Elmondása szerint gyakran előfordul, hogy anyagi nehézségekbe ütközik.
Mester Tamás ritkán ad interjút, ám Kadarkai Endre és a Reggeli közös műsora miatt kivételt tett. Igaz – mint arra Kadarkai külön felhívta a figyelmet – már ötször-hatszor kapott meghívást, de mindet visszautasította, ahogy már a tévébe sem szívesen megy. A zenész a Hallgatlak – Jótanácsok az élethez című podcast legutóbbi adásának vendégeként életének meghatározó tapasztalatairól és tanulságairól mesélt, így tért ki többek között arra is, hogy korábban Franciaországban és New Yorkban is szerencsét próbált. A tengerentúlra például elmondása szerint azért ment, hogy megnézze, mit ér ott kint.
„Amikor kimentem, éreztem, hogy a magyar kortársaimhoz képest jobban zenélek. Kimentem, és azzal szembesültem, hogy a homeless a metróban, a kis kalapjukkal minimum úgy zenéltek, mint én. Akkor szembesültem azzal, hogy lehet, hogy kicsit nagy fába vágtam a fejszém. (...) Csak az volt a tervem, hogy megnézzem, mit érek ott kint” – fejtette ki Mester, aki New Yorkban modellként és gitártanárként is dolgozott.
„Amikor már elfogyott a pénzem, az utolsó pillanatban – nem jutott jobb eszembe – kiragasztottam a Times Square-rre, hogy 'gitártanár', és senki nem szakította le azokat a kis cetliket két hét után sem. Ott megdőlt a gitárkarrierem, meg a modellkarrier is kb. két hétig tartott. Kiöregedett rocksztár volt a címlapon az aláírás a fényképem alatt. Úgyhogy ezt feladtam, és akkor jöttem haza, amikor elfogyott a pénzem” – emlékezett vissza a Megasztár korábbi zsűritagja.
Kadarkai aztán az adás egy másik pontján ennek kapcsán kérdezte meg a meditációs szakemberként dolgozó zenésztől, hogy máskor is megesett-e vele, hogy elfogyott a pénze.
Igen, elég gyakran [előfordul ilyen]. Így is lehet mondani, [hogy nincs bennem egyfajta pénzügyi előrelátás], vagy pedig úgy, hogy sosem kerestem annyi pénzt, hogy félre tudtam volna rakni. De talán ha kerestem is volna, akkor se biztos, hogy félretettem volna. Nekem nincs félretett pénzem
– vallotta meg Mester podcastban, majd azt is elárulta, hogy két hónapra lát előre anyagiak tekintetében.
„Azt merem remélni, hogy rám vigyáz az élet. Ha ennél sokkal szegényebb lettem volna, akkor éhen halok. Azért volt néhány ilyen eset – mármint amikor közel jártam ehhez. Nem ez a lényege a beszélgetésünknek. Olyan sem volt, hogy olyan sok pénzt kerestem volna, hogy esetleg így ellustulok. Ezért mindig valamit kellett csinálnom, de mindig azt csináltam, amihez kedvem volt. Mindig próbáltam a lelkesedésem irányába menni. Bár nem gondolom, hogy egyetemes jó tanácsot tudnék adni, de nekem ez bejött, hogy soha nem az akarásaim irányába mentem, hanem a lelkesedéseim irányába. Van egy komoly különbség a kettő között, miközben alig látszik első ránézésre: ha akarások mozgatnak, akkor a cél eléréséig nem vagy boldog, mert hiányt élsz meg, hogy az még nincs meg. Ezért fejben mindig a jövőben vagy. Ha a lelkesedésed mozgat, akkor azzal szembesülsz, hogy végig jelen tudsz lenni a célig” – magyarázta. A teljes beszélgetés alább érhető el:
