Jó reggelt! – bele a buszba
A busz álmosan vánszorog, az üléseken néhány utas feje billen, jobb kanyarban balra-jobbra, bal kanyarban jobbra-balra. Megálló. Idős ember, ősz haj, hajlott hát, felszáll. Tenyerével int a sofőrnek, majd a gyér utazóközönség felé fordul, és mély, öblös hangon így szól:
– Jó reggelt!
Ezt mondja, bele a buszba.
A város néhány polgára – letapadva kékbőr ülésébe – lassan emeli tekintetét. Ennél többre nem futja. Errefelé már nem szokás köszönni. Buszon. Se villamoson. Se vissza.
Az öreg egy pillanatig tartja még a hatást, élvezi a csöndet, amit kapott, aztán leül, arccal menetiránynak. A busz megindul, álmosan vánszorog. Az üléseken néhány utas feje billen, jobb kanyarban balra-jobbra, bal kanyarban jobbra-balra.