Három dollárért nyírta ki Donald Trump az NFL riválisát

Május elejére biztos lett, hogy Donald Trump maradt az utolsó republikánus elnökjelölt az amerikai választáson. Nem ez volt az első, lehetetlennek tűnő vállalkozása az amerikai milliárdosnak, akinek sokan csak viccnek gondolták a jelölését, aztán ahogy telt az idő, úgy jöttek rá, hogy Trump nem tréfál, és bármilyen esélytelennek tartották, végigcsinálja.

Trump bő 30 éve már belekóstolt egy hasonlóan kemény projektbe: a mára a világ legnagyobb sportligájává növő NFL-t, a profi amerikaifutball-bajnokságot próbálta meg térdre kényszeríteni. Annak óriási égés lett a vége.

Az 1980-as évek elején pár pénzes üzletember úgy gondolta, hogy megpróbálnak létrehozni egy amerikaifutball-bajnokságot, ami működőképes lehet az NFL mellett, ezért 1982-ben megalapították a United States Football League-et, vagyis a USFL-t. 1983 tavaszára 12 csapatot sikerült is toborozniuk, és megkezdték az első szezont.

Inkább kiegészítő, mint ellenligaként indultak az NFL mellett, a bajnokságot tavasz-nyár rendszerben, az NFL holtszezonjában tartották. Engedték a touchdownok utáni kétpontos kísérleteket, és a nézők kedvéért a minél látványosabb ünnepléseket – amiket az NFL már akkor is büntetett.

A próbálkozás a tulajdonosok anyagi vesztesége ellenére is sikeresnek bizonyult: a semmiből 25 ezres átlagnézőszámot hoztak össze, de volt, amiben még jobban fel tudták venni a versenyt az NFL-lel, mégpedig abban, hogy versenyképes fizetéssel a legnagyobb egyetemi sztárokat is rá tudták venni, hogy a USFL-t válasszák: sorban három Heisman-győztes (az év legjobb egyetemi játékosának járó díj) mondott nemet az NFL-re a kedvükért.

Így került a futójátékos Herschel Walker és az irányító Doug Flutie a New Jersey Generalshoz, illetve a futójátékos Mike Rozier a Pittsburgh Maulershez, de olyan későbbi NFL-sztárok is a USFL-ben kezdtek, mint a liga egyik legrettegettebb védője, Reggie White, a sorban négyszer Super Bowlba jutó (és ott vereséget szenvedő) irányító, Jim Kelly, vagy a legendás Joe Montana utódja, Steve Young.

És itt jön a képbe az 1983-ban 37 éves Donald Trump, aki mint annyi másban, a USFL-ben is meglátta a pénzt.

A már akkor milliárdos Trump (1988-ban 1-3 milliárd dollár közé tették vagyonát) épp akkor fejezte be a saját magáról elnevezett 68 emeletes manhattani felhőkarcolóját, és nem sokkal az első Atlantic City-i kaszinója megnyitása előtt állt, ugyanarra vágyva, mint most: még többre.

A New York-i Trumpnak kézen fekvő volt, hogy valahogy a helyi csapatba, a New Jersey Generalsba vásárolja be magát, amit egy utazni nem nagyon szerető oklahomai olajmogultól, J. Walter Duncantől vett meg 9 millió dollárért, miután az belefáradt, hogy 3000 km-t repüljön, hogy saját csapatát nézze.

Miután megvette a csapatot, egyből komoly munkába is fogott. A Generals pompomlány-válogatójára nem kisebb neveket kért fel bírónak, mint Andy Warholt, LeRoy Neimant, és természetesen az akkori feleségét, Ivana Trumpot. Aztán elhozott három játékost az NFL-ből, de eltökélt célja volt az is, hogy megszerezze a Miami Dolphins legendás vezetőedzőjét, Don Shulát. Az ügylet állítólag azért halt el, mert Shula az évi 1 millió dolláros szerződés mellé egy apartmant kért a Trump Towerben, de Donald hallani sem akart az utóbbiról. Azért így is talált új edzőt magának, Walt Michaelst.

