Békésen kertészkedsz, amikor rád ömlik egy repülőgép utasainak komplett fekáliája – de hogyan történhet ez meg?
Mint megírtuk, abszolút horrorszcenárió valósult meg Dél-Angliában: egy kertjében tevékenykedő férfit telibe talált egy repülőgépről kiengedett fekáliazuhatag. Az érthető módon anonimitáshoz ragaszkodó férfi a Manchester Evening News szerint Windsor közelében, Berkshire-megyében találta magát a szartenger közepén, ami a teljes kertet napernyőstől, nyugágyastól beborította. Az esetre azután derült fény, hogy a városi tanács egyik tagja, Karen Davies a testületi ülés elé vitte az ügyet, mondván, a Heathrow-ra vezető légifolyosó miatt egyre élhetetlenebb a környék.
Az, hogy melyik gépről volt szó, nem hozták nyilvánosságra, de a kiengedett mennyiségből a képviselők arra következtettek, hogy egy igen hosszú járat lehetett érintett a szőnyegbombázásban.
A telibe talált férfi alapvetően szerencsésnek mondhatja magát, amiért az ürülék nem fagyott állapotban landolt, ami az életébe is kerülhetett volna. Az egyik tanácsos, John Bowden szerint az áldozat valószínűleg a globális felmelegedésnek köszönheti, hogy most nem alulról szagolja azt, amit ráöntöttek. És mindenkit megnyugtattak, hogy erre egy a millióhoz az esély.
De hogyan történhet ez meg, ha mégis bekövetkezik?
Heinrich Grossbongardt repülési szakértő a Travelbooknak elmondta, hogy ma már egyre kevesebb légitársaság gyakorlatára jellemző az ürülék levegőben való kiengedése, ami valóban bevett módszer volt az kereskedelmi repülés történetének hajnalán. Pont úgy, ahogyan még ma is a vasút esetében, ahol persze kevésbé veszélyes a dolog.
A repülőgépeken évtizedek óta vákuum-toaletteket használnak, mivel a földön használatos öblítéses wc-khez rengeteg víz kellene. A vákuumos toalettek zárt rendszerűek, tartályba gyűjtik a fekáliát, mint egy porszívó. A wc-kagyló tartalma egy szelep kinyitása után beszívódik, amit egy jellegzetes hang kísér. Ezt az teszi lehetővé, hogy a repülőgépen kívül jóval alacsonyabb a légnyomás, mint az utastérben.
A módszert 1975-ben szabadalmaztatta egy James Kemper nevű mérnök, és a nyolcvanas évektől rendszeresítették a találmányát a repülőgépeken. Landolást követően a tartályt elszállítják, majd a kiürítése után kémiai anyagokkal megtisztítják, és minden kezdődik elölről.
Legalábbis, ha minden jól megy.