Tízéves az Index

Az úgy volt, hogy 2004-ben, az Index ötödik születésnapjára összeraktunk egy dögösnek szánt albumot, amiben benne lettek volna Etele "Egy soha el nem készült könyv képei" című posztsorozatában bemutatott fotók, mindenféle besztof cikkválogatások, a legjobb címek, és a képregényem, amiben lelepleztem volna, hogyan készül ez a trágár náci-kommunista botránylap.

Nem értette a vállalati himnusz szövegét? Most segítünk!

Hares, az egykori Internetto.newyork (majd Index.newyork, ofkoz) egyszemélyes szerkesztősége küldött egy remek chatfoszlányt, amely az 1999. május 17-es Index-Internetto osztódás másnapján született. Hares szerint az Index.NewYork-on jelent meg az első Index-oldal 17-én. (Az index.hu domain csak másnap kelt életre.)

Elérkeztünk az ötéves könyv képeinek utolsó csomagjához, amiben a barkácsrovat arcát, és a déli pályaudvaron verekedő kismamákat mutatjuk meg.

Szemtanúi lehetnek a magyar online média felnőtté válásának. Hogy készült az Index vállalati himnusza?

Még mindig van néhány adag fotónk az ötéves könyvből. Most Dévényi és Tóta békekötése, illetve a mocskos szájú jeltolmács zseniális sorozata következik.

Ellenkulturális jó napot minden kedves felhasználónak, az idő remek, az Index tízéves lett, Bajnai miniszterelnök pedig megdöbbentő ajándékot küldött a szerkesztőségnek. Péntek délután futott be a küldönc a tárggyal, amiről először képtelenek voltunk megállapítani, hogy micsoda.

Egy másik lapnál dolgozó, és véletlenül éppen a székházunkban tartózkodó, rosszarcú és bizonytalan tekintetű kolléga azonban hülyén vihogva felvilágosított minket, hogy ez bizony egy emberes méretű vízipipa. Szent Szekeres Imre és Szűz Gurmai Zita! Egy drogfogyasztó eszköz. Egy, egy, egy – egy szimbólum!

Nem az újságírásról, hanem a minden szubjektumban rejlő egyedi és csodás világról tudhattunk meg valamit, amikor Bede menő-nemmenő Márton megírta, az újságírásban a közhiedelem ellenére nem sok izgalmas dolog van. Az újságíró egész nap a gép előtt ül, és a klaviatúráját nyomkodja, vagy figyeli a világ eseményeit a Google readerében.

A reader remek találmány, olyan olajozottan ömlenek a képernyőre belőle a hírek, hogy a felhasználónak sajnos nem sok ideje marad elgondolkozni azon, hogy a hírgyártáshoz valakinek időnként fel kell állnia az asztalától, és ki kell mennie a világba, hogy megnézze, mi történik ott valójában. Legyenek ott zavargások, könnygáz vagy akár Kovács László a városligeti majálison.

A zavar egyébként érthető, hiszen a legvadabb helyről küldött tudósításaink is az eseményre koncentrálnak, homályban hagyva az újságírót. Akivel annak ellenére is rettentő izgalmas dolgok történnek, hogy nem számol be róla az újságban.

A 10 éves önajnározásunk, és könnyes múltidézésünk mellett két dolog miatt is érdemes felidézni néhány személyes harctéri történetet.

Egyrészt, mert számunkra szórakoztató ezeket mesélgetni. Másrészt, hogy ezzel üzenjük Márton kollégánknak: ha éppen nem ülünk mellette, akkor nem biztos, hogy a teraszon cigizünk, a konyhában kávézunk vagy ebédelünk.

AZONNAL KÖZÖLHETŐ!

MIT NÉZEL, KÖZÖLJED MÁR!!!

Az Index büszkén bemutatja a világ legelső ügyfélorintált, többszálú feladatvégzést támogató death rock vállalati himnuszát.