De itt sem állt le, az NFL egyik legjobb védőjét, a New York Giants-ben játszó Lawrence Taylort nézte ki magának, akivel 1983 decemberében az irodájában személyesen találkozott , hogy átcsábítsa a USFL-be. Az ajánlat egyszerű volt: annyi pénzt fizet neki, amiről addig csak álmodtak az amerikaifocisták. A gyakorlatban ez annyit jelentett, hogy a megbeszélés alatt átutalt 1 millió dollár kamatmentes, 25 év lejáratú kölcsönt Taylor számlájára, és megállapodtak, hogy Taylor az 1988-ban lejáró szerződése után a Generalsban folytatja, nem marad a Giants-nél.

Csakhogy az NFL-csapat nem hagyhatta, hogy egy frissen alakult liga elvigye az egyik legjobb játékosát, úgyhogy azonnal fizetésemelést ajánlott Taylornak – 190 ezer dollárról 650 ezerre növelték az éves bérét, Taylor visszafizette az egymilliós kölcsönt Trumpnak, amit a Giants további 750 ezer dollárral toldott meg öt év alatt a védő játékjogának megtartásáért cserébe, vagyis Trump 75 százalékos hasznot és rengeteg ingyenreklámot csinált 1 millió dollár rövidtávú befektetésével.

De a nagy USFL-álom Taylor nélkül is jól indult. Az 1983-ban 6-12-es mérleggel álló Generals az első évében 14-4-re (győzelem-vereség) javult Trump alatt, és 1985-ben is jók voltak, hiszen 11-5-tel zárták a szezont. Trump viszont ennyivel nem érte be, ott is harcot látott, ahol más nem.

Donald Trump hadat üzent az NFL-nek

Az első perctől kezdve, hogy Trump bevásárolta magát a USFL-be, eltökélt célja volt, hogy ne az NFL mellett leeső dollárokat gyűjtse be, hanem keményen nekimenjen a profi ligának. Célja nem is elsősorban annak legyőzése volt, hanem az, hogy valahogy összeolvadásra kényszerítse az NFL-t és a USFL-t, nagyjából úgy, ahogy 1966-ra összeolvadt az NFL és az AFL (National Football League, American Football League), vagy ahogy 1976-ban, 7 évvel Trump amerikaifocis kalandja előtt egyesült az ABA és az NBA (American Basketball Association, National Basketball Association).

Ha Isten tavaszi sportágnak szánta volna az amerikai futballt, nem teremtette volna meg a baseballt

– mondta 1984 nyarán Trump egy híradóban, a mondásból pedig azóta szállóige lett, és ez lett a rövid életű USFL-NFL háború mottója is.

Trump hosszas győzködés után rábeszélte a többi tulajdonostársát, hogy pereljék be az NFL-t, amiért az monopolizálta az őszi televíziós közvetítési jogokat azzal, hogy leszerződött mindhárom nagy csatornával, az ABC-vel, a CBS-szel és az NBC-vel, majd nyomást gyakorolt rájuk, hogy ne szerződjenek a USFL-lel.

Az 1985-ös szezon előtt léptek is, azt tervezték, hogy 1986-ban már ősszel, az NFL-idény alatt indulnak ők is, addig pedig bíróság elé viszik a rivális ligát a monopolhelyzet kihasználása miatt. Ennek persze nem sok értelme volt, mert a játék minősége messze nem volt versenyképes az NFL-lel szemben, de Trumpot ez nem érdekelte.

Úgy nyert, hogy igazából vesztett

A keresetben 1,69 milliárd dolláros (más források szerint 1,32 milliárdos) kártérítést követelt az USFL, ami irreálisan magas összeg volt – az 1984-es bővülés során például 4 millió dollárt kért a liga a frissen belépő csapatoktól. Ha bármelyik összeget megkapták volna, az nem csak több évre biztosította volna a liga működését, de a tulajdonosoknak is komoly pluszbevételt jelentett volna.

