Rendőri hibák kedveztek a gólyatáborban erőszakoló fotósnak

Sokáig úgy tűnt, az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar (TÓK) gólyatáborában tavaly augusztus 30-án elkövetett szexuális erőszak után mindenki tette a dolgát: a szervezők rendőrt hívtak, a rendőrök őrizetbe vették az elkövetőt, a bíróság előzetesbe helyezte, közben pedig az egyetem belső vizsgálatot indított. 

Négy hónappal később az erőszakoló ügyvédjét, Jegesy Andrást váratlanul kizárták az ügyből, a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság ugyanis bűnpártolás kísérletével gyanúsította meg. A rendőrség részleteket nem árult el, az ügyvéd a sajtónak nem nyilatkozik. A híradásokban egy olyan találgatás jelent meg, hogy az ügyvéd valamit megpróbált elhozni a táborból. 

A helyszínelés egyik furcsaságáról már a bűncselekmény utáni napokban írtunk: a gólyatáborban fotósként dolgozó erőszakoló, K. Sándor Szilárd fényképezőgépének SD-kártyáját a rendőrség nem találta meg, azt a HÖK-ösöknek kellett utánuk vinniük. Akkor azt írtuk, erre két reális magyarázat lehet: a rendőrség vagy nem végezte jól a munkáját, vagy valaki megpróbált eltüntetni egy bizonyítékot.

Ahogy ebből a cikkből ki fog derülni: a két magyarázat egyszerre lehet igaz.

Az elmúlt napokban többekkel beszéltünk, akik jelen voltak Fonyódligeten, vagy rálátásuk van Jegesy ügyére. Megtudtuk, mi áll a vallomásokban, és sikerült rekonstruálni a helyszínelés, illetve az állítólagos bizonyítékeltüntetési kísérlet történetét, amely történet egyébként messze túlmutat a konkrét ügyön.

Ugyanis ismét úgy tűnik, hogy a magyar rendőrség – ahogyan erre nőket segítő jogvédő szervezetek régóta panaszkodnak – nők ellen elkövetett szexuális bűncselekmények esetén hajlamos kevésbé komolyan venni a munkáját. 

Egy banális véletlen

Fonyódligeten a nyár utolsó, egyben a gólyatábor utolsó előtti napja szomorúan és csendesen telt. Hiába készültek a gólyák nem túl nagy lelkesedéssel leendő tanáraik vasárnapi előadásaira, az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán addigra már híre ment, hogy az egyik lányt előző nap megerőszakolták. A várt vendégek csak nem akartak megérkezni, egy váratlan azonban betoppant.

Egy idősebb férfi a táborban fotósként dolgozó erőszakoló, K. Sándor Szilárd néhány személyes holmijáért jött. A rendőrségi helyszínelés előző nap, szombaton már megvolt. Elviekben mindazt, amit bizonyítéknak gondoltak, a nyomozók már elvitték. Az elkövető szobáját nem zárták le. Az erőszakoló ügyvédjeként bemutatkozó férfi egy meghatalmazást mutatott fel, melyet K. Sándor Szilárd egyik hozzátartozója írt alá. 

Többek közt ügyfele SD-kártyáját akarta elvinni, melyen állítása szerint az erőszakoló csupán korábbi, magánjellegű fotókat tárolt. Forrásaink szerint

Ezt többen, hárman-négyen is hallhatták a szervezői közül. Ők azonban tisztában voltak vele, hogy az erőszakoló készített fotókat a bűncselekményről is, és hogy a képek valamiért nem kerültek elő. Így gyanakodni kezdtek, és nem akartak engedelmeskedni. Végül az ügyvéd határozott fellépésére mégis beengedték Jegesyt az elkövető szállására.

A kártyát az erőszakoló egy szekrény tetején rejtette el, de az ügyvéd mégsem találta a megadott helyen. Elment, és magával vitt párat az erőszakoló egyéb személyes tárgyai közül. Távozása után a HÖK-ösök is átkutatták a szekrény tetejét, és maguk is meglepődtek, mert a kártya éppen ott volt, ahol az ügyvéd szerint lennie kellett.

Forrásaink nem nagyon tudták mivel magyarázni, hogy a képeket tartalmazó SD-kártya végül a HÖK-ösökhöz, és nem az ügyvédhez került, mint hogy valamiféle banális véletlen történt. A kártya vagy túl kicsi volt, és Jegesy nem vette észre – vagy talán az ügyvéd valamiért meggondolta magát, és rájött, mégsem lenne okos dolog magával vinnie.

A fenti történet a szervezők vallomásában is szerepel, és magyarázat lehet az ügyvéd meggyanúsítására. Arra azonban nem, miért várt a hatóság ezzel négy hónapot.

