Kelet-Ukrajna felett lelőtték a Malaysia Airlines egyik utasszállítóját, a Hamász rakétás támadásai után Izrael légi csapásokba kezdett, majd szárazföldi offenzívát indított a Gázai övezetben, Irakban és Szíriában is légi csapásokat indítottak az Iszlám Állam ellen. A berlini fal ledöntésének 25. évfordulóját ünnepelték, Skócia az egység mellett szavazott, már több mint 20 ezren megbetegedtek a nyugat-afrikai ebolajárványban, Hongkongot esernyős tüntetés rázta meg, Fergusonban pedig újabb zavargások törtek ki. Az év külföldi képei II. rész.

Mozgalmasan telt a világban az év első fele: a Közép-afrikai Köztársaságban véres összecsapások törtek ki a muszlim fegyveresek és keresztény harcosok között, eltűnt a Malaysia Airlines Kuala Lumpurból Pekingbe tartó utasszállítója, az Iszlám Állam pedig rohamtempóban tört előre Irakban. Szerbiában árvíz pusztított, 93 éves veterán is újra ugrott a normandiai partraszállás 70. évfordulóján, Észak-Koreában pedig fontos szimbolikus lépésként újabb családegyesítést tartottak. Az év külföldi képei I. rész.

Eső a fesztiválokon, tűz a Kodály köröndön, jég az erdőkben. Az időjárás felejthetetlenné tette 2014 második félévét, de a politikusok felvették a versenyt. Falus Ferenc benevezése a főpolgármesteri versenybe, majd visszaléptetése a versenyből, vagy a fideszes politikusok "urizálásá" és beszólásai szintén emlékezetesek maradnak sokáig. Az év legnagyobb fordulata azonban az egyre erősödő tüntetéshullám volt, amely még Orbán Viktort is meghátrálásra késztette. 2014. második fele képekben.

Meglepő, de mozgalmas év volt 2014 is. Elkísértük a köztársasági elnököt pecázni, körbefutottuk a Balatont, a baloldali pártok börleszkelőadása mellett újra kétharmadot szerzett a Fidesz, a szlovák kormányfő tartotta anyába szorított bele Orbán Viktor egy apát, miközben el nem készült gázvezetéket adtak át. Persze nem ez volt az egyetlen dolog, amit úgy adtak át, hogy nem készült még el. Nézze meg velünk az Év képei sorozatban, hogy mi történt Magyarországon az év első felében.

Tíz évvel ezelőtt minden idők egyik legnagyobb erejű földrengése több tíz méter magas hullámokkal lecsapó cunamit indított el az Indiai-óceánon, ami aztán még több kilométerre a partoktól is szinte mindent megsemmisített az útjában Indonéziában, Thaiföldön és több közeli ország partvidékén. 228 ezren meghaltak, több millióan elveszítették otthonukat a percek alatt borzasztó sebességgel partot érő több millió tonna tengervíz alatt. Nagykép.

A Temesváron 1989 decemberében kirobbant népfelkelés után felgyorsultak az események, Románia számos nagyvárosában utcára vonultak az emberek, a forradalom pedig gyorsan véget vetett Nicolae Ceaușescut 24 évig tartó uralmának. A diktátort és a feleségét, Elenát az utolsó, a kommunista párt székházának erkélyéről elmondott beszéde után alig egy nappal elfogták, és rögtönítélő katonai bíróság ítéletével december 25-én már a kivégzőosztag elé állították őket. Arról 25 év után is viták folynak, mi történt pontosan a forradalom alatt, a kommunisták másodvonala tört-e előre, de a Securitate Ceaușescuhoz hű ügynökei, és a káoszban egymást is lövő katonai és felfegyverzett civilek összecsapásai 1100-nál is több áldozatot követeltek.

