Attila lassan házi szerzővé avanzsál az Urbanistán. Legújabb vendégposztjában egy érdekes kérdést vet fel: hol a pesti koldushumor?

Tudtátok, hogy a metróban télen sincs fűtés? Hogy csúcsidőben napi 626 ezer ember használja a hármas vonalat? Hogy létezik egy negyedik metróvonal is? Ferihegy és a Gresham másfél millió forintos szobája után újabb budapesti titkok nyomába eredünk Korodos Szabolcs riportkötete, a Tilos a belépés segítségével. A következő kivonatot könyv a budapesti metrórendszerről szóló fejezetéből készítette el a szerző:

Nagyon úgy tűnik, mintha Zwack Zrt. fizetett ügynöke lennék, pedig csak arról van szó, hogy ők csinálnak baromi jó városos reklámokat. A múltkor az Unicum kedvéért kapták szét Budapestet, most a Vilmossal rombolnak várost. Bár a fene se tudja, hogy szabad-e egy ilyen szép operetthippi filmet rombolásnak nevezni. Nekem mindenesetre tetszik! (Tipp: Orgyen)

Ami falba vésett huliganizmus pár évig, az száz év elteltével történelmi emlékké nemesül. Ezzel a papírdarabbal ugyanez a helyzet. Nem tudom, annk idején kinek lett volna kötelessége eltávolítani ezt a választási felhívást - mindenesetre kissé elkésett vele. Szerencsénkre. Mostanra ugyanis olyan klassz kortörténeti dokumentummá vált, amit tényleg védeni kellene - izgalmassá tenné az utcát!

Íme Attila felfedezése (aki a különös HÉV-kijelzővel együtt küldte el az Urbanistának ezt is).

Kitalálták egy konferencia apropóján, hogy összeszedik Budapest és az agglomeráció harminc stratégiailag legfontosabb közterét. Köz-teresek most egy ötvenes listánál tartanak, mely részint pályázati anyagokból (ezért van olyan faramuci helyzet, hogy mondjuk három versenyző maglódi), részint kérdőívezésből állt össze.

Ez utóbbin - számomra rejtélyes módon - egyik tér sem került be, amit én hasraütés szerűen mondtam a múltkor (Kossuth, Szabadság).

Mindenestre kitűnő alkalom, hogy elgondolkodjunk azon, hogy mi melyekre szavaznánk (esetleg szavazzunk is), vagy arra, hogy összeállítsuk a saját listánkat. Számotokra melyek Budapest és az aggló legfontosabb közterei? Közlemény és a lista alant:

Tegnap este kellemes, poénokkal teli show keretében ítélték oda a Média Építészeti Díját, vagyis tíz - zömében nem építészettel foglalkozó - újságíró eldöntötte, hogy idén melyik terv és melyik megvalósult épület tetszik neki legjobban 2010-ben (ezek közül), valamint átadták ugyanebben a két kategóriában a közönségdíjakat is.

Nos, az első helyezett a megvalósult épületek közül Vékony Péter, Hegedűs Péter munkája, a Hotel Zara - izé... a Hungária Fürdő újjáépítése - lett (ugyanis volt egy kis vita arról, hogy most az egész épületkomplexumot vagy csak az egykori fürdő helyén rekonstruált tereket pontozzák-e, igaz a végeredményen ez nem változtatott volna).

Az LCD-s HÉV-kijelzők olyanok voltak, mint az orosz kakukkos óra a viccben, amelyikből időnként kiugrik a kismadár és megkérdezi mennyi az idő. A méregdrága elektronikus táblákon ugyanis elég gyakran csak annyi volt kiírva: Kérjük figyelje a menetrendet! Most meg már ennyi sem. Attila (aki már korábban is adott tippeket az Urbanistának) ugyanis észrevette, hogy eltűntek, ráadásul meg is próbálta megfejteni a köddé válás okát. Íme:

A jakutföldi Mirnij gyémántbányáját mindenki ismeri, aki meg szokta nyitni a postafiókjába érkező bazinagy ppt-fájlokat. Ez ugyanis tényleg egy furcsa és igen látványos gödör, a különös tájak innen-onnan típusú fotógyűjtemények kedvelt darabja: több mint egy kilométer az átmérője és több mint félkilométer mély. Állítólag az űrből is látszik - bár ez olyan általános szöveg a nagy dolgok esetében, mint amikor azt mondják egy fára, hogy ez alatt még Petőfi ücsörgött. Most a rekultivációnak meglehetősen furcsa módját találták ki: a lyukat jól betömik egy várossal.

A Paulheim névbe elég gyakran akadni Budapesten, mert egy valódi építészfamíliáról van szó. Ha hinni lehet az ingatlanosnak - márpedig nekik mindig hinni lehet -, akkor Paulheim Ferenc Budapest főépítésze volt. Tudom ciki, de én ezt nem tudtam róla.

