A közelmúltban elkészült XII. kerületi mobilalkalmazása meglepően hasznosra sikerült. A Hegyvidéknek nem ez az első telefonos villantása, a QR-kódos helytörténeti sétákkal kombinált honlapjukról már korábban volt szó az Urbanistán.
Nagy átalakításokat hajtottak végre a budapesti Herminamező utcáin: védett utat jobbkezesítettek, egyirányú forgalmakat forgattak meg, kétirányúakat egyirányúsítottak, kerékpársávokat és fekvőrendőröket alakítottak ki. Kedves olvasónk, Unc3ns0RED szerint az eredmény katasztrofális zűrzavar lett. Rengeteg fotót és összesen három levelet küldött a témában, melyet most összeszerkesztve olvashattok. Nektek mi a véleményetek? Jártatok arra mostanában? Tényleg ennyire rossz a helyzet?
Budapest
Streetpong: igazi közösségépítés pár másodpercre és még azt is mutatja, mennyi van hátra a pirosból, zöldből. Nagyon tetszik! (via: popupcity)
Egy kis kiegészítés: igen, mint azt többen is jeleztétek kommentekben, ez egyelőre csak egy egy modell, nem a valós élet. Ez azonban cseppet sem von le az ötlet zsenialitásából.
Az ingatlanoslecsó, vagyis a mókás ingatlanhirdetés-szövegeket gyűjtő Urbanista-sorozat leáldozóban van. Valóban mókás bénázásból egyre kevesebb akad, helyette egyre több a szándékosan viccesnek szánt hirdetés, melyek többsége legtöbbször cseppet sem az. Na ez egy ritka kivétel! Szép kerek blogposzt, benne néhány nagyon szellemes képpel. Íme, jó szórakozást (Kösz a tippet Horizont Zoltán!)
A Csibor Borbála című dala ugyan egy Gmail-cseten zajló csajozásról szól, a klipben tágabban értelmezték az udvarlást Video Anitáék (akiknek több munkája is szerepelt már a blogon). A filmben egy századforduló előttről jelenbe csöppent ficsúr próbál udvarolni a régi jól bevált helyszíneken: ligetben, múzeumban, kávéházban, szerenáddal, míg végül egy mai bárban akad rá az igazira - aki történetesen szintén egy időutazó (őt Karafiáth Orsi alakítja).
Ami miatt itt az Urbanistán is helyt kapott, azok a remek fővárosi helyszínek: a gyönyörű Szépművészeti, a nem kevésbé gyönyörű Uránia, a Morrison's Liget a klassz fényeivel, a Városliget legkülönbözőbb pontjai és egy óbudai panelház folyosója.
(A helyszíneket nem is oylan rég feladtuk rejtvénybe, d'oh, a MyBudapest bloggere oldotta meg elsőként a rejtvényt és nyert kézzel vart gombos CD-t. Grat!)
Így nézett ki nem is olyan rég, a néhány hete "átalakítás" címén lebontott Hercegprímás utcai ház kapuja. Ez persze korántsem az eredeti, Pollack-épület része már, de az egykori bankbejárat sokak kedvence volt. Például a képet küldő Eszteré. A Heti Válasz így emlékezik meg róla:
"jellegzetes kígyós ablak- és kapurácsára sokan emlékezhetnek – az utolsó vasrácsot ott jártunkkor még látni lehetett a munkagéphez támasztva".
Az nem meglepő, hogy van, aki a Margitszigeten dolgozik (sőt van, aki ott is lakik), de hogy valaki ezt egy negyedik emeleti dögösen berendezett irodában teszi az igen. Főleg, hogy nem fürdéssel vagy parkfenntartással foglalkozó cégről van szó, hanem egy hálózatkutatóról (akármit is jelentsen ez a kifejezés).
Budapest
Fotó: Mike from Budapest/skyscrapercity.com
Hivatalos állásfoglalást kaptam az V. kerületi önkormányzattól a Hercegprímás utcai elbontás ("átalakítás") ügyében. Íme:
Fotó: Mike from Budapest/skyscrapercity.com
Volt egy épület a Hercegprímás utca 5 szám alatt, a Bazilika felől a második, az alábbi térképen az üvegtetős. Belváros-Lipótváros - amúgy remek - interaktív térképén az olvasható róla, hogy 1836-ban épült, a Nemzeti Múzeumot is jegyző Pollack Mihály tervei alapján, majd 1870 körül koraeklektikus stílusban építették át. Legutóbb 1988-ban újították fel (gondolom ekkor került rá az üvegtető is). A kerületi szabályozás szerint "utcaképi védelem alatt álló épület", vagyis "épületrész bontása esetén az utcafronti traktus megtartandó".
Van Budán, a Nyéki-hegy oldalában egy különös erdőfolt, melyről még nyáron volt szó az Urbanistán: állítólag Nagy-Magyarország alakja van. A Diktatúrák árnyékában című könyv szerint szándékosan telepítették ilyenre Trianon után örökzöld feketefenyőből, hogy késő őszökön előbukkanhasson. A feltételezést a Pilis Parkerdőgazdaság is megerősítette kérdésemre, meg összeszedtünk egy csomó hasonló formát a világból, ám erről akkor fotója nem volt senkinek.
