Hongkongon kívül máshol is utcára vonultak már tiltakozók Kínában, de a helyi szintre korlátozódó tüntetések mindig elültek egy idő után. Az elöregedő társadalom, az egygyermek-szabály, a felborult nemi egyensúly mellett gazdasági problémák és korrupciós ügyek is átszövik a 65. évfordulóját múlt héten ünneplő Kínai Népköztársaságot.

A díjat 2004-ben Lucien Hervé magyar származású fotóművész és felesége, Judith alapította fiatalon elhunyt fényképész fiuk, Rodolf Hervé emlékére. A pályázatra idén is 25 és 43 év közötti hivatásos fotósok alkotásait várták. A díjra az emberi tevékenység által átalakított természet kérdését vizsgáló fotósorozatokkal lehet pályázni, a téma megnevezése La Nature repensée – Újragondolt/újraalkotott természet volt. A rangos francia fotós elismerésnek majdnem minden alkalommal volt magyar díjazottja. 2014 győztese Péter Ildikó lett, a fiatal fotós már többször szerepelt a Nagykép oldalán, itt és itt. Ideiglenes című pályázata nyolc részből áll: Használaton kívül, Hulladék, Kertmozik, Cinkotai strandfürdő, Újpesti uszoda, Erzsébeti fürdő, Tájak, Fa és kanapé. Péter Ildikó képei olyan helyszíneket vesznek számba, ahol az ember valamikor újragondolta a természetet, de amint látszik, ez az újraalkotás egy kicsit sem lett sikeres. A francia pályázó, Anne-Lise Seusse a zsűri különdíjában részesült. Munkájában a Párizs környéki Courcouronnes parkot és az ott található mászófalszobrot fényképezte. A “Dame du Lac” (A tó asszonya) címet viselő 30 méter magas, színes betonból készült szobor a magyar származású Székely Péter alkotása, a park látogatóinak kedvence.

„Ez igazából egy kisváros, csak nagynak tűnik. Nagyon könnyedén járható, a tömegközlekedés meg jóval olcsóbb, mint az autózás, és többnyire az időjárás is olyan, hogy csak ritkán kényszerít a négy fal közé” – meséli San Franciscóról Troy Holden, aki fekete-fehér pillanatképein örökíti meg az amerikai város legemberibb arcát. Holden amatőr fényképészként tekint magára, és saját bevallása szerint soha nem is szeretne profi fotós lenni.

Első pillantásra nehéz megmondani, pontosan mit is ábrázolnak Sopronyi Gyula képei. Pedig jobban megnézve nagyon is egyszerűen megfejthetőek: hidakról fotózott bele az uszályok belsejébe.

A magyar kutyákat szereti, a muszlimokat és a mai melegeket kevésbé. Az európai Marilyn Monroe balettáncosból lett filmsztár és szexszimbólum, 40 éve az állatvédelemnek él: 80 éves Brigitte Bardot. Nagykép.

Ma már hivatkozási alap a magyar fiú, aki pár éve másokkal együtt elindította az animált gifek forradalmát. Hipnotikus művészet Szakály Dávidtól.

Az Egyesült Államok és szövetségesei már Szíriában is bombázzák az Iszlám Államot (IS), aminek azonban becslések szerint már 31 ezer harcosa lehet. Timeline-unkon összeszedtük a legfontosabb eseményeket, amik a most már Szíriában és Irakban is folyó hadműveletekig vezettek.

Az amerikai „smaragd háromszög" három megyét jelöl (Humboldt, Mendocino, Trinity), innen érkezik az Egyesült Államok legális fűjének a nagy része. Azonban a környék már a '70-es évek óta az amerikai fűtermesztés Mekkája, amit az új legalizációs törekvések akár tönkre is tehetnek. Nemrég jelent meg H. Lee amerikai fotós Grassland című könyve, ami az észak-kaliforniai marihuánaültetvényeken dolgozók életét mutatja be.

A kilencvenes évek eleje volt Kelet-Európa mámoros időszaka, amikor tömegek hittek a jobb világban, a nyugati demokráciában és a szabadság nagyszerűségében. A sokszor naiv álmok nem engedték látni, amit a nyugati fotós már tudhatott. A szabadság nem csak hifitornyot, nyugati autót, kitáruló világot jelent, hanem versenyt a vállalkozóknak, szegénységet a leszakadóknak és kényszerű önállóságot azoknak, akiknek eddig megmondták, hogyan gondolkodjanak. A National Geographic fotósai végigkísérték a folyamatot a lelkesültségtől a kiábrándulásig.

Glasgow-ban beszélgettünk az utca embereivel. Főként olyanokat találtunk, akik szavaztak, a többségük az elszakadásra, de még olyan is volt, akit egyik tábor sem tudott meggyőzni, ezért a rekordrészvétel ellenére inkább otthon maradt. Volt, akinek Szingapúr a példa, volt, aki szerint az se baj, ha az elején rosszabb lesz.

