Rendőri hibák kedveztek a gólyatáborban erőszakoló fotósnak

Előzmény (10)

További Belföld cikkek

A vallomásokból tudniuk kellett a nyomozóknak, hogy az ELTE TÓK 2014-es gólyatáborában erőszakoló szervező végigfotózta a bűncselekményt, valamiért mégsem kutattak elég alaposan a képeket tartalmazó SD-kártya után. Nem vették el rögtön az elkövető telefonját sem, és a szobáját sem zárták le. Másnap betoppant a kártyáért az elkövető ügyvédje, hogy elvigye. De ő sem találta meg. Ezután négy hónap telt el, majd az ügyvédet bűnpártolással gyanúsították meg és kizárták az eljárásból. Furcsa véletlenek és érthetetlen hibák kísérik az első napvilágra került gólyatábori erőszak nyomozását.

Sokáig úgy tűnt, az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar (TÓK) gólyatáborában tavaly augusztus 30-án elkövetett szexuális erőszak után mindenki tette a dolgát: a szervezők rendőrt hívtak, a rendőrök őrizetbe vették az elkövetőt, a bíróság előzetesbe helyezte, közben pedig az egyetem belső vizsgálatot indított.

Négy hónappal később az erőszakoló ügyvédjét, Jegesy Andrást váratlanul kizárták az ügyből, a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság ugyanis bűnpártolás kísérletével gyanúsította meg. A rendőrség részleteket nem árult el, az ügyvéd a sajtónak nem nyilatkozik. A híradásokban egy olyan találgatás jelent meg, hogy az ügyvéd valamit megpróbált elhozni a táborból.

A helyszínelés egyik furcsaságáról már a bűncselekmény utáni napokban írtunk: a gólyatáborban fotósként dolgozó erőszakoló, K. Sándor Szilárd fényképezőgépének SD-kártyáját a rendőrség nem találta meg, azt a HÖK-ösöknek kellett utánuk vinniük. Akkor azt írtuk, erre két reális magyarázat lehet: a rendőrség vagy nem végezte jól a munkáját, vagy valaki megpróbált eltüntetni egy bizonyítékot.

Ahogy ebből a cikkből ki fog derülni: a két magyarázat egyszerre lehet igaz.

Nincs időm elolvasni, miről szól ez a cikk?

Az ELTE TÓK 2014-es gólyatáborában K. Sándor Szilárd fotós, szervező megerőszakolt egy lányt. Végigfotózta a bűncselekményt, az SD-kártyát pedig elrejtette. Állítólag más lányokról is voltak rajta fotók.

A rendőrség nem is kereste a kártyát, és az erőszakoló telefonját sem vette el azonnal. Így időt és alkalmat adtak egy bizonyítékeltüntetési kísérletre. Az adathordozó úgy bukkant mégis elő, hogy K. Sándor Szilárd ügyvédje, Jegesy András érte ment, hogy elvigye. Ő mégsem vette magához, a HÖK-ösök azonban megtalálták, és odaadták a rendőröknek.

Az ügyvédet négy hónappal később bűnpártolás kísérletével gyanúsították meg. Az ügyvéd ügyvédje szerint semmilyen szándékosság nem volt Jegesy részéről, ami azt jelentheti, nem tudta, milyen képeket tartalmaz a kártya. Jegesy egyébként Lamperth Mónika volt belügyminiszter férje, és állítólag családi ismertségen keresztül vállalta K. Sándor Szilárd védelmét.

A rendőrség hanyagsága egyáltalán nem példa nélküli, ha szexuális erőszak miatt kell nyomozniuk. A téma szakértői szerint rendszeresen elfelejtenek kimenni a helyszínre, nem vesznek DNS-mintát, nem kérik ki a térfigyelő kamera felvételeit, vagy éppen nem vizsgálják át az elkövető számítógépét.

Az elmúlt napokban többekkel beszéltünk, akik jelen voltak Fonyódligeten, vagy rálátásuk van Jegesy ügyére. Megtudtuk, mi áll a vallomásokban, és sikerült rekonstruálni a helyszínelés, illetve az állítólagos bizonyítékeltüntetési kísérlet történetét, amely történet egyébként messze túlmutat a konkrét ügyön.

