Eddig a kispadról segítség jött, most egy gyomros

A magyar női kézilabda-válogatott hiába volt kedvező ágon a Japánban zajló világbajnokságon, egyik európai ellenfelét sem tudta legyőzni: Spanyolországtól, Montenegrótól és pénteken Romániától is kikapott. A Kazahsztán és a Szenegál elleni siker pedig nem volt elég ahhoz, hogy bejusson a legjobb 12 közé a középdöntőbe. Fájó a románok elleni vereség, egyrészt azért, mert csak egyszer vezettek, a legfontosabb pillanatban, nyolc másodperccel a vége előtt. Másrészt azért, mert finoman szólva is tartalékos összeállításban léptek pályára a brassói doppingbotrány után.

Azért is fájó mindez, mert a férfiak egy szintén kiváló sorsolással nem jutottak el az olimpiai selejtezőig. A nőknél ez az esély még így is megvan, hiszen ha a holland, az orosz, a román, a norvég és svéd ötösből mindegyik ott lesz az első hétben a vb végén, akkor garantált számunkra az olimpiai selejtező. A tavalyi Európa-bajnokságon szerzett hetedik hely oda katapultál bennünket. 

Ha a jelenlegi állás marad az első négy helyen, akkor Magyarország kapja az európai kvótát a selejtezőre. 

• Egyik csoport: 1. Hollandia 2. Németország 3. Norvégia 4. Dél-Korea, 5. Dánia 6. Szerbia
• Másik csoport: 1. Oroszország 2. Spanyolország 3. Svédország 4. Montenegró, 5. Románia 6. Japán.

Ha kajánok akarunk lenni, akkor a jelenlegi formánkat látva mondhatjuk azt, hogy talán nem is baj, ha nem a saját magunk kezében van a sorsunk, hanem jobb, ha a többiekében. 

Az érem még nagyon távoli 

Pálinger Katalin, a kézilabda szövetség alelnöke 2018-ra várta a kiugrást a női válogatottól, és az idei évre reálisnak gondolta az első hét közé kerülést. Így gondolta maga a szövetségi kapitány, Kim Rasmussen is, aki a lengyel válogatottal két negyedik helyig jutott, idén viszont nem tudta tovább fejleszteni a magyar válogatottat.

A Fradiból érkező Háfra Noémi tavaly az Európa-bajnokság All Star-csapatába is bekerült, benne volt a pakliban, hogy megtörik fejlődésének üteme. Tizenkét gólnál tart eddig a tornán, ami öt meccsre szétszórva kevés. Tavaly kevéssé ismerték az ellenfelek, így könnyebb dolga volt a pályán, úgyhogy a jövő nagy feladata lesz, hogy a már meglévő lövései mellé újak jöjjenek, kiszámíthatatlanná kell tenni a játékát.

Kovacsics Anikó a románok ellen a hátára vette a csapatot, hatalmas tűz volt benne. A mérkőzésen szerzett hat gólja azért szép, mert előtte összesen négyet szerzett az egész tornán. Klujber Katrint kétszer választották a Bajnokok Ligájában a hónap játékosának, de most keveset mutatott tudásából. A románok ellen egy hetest belőtt, egyet kihagyott, epizódszereplő volt.

És ha már hetesek: ezek sem mentek úgy, ahogy kellett volna. Elgondolkodtató adat, hogy huszonkettőből csak tizennégy büntető ment be az egész tornán. Ha a románok ellen csak eggyel több bemegy, már más az eredmény, ugyanis a döntetlen is középdöntőt ért volna. 

De mi volt még a probléma? 

