Lesz-e újabb isztambuli futballcsoda, vagy Guardiola feledteti karrierje legnagyobb pofonját?

Két hazai trófea már pipa, nagyszerű időben jöttek ki a gödörből – ilyen volt az Inter idénye

Európa háromszoros bajnoka a legutóbbi, 2010-es győzelmét követően címvédőként még eljutott a negyeddöntőig, ezt követően viszont két nyolcaddöntő mellett csak csoportkörös búcsúk jöttek össze az elitsorozatban. És bizony ezúttal sem úgy festett, hogy érdemi változás lehet, hiszen a milánói csapat a Bayern Münchennel és a Barcelonával együtt a halálcsoportba került.

Azt túlzás lenne állítani, hogy remekül indult a bajnoki idény a fekete-kékek számára, hiszen az első nyolc fordulóban négyszer is kikaptak (Lazio, Milan, Udinse, Roma), de októberben azért egészen belelendültek. Január 23-ig tíz meccs alatt csak a Juventus elleni zakó és egy monzai 2–2 csúszott be, a kilencedik helyről így a negyedikre kapaszkodtak. Nem sokkal később pedig már az ezüstérmes pozícióban álltak, hogy február végén olyan széria következzen, amire nem sokan számítottak:

Az áttörés az Empoli ellen jött össze, ez pedig parádés idényzárást hozott el, hiszen a hátralévő nyolc bajnokin hétszer nyert az együttes, és csak az aranyérmes Napoli vendégeként maradt alul. Így bronzérmesként zárt a Serie A-ban, miközben az Olasz Kupában a Juventust is kiejtette, majd jutott döntőbe, amelyben aztán a Fiorentinával szemben nyert.

Ez pedig már az idénybeli második trófea volt: január közepén ugyanis Rijádban bántóan simán, 3–0-ra legyőzte a bajnoki címvédő Milant az olasz Szuperkupában.

A BL-csoportkörben a Bayern két 2–0-s sikerrel keretbe foglalta az Internazionale szereplését, viszont a Viktoria Plzen két legyőzése mellett a Barcelonával szemben négy pontot gyűjtött, ami épp elegendő volt a katalánok megelőzésére.

Ha a nyár végi sorsoláson pechesnek érezhették magukat a milánóiak, az ideieken aligha, hiszen a Porto, Benfica, Milan (nyolcaddöntős erősorrendünk 12., 13. és 14. helyezettjei!) leosztásnál könnyebbet elképzelni is nehéz lett volna a döntőig tartó úton, de bár a nyolcaddöntőben kicsit rezgett a léc, az Inter összességében végül magabiztosan hozta a papírformákat.

Két hazai trófea már pipa, nagyszerű időben jöttek ki a gödörből – ilyen volt a Manchester City idénye

Nem véletlen a déja vu, bár igazából ahogyan azt a felvezető(i)nkben majd láthatják, ebben is az angol együttes volt combosabb.

Az angol Szuperkupa elvesztése (Man. City – Liverpool: 1–3) után manchesteriek bajnoki idénye jóval erősebben indult az Interénél, hiszen október közepéig veretlen volt a gárda. Más kérdés, hogy a hét győzelem és két döntetlen is csak a második helyet jelentette. A Liverpoolban elszenvedett vereség után a világbajnokság előtti utolsó fellépésen a Brentford nyert az Etihadban – amit azért érdemes feljegyezni, mert a City hazai pályán ez előtt 17 meccset nyert meg zsinórban, azóta pedig 19 fellépésen 18 győzelem és egy döntetlen a mérlege. 

Ezzel elmondtuk a City egyik legnagyobb erejét: gyakorlatilag mindegy, ki az ellenfél, még a legnagyobbak is bődületes pofonokat kaptak Manchesterben Guardioláéktól.

A City 2023-ban hazai pályán három gólt lőtt a Bayern Münchennek, négyet az Arsenalnak, a Chelsea-nek, a Liverpoolnak, a Real Madridnak és a Tottenhamnek, hatot a Burnley-nek és hetet az RB Leipzignek. A hazai mérkőzések mérlege: 16/16, 54–7.

