2009-ben még nagyobb lesz a jólét

Történelminek minősítette Veres János pénzügyminiszter a jövő évi büdzsét nem sokkal azt megelőzően, hogy a Pénzügyminisztérium József nádor téri épületéből átsétálva a Parlamentbe átnyújtotta a 2009. évi költségvetési törvényjavaslat vízibivalybőr-táskába rejtett egy példányát Szili Katalin házelnöknek. Veres ezt azzal indokolta, hogy a tervezet szerint jövőre 3 százalék alá kúszik be az államháztartási hiány a GDP arányában, vagyis teljesítjük az euróbevezetés költségvetési feltételét. Valójában a hiányt a GDP 3,2 százalékára lőtte be a kormány, ám egy korrekciós tényező miatt az az euróérettség vizsgálatakor ez 2,9 százalékot jelent.

Nem árt felidézni azonban, hogy a deficit volt már ennél kisebb is, méghozzá 2000-ben, akkor korrekciós tényező nélkül is sikerült elérni a 2,9 százalékot. Persze akkor is volt egy kis trükk a szám mögött, hiszen egyes költségvetési kiadásokat nem tüntetett fel az akkori kormány az egyenlegben, vagyis vélhetően a 3 százalék alatti deficit csont nélkül akkor sem lett volna meg.

Ha forintokra le akarjuk fordítani a 2009-re célzott 3,2 százalékos hiányt, azt láthatjuk, ezer milliárd forint alatti, 976 milliárdos deficitet tervez a kabinet. Ha nem lettek volna az államháztartási gazdálkodásban az elmúlt esztendőkben szép szerével kozmetikázások, akkor elmondhatnánk: nyolc év után eshet újra ezer milliárd forint alá a büdzsé hiánya. (2005-ben csak azért költött nem egészen ezer milliárd forinttal többet bevételeinél az állam, mert a Budapest Airport privatizációjából befolyó bevétel nagy részét, durván 300 milliárd forintot trükkösen államháztartási bevételként könyveltek el, ennyivel szebbnek láttatva az egyenleget.)

A magas elvonás és újraelosztás marad

A versenyképesség- és egyensúlyjavítás, no meg a fenntarthatóság is jellemzi a jövő évi állami gazdálkodási tervet, szögezte le Veres. A nyilvánosságra hozott tervezetet böngészve ebből azonban csupán az egyensúlyjavítást támasztják alá az adatok, a másik két tulajdonság nem lesz a 2009-es költségvetés sajátja. Az államhoz jövőre 13 332 milliárd forint folyik be és 14 308 milliárd forintot oszt szét. Előbbi a GDP közel 46, utóbbi pedig hajszálnyival több mint 49 százalékát teszi ki.

Az állami bevételek jövőre nemcsak a tavalyi tényszámot, de az idei tervet is felülmúlhatják. Ennek az a magyarázata a Pénzügyminisztérium szerint, hogy a bevételeket az uniós források dobják meg, azokat kiszűrve, csak az adó- és járulékbevételeket nézve már csökkenés lenne megfigyelhető.

A kiadási oldalon még kevesebb jelet találunk, amely megalapozhatná derűlátásunkat. Fejlettségünkhöz és a térségbeli államokhoz képest is nagyon sokat költ az állam, nagyon sok pénzt oszt újra, ezen pedig jövőre csak egy tyúklépést tesz a jó irányba. A miheztartás végett: a száguldó gazdasági növekedéssel büszkélkedő szlovákok a GDP 35 százalékára rúgó újraelosztást valósítanak meg, a cseheknél és a lengyeleknél a GDP 40 százalékát költi el az állam, nálunk 2006-ban tetőzött ez az arány, 50 százalék feletti volt a redisztribúciós hányad. (A különbség forintban kifejezve: 2000-2500 milliárd forinttal költ többet az állam, mint amennyit a hozzánk hasonló fejlettségű és velünk versenyző térségbeli államok.) Ha hihetünk a jövő évi költségvetési törvényjavaslat mellékleteinek, idén kicsivel becsúszik a kiadási arány 50 százalék alá, jövőre pedig 49,1 százalékot tehet ki. Érdemben tehát nem történik semmi előrelépés.

Sőt, a végső szám a tervben jelzettnél vélhetően néhány tized százalékponttal még magasabb is lesz. Ennek oka, hogy a tervezetben még nem kalkuláltak olyan kiadásokkal, amelyeket a minisztériumok – áruk eladásából, szolgáltatások nyújtásából származó – saját bevétellel fedeznek; a saját bevételeket rendre alultervezik a tárcák, hogy a tárgyévben a terven felül bejövő saját bevételek forrást teremtsenek a pluszköltésre.

Az állam fogyókúrázik, de jólétre több jut

Érdemes közelebbről is szemügyre venni a kiadási oldal tételeit. A kiadási oldal alig észrevehető zsugorodása főként az állami működési funkciók számlájára írható. Az állam magára tehát kevesebbet költ jövőre, ennek csalhatatlan jele, hogy a minisztériumi keretösszegek szinte minden tárcánál reálértelemben csökkennek, néhány minisztériumnál pedig még nominálisan, forintban kifejezve is apadnak az idei előirányzatokhoz képest.

A versenyképesség-javítás és a fenntarthatóság jelzők (a fent említett tényező, vagyis a változatlanul magas elvonási és újraelosztási rátán kívül) már csak azért sem állják meg a helyüket, mert a kiadási oldal minimális összehúzódása úgy megy végbe, hogy a már amúgy is nagylelkű állam még többet fog költeni jövőre jóléti szolgáltatásokra. A széles értelemben vett jóléti funkciókra tavaly az összes kiadás 60,6 százalékra ment. Az idén az összkiadás 60,7 százalékát fordíthatja az állam egészségügyre, oktatásra, nyugdíjra, lakásügyekre, kultúrára és a jóléti funkciókba tartozó egyéb tevékenységekre, jövőre pedig 61,1 százalékra kúszhat fel ez a hányad.

Két területen figyelhető meg masszív kiadásnövekedés. A nyugellátások a 4,3 százalékra tervezett inflációnál nagyobb mértékben, 5,6 százalékkal nőnek, ez pedig azt eredményezi, hogy most már minden ötödik állami forintból egy a nyugdíjasokhoz kerül. Forintban kifejezve: a nyugellátások - benne az öregségi ellátásokon kívül rokkantsági járandóságokat és 13. havi nyugdíjat is például - 3000-3100 milliárd forintot emésztenek fel. (A nyugdíjakhoz kötött szociális ellátások is természetszerűen 5,6 százalékkal emelkednek, a családi támogatások az inflációnak megfelelő mértékben haladják meg az idei összegüket.)

A nyugellátásokon kívül az alap- és középfokú oktatásra szánt pénzek hasítanak ki az eddiginél nagyobb szeletet az állami kiadások tortájából. A lényeges növekedés oka egyrészt a normatívák emelésében, másrészt pedig a tanárok differenciált bérfejlesztésében keresendő.