• Már az első meccsen látni lehetett, hogy valami nem állt össze, mert túlságosan sematikus volt a mieink játéka. Egyetlen más csapat sem húzta le annyiszor a szélre a labdát, mint a miénk: hatvanhétszer próbálkoztunk a szélről, mögöttünk a második helyen holtverseny van, Spanyolország és Japán osztozik rajta.
• Rasmussen nagyon bátran nyúlt a 7-6-os játékhoz a két évvel ezelőtti vb-n, most egyszer, akkor is egy percre talán. Nem tudni, hogyan készült fel a csapat, de Tóth Gabriella kimaradt hetesénél ijesztő volt látni, hogy a büntető elvégzésére milyen későn reagált a teljes kispad. Tóth kvázi kényszerből állt oda, elhibázta. Szabó Laura viszont mindhármat bevágta.
• Hiába volt három balkezes átlövő a csapatban, egyik sem játszott meghatározó szerepet. Régi mondás, hogy mindig az a legjobb, aki nem játszik, és otthon marad, de nem lehet túl következetesnek nevezni, hogy a kapitány Lakatos Ritát tavaly elvitte tanulni az Európa-bajnokságra, akkor idén miért nem. 

Hosszan lehet majd még az okokat elemezgetni, de az biztos, hogy ha tét van, akkor megjelenik a görcs is a játékosokban. Tét pedig mindig lesz, miután itthon a sportág kiemelt ágazat, és a magyar női kézilabda bajnokságnál nincs erősebb Európában. De hogy ez a bajnokság felkészíti-e a legjobbjainkat, az már nem biztos. 

Pénz van, az eredmény viszont felnőtt szinten várat magára. A tét meg már csak ezért is lesz mindig, mert nincs más olyan társadalmi réteg itthon, amelyiknél olyan szinten emelkedtek volna a bérek, mint a sportban.

Lehet Kocsis Mátéról rosszat mondani, de rázúdítani a sikertelenséget, nem sportszerű. Az általa vezetett szövetség szakmai programokat készített, szakkönyvek készültek (nagy hiánya ez az egész magyar sportnak) felülvizsgálta az edzői licenceket, és bizonyos játékvezetők ellen büntetőügy van folyamatban.

És hát Orbán Viktort is elsősorban az érdekelte Rióban, hogy miért nincsenek ott a magyar válogatottak. Jó esély van arra, hogy a tokiói olimpia is kimarad a kéziseknek, ami azért visszatetsző, mert a sportágnak ilyen lehetőségei sohasem voltak. A befektetett pénz azonban egyelőre nagyon nincs arányban az eredményekkel, ha finoman akarunk foglalkozni (igaz, a futballban láttuk már számtalanszor, a pénz nem rúg gólt). Eközben a szerb válogatottból hatan Magyarországon játszanak, és ott vannak a tizenkettő között.

A futballnál azért lényegesen jobb a női szakág helyzete, mert jöttek tehetséges játékosok, igaz, nem minden esetben értik a szövetségi kapitány Rasmussen utasításait. Sokan mondják, hogy már meg kellett volna tanulnia magyarul, illetve a másik oldal azt mantrázza, hogy alapvető elvárás, hogy valaki értsen angolul, és ne kelljen tolmács egy időkérésnél. Az igazság nyilván valahol a kettő között van. Egy tény, a Győr magyar edzővel, Danyi Gáborral lett Bajnokok Ligája-győztes. Volt már olyan konstrukció is, hogy a két hazai élcsapat edzője vezette a válogatottat.

Rasmussen szakmai munkájának megítélése mindenesetre nem könnyű feladat, de ha nincs a 2016-os Európa-bajnokságon a Montenegró elleni győzelem (21-14), nem biztos, hogy Magyarországon lenne. És az sem biztos, hogy marad, mert a cikk elején említett három európai csapatból egyet le kellett volna győzni. Az pedig kifejezetten irritáló, hogy a végjátékban az edző miatt kell emberhátrányban játszani. Fontos fordulópont volt, ő is érezte, ezért is kért elnézést a csapatától.

Nyilván ő is kíváncsi lett volna erre a fiatal csapatra a középdöntőben, ahol még nagyobb rutint szerezhetett volna. Három kőkemény meccs viszont a kiesés miatt elmarad. Ehelyett Argentína jön vasárnap magyar idő szerint fél ötkor, utána pedig a Franciaország-Angola találkozó győztese.