Mit tehet egy szegény író, ha olyan rest bloggerrel hozza össze a sors, aki még arra is lusta, hogy ellopja a könyvét? Nos kénytelen maga elvégezni a piszkos munkát. Kordos Szabolcs ugyanis áldását adta rá, hogy kitűnő riportkötetét (melyben a nagyközönség előtt zárt magyarországi helyszíneket mutat be a királyi lakosztályoktól a miniszterelnöki dolgozószobáig) kiheréljem, majd a maradékból kiszemezve egy csomó érdekességet, kiposztoljam.

Aztán a Gresham másfél millió forintos szobája után kissé megakadt a gépezet, úgyhogy most ő küldött egy rövid ismertetőt a Tilos a belépés! című könyv első fejezetéről, mely egyben legterjedelmesebb rész is.

Éppen ezért maradtak ki itt olyan fontos részletek belőle, hogy mondjuk milyen szerkezetű a kifutópálya betonja (amelyről nem is olyan rég elég sokat cikkezett a sajtó). Na de akkor lássuk a zanzásított érdekességeket:

Megjelent egy remek könyv két éve a két világháború közti magyar belsőépítészetről, lakberendezésről, most pedig itt a folytatása, amely 1970-ig mutatja be, milyen dögösek is lehettek volna a lakásaink. Mert hogy ugye ezek jelentős része - egy-két megvalósult beruházástól, kis szériában gyártott kollekciótól eltekintve rajzasztalon vagy modellállapotban maradt. Kár pedig pont erre az időszakra esett a honi formatervezés egyik fénykora. Ennek köszönhető, hogy nem csak kuncogósan ciki retró érzéssel vagy az idősebbek nosztalgiájával lehet élvezni ezeket a tárgyakat és tereket - hanem egyszerűen azért mert szépek, menők, praktikusak.

Mint arról pár napja már szó volt, a Köz-Tér csoport keresi a főváros harminc legfontosabb közterét. A Rerrich Béla Tájépítész Szakkollégium bájos filmecskéje után most újabb videót ajánlott figyelmembe Dzsilla. Ebben két, nagyjából hasonló adottságú parkot hasonlít össze a készítő, két kelet-pesti kerületben: a XV.-ben és a XVI.-ban. Míg Újpalotán elhanyagolt, kihasználatlan területről van szó, addig Sashalmon élettel teli városrészközpontról.

Miként a Városban blog is megírta, új látványtervek kerültek fel a Budapest Szíve programról (a korábbiakat itt tekinthetitek meg). Ott a Kiskörút látványterveiből szemezgettek, itt most a szintén frissen kikerült Március 15-e teret nézegethetjük.

• "A villa fő ékessége a 106 m2-es, ólomüveg ablakokkal díszített 7 m magas nappali, a trójai háborút megjelenítő freskókkal, a Mátyás palotájából származó kövekkel, kovácsolt vasakkal díszítve, egy hatalmas kandallóval és egy gyönyörű épített köríves akváriummal egyetemben.
• "Mesebeli házikó gyönyörű csigalépcsővel, kapuval, cégérrel, miegymással
• "közlekedő folyosón üveglappal fedett mélyedések, jelenleg díszkaviccsal, kagylókkal töltve"
• "Az ingatlan könnyedén 3 szobássá alakítható!!! Lásd alaprajz."
• Újabb 7 négyzetméteres minigarzon

/Tipp: Tamás, mrgeez, schmaudertamas, Olga - kösz!/

Jó dolga van mostanában a budapesti épületek Lotz-termeinek (na jó, a Lotz-freskóknak nem mindig): felújították a Párisi Nagy Áruházét, a Keleti Pályaudvarét, tegnap pedig a Budapesti Gazdasági Főiskola Markó utcai épületében található helyiséget adták át. Ez utóbbi - mely alighanem a legkevésbé ismert - az 1876-ban átadott iskolépületben található. Trefort Ágoston kultuszminiszter felkérésére Lotz Károly és tanítványa, Than Mór festett klasszikus ókori témájú faliképeket. Részletek a felújításról itt, még több fotó pedig alant.