A Manchester City 2023-as hazai tétmérkőzései
dátum	sorozat	ellenfél	szerzett gól	kapott gól
2023. 01. 08.	FA-kupa	Chelsea	4	0
2023. 01. 19.	bajnoki	Tottenham	4	2
2023. 01. 22.	bajnoki	Wolverhampton	3	0
2023. 01. 27.	FA-kupa	Arsenal	1	0
2023. 02. 12.	bajnoki	Aston Villa	3	1
2023. 03 .04.	bajnoki	Newcastle	2	0
2023. 03. 14.	BL	RB Leipzig	7	0
2023. 03. 18.	FA-kupa	Burnley	6	0
2023. 04. 01.	bajnoki	Liverpool	4	1
2023. 04. 11.	BL	Bayern München	3	0
2023. 04. 15.	bajnoki	Leicester City	3	1
2023. 04. 26.	bajnoki	Arsenal	4	1
2023. 05. 03.	bajnoki	West Ham United	3	0
2023. 05. 06.	bajnoki	Leeds United	2	1
2023. 05. 17.	BL	Real Madrid	4	0
2023. 05. 21.	bajnoki	Chelsea	1	0
összesen	16 meccs	16 győzelem	54	7

Ahogyan lentebb a hadrendeknél tárgyaljuk majd, Guardiola a katari világbajnokság után szemléletet váltott a klubnál, ez pedig azért az év elején hozott egy kisebb hullámvölgyet. A gyengécske Everton elleni szilveszteri döntetlen után a Chelsea ellen meglett a siker, de egy félidőn át pályán sem volt a City, amelyet a Ligakupában az a Southampton ejtett ki, amely a bajnokságban utolsóként zárt. Majd a derbin a United is legyőzte a városi riválist az Old Traffordon (2–1), sőt még a Tottenham is vezetett a szünetben 2–0-ra az Etihadban. A szünet után azért látszott, mi történik akkor, ha elkapja a gépszíj az „égszínkékeket”, Mahrez vezérletével negyedóra alatt fordítottak, és végül simán nyertek 4–2-re. A fejlődés megkezdődött, viszont jött a február 5-i, Tottenham elleni idegenbeli meccs és az átok folytatása.

Nem véletlenül mondta viccesen nemrégiben Guardiola, hogy ha összejönne a történelmi triplázás, akkor a következő célja az lenne, hogy gólt szerezzenek a Spurs új stadionjában. Mert ez egyszerűen nem jön össze a Citynek. 

Merthogy azzal aligha spoilerezünk, hogy ezt követően viszont már nem volt kegyelem. Jöhetett bárki, az a vágóhídra érkezett. Idegenben volt ugyan pár „botlás” (négy darab 1–1), de egyik sem számított. Az RB Leipzig elleni párharcban 7–0, a Bayern ellen 3–0, a Real ellen 4–0 volt a válasz (pontosabban a münchenieknél az első csapás), a Nottingham pedig az őszi 6–0-s zakójára kozmetikázott egy döntetlent. Mivel az Arsenal kezdett elfáradni, az utolsó három meccs eredményétől függetlenül hat év alatt ötödször is bajnok lett a csapat, amelynek így igazából teljesen tét nélküli volt a Brighton otthonában lejátszott 1–1 és a Brentford vendégeként elszenvedett 1–0-s vereség.

Az FA-kupa döntőjében a Manchester United gárdáját is magabiztosan verte meg a City, a 2–1-es végeredmény egyetlen kapott gólja egy véleményes büntetőből jött a „vörös ördögöknek”.

A hazai porond duplája tehát itt is megvan (igaz, a Szuperkupa helyett a lényegesen értékesebb bajnoki címmel), most pedig triplázással teheti fel a koronát a City az idényére.

Amennyiben sikerrel járnak Guardioláék, akkor Manchester lesz a második város, amely két BL-győztest is ad – épp a most is érdekelt Milánó után.

Ha a pénz futballozna, lejátszani is felesleges lenne – a statisztikában is erősebbek az angolok

Ebben ugyanis brutális a manchesteriek fölénye. Az Inter legkiemelkedőbb játékosának Lautaro Martínez számít, a 25 éves argentin támadó 28 góljával és 11 gólpasszával is vezeti a házi rangsort, ahogyan a 80 millió eurós piaci értékével szintén.