Ugyanis ismét úgy tűnik, hogy a magyar rendőrség – ahogyan erre nőket segítő jogvédő szervezetek régóta panaszkodnak – nők ellen elkövetett szexuális bűncselekmények esetén hajlamos kevésbé komolyan venni a munkáját.

Nem nyilatkozik és nem kommentál a rendőrség

Arra, hogy a Somogy megyei rendőrök a helyszíneléskor és a nyomozásban mit tettek és mit mulasztottak el, sajnos hivatalos választ nem kaphatunk. Orbán Zoltán megyei sajtószóvivő telefonon azt mondta, nagy a sajtóérdeklődés, de a nyomozás érdeke miatt az eddigieken túl nem adhatnak tájékoztatást, a sajtóban megjelenteket nem kommentálják.

Egy banális véletlen

Fonyódligeten a nyár utolsó, egyben a gólyatábor utolsó előtti napja szomorúan és csendesen telt. Hiába készültek a gólyák nem túl nagy lelkesedéssel leendő tanáraik vasárnapi előadásaira, az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán addigra már híre ment, hogy az egyik lányt előző nap megerőszakolták. A várt vendégek csak nem akartak megérkezni, egy váratlan azonban betoppant.

Egy idősebb férfi a táborban fotósként dolgozó erőszakoló, K. Sándor Szilárd néhány személyes holmijáért jött. A rendőrségi helyszínelés előző nap, szombaton már megvolt. Elviekben mindazt, amit bizonyítéknak gondoltak, a nyomozók már elvitték. Az elkövető szobáját nem zárták le. Az erőszakoló ügyvédjeként bemutatkozó férfi egy meghatalmazást mutatott fel, melyet K. Sándor Szilárd egyik hozzátartozója írt alá.

Többek közt ügyfele SD-kártyáját akarta elvinni, melyen állítása szerint az erőszakoló csupán korábbi, magánjellegű fotókat tárolt. Forrásaink szerint

Jegesy a szervezőknek pontosan elmagyarázta, hogy K. Sándor Szilárd SD-kártyája hol található.

Ezt többen, hárman-négyen is hallhatták a szervezői közül. Ők azonban tisztában voltak vele, hogy az erőszakoló készített fotókat a bűncselekményről is, és hogy a képek valamiért nem kerültek elő. Így gyanakodni kezdtek, és nem akartak engedelmeskedni. Végül az ügyvéd határozott fellépésére mégis beengedték Jegesyt az elkövető szállására.

A kártyát az erőszakoló egy szekrény tetején rejtette el, de az ügyvéd mégsem találta a megadott helyen. Elment, és magával vitt párat az erőszakoló egyéb személyes tárgyai közül. Távozása után a HÖK-ösök is átkutatták a szekrény tetejét, és maguk is meglepődtek, mert a kártya éppen ott volt, ahol az ügyvéd szerint lennie kellett.

Forrásaink nem nagyon tudták mivel magyarázni, hogy a képeket tartalmazó SD-kártya végül a HÖK-ösökhöz, és nem az ügyvédhez került, mint hogy valamiféle banális véletlen történt. A kártya vagy túl kicsi volt, és Jegesy nem vette észre – vagy talán az ügyvéd valamiért meggondolta magát, és rájött, mégsem lenne okos dolog magával vinnie.

A fenti történet a szervezők vallomásában is szerepel, és magyarázat lehet az ügyvéd meggyanúsítására. Arra azonban nem, miért várt a hatóság ezzel négy hónapot.

Féltek, hogy eltűnik a kártya a bizonyítékokkal

Miután a HÖK-ösök – akik szemben a többi nyilvánosságra került gólyatábori erőszakkal (Mira és Réka történetéről itt és itt írtunk), ezúttal közvetlenül a bűncselekmény utáni viselkedésükben inkább pozitív szereplők – rábukkantak az SD-kártyára, a tábor biztonsági cégével másolatot készíttettek róla. Arra az esetre, ha az adathordozó valamilyen módon eltűnne, mielőtt a rendőrséghez kerül. Több okuk is volt ettől félni, nem csak az ügyvéd megjelenése miatt.