A skót felföldtől Edinburgh-ön át bekúszott a népszavazási kampány a mindennapokba. Néhány százalékon múlik csak, hogy új ország születik-e a skót világban.

Las Vegas közkeletű elnevezése Sin City, és itt lőtte azonos című fotósorozatát Mette Frandsen is. De a harmincas évei végén járó dán fotós nem a Bűnről, hanem inkább kisiklott életekről, abbahagyott építkezésekről, tökéletlenül felkínált testekről akar mesélni. A Strip kaszinóiról lehagyja a csillogást, Supermanről a hőstetteket és a meztelenségről az érzékiséget.

A szervereken tárolt, könnyen hozzáférhető adatok tárhelyét manapság felhőként emlegetik, ami épp olyan megfoghatatlan, absztrakt fogalom, mint az internet. Akik használják, tudják, hogy mire jó, de körülírható, tárgyilagos, valamihez köthető megjelenési formája nincsen. Aki tudni akarja, honnan indul a rántott hús, annak egy farmra kell ellátogatnia – aki az internetről és a felhőről szeretné ugyanezt tudni, jobb, ha megcéloz egy szerverfarmot. Ezt tette a fényképész Timo Arnall is, aki a spanyol Telefónica szervertermeiben forgatott filmet a legnagyobb internetes adattárolókról, Internet Machine címmel. És gyönyörű képeket készített.

Hat hónappal ezelőtt, március 8-án tűnt el a radarok elől a Malaysia Airlines Kuala Lumpurból Pekingbe tartó MH370-es járata, 239 emberrel a fedélzetén.

A megmagyarázhatatlan tragédia azóta a repülés történetének legnagyobb és legtöbb áldozatot követelő rejtélyévé vált. A gépnek egyetlen maradványát sem sikerült felkutatni, az áldozatok hátrahagyott családtagjai talán sosem tudják meg, mi történt az egyik pillanatról a másikra elvesztett családjukkal és barátaikkal, akiktől elbúcsúzni sem volt lehetőségük. A megválaszolatlan tragédiát nem könnyű feldolgozni, az egyedül maradt hozzátartozóknak csupán azok a személyes holmik jelentenek valamennyi megnyugvást, amik eltűnt szeretteik utolsó emlékét őrzik.

A schengeni egyezmény hatályba lépését követően megszűnt határátkelőket, a határ menti településeket, a határvonalat dokumentálta Péter Ildikó fotósorozatában, választ keresve az új szabadság ízére, a „tájképekkel” mintegy jelképezve országunkat a tőle már megszokott, objektív módon.

Stalter György sajátos látásmódjával a hetvenes évek fenegyerekeként robbant be a magyar fotográfiába. Sajtófotósként bekapcsolódott a Budapesti Fotóklub, majd a híres Fiatal Fotóművészek Stúdiójának munkájába, és villámgyorsan annak vezetésébe is. Stílusa, színvilága folyamatosan változott, de az elesettek világáról szóló valósághű beszámolója, szociális érzékenysége végig küldetése maradt.

Lassú, melankolikus napsütés, homokpadok mellett csorgó folyó, ilyen volt nyár végén a Tisza, amikor az Index fotósa, Huszti István egy saját készítésű tutajon hat napig hajózott a felső szakaszán. A szerkesztőségi tutaj a II. PET-kupa résztvevője volt, így az idill mellett kijutott a kevéssé festői részekből is. A kisebb öblökben, benyúló fákon százával akadnak fenn a soha le nem bomló műanyag palackok, a kupán induló hajósok végül 10 ezer darab PET-palackot szedtek össze.

Meghalt egy kisfiú Guéckédou-ban, Guinea délkeleti részén, a Sierra Leonéval és Libériával közös határszakaszon fekvő faluban. Aztán egy héttel később az anyja, pár napra rá a hároméves nővére, végül a nagyanyja. Mindannyian hasmenésre és vérzéses lázra panaszkodtak, de a faluban senki nem tudta, milyen betegséget kaptak el, és hogyan. Ma már tudjuk, hogy halálukkal a betegség 40 éves történetének legpusztítóbb járványa indult el, John Moore fotós a saját életét is kockáztatva utazott Libériába, hogy bemutassa a világnak, hogy kezelik Nyugat-Afrikában az egyre terjedő ebolát.

Tavaly azt néztük meg, milyen hatással van az emberekre egy egész fesztiválhét. Idén egy napra szűkítettük a keretet, arra voltunk kíváncsiak, hogyan érkeznek a fesztiválozók, miként vágnak nekik egy napnak, és hogyan zárják az estét, miként távoznak. Zenészek, dolgozók, fesztiválozók, magyarok és külföldiek - lefotóztuk őket érkezéskor és távozáskor. Nagykép.