Ezen a listán Nicolo Barella követi (70 m), aki kilenc találattal és tíz előkészítéssel is észrevétette magát, remek középpályás munkája mellett. Rajtuk kívül két védő, az ágyéki csigolyatöréséből lábadozó Milan Skriniar (60 m) és Alessandro Bastoni (55 m) éri el az 50 milliós határt, a keret összértéke pedig 534,45 millió, amivel a 14. helyen áll a világon.

A Manchester City ugyanakkor 1,05 milliárddal az első. Itt az idény előtt 60 millió euróért szerződtetett Erling Haaland viszi a prímet: a 22 éves norvég csatár 52 tétmeccsen 52 gólt és kilenc gólpasszt termelt, piaci értéke pedig már 170 millió euróra rúg.

Mellette ugyanakkor a 15 találatnál és nyolc asszisztnál járó Phil Foden (110 m) is értékesebb Lautaro Martíneznél, a 10 gólja mellett 31-et előkészítő Kevin De Bruyne, a Bayern München és a Real Madrid elleni hazai BL-meccsen is két-két kanadai pontot termelő Bernardo Silva, valamint a csapat védekezésének motorja, Rodri is ugyanúgy 80 millióval áll.

Ha hozzávesszük még, hogy Rúben Dias (75 m), a vb óta remeklő (4 + 11) Jack Grealish (70 m), a 17-szer eredményes világbajnok Julián Álvarez (50 m), és a szakmailag értékes, gazdaságilag ahhoz képest rendkívül alulértékelt Rijad Mahrez (15 + 13; 30 m) és Ilkay Gündogan (11 + 7; 25 m) is a csapatot erősíti, akkor tényleg nem meglepő, milyen dominanciát látunk Pep Guardiola együttesétől.

Nem szabad ugyanakkor elmenni amellett sem, hogy az Intert is számos harcedzett veterán alkotja, az egyaránt 14 találatnál járó Edin Dzeko, Romelu Lukaku kettősből pedig a belga formája kifejezetten rémisztő lehet. Április 23. óta 11 tétmeccsen hét gól és öt gólpassz a termése, a BL-ben játszott hét találkozón összesen 144 játékperc, vagyis alig több mint másfél meccs alatt jött össze a három gól és egy gólpassz. Azt nem lehet mondani, hogy Lukakunak túl sok sikerélménye lett volna Angliában a Cityvel szemben, hiszen 18 meccsen három-három győzelem és döntetlen mellett 12 vereség jött össze, de azért azt ismeri, milyen érzés bevenni a manchesteri kaput, hiszen már ötször is sikerült neki.

• Az Inter az idényben 56 tétmeccset játszott le, amiből 35 siker, hét döntetlen és 14 zakó a mérleg, éppen 100 szerzett, valamint 55 kapott gól mellett.
• A Manchester Citynek ez már a 61. összecsapása lesz, 43 győzelem, tíz döntetlen és hét vereség a mutató, döbbenetes, 150–46-os gólkülönbség mellett.

Guardiola karrierjének legnagyobb pofonja volt legutóbb

Az edzői pályafutása során már 34 trófeát megnyerő Pep Guardiola mérlege általában még a legnagyobb klubokkal szemben is pozitív, és ha csak a nyers számokat nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy az Interrel szemben is jobban áll, hiszen négy mérkőzésen két győzelem, egy döntetlen és egy vereség jött össze, 4–3-as gólkülönbséggel.

Történt ugyanis, hogy a 2009 és 2011 között 13(!) trófeát, közte két BL-t is megnyerő Barcelonával a két siker közötti szezonban, a 2009–2010-es idényben jött a milánóiak elleni csörte. A csoportkörben a világ akkor egyértelműen legjobb csapata Olaszországban gól nélküli döntetlent játszott, Spanyolországban 2–0-ra nyert, viszont az elődöntő első felvonásán hiába kerültek korán előnybe Pedro találatával, Wesley Sneijderék fordítottak (3–1). A visszavágó alighanem José Mourinho halhatatlanságának alappillére lesz, úgy fojtotta meg Lionel Messiék játékát ultra defenzív stílusával, hogy arra egyszerűen nem volt megoldása a Barcelonának. A katalánok a meccs háromnegyedében birtokolták a labdát, 15–1 volt a kapura lövések aránya, de a borzasztóan masszív Inter csak a végjátékban kapott egy gólt, ez pedig elég volt a fináléba jutáshoz, majd a Bayern München legyőzésével a trófea is Milánóba került.