Féltek, hogy eltűnik a kártya a bizonyítékokkal

Miután a HÖK-ösök – akik szemben a többi nyilvánosságra került gólyatábori erőszakkal (Mira és Réka történetéről itt és itt írtunk), ezúttal közvetlenül a bűncselekmény utáni viselkedésükben inkább pozitív szereplők – rábukkantak az SD-kártyára, a tábor biztonsági cégével másolatot készíttettek róla. Arra az esetre, ha az adathordozó valamilyen módon eltűnne, mielőtt a rendőrséghez kerül. Több okuk is volt ettől félni, nem csak az ügyvéd megjelenése miatt.

Például azért is, mert a gólyatábort szervező cégnek dolgozott az erőszakoló barátnője. Ő a helyszínen a pénzek beszedéséért felelt – forrásaink szerint egyébként K. Sándor Szilárdnak rajta kívül egy másik állandó barátnője is volt ekkoriban. De legfőképp azért, mert bár a HÖK-ösök az áldozat meghallgatása után kihívták a rendőrséget, információink szerint a szervezők közül

Az SD-kártyát rádugták egy számítógépre, és azonnal kiderült, hogy a tábor, sőt konkrétan az erőszak időpontjában is készültek képek. Látták, hogy az ügyvéd állítása nem felelt meg a valóságnak: érdektelen privát fotók helyett kulcsbizonyítékról van szó.

Ahogy arról már hónapokkal ezelőtt beszámoltunk, nagyjából 100-150 képet készített a fotós erőszak közben. K. Sándor Szilárd ezekkel a képekkel zsarolni akarta a lányt, hogy később újra szexre tudja kényszeríteni. Az SD-kártya így nemcsak magára a szexuális erőszakra bizonyíték, de legalább két további bűncselekményre, mivel a fotók a lány engedélye nélkül készültek és egy zsarolás eszközei voltak.

Sőt, még továbbiakra is. Egy gólyatábori szervező az Indexnek ugyanis arról beszélt, a bűncselekmény hírének elterjedése után az is a tudomására jutott, hogy

A HÖK-ösök értesítették az SD-kártya megtalálásáról a rendőrséget, majd utánuk vitték. A biztonsági cég is odaadta a hatóságnak a kártya másolatát. 

Politikai akaratot sejt az ügyvéd ügyvédje

A büntetőeljárási törvény szerint „a védő a védelem érdekében az ügyben tájékozódhat, a jogszabályokban biztosított lehetőségek és feltételek keretei között adatokat szerezhet be és gyűjthet". Jegesy András pontosan ezt tette, teljesen törvényesen és a törvényes kereteken belül járt el – ezt Hőrich Ferenc, Jegesy ügyvédje mondta az Indexnek. Szerinte a vádhatóság valószínűleg a Btk. 282.§ (1) b) pontja alapján gyanúsítja bűnpártolással ügyfelét, vagyis azért, mert Jegesy a gyanújuk szerint a büntetőeljárás sikerének meghiúsítására törekedett. 

Az ügyvéd ügyvédje arról is beszélt, Jegesy miért nem nyilatkozik a sajtónak. Többek között azért, mert miközben az elkövetőt csak családnevének kezdőbetűjével szerepeltetik a cikkekben, Jegesy nevét kiírják, hátránnyal kezelik. „Így ugyanis könnyen célozgatni lehet a családtagjaira″ – mondja Hőrich, aki szerint olyan esetekben, amikor ennyire fontossá válik valakinek a személye, a védő azt szokta javasolni, hogy ne is tegyen vallomást. Jegesy tehát az ügy mostani szakaszában egyáltalán nem tesz vallomást. 

Hőrich azt is elmondta, arra gyanakszik, politikai akarat húzódhat meg az ügy mögött. Jegesy András felesége Lamperth Mónika, aki 2002 és 2008 között a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányokban volt miniszter, 2002 és 2006 között belügyminiszterként szolgált. Lamperth 1994-től 2014-ig húsz évet töltött a parlamentben, ebből tizenkettőt a somogyi 1-es választókerület egyéni képviselőjeként, jelenleg a DK-s vezetésű XV. kerület jegyzője.

Megkerestük Lamperth Mónikát is, ám ő sem kívánt nyilatkozni.

A brókerbotránytól a bűnpártolás gyanújáig

A tizenkilenc-húsz éves HÖK-ösöknek Jegesy András neve nem sokat mondhatott, hiszen majd' egy évtized telt el azóta, hogy az ügyvéd az országos hírekben szerepelt. 2005-ben a Magyar Nemzet hozott le egy fotót, melyen Jegesy Kulcsár Attilával, az előző évtized egyik legnagyobb korrupciós botrányának, a brókerügynek a főszereplőjével koccintott. A fotót korrupciós vádakat megfogalmazó cikkek, Fidesz-sajtótájékoztatók, majd természetesen hosszas pereskedés követte.

A cégjog, gazdasági jog, munkajog, nemzetközi jog, polgári jog mellett büntető joggal is foglalkozó Jegesy tehát nem csak tapasztalt ügyvéd, de egykor a magyar politikai elitbe tartozott. Egy MSZP-s forrásunk szerint egyszerűen 

Hozzá hasonlóan a fonyódligeti tábor egyik szervezője is csak találgatott és különféle elméleteket vázolt, szerinte mi lehet a háttérben. Egy Jegesyt ismerő informátorunk ugyanakkor arról beszélt, az ügyvéd egyszerűen csak családi ismertség miatt vállalta az erőszakoló védelmét, pedig jórészt gazdasági ügyekkel foglalkozik.

Elmondása szerint Jegesy személyesen nem ismerte az erőszakolót, korábbi dolgairól sem tudott. (K. Sándor Szilárd kétszer ült börtönben szexuális bűncselekmények miatt, összesen öt évet.) Ez a forrásunk úgy gondolja, az ügyvéd jóhiszeműsége miatt került bajba, amikor az erőszakoló egyik családtagjának kérésére megpróbált segíteni. A Somogy TV úgy tudja, az erőszakoló szülei bízták meg az ügyvédet. A fentiekből az következne, hogy Jegesynek nem volt információja arról, mit tartalmaz az SD-kártya valójában. Ahogy keretes írásunkból kiderül, bűnpártolást csak szándékosan lehet elkövetni, Jegesy pedig azzal védekezik, hogy benne semmilyen szándékosság nem volt.

Amire ellenben továbbra sincs semmilyen, akár csak kicsit is érthető magyarázat, az a rendőrség viselkedése. Illetve mégsem: sajnos arra is akad egy. 

Tudják, van egy bizonyíték, mégsem keresik

K. Sándor Szilárd az augusztus 30-ára virradó hajnalon, nagyjából fél négy körül erőszakolt. Ahogyan azt eddig is tudni lehetett, a lány ellenállt, K. Sándor Szilárd pedig megverte, majd az erőszak alatt lefotózta. Nagyjából egy órával később, fél öt körül értesültek a bűncselekményről a hallgatói önkormányzat tagjai. Azonnal nyilvánvaló volt számukra, hogy a lányt bántalmazták, és hogy a fotókkal megzsarolták.

A fotós az erőszak után visszatért a házba, ahol a táborban lakott. Itt nagyjából tizenöt-húsz percet tölthetett egyedül, mielőtt odaértek a szervezők. A házból kimenni nem volt elég ideje, de arra igen, hogy egy szekrény tetején elrejthesse az SD-kártyát. A szervezők a teraszon körbeállták K. Sándor Szilárdot. A fotós tagadott, de közben lázasan telefonált – amikor pedig nem, akkor is folyamatosan csörgött a telefonja. 

A kiérkező rendőrök beszéltek az áldozattal, meghallgatták a tanúkat. Így annak az információnak is a tudomásukra kellett jutnia, hogy az elkövető fotókat készített.

A valakivel telefonkapcsolatban lévő elkövetőtől azonban nem kobozták el rögtön a mobilját. Az egyik, a helyszínelésnél jelen lévő informátorunk szerint tíz-tizenöt percnek kellett ehhez eltelnie. K. Sándor Szilárd ekkor sem akarta a mobilját odaadni, egy rendőr „félig erővel" tudta csak elvenni tőle. Az erőszakolónak tehát bőven volt ideje nemcsak arra, hogy elrejtse a kártyát, de arra is, hogy valakinek telefonon elmondja, mit tegyen majd vele, majd esetleg törölje még a híváslistát is. K. Sándor Szilárd akárkinek is telefonálhatott, talán eleve nem bontotta ki az igazság minden részletét a kártya tartalmáról – főleg, ha esetleg egy hozzátartozójáról volt szó. Érdekes az is, hogy nem megsemmisítette, hanem elrejtette az adathordozót.

A rendőrök tehát, úgy tűnik, hibák sorát követték el. Nem vették el azonnal a telefont az erőszakolótól, időt adva neki a bizonyíték eltüntetésének megszervezésére. Nem keresték kellő alapossággal az SD-kártyát: úgy tudjuk, a szervezőknél rá sem kérdeztek külön, merre lehet. Majd miután a bizonyítékok begyűjtésével végeztek, nem zárták le az erőszakoló szobáját, hogy később újra átkutathassák. Egyik forrásunk további példaként hozta fel, hogy

A rendőrségnek ráadásul nem sokkal Jegesy fonyódligeti látogatása után a vallomásokból már arról is tudniuk kellett, hogy az ügyvéd magával akarta vinni az SD-kártyát. Az ügyvédet mégis csak négy hónappal később zárták ki az ügyből és gyanúsították meg. Ez azért is hiba, mert így – függetlenül attól, hogy tudta-e, mi volt az SD-kártyán – Jegesy négy hónapon keresztül hozzáférhetett egy olyan ügy összes iratához, melyben egyes vallomások rá nézve is terhelőek lehettek, és előre felkészülhetett a védekezésre. A Nol.hu szerint egyébként maga Jegesy azt a magyarázatot kapta a négy hónapot váró meggyanúsítására, hogy „Isten malmai lassan őrölnek".

