nagy ívű cselekményvezetés és a rengeteg mellékszereplő miatt kissé elsikkadnak a részletek, így sok statisztának csak vékony és váratlan fordulatoktól mentes forgatókönyv jut. Itt a tökéletes jó nem vív élethalálharcot a vegytiszta gonosszal, a bolti bevásárlás ritkán csap át túszmentő akcióba, a poénok után nem nyerít fel a láthatatlan közönség, és a fájdalmas szakításokat sem kíséri édes-bús hegedűszóló.

Női olajbirkózás
A jó sorozatok annyiban térnek el ettől a szürke, rosszul rendezett és történetvezetésében szétfolyó világtól, hogy azokat profi dramaturgok és írók készítik, akik tudják, hogy egy szappanoperában könnyen átlátható játéktérre, érdekes karakterekre és mindenekelőtt változatos cselekményre van szükség. Az életben például ritkán fordul elő, hogy elveszett gyermekek pár évtized múltán intim viszonyba keverednek tulajdon nővérükkel, vagy hogy szegény, de jólelkű apácák váratlan örökséghez jutnak, de persze mindez nem nagyon zavarja a sorozatkészítőket, akik rutinszerűen alkalmaznak ehhez hasonló történeti paneleket.

A valóságshow-k alkotói már sokkal nehezebb helyzetben vannak, hiszen annak ellenére nem pörgethetik fel az eseményeket az egyik játékos kiadós amnéziájával, hogy az igencsak megdobná a nézettséget, és a több évezrede bevált gyilkossági sablont sem illeszthetik be a történetbe, mivel az éber ORTT rögtön kapna az alkalmon, és holmi közerkölcsre és a fiatalkorúak káros személyiségfejlődésére hivatkozva egy laza mozdulattal bedobná az iratmegsemmisítőbe a csatorna műsorszórási engedélyét. Ráadásul a valóságopera szereplői nem is ismerik az alapvető dramaturgiai szabályokat, nem hajlandók előre megírt forgatókönyv szerint létezni, és még a megfelelő artikulációra sem figyelnek. Ilyen helyzetben pedig a rendezőnek nincs más lehetősége, mint hogy finoman manipulálja az eseményeket, reménykedve abban, hogy a kamera előtt zajló helyzetekből előbb-utóbb kialakul egy olyan cselekmény, ami érdekesebb az átlagember mindennapi, jól megszokott orrtúrásánál.

Az elzárt élettérbe helyezett szereplőket bemutató valóságshow-k legnagyobb veszélye, hogy megfelelő motiváció híján a játékosok, agyműködésüket a létfenntartás rutinműveleteinek szabályozására redukálva, pár hónapra hibernálják magukat a stúdió egyik kényelmes szegletében, vagy unalmukban egyszerűen öntudatlanra isszák magukat, ami nem igazán mutat jól főműsoridőben. Ezt hivatottak megakadályozni a cselekménybe ékelt játékok, amelyek csak látszatra szólnak megnyerhető elemes borotváról, vagy heti élelmiszeradagról, tulajdonképpen a cselekmény továbbgördülését, és a konfliktusok kibontakozását segítik elő.

A Big Brother több tucat országban kipróbált játékrendszerében például a játékosok hetente egy komplex feladatot kapnak, aminek teljesítéséhez szoros együttműködésre van szükség. Ha a dramaturgok jó játékot eszeltek ki, akkor akár hátra is dőlhetnek, hiszen az eltérő személyiségű szereplők úgyis egymás ütőerének ugranak a feladat megoldása közben, ami megfelelő szögből fényképezve nagyon látványos tud lenni. Ráadásul a cél elérése érdekében a játékosok kénytelenek elviselni egymás közelségét, ketten őrzik a tüzet vagy négyen rakosgatják a puzzle-t, ez pedig a lehető legjobb élethelyzet egy-egy kiadós pletykálkodáshoz vagy lelkizéshez.

realitynaplo.index.hu

Volkssturm - Big Brother-megnyitó

Realitynapló 1. - Lehet matyizni

Realitynapló 2. - És provokátorok

Realitynapló 3. - Tulajdonképpeniségek

Születési agónia - Való Világ-megnyitó

Realitynapló 4. - A valóság odaát van

Realitynapló 5. - Mindörökké valóság

Realitynapló 6. - A Nagy testvért figyeljétek?

Realitynapló 7. - Szerencseherék

Realitynapló 8. - Jogi esetek

A Való Világban ezzel ellentétben a feladatok csak unalmas sorjátékok vagy pubertáskori vágyak kielégítésére kieszelt erotikus versenyek. A műsor dramaturgjai szemmel láthatóan nagyon el vannak keseredve, hogy egyetlen Évit sem sikerült a villába csempészniük, és így a magas nézettséghez nélkülözhetetlen kvázi-pornográf felvételeket üvegezéshez hasonló játékok műsorra tűzésével kívánják megszerezni. Példának okáért olajbirkózásra kényszerítenek olyan nőket, akik még három hét után is csak fürdőruhában mernek tusolni, vagy egymás hónaljszagának kielemzésére kérik fel a játékosokat, talán mert azt hiszik, hogy ez erotikus és frivol, esetleg abban reménykednek, hogy a játék egy idő után spontán orgiába csap át.

Máskor extrém sportversenyre rendelik ki a szereplőket, ami annak ellenére unalmas, hogy a helikopterről fényképezett jelenetek már-már elérik egy jobban sikerült délutáni akciósorozat színvonalát. A műsor készítői egyszerűen nem tudják helyzetbe hozni a játékosokat, nem tudnak olyan szituációkat teremteni, amiben a felgyülemlett érzelmek végre kifakadhatnak, így a Való Világ egyelőre cselekménymentes, ki nem bontakozó konfliktusoktól terhelt sorozat, mintha a Barátok közt legújabb részeiben Berényi Miki, Nóra és Misi egy szobában napi huszonnégy órában vetkőzős-vihogóst játszanának, és néha összeszorított fogakkal szitokszavakat szórnának egymásra a szájuk sarkából.