Hortenzia, Gergő
-1 °C
8 °C

Mi történik a forinttal?

shutterstock 1047421867
2018.06.29. 20:21
Miért járt három nap alatt háromszor rekordmélységben a forint árfolyama az euróval szemben? A spekuláció miatt, ahogy a kormány állítja? És mi van a régióban? És tényleg olyan szörnyű a gyenge forint, vagy van, aki jól jár vele? És most már mindig ilyen gyenge lesz? Megpróbáltunk az összes kérdésre válaszolni, ami a forint utóbbi napokban bemutatott mélyrepülése kapcsán felmerülhet.

Pénteken dél körül pár pillanatig 330 felett járt az euró-forint árfolyam, ezzel pedig három nap alatt harmadszor gyengült történelmi mélypontra a forint, miután szerdán és csütörtökön 328,07 forintos, majd 329,02 forintos jegyzéssel is negatív történelmi rekordot ért el.

Kovács Zoltán kormányszóvivő csütörtöki sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy a magyar gazdaságban rendben vannak a makromutatók, és a gazdasági teljesítmény nem ad okot arra, hogy ilyen árfolyam legyen.

Nem zárjuk ki, hogy spekulációs folyamatok állnak a háttérben.

- mondta, és arról is beszélt, hogy a kormány vizsgálja ezt a bizonyos spekulációt, és „ennek fényében derítjük fel, mi tehető, mi a teendő”. Kovácsnak abban teljesen igaza van, hogy

önmagában a gazdasági teljesítményünk nem indokolja az forintgyengülést, a spekulációt illetően pedig olyannyira igaza van, hogy még vizsgálat sem kell ahhoz, hogy kijelentsük: itt bizony spekulációról van szó.

Csakhogy ezzel önmagában nem mondunk semmi újat. A spekulációs szöveget akkor szokták bemondani a politikusok, amikor a választókkal el lehet hitetni, hogy valami nagy összeesküvés áll a háttérben. 

euro330 (2)

Recep Tayyip Erdoğan török elnök a líra évek óta tartó esése miatt például folyamatosan ezt mantrázza, legutoljára pedig már oda is eljutott, hogy arra kérje a török lakosságot hogy váltsák át a dollárban és euróban tartott pénzüket lírára, így nyomva föl a török pénznem árát.

Összeesküvésről azonban szó sincs, egyszerű gazdasági összefüggések alapján megmagyarázható, hogy mi történik most a forinttal és a lírával, és az amúgy rendre gyengülő hasonló feltörekvő piaci pénzekkel.

Kinek áll ez érdekében?

Ahhoz, hogy megértsük, hogy miért kamu - vagy legfeljebb féligazság -  a spekulációs duma, érdemes áttekinteni, hogy nagyjából hogy működik a nemzetközi pénzpiac, ugyanis a vállalatok és a háztartások mellett ennek a piacnak a szereplői a démonizált spekulánsok is.

A devizapiacon a magyar vállalatok akkor vesznek pénzt, például eurót, amikor külföldről vesznek például a termelésük során felhasznált alapanyagokat vagy technológiát, vagy például amikor külföldi beruházást készítenek elő. A háztartások jellemzően például akkor vesznek devizát, mikor külföldre mennek nyaralni. A devizaspekulánsok abban különböznek a cégektől és a háztartásoktól, hogy nem saját felhasználásra vesznek devizát, hanem arra játszanak, hogy az árfolyam változásán keresztül nyereséget realizáljanak, ezt nevezzük spekulációnak. 

A devizák árfolyamát - ahogy minden áruét - a kereslet és a kínálat határozza meg. Ha a magyar cégek és a háztartások eurót adnak el, akkor azzal minden más változatlansága mellett a forint árfolyamát erősítik, az euróét pedig gyengítik. Amikor a spekulánsok dollárt vesznek forintból, akkor a dollár árfolyama erősödik, a forinté gyengül.

Az árfolyamra ezen kívül hatással van viszont még egy fontos dolog, ez pedig nem más, mint a jegybanki alapkamat, amit az adott pénzt kibocsátó központi bank határoz meg. Ha egy országban a jegybank a kamatláb emelése mellett dönt, akkor azzal - megint minden más tényező változatlansága mellett - erősíti a pénz árfolyamát más pénzekhez képest. Vegyük példának az amerikai jegybank kamatemelését, ami az utóbbi idők történéseit a leginkább meghatározta: a Fed növelte az alapkamatot, emiatt pedig a spekulánsoknak hirtelen arányaiban jobban megérte dollárban tartani a pénzüket.