A perben Harvey D. Myerson képviselte a USFL-t. Nagy nevű ügyvéd volt, aki semmit nem tudott a trösztellenes eljárásokról, mégis megnyerte az ügyet. Egy hatalmas bökkenővel: a kért 1 milliárd fölötti kártérítés helyett kerek 1 dollárt kapott a USFL, amit a trösztellenes eljárások értelmében megtripláztak. Ez kamatokkal együtt 3,7 dolláros kártérítést jelentett, az erről szóló csekket soha nem váltották be. Az indoklás szerint ugyanis nem nyert bizonyítást, hogy az NFL kérésére maradt tévés szerződés nélkül a USFL, már csak azért sem, mert az ESPN ősszel is közvetítette volna a bajnokság mérkőzéseit.

Az elmaradt nagy bevétel miatt az addigra anyagi gondokkal küzdő USFL soha nem kezdte meg az 1986-os szezonját, három idény után gyorsabban eltűnt, mint ahogy megalakult.

Trump a későbbiekben előszeretettel hangoztatta, hogy ne őt hibáztassák, nem ő, hanem a USFL indította a pert, de a többi tulajdonostársa egyetértett abban, hogy Trump kezdeményezése nélkül sosem kezdtek volna harcba az NFL ellen.

U.i.: Egy vesztes vagy

A United States Football League bukásáról az ESPN 30 for 30 dokumentumfilm-sorozatában is megemlékeztek egy résszel, melyet a liga egykori filmes részlegének vezetője, Mike Tollin rendezett. A forgatáshoz természetesen felkereste Trumpot is, aki a lehető legtrumposabban viselkedett: a beszélgetés alatt végig próbálta kicsinyíteni az egész USFL és a bukás jelentőségét, majd amikor Tollin előkapta a korábbi csapattulajdonos Steve Ehrhart által őrzött 3,76 dolláros csekket, hatalmas hisztit rendezve kivonult a kamerák elől. A dokumentumfilm címe (Small Potatoes: Who killed the USFL – Kis halak: ki csinálta ki a USFL-t)  is Trumptól jött, aki az egész ligát és annak minden tagját kis halnak nevezte.

Később persze bocsánatot kért, és még aznap az irodájában válaszolt minden további kérdésre, Tollint pedig biztosította, hogy elmegy a film premierjére. Ezt végül nem tette meg, a bemutatóra küldött meghívót saját kis jegyzeteivel kiegészítve küldte vissza Tollinnak, ezt írt a lapra:

Mike, ez egy harmadosztályú dokumentumfilm, ami borzasztóan tisztességtelen is. Minden jót.

U.i.: Egy vesztes vagy

Remember when @realDonaldTrump called #30for30 #SmallPotatoes director Mike Tollin a loser? Watch film on @netflix. pic.twitter.com/ooIDSpoRHb

— ESPN Films 30 for 30 (@30for30) August 12, 2015

Trump azóta is közel maradt a sportvilághoz, az 1980-as évek végén a nehézsúlyú bokszbajnok Mike Tyson pénzügyi tanácsadója volt, az Atlantic City-i kaszinójában több bokszmeccset is rendezett, világszerte több golfpályája van, 2014-ben pedig egészen közel került ahhoz, hogy megvegye az NFL-ben szereplő Buffalo Bills csapatát, de végül Terry Pegula 1,4 milliárd dolláros ajánlata – talán az NFL szempontjából a lehető legjobb forgatókönyvet eredményezve – legyőzte.

A napokban viszont nagyobb csatát nyert, mint valaha gondolta, amikor az utolsó versenyben maradt republikánus elnökjelölt lett. A háborút, vagyis a választást viszont még ott sem nyerte meg.

A USFL-t 2012-ben megpróbálta feltámasztani a CBS, de nem tudtak megfelelő tévés megállapodást kötni a tavaszi lebonyolításúra tervezett ligának. 2015-ben aztán, már nem USFL néven ugyan, de felmerült, hogy kellene egy tavaszi-nyári alsóbb liga az NFL mellé, de egyelőre ebből sem lett semmi.

Az NFL a mai napig komoly rivális nélkül megy tovább, a ligából kicsúszó játékosok vagy Kanadába, vagy az arénaligába igazolnak, jóval kevesebb pénzért.