Egy gólyatábori szervező a nyomozás tempójáról pedig az Indexnek azt mondta, közülük többeket még az utóbbi hetekben is behívtak meghallgatásra. Emlékeztetőül: a bűncselekmény tavaly augusztus végén történt.

Jó tanács: az áldozat is gyűjtse a bizonyítékot

Az áldozatokat segítő nőjogi szervezeteknek megvan a határozott véleményük arról, mi áll az ilyen hanyagság és halogatás mögött. A fonyódligeti nyomozás esete ugyanis egyáltalán nem kirívó.

Szexuális bűncselekményeknél visszatérő panasz, hogy a rendőrség az áldozatot nem veszi komolyan, a helyszínt nem biztosítja megfelelően, a bizonyítékokat nem kellő alapossággal gyűjti be. Lóránd Zsófia, a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) munkatársa az Indexnek arról beszélt, hogy éppen ezért az áldozatoknak mindig javasolják, 

gyűjtsék ők a bizonyítékokat, mert sosem tudni, a rendőrség mennyire fogja. Minden bizonyítékot, amit csak tudnak, szedjenek össze, és készítsenek másodpéldányokat!

Lóránd szerint bármennyire is abszurdnak tűnik, a rendőröknek külön a szájukba kell rágni, hogy amennyiben fotók készültek a bűncselekményről, akkor azt valamilyen készülékkel csinálták, amit így talán illene megkeresniük. Ha pedig a rendőrök nem megfelelően látják el munkájukat, el kell kérni a szolgálati számukat és panaszt kell tenni a felettesüknél.

Spronz Júlia ügyvéd, a jogi segítséget is nyújtó Patent (Patriarchátust Ellenzők Társasága) Egyesület munkatársa szerint komoly gondot okoz, hogy nincs egységes protokoll, ami alapján a szexuális bűncselekmények nyomozása során eljárnak. Így leginkább a véletlen szerencsén múlik, hogy az eljáró rendőrök mit csinálnak.

Az ügyvéd hosszan sorolja a példákat a rendőrség hanyagságára:

• Volt olyan ügyük, ahol a bűneset után egy héttel mentek ki helyszínelni, de abba is gyakran belefutnak, hogy a rendőrök egyáltalán nem vizsgáljak át a tetthelyet.
• Előfordult olyan eset is, ahol DNS-minta hiányára hivatkozva nem emeltek vádat, miközben ennek beszerzését éppen a rendőrség mulasztotta el.
• Visszatérő probléma, hogy a rendőrség nem vizsgálja át a bűncselekménnyel gyanúsítható terhelt számítógépét, pedig sokszor a levelezés is utal a bűncselekményre, illetve pornográf vagy pedofil jellegű képek is lehetnek a gépen, amik szintén megerősíthetnék a gyanút.
•  A bántalmazónak hagyják, hogy minden gond nélkül újból és újból átverjen egy poligráfos vizsgálatot, amit akkor, ha alátámasztja a sértett állítását, mégsem vesznek figyelembe.
• Több ügy elbukott azon, hogy a nyomozóhatóság nem kérte ki a térfigyelő kamera felvételét, majd mire észbe kaptak, már megsemmisítettek őket.
• További gyakori panasz, hogy a rendőrök a szexuális erőszak áldozatát nem igazságügyi  orvosszakértőhöz, csak simán az ügyeletre viszik, ahol aztán értékelhetetlen vagy bizonyítékként nem figyelembe vehető látleletet készítenek.

Hogy a rendőrségen belül mennyire mélyen élnek a nőellenes előítéletek, azt nemrég a baranyai áldozathibáztató videók botránya  is megmutatta, amikor is a rendőrség azt sugallta, a nők is tehetnek saját megerőszakolásukról („Tehetsz róla, tehetsz ellene!"). A baranyaiak után nem sokkal Vas megye rendőrsége adott ki egy közleményt, mely szerint  a lányok kacérkodása váltja ki  a szexuális erőszakot.

A videókat országos felháborodás, civil szervezetek tiltakozása és tüntetés kísérte.

(Címlapkép: szarvas)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!