Például azért is, mert a gólyatábort szervező cégnek dolgozott az erőszakoló barátnője. Ő a helyszínen a pénzek beszedéséért felelt – forrásaink szerint egyébként K. Sándor Szilárdnak rajta kívül egy másik állandó barátnője is volt ekkoriban. De legfőképp azért, mert bár a HÖK-ösök az áldozat meghallgatása után kihívták a rendőrséget, információink szerint a szervezők közül

nem mindenki értett egyet a hallgatói képviselőkkel abban, hogy a szexuális erőszakból „ügyet kell csinálni".

Az SD-kártyát rádugták egy számítógépre, és azonnal kiderült, hogy a tábor, sőt konkrétan az erőszak időpontjában is készültek képek. Látták, hogy az ügyvéd állítása nem felelt meg a valóságnak: érdektelen privát fotók helyett kulcsbizonyítékról van szó.

Ahogy arról már hónapokkal ezelőtt beszámoltunk, nagyjából 100-150 képet készített a fotós erőszak közben. K. Sándor Szilárd ezekkel a képekkel zsarolni akarta a lányt, hogy később újra szexre tudja kényszeríteni. Az SD-kártya így nemcsak magára a szexuális erőszakra bizonyíték, de legalább két további bűncselekményre, mivel a fotók a lány engedélye nélkül készültek és egy zsarolás eszközei voltak.

Sőt, még továbbiakra is. Egy gólyatábori szervező az Indexnek ugyanis arról beszélt, a bűncselekmény hírének elterjedése után az is a tudomására jutott, hogy

K. Sándor Szilárd korábban hasonló tartalmú képek mutogatásával vagánykodott a táborban.

A HÖK-ösök értesítették az SD-kártya megtalálásáról a rendőrséget, majd utánuk vitték. A biztonsági cég is odaadta a hatóságnak a kártya másolatát.

Politikai akaratot sejt az ügyvéd ügyvédje

Mi várhat Jegesyre?

Eléggé egyedi, hogy egy ügyvéd esetében felmerüljön a bizonyítékeltüntetés gyanúja. Bár nem példátlan, de az általunk kérdezett bíró nem tudott olyan esetről, amikor egy ilyen ügy eljutott volna a büntetőeljárásig. Szabó Judit, a Budapest Környéki Törvényszék Büntető Kollégiumának vezetőhelyettese szerint a hasonló esetek igen ritkák, legfeljebb egy-egy újságcikkből vagy kósza ügyvédi pletykából lehet hasonló gyanúról hallani.

De hogy egy ügyvédet el is ítéltek volna, arról egyáltalán nem.

Szabó elmondása szerint az ügyvédi titok kérdése – mi fér bele, mi nem, és mikor kaphat az ügyvéd a titoktartás alól felmentést – jelenleg több bíróságon is napirenden van, még a Kúria előtt is. Azért nagyon nehéz ezt egyáltalán megfogni, mert a terhelt a védőjével ellenőrzés nélkül érintkezhet, ehhez joga van. Az ügyvédet továbbá már a meghatalmazás pillanatától kezdve köti a titoktartás, a megbízás pedig akár szóban is lehetséges.

Éppen ezért, ha fel is merül hasonló gyanú, már csak az ügyvédi titoktartás miatt is nehéz bizonyítani. A titoktartást pedig egyfelől körülbástyázza a büntetőeljárási törvény, másfelől az ügyvédi törvény és az ügyvédi etikai kódex. Ráadásul a bűnpártolás szándékos bűncselekmény, így amennyiben egy ügyvéd azzal védekezik, hogy valamiről nem tudta, hogy az bizonyíték, az ő tudattartalmát, a szándékosságot nagyon nehéz megállapítani.

Jegesy is ezzel védekezik: ügyvédje, Hőrich Ferenc az Indexnek arról beszélt, „nem volt semmi szándékosság″ ügyfele részéről.

A Magyar Ügyvédi Kamara elnöke a Somogy TV-nek nyilatkozva arról beszélt, bizonyíték eltüntetése esetén fegyelmi vétséget állapíthatnak meg egy ügyvédnél, ez azonban nem jár automatikus kizárással. Felfüggesztett kizárással és akár 600 ezres pénzbírsággal azonban járhat. A kamara elnöke szerint egyébként a legtöbb esetben pénzkezelési szabálytalanságok miatt zárnak ki valakit.

