Ennél szakértőbb irodalmi elemzést még nem kapott ingatlanos hirdetés!
Kedd reggel posztoltam egyet az Aktualitásban és Irodalmi Értékekben Leggazdagabb ingatlanos hirdetésről, aminek az alapja ez a kép volt:
A szöveget meglehetősen felelőtlenül és szakmaiatlanul leszabadverseztem. De sebaj, ha én hibázom is, a világegyetem rendje nem borul meg: Szálinger Balázs, aki nemcsak József Attila-díjas magyar költő és a kiváló Szűcsinger alkotópáros fele, hanem emellett figyelmes Index-olvasó is, nyomban kiszúrta a tévedésemet, és alapos irodalmi elemzését adta a négy sornak. Minden már írásra készülő vagy azzal már megpróbálkozó poétának hasznos gondolatok, szerencsére hozzájárult, hogy közzétegyem őket; íme hát:
Szerintem ez nem szabadvers! Sőt, egész erős ritmikájú az antréja, mondókajellegű, a ritmus tökéletes, skandálható, a rím nem jó, de egy jó mondóka ezt gond nélkül elnyeli, működik benne a rossz rím is ("Egyedem-begyedem tengertánc / Hajdú sógor, mit kívánsz..."). A nyitánnyal inkább az a gond, hogy az első sor, bár a versike a karácsonyi ünnepkört érinti, kifejezetten a pajzán húsvéti locsolóversek hangütését hozza be, és ez zavart kelt. (Sőt, a jó locsolóvers eleve annyira jó műfaj, hogy követeli a jó folytatást, amit itt pedig nem kapunk meg.)
Szóval azt mondom, hogy az "áll a piac, áll a fa / eladó a lakása?" verskezdet sokkal több mint biztató. A gubanc a második sorpárnál van, közeledik az összeomlás. A lendület elvész, a szerző átkacsint egy másik versvilágba, és a vagány, magyaros-ütemhangsúlyos mondókából nyugat-európai verselésre vált, Shakespeare vizeire evez. A harmadik sor elvileg szabályos ötös jambus lesz. De csak elvileg. A soreleji egy szótagos, hangsúlytalan, ill. elnyelhető szavakkal ugyanis többnyire gond van. Ha hangsúlytalan "egy"-gyel azt mondom, "egy kutya", és ezzel kezdődik a leírt sor, a felolvasott-kimondott-elszavalt sor bizony a kutyával kezdődik, ami máris újrahúzza a sor ritmusát. Itt is ez történik: a soreleji "hogy"-ot hangsúlytalannak értjük (azért, hogy legyen szeretet...), viszont a magyar nyelvben létezik hangsúlyos "hogy" is (hogyan legyen szeretet...). Ha fül után megyünk (tehát az ötös jambusnak megfelelően megnyomjuk a hogyot), akkor bizony a hangsúlyos hogyra gondolunk, a Szerző viszont a hangsúlytalanra. A félreértés pedig túl sokára, az elhangzás utáni sor végén derül ki, tehát visszamenőleg. Ami nem kicsi zavart okoz, szintén. A vers második felét szinte teljes egészében áthatja egy értelmi zavar. Ha itt egy briliáns rímmel vagy frappáns befejezéssel, méltó leütéssel kárpótol a Szerző, akkor képesek vagyunk megbocsátani neki - ráadásul azzal visszahozza a nyitány mondóka-jellegét. De ez nem történik meg. Ráadásul a negyedik sor már nem méltó párja a hívósornak, mert az ötös jambusra négyes jambust kínál, ilyen erősen rímes közegben pedig kicsit otthagyottnak, kurtának tűnik ez a rövidebb zárósor.
Még két hiba, az egyik technikai, a másik morális. Az első két sorban magázódik a Szerző, az utolsó kettőben tegeződik. Nyilván itt a zárórím (telefonálj) a ludas, bár a telefonáljon-ra is lehetne jó rímet húzni ragozással (vételáron). A másik, hogy a szeretet és a vételár egy felsorolás részeit alkotják, ami a Karácsony közeledtével kissé problematikusnak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy a kettő közül a vételár konkrét kiemelést kap: jól értjük, hogy a pénz fontosabb, mint a szeretet? Megoldási javaslat: ki kell mondani, itt bizony a szeretet a hunyó! Nélküle megoldódna a 3-4. sor zűrzavara, morális probléma se merülne fel, egész pofás kis versike lenne.