Nincs mese, ma videónap van az Urbanistán. Ne törjük meg a lendületet, legyen a harmadik poszt is videós! A köz-tereseknek van egy 30T nevű programja, melyben össze szeretnék gyűjteni Budapest harminc legfontosabb terét. Gondolom olyanokat várnak, mint a Szabadság, meg a Kossuth, de kaptak egy ilyen fura videót is. Ezek szerint a legfontosabb tér ott van, ahol kialakítjuk magunknak. Nagyon szimpatikus videó, főleg a költségkalkulációi, összevetve egy-egy városközpont-fejlesztésével. (Bár azért ha a két üvegezett ablakom közti méteres falszakaszon fallabdáznának a büdös kölkök, biztos kikiabálnék, hogy a teringettét, betöritek!) /Tipp:@dzsilla/

Tegnap hirdettek eredményt a Smarter Cities videóversenyen, amelyre összesen 34 kisfilm érkezett. A feladat a következő volt: „egy saját magad készítette videóval rávilágíts a mindennapi városi életben előforduló problémákra, és ezekre megoldási javaslatokat adj.” A versenykiírás amúgy is elég képlékeny határait a pályázók még tovább feszegették, így aztán végül is összehasonlíthatatlanul sokszínű lett a mezőny. De zsűri nem csak ezért volt a szokásosnál is nehezebb helyzetben.

Hanem azért is, mert az összetétele is olyan összehasonlíthatatlanul sokszínű lett (a szervező IBM és a HWSW képviselői mellett négy blog – Webisztán, Doransky, Tsabeeka, Urbanista – szerzője próbálta megtalálni a legjobbakat), hogy első körben az egyes tagok top3-as listái között alig volt átfedés. Vagyis a döntések nem voltak éppen egyhangúak, de persze a végeredményt mindannyian elfogadtuk.

Na lássuk, kik is lettek a legjobbak!

"Bedobnám a köztudatba, most találtam. Jó volt nézegetni, vannak benne érdekességek." - írta Retekblog a link mellé, s ennél többet én sem tennék hozzá. Legfeljebb annyit, hogy kösz!

A 3K, vagyis a Köztéri  Kulturális Kereszteződés program első lépésként felépült a Corvin kapu - adta hírül az Építészfórum. A húsz tonnás lámpaszerkezet fő eleme egy 4,8 méter magasan, 35 méter hosszan kifeszülő rozsdás, Corten lemezből készült konzol. Elsődleges funkciója, hogy átvegye a Corvin közben a kandeláberektől a közvilágítás szerepét. Amúgy meg:

Nem vagyok közgazdász, de biztos vagyok benne, hogy ha valaki tök ugyanazt próbálja csinálni, mint a piacvezető, az nem nagyon vezet sehova. Nincsenek látogatottsági, feltöltési adatok a kezemben, de felteszem, hogy a piacvezető ingatlanhirdetési oldal itthon az Ingatlan.com, legalábbis a tőletek kapott hirdetéslinkek 99 százaléka odamutat.

Ha valaki feltesz egy hirdetést több helyre is, akkor a "kom" biztos benne van, vagyis a vásárlónak teljesen felesleges a többi helyen is keresni (még akkor is, ha hihetetlenül sok, egy kaptafára készült ingatlanos apróhirdetési oldal működik vagy tengődik). Vagy nem?

• Borospincékből klassz vendégházak, szépen berendezve
• 672 m²-es penthouse a Ferencvárosban 766 millióért
• Cicis kép (2) és falra szigetelőszalagozott feszület (3)
• Luxus lakás a Váci utcában 18 négyzetméteres ablakkal
• A feladat: jusson el az alaprajzon a konyhából a fürdőbe
• Ki nyerhette ezt a rengeteg kupát? (4)

/Tippek: Zoltán, Béla, Dániel, Dani úr, Cook Kapitány - kösz!/

Egy magyar tervező, Edelmann Dóra nyert a kanadai Touchtones Nelson Művészeti és Történeti Múzeum miniházpályázatának közönségszavazásán. A feladat egy legfeljebb tíz négyzetméter bruttó alapterületű lakóház tervezése volt, kizárólag környezetkímélő anyagokból. Már a magyarországi méltatásoknak is nagyon örültem, mert hát mégiscsak hazánk lányáról van szó, meg hát jól is néz ki a pillepalack-szigetelésű, napelemes kulipintyó, de erről a hengerdologról nem írtak semmit. Pedig mint a pályaműből kiderül épp ettől zseniális az egész alkotás!

Ha nincs odaírva, magamtól talán rá sem jövök, hol készült a kép. A Halászbástya Étterem kimaradt az életemből. Úgy emlékszem gyerekkoromban oda nem mehettem be, de már nem emlékeztem, hogy le volt-e zárva a terület vagy csak apám mondta, hogy semmi keresni valóm ott. Na most megtudtam: az utóbbi lehetett a helyzet, ugyanis a felújítás kapcsán kiadott sajtóközlemény szerint "az északi Híradás-toronyban az 1930-as években kapott helyet a Budapesti Történeti Múzeum kőtára, mely később Halászbástya Étteremként üzemelt az 1970-es évektől egészen 2003-ig."

