Trump feljött Clinton nyakára a sorsdöntő tévévita előtt

A demokrata elnökjelölt Hillary Clinton és a republikánus Donald Trump eltérő stratégiával, de nagy erőkkel készül a hétfő esti első tévévitájukra, ami alapjaiban írhatja újra az egész elnökválasztási versenyt. Minden bizonnyal ez lesz minden idők legnézettebb politikai eseménye, túlszárnyalva Ronald Reagan és Jimmy Carter 1980-as vitáját, de az sem kizárt, hogy még a tavalyi Super Bowl 114 millió nézős rekordját is megközelítheti az USA-ban.

Azért lehet ennyi ember kíváncsi arra a bizonyos másfél órára, mert sokat fordult az elnökválasztási küzdelem, mióta Clinton másfél hónapja még magasan vezetett Trump előtt. A republikánus jelölt feljött demokrata riválisa nyakára, és ugyan továbbra is Clinton maradt a favorit, innentől már nem kell mindennek a feje tetejére állnia, hogy Trump tovább faragjon a hátrányán, és akár át is vegye a vezetést.

Rettentő sok múlik majd a vitán, amin Clinton a tapasztalatában bízva próbálhat rámutatni Trump felkészületlenségére, és gyengeségeire, a kiszámíthatatlanságára építő republikánus jelölt viszont a konkrét részletek helyett az összképben akar majd kitűnni. Az biztos, hogy Clintonnak kell nagyobb várakozásokkal szembenéznie, ami viszont Trumpnak kedvezhet.

Így fogyott el szinte Clinton előnye

Nagyjából a következőképpen lehetne összefoglalni, milyen események összejátszása vezetett oda, hogy Clinton átlagosan nyolc százalékos országos előnyétől hogyan jutottak el odáig, hogy Trump 2-3 százalékon belül van a RealClearPolitics összesítése szerint, és ebben a pillanatban mindössze egyetlen további államban kellene átvennie a vezetést, hogy esélye legyen megnyerni a választást:

• A demokrata konvenciót követő hetek Trump sorozatos mellényúlásairól és botrányairól szóltak, augusztus közepén azonban a republikánus jelölt megszabadult ballaszttá váló addigi kampányfőnökétől, és számos ponton változtatott. Elkezdett pénzt költeni tévéhirdetésekre a két jelölt között ingadozó csatatérállamokban, hagyományosabb kampányeseményeket tartott súgógéppel felturbózva, és másokkal folytatott csatározások helyett Clintonra próbálta koncentrálni az üzenetét.
• Clinton közben nyilvános kampánygyűlések helyett főként zártkörű pénzgyűjtő rendezvényekre ment rá, miközben komolyan fájhatott a feje az emailbotrányának továbbgyűrűzése és a Clinton Alapítvány körüli negatív felhangú hírek előtérbe kerülése miatt. Ahogy várható volt, a demokrata konvenció hatása is kezdett kifújni a felmérésekben, de az is elég egyértelműen látszott, hogy Clintonnak mindig árt, ha az emailügyről van szó a hírekben.
  

  Fotó: Brian Snyder / Reuters
• Ebben a felállásban következett Clinton katasztrofális három napja: előbb egy pénzgyűjtő rendezvényen szánalomra méltónak nevezte Trump támogatóinak felét, majd pedig idő előtt el kellett hagynia a 9/11-i megemlékezés helyszínét, és csak órákkal később jelentették be, hogy tüdőgyulladása van. Trumpék már korábban is kételyeket ébresztettek Clinton egészségi állapotát illetően, viszont a visszás kommunikáció miatt a demokrata jelölt szavahihetősége kérdőjeleződött meg, pedig ez az egyik legnagyobb problémája sok választónál.

Clintonnak néhány napot otthon kellett pihennie, visszatérése után pedig újult erővel kezdett kampányolni, a fő témává pedig az vált, hogy Trump is elismerte, hogy Barack Obama amerikai területen született, viszont az egész ügyet megpróbálta Clinton nyakába varrni. A vitát megelőző héten pedig újra a nemzetbiztonság, a bevándorlás és a terrorizmus kérdései határozták meg a kampányt a New York-i és New Jersey-i robbantó elfogása, majd pedig az észak-karolinai Charlotte-ban a rendőri erőszak miatt kitört zavargások mentén.