Véget ért az idei Sziget, mi pedig a fesztiválon készült legjobb életképekkel búcsúzunk az év egyik legnagyobb magyarországi eseményétől.

Látta már, hogy néznek ki madártávlatból Velence semmivel sem összetéveszthető vörös háztetői? És rohadtul unja már, mi? Sebaj, akkor nézzen ötmilliós madridi köztemetőt, óceánba álmodott mesterséges homokhalakat, csillag alakú holland erődöt, meg sápadt sivatagi bulihelyszínt nagy magasságból. Egyik szebb, mint a másik.

A kereskedelmi műholdakkal foglalkozó DigitalGlobe válogatása az év leglátványosabb műholdas felvételeiből.

A franciák akkorát buktak a projekten, hogy azóta egy ország neve forrt egybe a mindent behálózó korrupcióval és sikkasztással. Az Atlanti- és a Csendes-óceán közti átjáró azonban nagyon kellett, nem csak az épp szuperhatalommá váló USA-nak, hanem úgy általában mindenkinek, aki nem akarta megkerülni Dél-Amerikát. Vannak, akik szerint a világ modern csodáinak egyike, és tény, hogy bámulatra méltó, mit értek el a munkások és a mérnökök a száz évvel ezelőtti technológiával. Gőzgéppel egy kontinens ellen, nagyjából ez volt a vállalkozás lényege.

Szombat Éva fotóit az Ív & Candie formációból is lehet ismerni, Gáldi Vinkó Andival közösen készült munkáikkal rendszeresen lehet találkozni a magazinokban. Csütörtök este a Supermarket galériában nyílt meg az önálló kiállítása, amely boldoggá teszi az embereket. 

A londoni Savoy Hotel olyan szinten intézmény, hogy egy időben az angol lapoknak külön Savoy-tudósítójuk volt, akiknek annyi volt a feladatuk, hogy a lobbiban figyelték, éppen milyen hírességek tartózkodnak a szállodában. Már a nyitáskor is az volt a koncepció, hogy olyan színvonalas szolgáltatást nyújtsanak mindenből, hogy a világ minden tájáról betérjenek a tehetősek – csak azért, hogy elmondhassák magukról, ott jártak.

Na mi köti össze a piramisok csúcsát a Holdon lobogó amerikai zászlóval? Hát persze, hogy a chemtrail gyanúsan szétterülő vegyszercsíkjai! Az összeesküvés-elméletek ugyanis nem ismernek tér- vagy időbeli határokat, az ókortól napjainkig mindenhol ott sejtik a színfalak mögötti szervezkedést, és mindenben rálelnek a sötét titokra. Mi pedig képekbe szedtünk tízet a nagy klasszikusok közül.

Vasárnap ért véget az O.Z.O.R.A. fesztivál, amit már több mint tíz éve rendeznek meg Dádpusztán. A Pszichedelikus Törzsi Találkozó nem volt zavartalan: már első nap arról jöttek hírek, hogy ötven embert állítottak elő a rendőrök, de ettől függetlenül tizenötezer ember bulizott és pihent a Fejér megyei dombok között. Nagykép.

„Szombat reggel. Vagyis mindjárt dél. Állok a sorban a kasszánál, nézem, miféle emberek állnak előttem. Mindenféle emberek, kisebb csoportokban, előttem is, mögöttem is. A társadalom minden szegletéből. Mit csinálnak, miután bevásároltak? Hogyan töltik a szombat délutánjukat? És mivel telik egy vasárnapjuk? Milyen volt a hetük? Az életük? Miről szól a szabadidejük?”

Mi történik egy goafesztiválon? Szétdrogozott, bűzölgő hippik meztelenül, de mindenképpen mezítláb ugrálnak valami befogadhatatlan zenére! Ha van is rajtuk ruha, az biztosan valami hülyeség! Ha pedig valaki megkérdezi tőlük, mit gondolnak a világról, annyit tudnak mondani, hogy legalizálni kéne legalább a füvet és mindenkinek jobb lenne, ha egy kommunába költözne.

Alain Laboile hatgyermekes apuka és egy olyan fényképész, aki gyerekei életének minden pillanatát meg akarja örökíteni. Más téma nem is érdekli, ha szokott is mást fényképezni, azt nem tárja a nyilvánosság elé. Képei annyira idilliek, és mivel többségük fekete-fehér, időben annyira megfoghatatlanok, hogy már-már giccsesek. Szinte hihetetlen, hogy így él családjával és hat gyerekével a 21. században.

Az Index járta végig először a 4-es metrót és most megmutatjuk Önöknek, hogy mit találtunk: rengeteg alagutat és betont, hatalmas gépeket, atombunker-hangulatot és még egy szúnyogot is. Nézze meg azt a termet is, ahonnan visszaszóltak Orbán Viktornak.