További Média cikkek
- Puzsér Róbert és a Fókuszcsoport is nekiment Dancsó Péternek
- Ahol egy démon simán elmegy gyorsétterembe dolgozni
- Az Apatigris inkább házimacska, de kandúrkodni vágyik
- Meghalt Joe Ruby, a Scooby-Doo rajzfilmsorozat egyik alkotója
- Van olyan fajtája a szexuális erőszaknak, amiről én is most hallottam először
Női olajbirkózás |
A valóságshow-k alkotói már sokkal nehezebb helyzetben vannak, hiszen annak ellenére nem pörgethetik fel az eseményeket az egyik játékos kiadós amnéziájával, hogy az igencsak megdobná a nézettséget, és a több évezrede bevált gyilkossági sablont sem illeszthetik be a történetbe, mivel az éber ORTT rögtön kapna az alkalmon, és holmi közerkölcsre és a fiatalkorúak káros személyiségfejlődésére hivatkozva egy laza mozdulattal bedobná az iratmegsemmisítőbe a csatorna műsorszórási engedélyét. Ráadásul a valóságopera szereplői nem is ismerik az alapvető dramaturgiai szabályokat, nem hajlandók előre megírt forgatókönyv szerint létezni, és még a megfelelő artikulációra sem figyelnek. Ilyen helyzetben pedig a rendezőnek nincs más lehetősége, mint hogy finoman manipulálja az eseményeket, reménykedve abban, hogy a kamera előtt zajló helyzetekből előbb-utóbb kialakul egy olyan cselekmény, ami érdekesebb az átlagember mindennapi, jól megszokott orrtúrásánál.
Az elzárt élettérbe helyezett szereplőket bemutató valóságshow-k legnagyobb veszélye, hogy megfelelő motiváció híján a játékosok, agyműködésüket a létfenntartás rutinműveleteinek szabályozására redukálva, pár hónapra hibernálják magukat a stúdió egyik kényelmes szegletében, vagy unalmukban egyszerűen öntudatlanra isszák magukat, ami nem igazán mutat jól főműsoridőben. Ezt hivatottak megakadályozni a cselekménybe ékelt játékok, amelyek csak látszatra szólnak megnyerhető elemes borotváról, vagy heti élelmiszeradagról, tulajdonképpen a cselekmény továbbgördülését, és a konfliktusok kibontakozását segítik elő.
A Big Brother több tucat országban kipróbált játékrendszerében például a játékosok hetente egy komplex feladatot kapnak, aminek teljesítéséhez szoros együttműködésre van szükség. Ha a dramaturgok jó játékot eszeltek ki, akkor akár hátra is dőlhetnek, hiszen az eltérő személyiségű szereplők úgyis egymás ütőerének ugranak a feladat megoldása közben, ami megfelelő szögből fényképezve nagyon látványos tud lenni. Ráadásul a cél elérése érdekében a játékosok kénytelenek elviselni egymás közelségét, ketten őrzik a tüzet vagy négyen rakosgatják a puzzle-t, ez pedig a lehető legjobb élethelyzet egy-egy kiadós pletykálkodáshoz vagy lelkizéshez.
Máskor extrém sportversenyre rendelik ki a szereplőket, ami annak ellenére unalmas, hogy a helikopterről fényképezett jelenetek már-már elérik egy jobban sikerült délutáni akciósorozat színvonalát. A műsor készítői egyszerűen nem tudják helyzetbe hozni a játékosokat, nem tudnak olyan szituációkat teremteni, amiben a felgyülemlett érzelmek végre kifakadhatnak, így a Való Világ egyelőre cselekménymentes, ki nem bontakozó konfliktusoktól terhelt sorozat, mintha a Barátok közt legújabb részeiben Berényi Miki, Nóra és Misi egy szobában napi huszonnégy órában vetkőzős-vihogóst játszanának, és néha összeszorított fogakkal szitokszavakat szórnának egymásra a szájuk sarkából.