Trump feljött, de Clinton nyerne

Most nézzük, mit jelent mindez az elnökválasztási esélyekre nézve. Clinton előnye a katasztrofális napok után sem olvadt el teljesen, habár 1-1,5 százalékig is csökkent országosan. A RealClearPolitics összesítése szerint most 2,1-3 százalékkal vezet – attól függően, hogy mérték-e a libertariánus Gary Johnsont és a zöldpárti Jill Steint is – a felmérésekben, ez azonban hajszálvékonynak számít. A héten volt egy olyan pont, amikor már csak 51,9 százalék esélye volt Clintonnak arra, hogy megnyerjen egy másnap tartott választást, ami azóta felment 61 százalékra, és a FiveThirtyEight hosszú távú modelljeiben is ennyin áll.

A FiveThirtyEight szerint az országos állásnál azt érdemes figyelembe venni, hogy valószínűleg 3-4 százalékra mindenképpen visszaesett volna Clinton előnye. Trump országos erősödéséhez azonban hozzátartozik, hogy az Egyesült Államokban nem összszavazatban, hanem az egyes államok megnyeréséért járó elektorok között kell 270 fős többséget szerezni. A FiveThirtyEight adatai alapján most a következő az állás:

Az államokra lebontva azt láthatjuk, hogy miközben a demokrata konvenció utáni hetekben Clinton belátható közelségbe került olyan hagyományosan republikánus államokban is, mint Arizona és Georgia – sőt, egy felmérésben még Dél-Karolina is meglepő eredményt mutatott –, addig mostanra Trump felé billent a mérleg több csatatéren is. Ezek közül az előválasztási időszakot megnyitó Iowa egyre jobban hajlik a republikánus jelölt felé, míg Nevadában, Észak-Karolinában és a két legfontosabb Floridában és Ohióban szűken vette át Trump a vezetést.

Az már most kijelenthető, hogy Trump nem nyerhet Florida és Ohio nélkül, de még az is kevés, ha az összes olyan államot vinni tudja, amikben most előnybe került, ugyanis még így is csak 266 elektorig jutna, Clinton pedig 272-vel megnyerné a választást. Ezt elsősorban annak köszönheti, hogy négy olyan állam is van, amikben a demokrata konvenció után sikerült nagyon meggyőző előnyt szereznie, most pedig úgy tűnik, hogy a visszaesése mellett sem fordultak át úgy, mint más csataterek. Ez

A Trump szemében szintén megszerezhető célpontnak tekintett Wisconsin és Michigan államok mellett ez a négy tartja most a hátán Clinton esélyeit, ha ugyanis a republikánus jelölt nem tudja elhódítani legalább az egyiket, miközben meg kellene tartania azokat, amikben alig van előnyben, akkor nem fog számítani az sem, hogy van arra jel, hogy sikerült erősödnie a demokrata Maine-ben.

Viszont ez is mutatja, hogy mennyire hajszálon múlhat most az állás, és mennyit számíthat a hétfői tévévita: az, hogy ezekben az államokban a negatív spirál ellenére is megmaradt Clinton előnye, bizakodással töltheti el a demokrata jelöltet, hogy máshol is tud még javítani, Trump pedig annak örülhet, hogy sikerült egyetlen állam távolságba kerülnie.

Ehhez azt érdemes még hozzátenni, hogy Clintonnak problémát jelent, hogy a legtöbb fontos államban kisebb az előnye, mint amivel Obama nyert négy éve, ami miatt bajba kerülhet, ha újból lefelé indul el országosan. Obama viszont feltehetően akkor is megnyerte volna 2012-ben a választást, ha országosan egy hajszállal kevesebb szavazatot kap, mint Mitt Romney (de 3,9 százalékkal verte a republikánus jelöltet).