Hogy mi volt az északi bástya eredeti funkciója, azt nem tudom (még az amúgy kivételesen alapos Wikipédia-szócikkben sem szerepel), de mindenesetre most egy ilyen klasszul berendezett étterem üzemel benne.

Remek posztot kaptam Styxx-től, aki a Final24 és Zoltán atya kalandjai mellett mostanában a Srbjába írogat az Új Primitivizmusról. Profi bloggerrel van dolgunk, vagyis nekem semmi más szerepem sincs, mint hogy felkonferáljam remek szösszenetét Dalmáciából:

Hamisítatlan hungarikum a fedélzeten! Ütve fúrás fülvédő nélkül, azaz a nyári útfelújítások. (Meg a Nyugati felüljárója, a Jászai aluljárója, és a neonreklámok.) Üdv: orgyen

• Közel egymilliárdos családi ház Kecskeméten 
• Jól néz ki, bár a galéria nekem nem nagypolgári. A pamacs esetleg
• Csöpp belvárosi tetőkert
• Dobszerkó a nappaliban
• 2001-es villa, hagyományos stílusban. Kívülről tényleg nem rossz.
• Eladó kalyiba egy tasmaniai kősivatagban, amit télen betemet a hó (via: LL)

Bár elhatároztam, hogy most már nem rakok ki ennyire kattintásvadász témákat, mint az elmúlt napokban, mert halálosan unom a csirke72 típusú hozzászólásokat moderálni, nem álhatom meg, hogy ne emeljem ki fynndafrail kommentjét. Amúgy teljesen logikus lépés, az ember szívesebben ad-vesz (pláne bérbe) olyantól aki hasonló mint ő - legyen az világnézet vagy kedvenc zenei stílus.

Nekem akkor vették meg gyorsan az eladó belvárosi lakásomat amikor becsempésztem az egyik képre egy menórát. :-D

Turullal nyilván tovább tartott volna, sokaknál ez értékcsökkentő elem egy ingatlanon, mint itt is láthatjuk. Az ügynököm adta a tippet, volt neki mindenféle ilyen "kelléke", Lenin szobortól a feszületig. A menórát elhozni otthonról mindig veszekedett a férjével, azt így csak pénzért adta kölcsön...

Ti találkoztatok már hasonló ingatlanos trükkel?

Volt ugye a nagy sikert aratott meztelen nőkkel felturbózott lakáshirdetés, amelyben bájos hölgyek pózoltak a fürdőben - igaz csak utólag voltak odafabrikálva, nem is tökéletesen. Na de itt van ez a remek, kibérelhető testvérhegyi házrész, amelynek kádjában egy hús-vér leányzó fekszik. Sőt, az egész ingatlan tele van nőkkel. Megjegyzem, bármilyen bizarr elsőre az egész, tulajdonképpen kedves. Sőt hasznos megoldás telerakni családtagokkal a kiadó albit: a leendő bérlő rögtön tudja, kikkel lakik majd együtt. [Tipp: Orsi, akinek ezúton kívánok jó házbérletkeresést!]

Néhány hete a kezembe került egy riportkötet, mely szerintem az utóbbi idők egyik legérdekesebbje a műfaján belül. Mindez azért is különös, mert Kordos Szabolcs Tilos a belépés című könyve nem egzotikus tájakon, veszélyes terepeken játszódik, hanem olyan helyeken, amelyek mellett (esetleg alatt, felett) akár naponta elsétálunk. Ezekre helyszínekre ugyanis tilos a belépés. Na nem gyártelepekre belógós urbexről van benne szó, mint a tegnapi posztban, inkább olyan különlegességekről, mint a Parlament miniszterelnöki szobája vagy  mondjuk a Madách Színház kulisszatitkai.

Az urbex, vagyis az urban exploration, világszerte elterjedt hobbi. A lényeg, hogy eljussunk a városban olyan helyekre, ahova tilos vagy nagyon nehéz eljutni, mert magasan vagy mélyen van, esetleg be van zárva. Furcsa módon Magyarországon egyáltalán nem terjedt el, sőt nem is nagyon ismert ez a fogalom. Az Urbanista indulásakor hiába kerestem nem találtam működő hazai blogot vagy oldalt, amely ezzel foglalkozott volna. Na de most már van, ráadásul ez egész Kelet-Európa egyetlen urbex blogja. Érdekes, hogy készítője sokáig nem is tudta, hogy egy világszerte ezrek által űzött szenvedélynek hódol. A magasságmániás szerző egy remek szószedetet is összeállított. Levelét teljes terjedelmében közlöm, leginkább azért, mert megdicséri benne a zenekaromat, én pedig ugye rendkívül hiú ember vagyok: