Horváth Éva megelégelte a külsejére tett megjegyzéseket: „A súlyommal tudok mit kezdeni, a korommal nem”
Az utóbbi időben több követőjétől is megkapta, hogy idősebbnek néz ki a koránál, ám a volt modell igyekszik ezt nem felvenni. Mint mondta, megvan az oka arra, miért „engedte el” magát mostanság.
Horváth Éva úgy érzi, mostanság olyan kommenteket is kapott a közösségi oldalán megosztott fotói alatt, amelyek kimerítik az online bántalmazás fogalmát, mégis továbbgörget. Az egykori szépségkirálynő azért sincs élete legjobb formájában, mert néhány héttel ezelőtt megcsípte egy kullancs, és Lyme-kóros lett, valamint a vállával és a térdével is küzd, a Magyarországon töltött idő alatt ráadásul tudatosan étkezni sem volt könnyű.
A betegség a kedvére is hatással van: letargikus állapotba került.
„Még van vissza pár nap az antibiotikum-kúrából, utána remélhetőleg kutya bajom sem lesz. És érdekes ez, mert nagyon sok jó, sőt többnyire jó visszajelzést kapok az oldalaimon, például épp egy kedves követőm írta, hogy milyen szép vagyok, amire csak annyit írtam vissza, hogy nem úgy érzem… Alig bírtam kikecmeregni aznap az ágyból, gyenge voltam, jobbnak tartottam, ha inkább tükörbe sem nézek, ezért is reagáltam így. És ezért is veszélyes valami rosszindulatú dolgot írni bárkinek, mert sosem tudhatjuk, milyen állapotban van a másik! Szerencsére én nem szívom mellre ezeket, még ilyen ramaty helyzetben sem, de sokan igen. […] Én is látom, hogy nem ez életem formája. Alig várom, hogy ismét mozoghassak, sportoljak. Lelkileg is megviselt, hogy szünetet kellett tartanom” – magyarázta a Story magazinnak a kétgyermekes édesanya, aki akkor kezdhet el újra edzeni, ha visszatértek a második otthonukként kezelt Balira, ahol egészségesebben étkezni is könnyebb.
„Itthon, pláne, hogy nem voltam jól, azért sok olyan lecsúszott, aminek nem kellett volna. Sport szelet, kekszes táblás csoki, isteni péksütik, no meg a kenyér… De ezek már szóba sem jöhetnek. Lesz helyettük rák meg kagyló, zöldségek, amiket kint fillérekért meg lehet venni. És ne felejtsük el, nekem ez a normális, mindig is tudatosan figyeltem az életmódomra, arra, mit eszem, mennyit mozgok, hogy vagyok, hogy nézek ki.
Ami még nagyon fontos, hogy a súlyommal tudok mit kezdeni, a korommal nem. Elfogadtam, hogy én sem leszek fiatalabb.
Nemrég kitettem egy húsz évvel ezelőtti képsorozatot, ami alá nyilván záporoztak a kommentek. Volt olyan, ami arról szólt, hogy megöregedtem… Kérdem én: »Tényleg?!« De azzal sem tudtam mit kezdeni, aki csupa szeretetből azt írta, hogy most jobban nézek ki… Jólesik persze, de nem igaz. De ezt nem titkolom, nem is tudnám, hiszen ha – mint oly sokan mások – szétfilterezném és photoshoppolnám a képeimet, majd meglátnának az utcán, egyből lelepleződnék. Kérdem én, ennek mi értelme?
Könyörgöm, hagyjuk ezeket a filtereket, amik tinédzsert csinálnak belőlünk, vagy amiktől »egyenarcunk« lesz!
– idézte Horváthot a Blikk, aki nemrég fricskából készített is magáról egy olyan szelfit, amelyen úgy néz ki, akár egy gyerek, mert azt akarta sugallni, hogy a túlzott képszerkesztés nem jó dolog.