Egy az Indexnek név nélkül nyilatkozó ügyvéd, aki jól ismeri a kamarai gyakorlatot, arról beszélt, hogy eléggé eltérő a budapesti és a megyei ügyvédi kamarák hozzáállása. Budapest egy nagy és versengő ügyvédi piac, ahol sokszor még a kelleténél is szigorúbbak a fegyelmi eljárások, vidéken azonban a személyes ismeretségek miatt jóval elnézőbbek.

A büntetőeljárási törvény szerint „a védő a védelem érdekében az ügyben tájékozódhat, a jogszabályokban biztosított lehetőségek és feltételek keretei között adatokat szerezhet be és gyűjthet". Jegesy András pontosan ezt tette, teljesen törvényesen és a törvényes kereteken belül járt el – ezt Hőrich Ferenc, Jegesy ügyvédje mondta az Indexnek. Szerinte a vádhatóság valószínűleg a Btk. 282.§ (1) b) pontja alapján gyanúsítja bűnpártolással ügyfelét, vagyis azért, mert Jegesy a gyanújuk szerint a büntetőeljárás sikerének meghiúsítására törekedett.

Az ügyvéd ügyvédje arról is beszélt, Jegesy miért nem nyilatkozik a sajtónak. Többek között azért, mert miközben az elkövetőt csak családnevének kezdőbetűjével szerepeltetik a cikkekben, Jegesy nevét kiírják, hátránnyal kezelik. „Így ugyanis könnyen célozgatni lehet a családtagjaira″ – mondja Hőrich, aki szerint olyan esetekben, amikor ennyire fontossá válik valakinek a személye, a védő azt szokta javasolni, hogy ne is tegyen vallomást. Jegesy tehát az ügy mostani szakaszában egyáltalán nem tesz vallomást.

Hőrich azt is elmondta, arra gyanakszik, politikai akarat húzódhat meg az ügy mögött. Jegesy András felesége Lamperth Mónika, aki 2002 és 2008 között a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányokban volt miniszter, 2002 és 2006 között belügyminiszterként szolgált. Lamperth 1994-től 2014-ig húsz évet töltött a parlamentben, ebből tizenkettőt a somogyi 1-es választókerület egyéni képviselőjeként, jelenleg a DK-s vezetésű XV. kerület jegyzője.

Megkerestük Lamperth Mónikát is, ám ő sem kívánt nyilatkozni.

A brókerbotránytól a bűnpártolás gyanújáig

A tizenkilenc-húsz éves HÖK-ösöknek Jegesy András neve nem sokat mondhatott, hiszen majd' egy évtized telt el azóta, hogy az ügyvéd az országos hírekben szerepelt. 2005-ben a Magyar Nemzet hozott le egy fotót, melyen Jegesy Kulcsár Attilával, az előző évtized egyik legnagyobb korrupciós botrányának, a brókerügynek a főszereplőjével koccintott. A fotót korrupciós vádakat megfogalmazó cikkek, Fidesz-sajtótájékoztatók, majd természetesen hosszas pereskedés követte.

A cégjog, gazdasági jog, munkajog, nemzetközi jog, polgári jog mellett büntető joggal is foglalkozó Jegesy tehát nem csak tapasztalt ügyvéd, de egykor a magyar politikai elitbe tartozott. Egy MSZP-s forrásunk szerint egyszerűen

érthetetlen, hogy egy ilyen pályával és komoly ügyfélkörrel a háta mögött Jegesy hogyan keveredhetett bele egy „piti bűnpártolási″ ügybe.

Hozzá hasonlóan a fonyódligeti tábor egyik szervezője is csak találgatott és különféle elméleteket vázolt, szerinte mi lehet a háttérben. Egy Jegesyt ismerő informátorunk ugyanakkor arról beszélt, az ügyvéd egyszerűen csak családi ismertség miatt vállalta az erőszakoló védelmét, pedig jórészt gazdasági ügyekkel foglalkozik.