Obama fiataljai nem rajonganak Clintonért

Trump bázisának gerincét továbbra is a csalódott fehér munkások adják, a latinók, és főként a feketék többsége pedig kitart Clinton mellett. Viszont többek között a Quinnipiac felmérése szerint demográfiai vonalon részben a következő mozgásoknak lehetett szerepe a felmérésekben, és az egyes államokban mért állás kialakulásában:

• a Barack Obamát győzelemre segítő, de most egyik jelöltért sem lelkesedő fiatalok egy része kihátrált Clinton mögül, háromnegyedük nem tartja őszintének a demokrata jelöltet
• a republikánusok a konvenció után sem lelkesedtek egyöntetűen Trumpért, viszont az elmúlt hetekben érezhetően javult a megítélése közöttük

Ez azt is jelenti, hogy az állás szorosabbá vállása nemcsak azért volt elkerülhetetlen, mert már egyre kevesebben emlékeznek a demokrata konvencióra, de annál többen Clinton ügyeire, hanem azért is várható volt, mert a republikánusok között maradtak még tartalékai Trumpnak. Ugyan a héten kiderült, hogy többek között George H. W. Bush exelnök is Clintonra szavazna, de Trumpnak többet számíthat, hogy előválasztási ellenfele, Ted Cruz texasi szenátor pénteken végül csak kiállt mellette.

A fiatalokról azt tudni, hogy többségük Trumpot finoman szólva sem kedveli, de Clintonnak sincs könnyű dolga, hiába próbál meg mindent, hogy valahogy megnyerje őket magának, pedig még Zach Galifianakis (a Másnaposok trilógiából ismerős színész) Between Two Ferns névre keresztelt paródia talk showjába is ellátogatott. Nem véletlenül kampányol nagy erőkkel a demokrata jelölt mellett az előválasztás alatt a fiatalok között különösen népszerű Bernie Sanders vermonti szenátor, és Barack Obama is, így Clintonék abban bíznak, hogy végül vonakodva, de többségük leszavaz majd a volt first ladyre.

Ezekből a demográfiai változásokból is kiindulva sokan úgy vélik, hogy Trumpnak könnyebb volt ennyire közel kerülnie Clintonhoz, mint ténylegesen meg is előznie a demokrata jelöltet. Ugyanis a demokraták és a függetlenek közül nem fognak hirtelen tömegek átpártolni Trumphoz, csak azért, mert elnökibbként viselkedik. Viszont az is kiderült, hogy a függetlenek különösen érzékenyek a Clinton körüli ügyek előkerülésére, ezért azon is múlhat a választásuk, hogy melyik jelöltet tartják éppen elfogadhatatlanabbnak.

Ki a népszerűtlenebb verseny is az egész

Itt értünk el az egész elnökválasztás egyik legfontosabb alaptételéhez:

Valójában Trump a legtöbb csatatérállamban, amiben éppen vezet, rosszabbul áll most, mint ahogyan John McCain, vagy Mitt Romney szerepelt a legutóbbi választásokon. Trumpról a RealClearPolitics összesítése szerint csak a választók 36 százalékának van pozitív véleménye, 58 százalék pedig lesújtóan nyilatkozott róla. Viszont egészen példátlan, hogy Clinton úgy számít favoritnak, hogy róla is csak 41 százalék nyilatkozik elismerően, 55 százalék viszont éppen ellenkezőleg.

Akármelyikük is kerül ki végül győztesen, nem nagyon találunk arra példát, hogy valaki ilyen rossz megítélés mellett nyerjen meg egy választást. Összehasonlításképpen McCain, John Kerry, Al Gore és Bob Dole mind úgy veszítették el a választást, hogy valójában az amerikaiak többségének pozitív volt a véleménye róluk, de még az egyetlen kakukktojás, Mitt Romney sem állt annyira rosszul, mint most Clinton és Trump.

Ez azt is jelenti, hogy már most is 5-7 százaléknyi olyan szavazó van, aki úgy áll valamelyik jelölt mögött, hogy közben egyáltalán nem örül ennek. Ez részben magyarázza azt is, miért esik vissza általában az, akiről a hírek szólnak éppen: mert ezek általában az egyébként is létező negatív érzelmeket erősítik fel – akár úgy, hogy a jelölt támogatói lesznek kevésbé lelkesek, akár úgy, hogy új lökést adnak a másik tábornak is. Mivel Clinton sem egy népszerű jelölt, ezért előfordulhatna az a helyzet, hogy Trump 45 százalékkal meg tudja nyerni a választást.

