Este kilenckor a November 7. téren a rettegett államvédelem székházának közelében körülbelül három-négyezer ember gyűlt össze. Először Puskás Ferencet és Sebes Gusztávot szidalmazták, majd újságokból fáklyákat gyújtottak.
1954. július 4-én nem a szurkolói kártya bevezetése, csak egy vb-döntő elvesztése miatt voltak szomorúak a sportbarátok. A vereség hírére érzékenyen reagáltak az emberek, a spontán utcára vonulás a Rákosi-korszak talán legnagyobb nyílt politikai zendülésébe torkollott. Az eseménytörténetről nem lehet pontosan lefejteni a rárakodó legendarétegeket, Majtényi György K-vonal, uralmi elit és luxus a szocializmusban című könyvében ezt írja az események folytatásáról:
„...és elindultak az országos Testnevelési és Sportbizottság (OTSB) épülete felé, innen a Magyar Rádióhoz, a Bródy Sándor utcába vonultak. Közben újabb és újabb emberek csapódtak hozzájuk, s a tömeg nőttön-nőtt. A Rádiót biztosította az államvédelem, ám a tüntetőknek mégis sikerült betörniük az udvarra. A rádió vezetősége tárgyalni kényszerült az ostromlókkal. A korabeli rendőrségi feljegyzések szerint a tüntetők fő követelése az volt,hogy a rádión keresztül üzenhessenek Sebesnek és Puskásnak, hogy jöjjenek haza, mert ki lesznek végezve.”