Elmondása szerint Jegesy személyesen nem ismerte az erőszakolót, korábbi dolgairól sem tudott. (K. Sándor Szilárd kétszer ült börtönben szexuális bűncselekmények miatt, összesen öt évet.) Ez a forrásunk úgy gondolja, az ügyvéd jóhiszeműsége miatt került bajba, amikor az erőszakoló egyik családtagjának kérésére megpróbált segíteni. A Somogy TV úgy tudja, az erőszakoló szülei bízták meg az ügyvédet. A fentiekből az következne, hogy Jegesynek nem volt információja arról, mit tartalmaz az SD-kártya valójában. Ahogy keretes írásunkból kiderül, bűnpártolást csak szándékosan lehet elkövetni, Jegesy pedig azzal védekezik, hogy benne semmilyen szándékosság nem volt.

Amire ellenben továbbra sincs semmilyen, akár csak kicsit is érthető magyarázat, az a rendőrség viselkedése. Illetve mégsem: sajnos arra is akad egy.

Tudják, van egy bizonyíték, mégsem keresik

K. Sándor Szilárd az augusztus 30-ára virradó hajnalon, nagyjából fél négy körül erőszakolt. Ahogyan azt eddig is tudni lehetett, a lány ellenállt, K. Sándor Szilárd pedig megverte, majd az erőszak alatt lefotózta. Nagyjából egy órával később, fél öt körül értesültek a bűncselekményről a hallgatói önkormányzat tagjai. Azonnal nyilvánvaló volt számukra, hogy a lányt bántalmazták, és hogy a fotókkal megzsarolták.

A fotós az erőszak után visszatért a házba, ahol a táborban lakott. Itt nagyjából tizenöt-húsz percet tölthetett egyedül, mielőtt odaértek a szervezők. A házból kimenni nem volt elég ideje, de arra igen, hogy egy szekrény tetején elrejthesse az SD-kártyát. A szervezők a teraszon körbeállták K. Sándor Szilárdot. A fotós tagadott, de közben lázasan telefonált – amikor pedig nem, akkor is folyamatosan csörgött a telefonja.

A kiérkező rendőrök beszéltek az áldozattal, meghallgatták a tanúkat. Így annak az információnak is a tudomásukra kellett jutnia, hogy az elkövető fotókat készített.

A valakivel telefonkapcsolatban lévő elkövetőtől azonban nem kobozták el rögtön a mobilját. Az egyik, a helyszínelésnél jelen lévő informátorunk szerint tíz-tizenöt percnek kellett ehhez eltelnie. K. Sándor Szilárd ekkor sem akarta a mobilját odaadni, egy rendőr „félig erővel" tudta csak elvenni tőle. Az erőszakolónak tehát bőven volt ideje nemcsak arra, hogy elrejtse a kártyát, de arra is, hogy valakinek telefonon elmondja, mit tegyen majd vele, majd esetleg törölje még a híváslistát is. K. Sándor Szilárd akárkinek is telefonálhatott, talán eleve nem bontotta ki az igazság minden részletét a kártya tartalmáról – főleg, ha esetleg egy hozzátartozójáról volt szó. Érdekes az is, hogy nem megsemmisítette, hanem elrejtette az adathordozót.

A rendőrök tehát, úgy tűnik, hibák sorát követték el. Nem vették el azonnal a telefont az erőszakolótól, időt adva neki a bizonyíték eltüntetésének megszervezésére. Nem keresték kellő alapossággal az SD-kártyát: úgy tudjuk, a szervezőknél rá sem kérdeztek külön, merre lehet. Majd miután a bizonyítékok begyűjtésével végeztek, nem zárták le az erőszakoló szobáját, hogy később újra átkutathassák. Egyik forrásunk további példaként hozta fel, hogy

még az elkövető ruháit is a szervezőknek kellett a rendőrök után vinniük.

A rendőrségnek ráadásul nem sokkal Jegesy fonyódligeti látogatása után a vallomásokból már arról is tudniuk kellett, hogy az ügyvéd magával akarta vinni az SD-kártyát. Az ügyvédet mégis csak négy hónappal később zárták ki az ügyből és gyanúsították meg. Ez azért is hiba, mert így – függetlenül attól, hogy tudta-e, mi volt az SD-kártyán – Jegesy négy hónapon keresztül hozzáférhetett egy olyan ügy összes iratához, melyben egyes vallomások rá nézve is terhelőek lehettek, és előre felkészülhetett a védekezésre. A Nol.hu szerint egyébként maga Jegesy azt a magyarázatot kapta a négy hónapot váró meggyanúsítására, hogy „Isten malmai lassan őrölnek".