Az Index és az Origo viszonyát a kívülállók gyakran acsarkodó küzdelemnek, sőt Coca-Cola vs Pepsi Cola-hisztériának képzelik, pedig mindkettő igazi tulajdonosa ugyanaz, egy Kajmán-szigeteken bejegyzett társaság, melynek részvényei egyenlő, 25-25 százalékos arányban oszlanak meg Soros György, Kim Dzsongil, John Demjanjuk és Lando Calrissian között. Ezt a talán nem is annyira köztudott tényt bizonyítja, hogy aki ma az Origo címlapjára kattan, ezt a feliratot látja középen:

Köszönjük szépen, ma este megpróbálunk olyan állapotba kerülni, hogy holnap semmi se jelenjen meg a címlapunkon, és akkor máris majdnem 1:1.

Emlékezetesen rossz berúgással indult, mégis hagyomány lett belőle: az Indexben hosszú évek óta tesztelünk különféle italokat, ételeket és tárgyakat, szigorú objektivitással megszervezett áltudományos labormunka keretében. Íme egy nyitó adag az emlékezetesebbekből, hátha valamelyikre nem emlékeztek.

2002-ben kezdődött minden, amikor húsvét előtt önveszélyes módon arra gondoltunk, Önök helyett végigkóstoljuk a locsolás közben gyakran előkerülő, klasszikus tömény italokat. Tényleg majdnem belehaltunk, az eredmény ennek megfelelően kissé széteső lett, ámde vidám, a hányingerrel küszködve nem is sejtettük, hogy éveken át tartó émelygéssorozatot indítottunk el ezzel.

„Milyen lehet Vitár Róberttel számháborúzni? Vajon pukizik-e Audrey Hepburn? Az embert kiskorában számos ezekhez hasonló, megválaszolhatatlan kérdés gyötri. Az egyik legégetőbb, hogy milyen lehet az a kóla, amelyik se nem Coca, se nem Pepsi, mégis barna és pezseg” – tettük föl a kérdést 2003 nyarán, aztán belecsaptunk a gagyikólába. A teszt fizikailag borzasztóan megviselt minden résztvevőt, böfögés közben el is döntöttük, hogy ezt sokszor meg kell ismételnünk, mert ha az olvasókra bíznánk a tesztelést, szegények biztosan kihalnának.

Nem gondoltuk volna, hogy a vége az lesz, hogy középkorkutató ver antik feliratost, epigrammafordító fordul Biblia-kutató ellen, Vulgata tör orrcsontot és a végső érv egy gyomorszájra mért idősebb Plinius lesz. Ámde majdnem pont így történt. Új címerünk latin felirata a végletekig felzaklatta a latin blogoszférát, amiről ebben és számoltunk be. És most itt az újabb forduló, ugyanis az egészet elindító Laudator blog írója levélet írt nekem, benne a szerinte, és csapata szerint legtökéletesebb "10 év jobbratolódás"-fordítással. Íme, remélem az ellentábor erre még jobb verzióval áll elő, hiszen ahogy Elvis, a király mondta, Nunc hic aut numquam, nem beszélve arról, hogy Non adamare non possum. És a nagy kérdés úgyis az marad, hogy ha Ön, drága olvasó, focista lenne, az alanti mondatok közül melyiket tetováltatná szívesen az alkarjára.

Most jön a java. Lángoló állat! Verekedő erdei állatok! Érdekes technikai részletek! És bikinis csaj fegyverekkel! Gyorsan klikkoljon Ön!

A mai adagban az ausztrál tudósokról és Sudárnéről mutatunk fotókat. Mindkét téma fontos szerepet kapott a könyvben, hiszen egyrészt a tudósok rengeteg érdekes és értelmetlen kutatással ajándékozták meg az olvasókat az évek során, Özv. Sudárné pedig a legmenőbb és legkegyetlenebb ember akit valaha kitaláltak.

AZONNAL KÖZÖLHETŐ!

Na mi van, miért nem közlik már?!

Budapest, 2009. 05. 21. – A világon elsőként elektronikus levelekhez (úgynevezett emailekhez) használható bélyegeket bocsát ki a tízéves Index.hu. Az emailbélyeg-sorozat Illés A. Etele számítógépes grafikus munkája.

Pompás szavazás, kiválóan megfogalmazott kérdéssel és természetesnek tűnő erdménnyel a FigyelőNeten. Észrevette Bede Márton, köszönjük.

Egy instant klasszikus született csütörtökön hajnali 2 órakor a szerkesztőségi levelezőlistán. Valuska kolléga rájött, hogy pénteken Index születésnapi buli van.