José Mourinho műalkotása Pep Guardiola űr-Barcája ellen

Simone Inzaghi karrierje eddig lényegesen szerényebb, bár azért a Lazióval és az Interrel három Olasz Kupát és négy olasz Szuperkupát is megnyert már, szóval akad némi rutinja a döntős párharcokban.

• A két edző és a két csapat sem találkozott egymással tétmeccsen. Az Inter manchesteri gárdával azért már birkózott, a United két győzelem mellett két döntetlent játszott a fekete-kékekkel, akik így még nyeretlenek az angliai város klubjaival szemben. Az angol csapatok elleni mérleg 40 mérkőzés, 16 győzelem, 6 döntetlen és 18 vereség.
• A Citynél nagyjából ellentétes a helyzet, az olaszokkal szemben minimálisan pozitív mutató (6-6 siker és iksz, 4 zakó), valamint a milánóiakkal szemben is veretlen mérleg (2–2 és 3–0 a Milan ellen).

Isztambulban csak milánói és angol csapat játszhat

Természetesen ilyen szabály véletlenül sincs, ugyanakkor rendkívül érdekesen jött ki, hogy az eddigi egyetlen isztambuli BL-döntőhöz hasonlóan megint egy milánói és egy angol együttes jutott ezúttal is a fináléba.

Annyiból más a helyzet, hogy 2005-ben a 2003-ban (és amúgy 2007-ben is) győztes Milan várta nagy favoritként a Liverpool elleni ütközetet, és a szünetig úgy is festett, hogy igazolódik a papírforma, 3–0-ra vezetett a Dida–Cafu, Stam, Nesta, Maldini–Pirlo–Gattuso, Seedorf–Kaká–Sevcsenko, Crespo összetételű sztárcsapat, hogy aztán Steven Gerrardék a szünet után negyedóra alatt egyenlítsenek, és végül büntetőkkel nyerjenek.

Eddig 3–2 az Internazionale finálébeli mérlege – 0–1 a Cityé

Az Internazionale története során hatodik alkalommal jutott a legrangosabb klubsorozat fináléjába, 1964 és 1972 között két győzelem és két vereség volt a mérleg, azóta viszont a mostani döntőig csak a 2010-est írhattuk fel. Miután akkor 2–0-ra verte a Bayern München, így már háromszoros győztesnek vallhatja magát.

Az Inter eddigi BEK/BL-döntői

• 1964: Inter–Real Madrid 3:1
• 1965: Inter–Benfica 1:0
• 1967: Celtic–Inter 2:1
• 1972: Ajax–Inter 2:0
• 2010: Inter–Bayern München 2–0

A Citynél jóval szerényebb ez a sor, hiszen csak a Chelsea-vel szembeni 0–1-et írhatjuk fel 2021-ből, ugyanakkor az elmúlt években rendre ott volt a legerősebb csapatok között a manchesteri, amely most végre tényleg átlépheti az árnyékát.

Ezt várjuk mi

Mármint tényleg, konkrétan az előbb említettet. A játékoskeretek és az edzők közötti differencia, a játék minősége, az idényben bemutatott szereplés mind-mind egy irányba mutat, méghozzá afelé, hogy a Manchester City lesz a BL-győztes (ebben olvasóink is egyetértenek velünk, elég csak megnézni a szavazás állását).

A Sevilla–Roma El-döntőn sikeren tippeltük meg a szoros spanyol sikert, három szerkesztő azt is eltalálta, hogy tizenegyesekkel, ezek közül kettő még azt is, hogy 1–1-et követően nyer a büntetőpárbajban az andalúziai együttes, szóval a formánk valamivel jobb, mint a korábbi erősorrendek során…

A BL-fináléra lényegesen egyoldalúbb tippsorral érkezünk, 16 voksból 14-et kapott meg a Manchester City, akadt egy Romelu Lukaku-gólos 1–0-s Inter-siker, valamint egy 0–0 után tizenegyesekkel megnyert milánói trófea is, de az összesített gólkülönbség talán még durvábban is fest, hiszen 42–6-ra jött ki. Azért egy döntőben aligha lesz ég és föld a különbség a felek között, még akkor is, ha amikor a Citynek tényleg kijön a lépés, akkor valóban képes elképesztő gálákat rendezni.