Egy gólyatábori szervező a nyomozás tempójáról pedig az Indexnek azt mondta, közülük többeket még az utóbbi hetekben is behívtak meghallgatásra. Emlékeztetőül: a bűncselekmény tavaly augusztus végén történt.

Jó tanács: az áldozat is gyűjtse a bizonyítékot

Az áldozatokat segítő nőjogi szervezeteknek megvan a határozott véleményük arról, mi áll az ilyen hanyagság és halogatás mögött. A fonyódligeti nyomozás esete ugyanis egyáltalán nem kirívó.

Szexuális bűncselekményeknél visszatérő panasz, hogy a rendőrség az áldozatot nem veszi komolyan, a helyszínt nem biztosítja megfelelően, a bizonyítékokat nem kellő alapossággal gyűjti be. Lóránd Zsófia, a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) munkatársa az Indexnek arról beszélt, hogy éppen ezért az áldozatoknak mindig javasolják,

gyűjtsék ők a bizonyítékokat, mert sosem tudni, a rendőrség mennyire fogja. Minden bizonyítékot, amit csak tudnak, szedjenek össze, és készítsenek másodpéldányokat!

Lóránd szerint bármennyire is abszurdnak tűnik, a rendőröknek külön a szájukba kell rágni, hogy amennyiben fotók készültek a bűncselekményről, akkor azt valamilyen készülékkel csinálták, amit így talán illene megkeresniük. Ha pedig a rendőrök nem megfelelően látják el munkájukat, el kell kérni a szolgálati számukat és panaszt kell tenni a felettesüknél.

Spronz Júlia ügyvéd, a jogi segítséget is nyújtó Patent (Patriarchátust Ellenzők Társasága) Egyesület munkatársa szerint komoly gondot okoz, hogy nincs egységes protokoll, ami alapján a szexuális bűncselekmények nyomozása során eljárnak. Így leginkább a véletlen szerencsén múlik, hogy az eljáró rendőrök mit csinálnak.

Az ügyvéd hosszan sorolja a példákat a rendőrség hanyagságára:

Volt olyan ügyük, ahol a bűneset után egy héttel mentek ki helyszínelni, de abba is gyakran belefutnak, hogy a rendőrök egyáltalán nem vizsgáljak át a tetthelyet.
Előfordult olyan eset is, ahol DNS-minta hiányára hivatkozva nem emeltek vádat, miközben ennek beszerzését éppen a rendőrség mulasztotta el.
Visszatérő probléma, hogy a rendőrség nem vizsgálja át a bűncselekménnyel gyanúsítható terhelt számítógépét, pedig sokszor a levelezés is utal a bűncselekményre, illetve pornográf vagy pedofil jellegű képek is lehetnek a gépen, amik szintén megerősíthetnék a gyanút.
A bántalmazónak hagyják, hogy minden gond nélkül újból és újból átverjen egy poligráfos vizsgálatot, amit akkor, ha alátámasztja a sértett állítását, mégsem vesznek figyelembe.
Több ügy elbukott azon, hogy a nyomozóhatóság nem kérte ki a térfigyelő kamera felvételét, majd mire észbe kaptak, már megsemmisítettek őket.
További gyakori panasz, hogy a rendőrök a szexuális erőszak áldozatát nem igazságügyi orvosszakértőhöz, csak simán az ügyeletre viszik, ahol aztán értékelhetetlen vagy bizonyítékként nem figyelembe vehető látleletet készítenek.

Hogy a rendőrségen belül mennyire mélyen élnek a nőellenes előítéletek, azt nemrég a baranyai áldozathibáztató videók botránya is megmutatta, amikor is a rendőrség azt sugallta, a nők is tehetnek saját megerőszakolásukról („Tehetsz róla, tehetsz ellene!"). A baranyaiak után nem sokkal Vas megye rendőrsége adott ki egy közleményt, mely szerint a lányok kacérkodása váltja ki a szexuális erőszakot.

A videókat országos felháborodás, civil szervezetek tiltakozása és tüntetés kísérte.

(Címlapkép: szarvas)

Ehhez a cikkhez ajánljuk

Bookline

Jamagucsi Szango
Tokiói vér

3825 Ft

Varró Dániel
Akinek a jele gomba

4050 Ft