Klubtörténelmi aranyérmet gyűjtött be a Ferencváros

Dejan Sztankovics csapata úgy várta a fordulót, hogy matematikailag még a Paks és a Fehérvár jelentett számára veszélyt. A Kisvárda legyőzése viszont minden mástól függetlenül aranyérmet ért volna. Aztán a forduló nyitómeccsén az erős lejtmenetben lévő Paks nagy pofonba szaladt bele Felcsúton, a Puskás Akadémia 5–0-val küldte haza Bognár György együttesét, amely ezzel öt forduló óta pontképtelen. Nos, ezek után az FTC-nek már csupán egy pontra volt szüksége ahhoz, hogy a trónra kerüljön, pontosabban maradjon. Bár vereség esetén sem kellett volna a hétvégi ünneplés lehetőségéről eleve lemondani, ehhez csupán az kellett volna, hogy a Fehérvár ne nyerjen vasárnap. Mindez a számolgatás elkerülendő viszont, ha a Ferencváros legalább egy pontot szerez szombaton egy kiesőjelölttel szemben.

Nem mondjuk, hogy a matematika és a valószínűségszámítás ősellenségei, tagadói élnének a főváros IX. kerületében, de sport lévén mégis az a tiszta sor, amikor az ember a maga szerencséjének a kovácsa, kézbe veszi és tartja az irányítást.

A közönség már egy órával a kezdés előtt szép számban és jó hangulatban gyülekezett a Groupama Aréna körül, bár a szeszélyes időjárás nem feltétlen kedvezett a bajnoki fiesztához. A körülbelül 12 Celsius-fokos hőmérséklet az átlagos téli napokat idézte, az egy héttel ezelőtti kánikula már elmúlt, így megállapítást nyert: felgyorsult világunkban rohan az idő, ez a nyár is hamar elmúlt, máris itt volt az ősz... Napközben ugyan többször eleredt a fővárosban az eső, na nem nagyon, csak annyira, hogy kedvét szeghette volna a Fradi-drukkereknek.

Utóbbiak számára megfelelő bemelegítést jelentett ezúttal a szokásos vendéglátóipari egységek helyett a klub férfikézilabda-csapata, amely a Népliget túloldalán játszott nemzetközi kupameccset az Olympiakosszal, és nagy izgalmak közepette döntetlenre végzett vele a hazai felvonáson. Így azonban elég nehéz feladatnak ígérkezik kiharcolni a továbbjutást az athéni visszavágón.

A sportosabb kedvűek, mozgásra vágyók akár a három órai kezdésre ugyancsak a Népligetbe hirdetett hagyományos I bike Budapest kerékpáros-felvonuláson is tiszteletüket tehették. A Critical Massként megismert rendezvény 2004 óta – megszakítással tartó – történetében először döntöttek úgy a szervezők, hogy a Népliget számukra a megfelelő hely a gyülekezőre és a rajtra, az autósoktól türelmet és megértést kértek. Talán így akartak még nagyobb ismertséget generálni, nem pedig újabb frontot nyitni a kerékpáros kontra autósok párviadalban... Becsületükre legyen mondva, bőven elhagyták a terepet, mire a meccsnapon egy-másfél órával a kezdés előtt már a környék utcáit bőven ellepő, üres parkolóhelyre autóval vadászó nézők megérkeztek. Aki meg FTC-szimpatizánsként mégis eltekert a bringás rendezvénnyel, az a városligeti célból simán visszaérhetett a 17 órás meccskezdésre.

Az összecsapás előtt a publikum Tatár György emléke előtt adózott: az egyperces néma csendet vastaps zárta.

A mérkőzésnek a Dibusz – Makreckis, Cissé, Abena, Civic – Loncar, Maiga – Zachariassen, Abu Fani, Marquinhos – Varga Barnabás összetételű, ütősnek ható és összeszokott kezdőcsapattal vágott neki az FTC, de a második perc elején már a válogatott kapus védett óriási bravúrral ziccert a mezőnyben két magyart foglalkoztató, amúgy pedig kieső helyen álló kisvárdai csapattal szemben.

Közepes iram mellett kevés veszélyes hazai helyzet a szünetig 

Bár a lelátón akadtak foghíjas részek, és vendégdrukkerek gyakorlatilag nem is voltak – a részükre fenntartott kanyarban helyet foglalók öt személyautóban elférhettek –, a hazai B közép teljes létszámban megjelent, és rögvest magas hőfokon kezdte az összecsapást. Több ezer Fradi-drukker számára a futballszurkolás is alappá vált már jó ideje, a hétvégén „kötelező” meccsre járás mellett.

A vendégcsapat alapjáraton a biztonságra helyezte a hangsúlyt, a kisvárdaiaknál a négy védő előtt öt szűrő középpályás helyezkedett el, a Fradi védősora így az ellenfél térfelének közepén is megtehette, hogy zavartalanul passzolt keresztbe oda-vissza. Támadással és befejezéssel megbízott társaik viszont a sok mozgás ellenére is eltűntek a sűrűben, az irányító Abu Fani lépett sokszor vissza labdáért, és próbált váratlan ötleteket tenni a hazai akciókhoz.