51 300 ajándékkal teli cipősdobozt gyűjtött össze idén a Baptista Szeretetszolgálat, a dobozokat 3000 önkéntes segítségével körülbelül 1000 hazai településre jutattják el nagycsaládos, mélyszegénységben élő, kórházban, bentlakásos intézményekben ünneplő, vagy a családjukból kiszakadt gyerekeknek. Így jutott el kilenc doboz egy kilencgyerekes mogyoródi család kétszobás vályogházába, ahol egy csőtörés miatt idén egyébként elmaradt volna egy karácsony.

Antoine Bruy francia fotós három éven át stoppolt keresztül-kasul Európán, hogy olyan emberekkel találkozzon, akik úgy döntöttek, kivonulnak a társadalomból – az ő szavaival: „lekapcsolják magukat a hálózatról” –, és megpróbálnak gazdaságilag teljesen függetlenül, önfenntartóan élni a városoktól távol. A Pireneusok, az Alpok és a Kárpátok elhagyatott helyein, úttalan utakon járva tizenöt olyan családdal töltött el hosszabb időt, akik korábban sosem foglalkoztak földműveléssel, de nem tudtak, nem akartak többet a városban élni, ezért önerőből megtanultak a természettel és a természetből élni.

Gulyás Miklós új kiállítását, a Színtért a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Ponton Galériájában január 31-ig nézhetjük meg. Az utcai képeken próbababák piknikeznek, egy férfi egy temetőben laptopozik, egy másik egy hattyúval pózol. Furcsák, de mégis ismerősek ezek a képek.

Gulyás Miklós képein már korábban is fontos szerepet kapott a város, a Keleti pályaudvar, a villamos, a Széchenyi-fürdő, a lóverseny vagy a Kerepesi temető. Új kiállításában a terep helyett a szereplők lettek a fontosak, az emberek mellett beleértve az olyan városi jószágokat is, mint a galamb vagy a próbababa. „Az utca fényképezés, módszer és életforma” – állítja a fotós. „A megragadás elejtés, semlegesítés is egyben, segít feldolgozni a külvilág jelenségeit. A fényképezés számomra terápia. Ugyanakkor törekedtem arra is, hogy a kiállítás nézői ismerősnek találják az általam képekbe foglaltakat." És ez így is van: mindenki látott már meghökkentő pillanatokat Budapest utcáin, Gulyás most meg is örökítette ezeket nekünk. 

Páratlan gyűjteménnyel gazdagodik a Fortepan: 2200, a nagyközönség előtt eddig ismeretlen, jól sikerült kép kerül fel a harmincas és a negyvenes évekből az online fotóarchívumra. Imitált fegyveres rablás, ásítozó honvédek, perecszopogatás gyászruhában: a néhány napja külsőleg is megújult, jobban kereshető oldal új anyagából válogattunk.

Nem sok fotós használt színes filmet az 1930-as években, és közülük is kevesen hagytak hátra olyan ellentmondásos képeket, mint Hugo Jaeger, aki tehetségét és egyéni látásmódját már jóval a háború előtt a náci propaganda szolgálatába állította. Hitler személyi fotósaként az egyetlen célja az volt, hogy képeivel kitörölhetetlen emléket állítson a német felsőbbrendűségnek.

Szibéria tengeri kapuja Tyikszi. A 4500 fős település a II. világháborúban és a 70-es években élte viszonylagos fénykorát. A peresztrojkával téli álomba merült, bár a jég visszahúzódásával megjelenő új tengeri kereskedelmi útvonalak és az eddig rejtett kőolajkincsek elérhetőségével ismét megnőhet a térség jelentősége. A globális felmelegedés azonban nem csak szép jövőt ígér: a környezet változása természeti veszélyeket is rejteget, de emellett a Jeges-tenger a jövő egyik geopolitikai konfliktuszónája is lehet az Egyesült Államok, Kanada és a tenger legjavára igényt tartó Oroszország között.

Amikor Havel a mennybe ment: huszonöt éve volt a bársonyos forradalom, amibe a keményvonalas csehszlovákiai rendszer három hét alatt belebukott. Egy hamis halálhír, a rendőri brutalitás okozta felháborodás, egy jól időzített szentté avatás és a prágai tavasz elfojtott emléke mind kellett ahhoz, hogy az addig némaságba burkolózó társadalom ébredése rákényszerítse a nemzetközileg is elszigetelődő kommunistákat a hatalom átadására. Csehszlovákia 1989-es mámoros napjai, nagykép.