László Valuska
címzett: staff

részletek megjelenítése 2:03 (7 órája)

keresek valakit, aki lenne címlapügyeletes péntek este és nincs kedve menni a hajóra bulizni

Lúzer László Junior

Olvasói leveles sorozatunk a jelek szerint nem maradt hatástalan, van, aki máris felt ette a kérdést: mi az, hogy fajtalankodás?

Van ugye Benny Hill, a váratlan fingás meg a Pornolizer, meg még pár dolog a világon, ami bármikor, bármilyen körülmények között garantálja az önfeledt nevetést. Ebbe az elit sorba tartozik a helpdeskes vagy supportos segélykérő levél/telefonhívás. Mi a telefont 10 éve nem vesszük fel a szerkesztőségben, így maradnak a mailek. De milyen mailek! Kapaszkodjon meg mindenki a karfában, íme Lánczi András válogatása az Inda support levelesládájából, a LOL címke alól, csupa névtelen, de vágatlan üzenet, egyszerűen frenetikus. Egy rakás közülük minimum pólóra nyomtatásért kiált.

Öt éve valamiért erős Csubakka-fixációnk volt, ezért nagy szerepet kapott a könyvben, annyira, hogy Szily Laci "Így készül az Index" című, eddig(!) szintén kiadatlan képregényében is főszerepet kapott. Nem csodálkozom, mert bolygónk történelmének és kultúrájának megkerülhetetlen, ikonikus alakja, még ha nem is a pilótáról van szó, hanem a saját Burány Csubakkánkról. Készült vele egy külön kör a természetben, ezek a képek jönnek most.

Egyik legjobb szavazós-tippbeküldős játékunk volt a Penthouse-zal, a Színes Bulvár Lappal és a Danubius rádióval együtt 2004-ben megszervezett "50 legirritálóbb magyar". Csinálni legalábbis nagyon szórakoztató volt. Az előre összeállított bő keretbe az olvasók is bejuttathattak reményteli tenyérbemászókat, majd jött a szavazás. Itt olvasható a felhívás, itt meg az eredményhirdetés, a listát elnézve lassan ideje lenne szervezni egy új fordulót, kiderülne, hányan vannak az Új Idegesítők és kik azok, akik öt év után pont annyira bosszantják az embert, mint Medgyessy Péter végvonaglásának idején. Bár a téma a besztof cikkek-sorozatba is illene, mégis a legjobb olvasói levelesbe raktam bele, ugyanis erre a felhívásra érkezett talán a valaha volt legtöbb levél. Ezekből raktam össze az alanti megamixet, még annak idején, 2004-ben. A DJ-szett 5 évig várt egy unalmas szerveren, hogy Gőzsy Kati most rábukkanjon, köszönjük neki a vidám peceket:

Győzelem a nulladik órában, dőzsölés a Sztaki-házban, verbálisan lefejelt pártelnök, Bajnai Gordon Index-tulajként megnyugtat egy lövöldöző kormányőrt. Szinte hírmentes cégtörténet 1999-től 2009-ig.

Vannak a képek itt a jobb oldalon, minden letöltésre másik három. Ezek nem a tízéves évfordulóra készültek, hanem az igazából soha meg nem ünnepelt ötéves születésnapra. Akkor hatalmas munkával összeállítottunk egy könyvet, ami sok régi cikket, és direkt erre az alkalomra készült írásokat gyűjtött egybe. A könyv illusztrációinak készültek ezek a fotók, és eddig sehol nem használtuk őket, kivéve talán a 404-es oldalunkat. A könyv aztán sosem került nyomtatásba, de ez már egy másik (szomorú) történet.

Néhány postban leközöljük a képeket a körítéssel együtt, nagyobb méretben, és ahol lehet, ott a werkfotókat is. Lapozás után itt az első adag.

Ez tényleg trágár poszt lesz, itt kérek mindenkit, akit az ilyesmi zavar, hogy ne folytassa, hanem inkább kattanjon át a Cukiságra.