Ugrásra készen várják a lepattanót

A nagy pártok jelöltjeinek saját biztos szavazóin kívüli megosztó megítélése azt is jelenti, hogy a sok bizonytalan szavazó miatt a felmérésekben is nagyobb kilengések jöhetnek. Erre pedig utazhatnak a kisebb jelöltek is, mert hogy vannak, és a korábbi elnökválasztásokhoz képest nem is nagyon akarnak kifulladni, hiszen elkeseredésükben többen fordulnak feléjük. Államonként eltérő, melyiküktől szívnak el több szavazót, de az országos átlagból is látszik, hogy Clinton előnye kevesebb, ha nem csak a két nagy jelöltre kérdeznek rá egy felmérésben, hiába jobb a megítélése Trumpnál.

A libertariánus Gary Johnson – egykor republikánus színekben Új-Mexikó kormányzója – leginkább azzal tűnt fel az elmúlt hetekben, hogy nem tudta, mi Aleppo, ennek ellenére az országosan elért 8,5 százalékával a legerősebb harmadikutas jelölt lehet Ross Perot 1992-es emlékezetes szereplése óta. A zöldpárti Jill Stein is kiemelkedik a maga 2,8 százalékával, ő a legtöbb szavazatot szerző negyedik jelölt lehetne az elmúlt száz évből.

A bizonytalanok nagyrésze a függetlenek közé tartozik, inkább a fiatalabb korosztályt képviselik, és alapvetően inkább állnának Clinton, mint Trump mögé. Azonban közülük nagyon sokan inkább Johnsont, vagy Steint választják. Ez nyilván azt is jelentheti, hogy ha szoros marad az állás, akkor mindkét oldal kampányolhat azzal, hogy nem szabad szavazatokat elpazarolni rájuk Clintonnal/Trumppal szemben, de ez egyértelműen inkább a demokrata jelöltnek jelenthet plusz tartalékokat. A kisebb jelöltek így aztán várhatóan rosszabbul szerepelnek majd a most jelzettnél, de az sem kizárt, hogy 6-8 százalékot ellophatnak.

Hibák nem férnek bele

Persze a kisebb jelöltek szempontjából is új lapot nyithat a hétfő esti vita, ahol minden korábbinál több ember fejében tudatosulhat úgy az elnökválasztás, mint ami tényleg Clinton és Trump végső harcáról szól majd.

Clintonék azt tervezik, hogy a tapasztalatával és részletesebb tudásával rámutathat majd Trump gyengeségeire, viszont sokkal nagyobb várakozásokkal is kell szembenéznie, mint republikánus ellenfelének. Egész egyszerűen Trumpék oldaláról annyi valótlan állítás és ferdítés hangzott már el, hogy a demokrata oldalon sokan nem értik, ez miért nem számít a választóknak, azonban tény, hogy a republikánus jelölt sokkal kevésbé érzi meg ezeket, mint korábbi elnökjelöltek, vagy Clinton a saját, médiában felkapott kijelentéseit, és ügyeit. A demokrata jelöltnek emellett előnyt is jelent Obama pártfogása, de közben sokkal inkább ki is van szolgáltatva az eseményeknek, mivel volt főnöke örökségét vinné tovább.

Az elmúlt másfél hónap jól megmutatta, hogy mennyire ki tud lengeni az inga egyik, vagy másik oldalra. Az elnökségen túl is van tétje ezeknek a mozgásoknak, hiszen Clinton nehézségeivel párhuzamosan a kompetitív államokban küzdő republikánus szenátorok is sokkal jobb esélyekkel néznek a november 8-i választások elé, mint amikor Trump lehúzta őket. Az elnökjelöltjük jó szereplése alacsonyabb szinten is megdobhatja a republikánus jelölteket. A Politico szerint a demokratáknak még mindig nagyobb esélyük van szűken megszerezni a felsőházat, de a képviselőházat biztosan megtartó republikánusok már reménykedhetnek.

Mielőtt viszont bárki azt gondolná, hogy rengeteg idő van még javítani, több államban már elkezdődött, és hamarosan továbbiakban is elkezdődik az előzetes szavazás, legutóbb pedig 37 százalék leadta szavazatát a választás napja előtt. Ebből a szempontból pedig már a hétfőn kezdődő első elnökjelölti vita is sokat számíthat, de ezt követi majd két másik vita és az alelnökjelöltek vitája is október 19-ig, akkor pedig már csak kevesebb, mint három hét lesz hátra a szavazásig.