2017. február 20-án éjjel, 51 éves korában, hosszú betegség után meghalt Burger Barna fotográfus. Az Index Nagykép rovatában korábban megjelent, a Kék túrán készült képeivel emlékezünk a fotográfusra.

“Élni azért kurva jó dolog” - erre jutott Burger Barna, miután két év alatt lenyomta Kék túrát. A legtöbb természetjáróhoz hasonlóan a fotóst is Rockenbauer Pál legendás sorozata, a Másfélmillió lépés Magyarországon babonázta meg, nekivágott a feladatnak, aztán csak ment és ment, és közben állandóan fotózott. “Ez az a táj, ahol úgy hiszed, majd rengeteg fotóval térsz haza, hát persze, hiszen a Mátra nemcsak festői hely, de ráadásul jó és élvezetes is fényképezni.” A képek és az emlékek könyvvé álltak össze, ebből lett a most megjelent Kékvándor, amit a Magyar Természetjáró Szövetség adott ki.

Ötven év alatt a régi Óbuda annyira megváltozott, hogy több helyen komoly gondban voltunk, amikor a Fortepanon összegyűjtött fényképek helyszínét próbáltuk beazonosítani. A hatvanas-hetvenes években nem csak házakat és udvarokat romboltak le, egész utcák is a lakótelep-építés áldozatául estek. A sokszor dohos, néhány nemzedékre elegendő szenvedést megélő házakkal együtt az erős szomszédsági kapcsolatok, a csak itt élő szokásrend, randihelyek, helyi közösségek is eltűntek, feloldódtak a panel szürkés árnyalataiban. Bejártuk és újrafényképeztük az egykori fotóhelyszíneket: óbudai nagykép.

A holland fotós, Hans Eijkelboom fogta magát, és hosszú éveken keresztül fotózta az utca emberét. És nem azért, hogy divatos streetfashion blogokon kielemezze a viseletüket, hanem hogy felfedezze bennük a hasonlóságot. Több, egymástól teljesen távol eső városban lőtte folyamatosan a sétálóutcákat, így jött össze az az elképesztő mennyiségű fotóból álló gyűjtemény, ami most könyv formában is megjelent. Húsz év anyagából állt össze ez a lesújtó tabló, amit a könyv címe egyszerűen foglal össze: a 21. század emberei. Több kontinensen is dolgozott a projekten, Amszterdamban, New Yorkban, Párizsban és Sanghajban is, mégis mindenhol megtalálta a párhuzamokat, legyen szó rózsaszín felsőkről, kockás ingekről vagy pufidzsekikről, az emberek között nincs is olyan nagy különbség, ha övtáskákról vagy zenekaros pólókról van szó. A könyv minden oldalán 12 variációt láthatunk egy-egy divattémára.

A testi fogyatékkal élőket gondolatban egy harmadik, semleges nemhez sorolják, akiknek nem lehetnek szexuális vágyaik. Pedig ez nem igaz. Nagykép.

Így összegzi fiatalkori élményeit az egykori dél-koreai jakuza, aki az elkerülhetetlennek tűnő halál elől Japánba menekült. Jang Szüngu (Yang Seung-woo) felhagyva a gengszterélettel nyelvet és fotózást tanult, majd hazautazott és újra felkereste társait, hogy képein keresztül mutathassa be a jakuzák nőkben, alkoholban és vaskos pénzkötegekben gazdag világát.

Nem bolondok. Nem várják, hogy megszólaljon. De odaültetik az ebédlőasztalhoz, átölelik éjszakára, megfésülik a haját, ajándékokat vesznek neki, és ha megsérül, szervizbe küldik. A viszonyuk jóval több, mint puszta szex. A dán Benita Marcussen olyan férfiakat fotózott, akik életnagyságú babákkal élnek együtt.

