Almásy grófnő ma este állati vért vacsorázik. Minden külön értesítés helyett
Ugyan már jó pár napos, de elég figyelemreméltó posztot találtam egyik kedvenc blogomon, a napitáptudáson. Némi fáziskéséssel megtudtam, hogy a feketeleves kifejezés nem a kávézásból, hanem egy vér felhasználásával készült középkori levesfajtából ered, de ami ennél is fontosabb: azt is, hogy még az 1930-as évek Magyarországán is téma volt az állati eredetű vér felhasználása az emberi táplálkozásban.
Szülővárosomnak is van köze a történethez, derül ki a posztból, ugyanis dr. Mészáros Gábor, a gyulai kórház igazgatója figyelt fel arra, hogy a híres gyulai kolbász készítése során mennyi állati vért pazarolnak el. Hogy a pazarlásra ráirányítsa a figyelmet, 1936. október 22-én „díszes vacsorát rendezett csupa véralapú fogásból a város és a környék előkelőségei számára a kórház ebédlőtermében”, írja a poszt. Ezen részt vett mások mellett gróf Almásy Denise (Az angol betegben szereplő Almásy család tagja), Varga Gyula polgármester, a város főjegyzője, főszolgabírója, továbbá a megyei és városi főorvos, valamint a városi állatorvos is.
Mészáros kezdeményezése célt ért: a belügyminisztérium megbízta, hogy az állati vért kísérelje meg emberi táplálkozásra felhasználni, és az eredményről tegyen jelentést. Emellett a polgármestert is meggyőzte a vacsora, hogy mennyire, az kiderül a posztból. Addig pedig némi vérfelhasználási edukálás egy 1937-es cikkből.