A dollár hirtelen értékesebb lett, ehhez képest a forint kevésbé számított jó befektetésnek, ezért eladták, az árfolyama pedig emiatt gyengült.

A spekuláció igazából annyiban különleges, hogy ha mindenki egy adott pénz árfolyamának erősödésére számít, akkor már önmagában a pénz vásárlásával is erősítheti az árfolyamát, miközben az árfolyam változásán keresztül akar profitot realizálni. A devizapiacon ugyanakkor nagyon sok szereplő van, így egy-egy szereplő önmagában kevés, hogy jelentősen befolyásolja az árfolyamot, az összebeszélés, és azt követő koordinált vásárlás pedig ugyanúgy illegális, mint mondjuk a kartelezés az építőiparban.

A devizapiacon a spekulánsok akaratukon kívül viszont tudnak kárt okozni, ha megfelelő információk hiányában - vagy például egymás viselkedését irányadónak tekintve, és így csordahatást okozva- , a valós folyamatok által indokoltnál komolyabb hatással tudnak lenni egy pénzügyi eszköz vagy egy deviza árfolyamára. A 2008-as válság után Nobel-díjas közgazdászok írtak erről könyveket, uniós szinten pedig szó is volt Tobin-adó nevű kismértékű pénzügyi tranzakciós adó bevezetéséről a spekuláció okozta károk ellensúlyozására, amiből végül nem lett semmi.

Nem csak a forint gyötrődik

A spekuláció tehát lehet káros, ugyanakkor biztos, hogy nem abban az értelemben, ahogy Kovács Zoltán vagy Erdoğan beszél róla. Ha igazuk lenne, akkor az alábbi ábrán csak a forint vagy a líra gyengülése látszana az euróval szemben.

De a forint és a líra gyengülésén kívül - utóbbiról itt írtunk részletesebben - a lengyel zloty és a cseh korona és a román lej gyengülése is látszik (és akkor a mostanában hasonló okok miatt szenvedő argentin pesót, vagy az iráni riált még nem is ábrázoltuk). 

A jelenséget túlnyomórészt külföldről jövő folyamatok okozzák, amelyek hosszabb távon is meghatározóak lesznek:

  • Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elkezdett kamatot emelni, aminek hatására most ott tartunk, hogy már nemcsak a feltörekvő országok körében számít kirívóan alacsonynak a magyar állampapír hozama, de egyes időtávokon már a jóval biztonságosabb amerikai kötvények is jobb befektetést jelentenek.
  • Emellett előfordulhat, hogy az inflációs környezet megváltozik, és például az olajárak emelkedése miatt (amelyet az OPEC törekvései mellett az USA–Irán-konfliktus is fűt) beindul a drágulás.
  • Az Európai Központi Bank pedig véget vetett az eszközvásárlási programjának.

A gyengülés tehát közös pont pont egy csomó feltörekvő piaci deviza esetében, de azért  vannak különbségek. A román lej mérsékeltebb gyengülését az magyarázza, hogy ott a jegybank már elkezdett kamatot emelni, a horvát pénz pedig azért erősödött, mert a nyári szezon előtt mindig erősödni szokott, ahogy a nyaralók elkezdenek bevásárolni kunából, másrészt pedig a horvát kormány nemrég jelentette be, hogy komolyan tervezik az euró bevezetését, ami szintén javította az árfolyamot.

És hogy miért gyengült jobban a forint, mint a lengyel és a cseh pénz? Egyrészt bár a magyar gazdaság makroadatai erősek, a cseh és lengyel gazdasági teljesítmény még erősebb, másrészt ott a jegybankok már bejelentették, hogy hajlandóak kamatot emelni, a cseh jegybank már emelt is az alapkamaton.

A forint gyengülésének leginkább meghatározó oka így jelenleg nem más, mint hogy a magyar jegybank kitart a laza monetáris politikája mellett.