Ötven évvel ezelőtt, 1964. november 21-én adták át Magyarország egyik, ha nem a legszebb hídját, a budapesti Erzsébet hidat. Ezen a napon hatalmas tömeg hömpölygött a hídon, a korabeli szakértők úgy tartották, hogy a több ezer ember jelenléte volt az igazi terheléspróba, még akkor is, ha hetekkel korábban nyolcvan busszal és negyven villamossal mérték: mit bír a híd. A helyén álló Erzsébet lánchidat a visszavonuló német csapatok 1945-ben robbantották fel, torzója tizenöt évig határozta meg a pesti oldal háború utáni arcát. A régi lánchidat már nem lehetett újjáépíteni, egy Petőfi hídhoz hasonló jellegtelen gerendahíddal nem akarták csúfítani a panorámát, így esett a választás az akkor korszerűnek számító kábelhídra. A híd képéhez hozzátartozik az elmúlt ötven év történelme: a szocialista delegációk vonulásai éppen úgy, mint a féllegális 1988-as tüntetés Bős-Nagymaros ellen, az 1990-es taxisblokád vagy a 2006-os barikádépítés az október 23-i nagygyűlések után. Felhasznált irodalom: dr. Gáll Imre: A budapesti Duna-hidak, Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között. A képeket javarészt a Fortepanon válogattuk.

A felfedezőknek sosem volt könnyű dolguk, klasszikus értelemben vett felfedezőnek lenni pedig a XXI. században szinte lehetetlen feladat. Nekem a szüleim például mindig azt mondták, amikor közöltem velük, hogy márpedig én fel fogok fedezni legalább egy szigetet (a hatodik kontinens felfedezéséről már korán letettem), hogy a technológiai fejlettség miatt ma már nincs olyan zuga a világnak, amit ne ismernénk. Léo Delafontaine francia fotósnak azonban sikerült bebizonyítania ha nem is teljesen az ellenkezőjét ennek, de legalábbis azt, hogy nagyon sok olyan aprócska ország, mikronemzet létezik valahol a képzelet és a valóság határán, amelyről a legtöbbször csak az állampolgárai és hozzá hasonló kitartó felfedezők tudnak.

Egy mexikói tinédzserlány a ködlepte hegyek közül küldözget whatsapp-üzeneteket az okostelefonján, noha egy régi törzsi nyelvet beszél. Nagyanyja az előtt a barlang előtt álldogál, ahol világra hozták, nagyapja pedig saját maga építette fel a házat, amelyben élnek. A 29 éves mexikói filmes és fotós, a magyar gyökerekkel is rendelkező Shandor Barcs természetes közegében, a mexikói hegyekben örökítette meg a mixtek törzséhez tartozó családot.

A Városligetben volt már minden, pénzért mutogatott szakállas nőtől motorversenyeken át szocialista népünnepélyekig, most Múzeumi Negyed lesz. Az egykori mocsaras terület és szőlőskertek helyén fokozatosan jött létre a legnagyobb pesti pihenő- és szórakozóterület; a plebsz és az elit együtt és mégis külön tette magáévá a Ligetet, mindig az aktuális politikai széljárásnak megfelelően. Kikapcsolódás, állami reprezentáció és a sör-virsli elmúlt száz éve: a Fortepan városligeti fényképeiből válogattunk.

A németek tudnak emlékezni, és ezt megmutatták a berlini fal leomlásának 25. évfordulóján is. Nyolcezer világító fehér lufiból újra megépítették a berlini falat, aztán az egészet felengedték az égbe. A vasárnap esti esemény azonban jóval több volt egyszerű lufieregetésnél: a ballonokat egyenként örökbe lehetett fogadni, mindenki ráírhatta a saját üzenetét. Ezzel a gesztussal igazi örömünnepet csináltak egy kötelező évfordulóból, turisták tízezreit csődítették a városba, és újra az utcára vitték azt a tömeget, amely ledöntötte a határt kelet és nyugat között.