A félidő közepén az orvosi stábok jutottak feladathoz: Marquinhost éppen sikerült összedrótozni az oldalvonalon kívül, amikor a kisvárdai szögletnél Stjepan Loncar és Lippai Tibor összefejeltek. Mindketten a földön maradtak, fejükhöz kaptak, de rövid idő elteltével folytathatták a játékot.

A Fradi ekkor már messzebb járt az ellenfél kapujától, a vendégek picit feljebb tolták a védővonalukat, amely azonban ettől még ugyanolyan zárt maradt. Újabb tíz perc elteltével viszont már a labdát is igyekeztek megjátszani, támadást vezetni a várdaiak. A félidő helyzetét Varga Barnabás alakította és hagyta ki, amikor a 38. percben a vendégek tizenhatosán belül átfűzte magát két védőn, majd a nehezét letudva ígéretes helyről a kapu fölé durrantott. A pihenő előtti utolsó, említésre érdemes pillanatként a bal oldalról beívelt hazai szabadrúgás után Ibrahim Cissé emelkedett jó ütemben, és a közönség már szinte gólt kiáltott, amikor Kovács hatalmas bravúrral hárított.

A szünetben viharfelhők gyülekeztek, mármint nem az öltözőben, hanem az égen. A két edzőnek aligha lehetett oka panaszra, bosszankodásra, mindenesetre Sztankovics azért dinamikusabb és kreatívabb támadásvezetést, valamint koncentráltabb befejezést kérhetett.

Az FTC nem talált fogást volt játékosán

A szünet után még csípősebbé vált a hőmérséklet, a hazai tábor viszont bírta szuflával, miközben a forgatókönyv a pályán az első félidőt idézte: az FTC a kapujához szegezte riválisát. A csereként beszállt Adama Traoré szerezhette volna meg a hazaiaknak a vezetést, ha ajtó-ablak helyzetben négy méterről leadott fejesét Kovács nem tolta volna oldalra, illetve eleve nem lesen állt volna a hazai szélső. Így azonban szöglet helyett szabadrúgás következett kifelé.

Támadásban maradt a Ferencváros, mindkét szélen és középen is igyekezett megbontani a tömörülő ellenfelet, de ez ritkán sikerült. Amikor aztán mégis, akkor vagy a befejezések voltak pontatlanok, szállt a labda mellé és fölé, valamint kaput eltaláló hazai lövés esetén

valamint játszott fél idényt a zöld-fehérek másodosztályú, soroksári fiókcsapatában, és tavaly nyáron került a Kisvárdához.

A szurkolók a pályán ünnepelhettek a kedvencekkel

Az utolsó percekben már a Fradi sem erőltette a támadást, maradt a döntetlen, a szurkolók pedig a pályára özönlöttek ünnepelni. A rendezők a kispadok előtt álltak sorfalat: közvetlen a játékosok és a drukkerek között. Készülhettek a szuperközeli felvételek a kedvencekről, akik 15-20 perc elteltével elhagyták a védett zónát, majd a hangosbeszélő figyelmes távozást kért a pályán tartózkodó nézőktől is, és a valódi bajnoki fiesztáról – amit rendre a bajnokság végeztével tart a klub – későbbre ígért tájékoztatást.

Ami pedig a bajnoki aranyérmes sorozatokat illeti: az ebben a kategóriában rekorder MTK 1915 és 1925 között tíz alkalommal nyert, az Újpesti Dózsa 1969 és 1975 között hétszer, bár 1970 tavaszán csupán félidényes pontvadászatot rendeztek. Az FTC 1909 és 1915 között ötször már volt bajnok, de hatszor mostanáig még soha.

Dejan Sztankovics mérkőzés utáni sajtótájékoztatóján éppen a legemelkedett szakmai pillanatban tartott, amikor játékosai beözönlöttek, és két üveg pezsgőt locsoltak a nyakába.

OTP Bank Liga, 29. forduló:

• Ferencvárosi TC–Kisvárda 0–0
• Puskás Akadémia–Paks 5–0 (1–0)
• Diósgyőri VTK–Debreceni VSC 5–3 (2–1)

vasárnap játsszák:

• Kecskeméti TE–Mezőkövesd 14.05
• Fehérvár FC–Zalaegerszeg 16.00
• Újpest–MTK Budapest 18.30

Az állás: 1. (és már bajnok) Ferencváros 65 pont, 2. Paks 50, 3. Fehérvár 49, 4. Puskás Akadémia 46, 5. Debrecen 42, 6. Diósgyőr 40, 7. MTK 40, 8. ZTE 35, 9. Kecskemét 34, 10. Újpest 34, 11. Kisvárda 25, 12. Mezőkövesd 20

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)