Erzsébet
4 °C
13 °C
Index - In English In English Eng
Mindeközben ma
új poszt érkezett, kattintson a megtekintéshez!
  • Van Tokióban egy vonatmegálló, ahol ötvöződik a futball és a horror szeretete. A Keisei villamosított vonal Jocugi állomása maga a japán otakuság, a túlzott rajongás megtestesülése, konkrétan a foci és a focis mangák, animék iránt érzett szeretet megkerülhetetlen manifesztációja. Októberben többször is megfordultam a kérdéses megállóban, és mindannyiszor lenyűgözve néztem a teljes állomást uraló dekorációt – és borzongva pislogtam a mozgólépcső melletti kis kiállításon az utasokra meredő életnagyságú Iniesta-szoborra.

    A Jocugi állomás az év elején kapta új, focis köntösét, ami teljes egészében a világszerte híres képregény és rajzfilmsorozat, a hazánkban is vetített Tsubasa kapitány (Captain Tsubasa, ejtsd: Cubasza) előtt tiszteleg. Mindent az animéből vett jelenetek borítanak, a padlótól a mennyezetig, körbe a falakon végis-végig, de még a vonat érkezését jelző dallam is az anime végefőcím-dalából ("Moete Hero", avagy Lángoló hős) van, a hivatalos bejelentések pedig a főhős és szerelme hangján szólnak az utasokhoz.

    És hogy kerül az FC Barcelona veterán játékosa a japán főváros egy külsőbb negyedének (Kacusika) állomására? Úgy, hogy a kis Andrés Iniesta kedvenc rajzfilmsorozata volt Cubasza kapitány, és ezt profi futballistaként sem titkolta, sőt előszeretettel mutatkozott pályafutása során olyan sportruházatban, amilyet a 128+52 részes rajzfilmsorozat főszereplője, Cubasza Ozora is viselt sportkalandjai során, gyakran hangoztatva, hogy a japán anime hatására vált belőle profi futballista.

    Az állomás március 4-i avatásán részt vett a manga rajzolója, Jóicsi Takahasi (aki a környéken nőtt fel) és a nagy múltú spanyol sportoló is, aki jelenleg a Vissel Kobe élvonalbeli japán csapat megbecsült középpályása. Ünnepélyesen leleplezett szobra viszont – finoman szólva – nem sikerült valami jól, olyan mintha élve bebalzsamozták volna a focistát, e tekintetben viszont méltó párja a legendásan félresikerült Ronaldo-mellszobornak.

    A vasútállomáson kialakított kamarakiállítás ettől függetlenül érdekes, Iniesta mellett áll még egy ugyancsak életnagyságú Cubasza-szobor is, a tárlóban egy dedikált labda, egy Iniestát ábrázoló rajz Takahasitól, valamint egy focimez, amire ugyancsak a manga rajzolója szkeccsezte fel Iniesta és Cubasza portréját. Az egyik falon pedig egy remek műalkotás: egy hatalmas, használt vonatjegyekből kirakott Cubasza-rajz. A lényeg: a Jocugi-állomás kötelező zarándokhely Tokióban a focirajongóknak, a manga- és animerajongóknak, és a minőségi ijesztgetés kedvelőinek egyaránt.

  • Idén 30 éves a videojáték-történelem egyik ügyességi/akció alapvetésének számító Prince of Persia, meg is emlékeztem róla pár hete. De most muszáj megint elővennem, mert a játék kap egy rajongói átiratot, olyan platformra, amire nem várnánk: Intellivisionre. Ami azért szép teljesítmény, mert ez a konzol kerek 10 évvel azelőtt jelent meg, mint az eredeti játék, tehát 1979-ben (igaz, a játék legelső platformja, az Apple II meg még korábban). Ennek ellenére a gépben - amit az első 16 bites konzolnak is mondanak - sok lehetőség rejlett, csak éppen azt a rá megjelent játékok nem használták ki, és persze a borzalmas kontrollere is akadály volt.

    A fénykora kb. 1980-83 között tartott, ezalatt elfogyott belőle nagyjából hárommillió példány, majd a Nagy Videojátékos Krachként emlegetett iparági válság hidegre tette. Nem halt meg teljesen, mert mindig akadt egy-egy kisebb cég. ami felkarolta a nevet és kezdett vagy kezdeni akart valamit az Intellivision örökségével. A legutóbbi ilyen fellendülés az IntyBASIC nevű fejlesztői környezet volt, ami megkönnyítette a lelkes amatőrök próbálkozásait. Ilyen lelkes amatőr Matthew Kiehl is, aki elhatározta, hogy IntyBASIC-ben megcsinálja a Prince of Persiát. Egész jól halad, a főhős herceg már animál, és ütközéskezelés is van a készülő játékban:

    Kiehl próbálkozása nem az egyetlen átirat, ami az évforduló előtt tiszteleg: nemrég jelent meg a nem hivatalos BBC Micro-verzió.

    (IndieRetroNews)

    Prince
  • Ez csak egy példa a sok nézői sztori közül, amik Jimmy Fallonhoz érkeztek be a #ThatWasCold hashtagre. A népszerű showman arra kérte nézőit, hogy osszák meg vele azokat a sztorikat, amikor valamilyen különösen nagy alázást, oltást, verbálist gyomrost kaptak valakitől. A legjobbakat Fallon a lenti videóban olvassa fel...

    ...de a BoredPanda is közölt egy válogatást. Álljon itt egy ebből is:

    Megtudtuk, hogy a feleségem terhes. Apámmal megosztottam a hírt, és azt mondtam: "Alig várom, hogy megtanítsak a kölyöknek mindent, amit tudok."

    Mire ő: "De mit csinálsz, ha véget ér az a 10 perc?"

  • Amikor az ember már azt hitte mindent látott, felbukkan a semmiből egy videó, amitől a cipőtalpánál keresi az állkapcsát. 1966-ban Duke Ellington trió formációval játszik Joan Miró katalán művésznek. A pár perces videó tele van szuper részletekkel, ha nem lenne elég a háttérben elégedetten bazsalygó Mirót bámulni lefagyva. Alapból a jazznek a piano trio az egyik legjobb változata, amióta egyenként levágták a hangszerekről a klasszikus ritmusszekció kötelező frázisainak láncait, nagyban köszönhetően Bill Evans zseniális klasszikus triójának Scott LaFaroval és Paul Motiannal. 

    Elképesztő a dobos Sam Woddyard seprűzése, ami legalább annyira gazdag és elbűvölő, mint Miró vonásai, formái. Ráadásul a lazaságát aláhúzza pirossal háromszor azzal, hogy fog egy pergőt, egy lábdobot, utóbbi tokján a legnagyobb természetességgel trónol. 

    Duke ELLINGTON & Joan MIRO - 1966 from LES INTROUVABLES EN CINÉMA on Vimeo.

    2019-11-18 21 57 12-Duke ELLINGTON & Joan MIRO - 1966 on Vimeo.p
    Fotó: vimeo