És bár a legutolsó kamatdöntés indoklásában már van utalás arra vonatkozóan, hogy nem marad örökre ilyen alacsony az alapkamat, a jegybank azt hangsúlyozza, hogy az elsődleges célja az infláció szintentartása, és úgy ítélik meg, hogy ehhez a laza monetáris kondíciók fenntartására van szükség.

Ki jár vele jól, és ki rosszul?

A gyengébb forintárfolyamot a lakosságnak az a része érezheti meg első körben, ami külföldi nyaralást tervez. Az euróval szemben egy év alatt 4,3 százalékkal gyengült a forint, ami a tengerpartok közül például egy olasz, görög vagy spanyol nyaralásnál jelenhet meg extra költségként, de a forint a kunához képest már 5,3 százalékkal, a bolgár levához képest pedig 4,3 százalékkal gyengült tavaly nyárral összevetve.

Hosszabb távon a gyengébb forint a változó kamatozású devizahitelek tulajdonosainak okozhat problémát, mivel a hitelük értéke forintban emelkedik majd. Mivel a jegybank és a kormány az elmúlt években a lakosságot a fix kamatozású forinthitelek felé terelgette, ez a lakosságnak fogja a legkisebb problémát okozni (bár azért elég sok magyarnak van változó kamatú forinthitele, itt a törlesztő a jegybank kamatemelése miatt nőhet majd). Az államnak is jelentősen csökkent a devizaadóssága: az államadósságon belül a deviza részarányát 22 százalékra sikerült csökkenteni tavaly év végére a 2010-es 50 százalékról, ami így sokkal ellenállóbbá teszi az államháztartást a nemzetközi hatásokkal szemben. 

Örülhetnek ugyanakkor azok az exportáló cégek, akik a termékeiket kis mértékben állítják elő importált alapanyagokból, ugyanis az ő termékeik arányosan olcsóbbá válnak más termékekhez képest a gyengébb forintárfolyam miatt. Az import ugyanakkor pont emiatt megdrágul, ami hosszabb távon inflációt is okozhat: ha ez így alakul, akkor már a jegybanknak is lépnie kell majd.

A 2019-es költségvetésbe szintén bekavarhat, ha marad a gyengébb forintárfolyam, ugyanis a költségvetési tervezte alapján a jövő évi büdzsét 311,3 forintos euróárfolyamra szabták, ami így borulhat, bár Varga Mihály pénzügyminiszter egyelőre kitartott amellett, hogy a gyengülés csak átmeneti állapot.

Marad a gyenge forint 

Abban úgy tűnik, hogy egyetértés van az elemzők között, hogy hosszabb távon is hozzászokhatunk a gyengébb forintárfolyamhoz, azonban az már inkább a jóslás része a dolognak, hogy meddig gyengülhet még a magyar pénz. Tatha Ghose, a Commerzbank londoni befektetési részlegének európai feltörekvő piacokkal foglalkozó főközgazdásza csütörtökön azt mondta, tartják magukat a jelenleg is érvényes előrelejelzésükhöz, ami 325 forint/eurós árfolyamot jelent 2018 végére. Virovácz Péter, az ING Bank vezető közgazdásza a Portfolio.hu-nak azt mondta, kalkulációi alapján egy tartósan 335 körül alakuló árfolyamot sem tart kizárhatónak.

Abban viszont már nincs egyetértés az elemzők között, hogy mennyire indokolt az, hogy a forint gyengülése erősebb volt például a zlotyénál vagy a koronáénál. Ghose szerint a forint együtt mozog a régiós devizákkal, viszont például Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető közgazdásza szerint amellett, hogy a gyengülés alapvetően globális jelenség, a hazai gazdaságpolitika is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a forint a régiós társakhoz képest nagyobb mértékben gyengült.

Azzal kapcsolatban egyelőre csak találgatni lehet, hogy mi lesz a jegybank első lépése, ha bele akarnak kezdeni a monetáris szigorításba. Virovácz Péter szerint a legvalószínűbb az, hogy a jegybank első körben az úgynevezett nem hagyományos monetáris politikai intézkedései közül fog leállítani párat. Ilyen a monetáris politikai célú kamatcsere program, a devizacsere-ügylet és a jelzálog-vásárlási kötvényprogram, ezeknek pedig mind az volt a célja, hogy bankok olcsóbban jussanak forrásokhoz, és ezáltal többet hitelezzenek.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?