A várható hadrendek és kezdőcsapatok

Guardiola a télen lemondott a világ egyik, ha nem a legjobb szélső védőjéről, mondván a négyvédős felállás helyett ideje áttérni a háromfősre, és bár 2023 elején voltak kisebb gyermekbetegségek, elmondható, hogy ez a húzás tökéletesen bevált.

A 3–2–4–1-es (egyes megközelítések szerint 3–4–2–1-es) formációban a manchesteriek olyan szinten kontrollálják a pálya belsejét, hogy azzal még az ebben rendkívül erős Real Madrid-középpálya sem tudott mit kezdeni, miközben a szenzációs szélső támadók és De Bruyne zsenialitása minden védelemmel szemben halálos lehet – nem beszélve a világ talán legjobb befejezőjévé előlépő Haalandról.

Ami kérdéses lehet, hogy a jó idényt futó Nathan Aké sérülését követően visszatér-e a kezdőcsapatba, és hogy ezt az elmúlt hetekben kiemelkedő Kyle Walker vagy az idényben legtöbbet szereplő, de azért talán még mindig a legsebezhetőbb Manuel Akanji bánja-e, illetve hogy a jobb szélen a Bayern és a Real ellen remeklő Bernardo Silva, vagy az idény során egyaránt 15 gólos Foden, Mahrez kettős egyike jut-e szóhoz. Mellé lőni egyikükkel sem nagyon lehet, és akkor a padról a másik kettő bármikor beállhat, Julián Álvarezhez hasonlóan egy fáradó védelemmel szemben…

Az Internél ennél egy fokkal egyszerűbb a helyzet, itt fixen 3–5–2 volt egész évben Simone Inzaghi hadrendje, ami védekezésben egy 5–3–2-vé változik a két szárnyvédővel. Az elmúlt hetek, hónapok alapján biztosnak tekinthető az Onana – Darmian, Bastoni, Acerbi hátsó négyes, ahogyan abban sem lehet vita, hogy Dumfries és Dimarco lesz a két szélen, Barella pedig valahol belül, mellette leginkább a sérülésektől függően variálható Mhitarjan, Brozovic és Calhanoglu hármasából valamelyik kettő, mivel előbbi volt mostanában maradó, így őt ejtjük ki innen.

Lautaro Martínez a csapat sztárjaként megintcsak nem kérdés, az viszont már igen, hogy a BL-meccseken eddig kezdő Dzeko ezúttal is megkapja-e a bizalmat, és megint a hajrája küldik be Lukakut, hogy alkosson, vagy ezúttal a bajnokságban alapemberré előlépő belga kapja meg az esélyt. Azért látható, bárhogyan is dönt az olasz tréner, lesz olyan cseréje, aki a kispadról beállva a differenciát jelentheti – talán éppen a fentebb már betippelt Lukaku…

BAJNOKOK LIGÁJA
DÖNTŐ
Manchester City (angol) – Internazionale (olasz)
Isztambul, Atatürk Olimpiai Stadion. V: Sokolnicki (lengyel). szombat 21.00 (Tv: M4 Sport)
A VÁRHATÓ KEZDŐCSAPATOK
Manchester City: Ederson – K. Walker, Dias, Aké – Stones, Rodri – Bernardo Silva, De Bruyne, Gündogan, Grealish – Haaland. Menedzser: Pep Guardiola
Inter: Onana – Darmian, Bastoni, Acerbi – Dumfries, Barella, Calhanoglu, Brozovic, Dimarco – L. Martínez, Dzeko. Vezetőedző: Simone Inzaghi

(Borítókép: Lionel Messi és Thiago Motta a Barcelona FC – Inter Milan Bajnokok Ligája-elődöntőben 2010. április 28-án a Camp Nouban. Fotó: Michael Regan / Getty Images)