Nem is készíthetett senki azon nyomban, mivel nyár volt és az egész erdő zöldellt. Most már november van, a lombhullatók sárgulni kezdtek, előbukkant a szóban forgó folt, melyről Kiszely András küldött képeket az Urbanistának. Eljárt már felette az idő, alighanem hiányoznak is belőle fák - döntsétek el, hogy szerintetek hasonlít-e még az egykori Magyarországra az alakja.
Budapest
Ma este tízkor indul a Discovery Channel új sorozata, a Hogyan találtuk fel a világot? Ehhez kapcsolódóan játszunk egyet az Urbanistán. Az ötrészes sorozat minden részében egy-egy meghatározó találmányt ismerhettek meg. Az első rész a felhőkarcolókról szól, és ehhez kapcsolódik a játékunk is.
Budapest
Az 56-os emlékmű nem könnyű műfaj, egy az egyben idézhetném rá, amit az utcanevekről írtam, úgyhogy idézem is:
a béna Trianon-emlékmű vagy a pocsék holokausztfilm felette áll a kritikának, mert aki rosszat mond rá, az egyből hazaáruló vagy náci lesz. Vagyis egybemossák az alkotást a "modellel"
Valóban kevés a jó forradalmi emlékmű, de ez tulajdonképpen minden műtípusra igaz. Az 56-osok nagyjából három fő csoportra oszthatók:
Ha már tegnap elszomorítottam mindenkit egy előtte-utána képpárral, itt az idő, hogy mutassak valami vidámat is. Tegnap hozta le az MTI Balatoni József fotóját a megújult Rudasról. A másik a norc.hu képe 2009-ből. Jó, hogy ilyet is látni. (Tipp: Sadia, köszi!)
Az Instant a közös nevező: mindkét cikk ajánlja. Fotó: Instant
Az egyik legfontosabb brit napilap internetes kiadása - a Telegraph - közölt tegnap egy kis összeállítást Budapestről. A szerző, aki saját bevallása szerint szerelmes a fővárosba, röviden felsorolja miket szeret benne (nagyjából a szokásosakat, ami persze teljesen érthető), de néhány gyakorlati dologra is felhívja a figyelmet:
Budapest
Milyen vidám képpár is lehetne, ha megcserélhetnénk rajtuk a dátumokat. A Jókai téri áldatlan állapotokról Városjáró írt posztot, onnan emeltem le a két fotót, azt hiszem ezek a legbeszédesebbek.
Minden szempontból tetszik, a legjobb, hogy téltűrő növényekből készült - reméljük megéli a tavaszt. A reklámtábla lehetne ugyan kisebb, de hát ez legyen a legnagyobb baj. Az meg külön szerencse, hogy ez itt ennyire költséghatékonyan megoldható - bezzeg szegény XVIII. kerületiek nem járnának ilyen jól. (Fotó: Gilicze Bálint)
Budapest
Oké, hogy így már nem balesetveszélyes, de azért remélem nem véglegesnek gondolták... (forrás: ittlakunk.hu)
Alighanem a világ egyik legalacsonyabbra épített vasúti felüljárója található az Egyesült Államokban, az észak-karolinai a Durham városában. Magassága mindössze 11'8", vagyis alig több mint 3 és fél méter. A hídnak saját rajongói oldala is van, melyből kiderül, hogy száz éve építették, amikor még nem voltak szabványok az ilyemsire (van is pár archív fotó az egy évszázad alatt bedarált járművekről). Mélyíteni nem lehet az utat a közművek miatt, magasítani pedig nem éri meg a hidat. Havonta egy magas járművet kaszál el a felüljáró, melynek saját YouTube-csatornája is van a nekirohanásokról. Hogy miért nem lehet a nálunk is bevált magasságkorlátozókat kirakni a híd elé, hogy azon törjenek szét a kocsik, azt nem tudom. (via: planetizen)
Budapest
Fotó: * Batár Zsolt
Valószínűleg nem vagyok a könyvkiadók kedvence: az Urbanista egyszemélyes szerkesztősége valóságos temetője a recenzióra küldött könyveknek (meg úgy általában minden más témának), lassabban reagálok, mint a leglassabb ügyintéző bármelyik hivatalban. Ám a Szecessziós Budapest kivétel. Alig egy hete kaptam meg és túl azon, hogy egyből kiolvastam és kipróbáltam, haladéktalanul meg is írtam hozzá az ajánlót. Ugyanis nagyon tetszik.
Na persze a szecesszió hálás téma: mindenki szereti. Talán az utolsó olyan építészeti stílus, amelyről a ma átlagembere és a ma építésze nagyjából ugyanazt gondolja. Ez persze kevés lenne ahhoz, hogy egy újabb könyv szülessen róla.
E
Biztos emlékeztek, sokaknak feltűnt, mikor júniusban felbukkant a város több pontján egy hatalmas Mikulás. Na ez lett a végeredmény! (Kösz a tippet Kiss Viktor!)
Néhány hete nagyot bringáztunk a Nyugat-Balatonon. Tudom, hogy úgy tűnik, mintha valami grufti kalandtúra lett volna, hogy a hévízi csontváz után most a Rezi közelében fekvő Gyöngyösi Csárda betyársírjaival folytatom, de ígérem, írok majd másról is. Most azonban következzenek ezek, hiszen halottak napja van, s mert ez a két sír gyönyörű.
Budapest
Rovataink a Facebookon