Az egy nap alatt felhúzott fal drótkerítésből ormótlan fallá magasodva vágott mély sebet a német társadalomba, és választotta el egymástól a tökéletes vasfüggönyként a két világot. 29 éven át állt a hidegháború szimbólumaként, de 25 éve, 1989. november 9-én ugyanolyan gyorsan dőlt meg, mint ahogy felépült.

Kereken egy évszázada tanítanak fotósokat a Kisképzőn, azaz teljes nevén a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában. A szakot Pécsi József, a XX. század egyik meghatározó fotóművésze alapította. Az elmúlt száz évben arra törekedtek a képzésen, hogy ne csak a mesterséget oktassák, hanem az önkifejezés lehetőségeit is bemutassák. Az évfordulóra nyílt kiállításon száz diákfotót állítottak ki tíz évtizedből, az 1910-es évektől egészen napjainkig, a Fészekben végig lehet tekinteni a magyar fotósképzés száz évét a fakó, kora századi alkotásoktól, a hatvanas évek budapesti életképein át a jelenkori portrékig. A kiállításon több ma is aktív, nagynevű fotós korai munkája látható, ezekből válogattunk mi is. A kiállítás ideje alatt az archív fotóanyagokból vetítéseket is szerveznek.

A Joop Swart Masterclasst 1994 óta minden évben megszervezi a nemzetközi pályázatairól ismert World Press Photo alapítvány. A fiatal fotósoknak szóló workshop azzal a céllal jött létre, hogy felkarolja a legígéretesebb feltörekvő tehetségeket, és hozzásegítse őket, hogy szakma legjobbjaitól – és egymástól – tanuljanak.

A berliniek gyűlölték a falat, ami egy éjszaka alatt épült fel a tökéletes vasfüggöny szimbólumaként. Családok, barátok szakadtak szét, a fal pedig évtizedekig az életük részévé vált. A berlini fal utolsó éveiben már egyre több repedés mutatkozott, és végül a magyar határnyitásnak is köszönhetően olyan események indultak el, amik már elkerülhetetlenné tették a fal leomlását.

468 állomás, 1355 kilométernyi sín, évi 1,7 milliárd utas, napi 24 órás működés - ez a New York-i metró, a világ legismertebb föld alatti tömegközlekedési rendszere. Annyi filmben és tévésorozatban szerepeltek a jellegzetes kocsik és megállót, hogy az is azonnal felismeri őket, aki sosem járt Amerikában. A nagy 1888-as hóvihar után kezdték el komolyan fontolgatni, hogy a föld alá kéne vinni a tömegközlekedést a már akkor is zsúfolt városban, amikor még csak Londonban, Glasgow-ban, és Budapesten működött metró az egész világon. Végül 1904-ben indult el az első járat, így még Amerikában is megelőzte Chicago és Boston. Ma a metró olyan New Yorknak, mintha egy élő szervezet idegrendszere vagy érhálózata lenne: ha leáll (legutóbb 2012-ben a Sandy hurrikán miatt történt ilyen), az egész város megbénul. Képeink azt mutatják be, hogyan jutott el eddig a metró 110 év alatt.

Tihanyi Anna fotós elsősorban kísérletezni szeret, legismertebbek a Roy Lichtenstein pop artjait megelevenítő munkái, de a nyuszifejes képei is sok helyre eljutottak. A fiatal fotós már korábban is bezsákolt több rangos elismerést: 2011-ben Celeste díjra jelölték, New Yorkban dolgozott egy ösztöndíjprogram keretében, majd az E.On jóvoltából Berlinben is dolgozhatott, most bemutatott munkái éppen ott készültek. Ezúttal újabb jelentős kitüntetéssel lett gazdagabb: a rangos American Photographic Artists / Lucie Alapítvány díjazza, az 5000 dollár értékű elismerést november 2-án adják majd át a New York-i Carnegie Hallban. Az alapítvány olyan feltörekvő fotósokat támogat anyagilag, akik valahogyan újraértelmezik a fényképezést.