Legjobb olvasói levelek sorozatunk első részén sokat jól szórakoztak, de akadtak olyanok, akik hiányolták az úgynevezett igazán kemény, valóban trágár leveleket. Hát az a helyzet, hogy grafomán olvasóink jó része Ron Jeremy álmát valósítja meg, amennyiben a leveleikben két dologról van szó: zsidókról és baszásról. Eddig rendben is lenne, de párszáz anyázás elolvasása után az ember rájön, ennél az Érdekegyeztető Tanács ülései is mókásabbak. Az átlagos anyázó levél ugyanis ilyen:

Tegnapelőtt ugye lecseréltük a címlapot egy napra a tíz évvel ezelőttire, az eredeti html kóddal és felépítéssel, ami döbbent olvasói levelek és hozzászólások százait generálta. Mondjuk nem lepődtünk meg a szar az új dizájn, vissza a régit leveleken, ez minden dizájnváltás velejárója, de azért egy nagyon kicsit meglepő volt, hogy rengetegen elhitték, mi ezt szánjuk a mostani címlap utódjának.

A tízéves nyitólap előtti tisztelgést sok hasonló akció előzte meg. Ezeket nem gyűjtöttük egybe eddig, szóval most megpróbálom. Ha valami kimaradt, majd pótoljuk.

Ünnepi kiadványunkkal máris sikerült felkavarnunk a latin nyelvű, vagyis a latin nyelvvel foglalkozó blogokat, a Laudator szerzője ugyanis, legnagyobb mulatságunkra, lényegében azt állította, hogy rosszul van lefordítva az Index-címer jelmondata. "Mi lenne ennél indexesebb?" - rötyögtünk magunkban, de a móka igazi oka az volt, hogy a "10 év jobbratolódást" az ELTE latin tanszékének egyik tanársegédje fordította le. Na, ettől persze még tévedhetett.

(A latin tanszékkel az volt az utolsó személyes élményem, hogy rettegve ülök a bölcsészeknek akkor kötelező latin alapvizsgán, irracionális módon attól tartva, hogy az előttem abszolúte ismeretlen latin nyelven fognak megszólítani. De magyarul tették fel a bemelegítő kérdést, miszerint volt-e életemben kapcsolatom a latin nyelvvel. Eszembe jutott az a végtelen, szürke hajnal, amikor a gimnáziumi kápolna oldalhajójában Laci barátommal azon versenyzünk, latin nyelvű ministrálás közben ki tudja gyorsabban meggyújtani a maga oltárgyertyáját, majd elfújni a gyufát és visszatenni a dobozba. Laci egy progresszív gondolatnyival megelőz, diadalmasan vigyorogva vágja a gyufát a skatulyába, de sietség és a diadalittas oldalra pillantgatás miatt nem látja, hogy égve. A robbanástól az öreg pap megtántorodik, mint Tamás Gáspár Miklós, amikor felajánlották neki a McDonalds elnöki székét. Ezt gyorsan elmeséltem, erre hármassal átengedtek.)

Szóval egy igazi latintanár az emberünk, aki ezt írta a megkeresésemre:

http://hirbehozo.blog.hu/2009/05/18/az_en_index_sztorim

És egy régebben távozott szintén kedves sorai:

http://onlinemarketing.blog.hu/2009/05/18/egy_szuletesnap_margojara

10. születésnapunk alkalmából most boldoggá fogunk tenni egy embert.

Nem akármilyen embert, hanem olvasót, aki írt is, nemcsak egy levelet, de egy cikket is, amit elküldött, hogy közöljünk le a publicisztika rovatban. Az Index tíz éve alatt sok százan voltak hozzá hasonló önjelölt újságírók, akik nem elégedtek meg egy levéllel, egy fórum-hozzászólással, vagy egy kommenttel, sőt valamiért blogot sem akartak indítani, hanem azt vették a fejükbe, hogy ők az Indexen akarnak cikket publikálni. Az ilyen beküldött írások közül sokat leközöltünk, volt olyan feladó, aki visszatérő szerzőnk lett, de a cikkek nagy többsége persze azóta is ott mumifikálódik a szervereken. Pedig csodálatos, szórakoztató kincsek vannak közöttük, tudom, mert minden beérkező írást elolvasunk, de még az Index is merev ahhoz, hogy ezek a zabolátlan remekművek beleférjenek. Ez az ünnepi blog viszont minden, csak nem merev, úgyhogy íme a mai nap sírból kikelt írása, ami az enigmatikus "Miért taníthat akárki, vagy mégsem? " címet viseli. A szerző nem pepecselt sokat a bemutatkozással: