Húsz évvel ezelőtt, 1993. december 12-én halt meg Antall József miniszterelnök. Gömbös Gyula és Teleki Pál után ő a magyar történelem harmadik miniszterelnöke, akit a hivatali ideje alatt ért a halál. Kormánya nem lehetett sikeres, ezer sebből vérzett az ország, és közben rendszert kellett változtatni. Tisztában volt azzal, hogy nem diadalmenet következik, nem véletlenül figyelmeztette már az első kormányülésen a minisztereket: "Önök egy kamikáze-kormányban vesznek részt." Arra azonban mem számíthatott, hogy az ország demokratikus pályára állításának nehézségei, saját pártja lázongói, és kormánya folyamatos népszerűtlensége mellett saját betegségével is meg kell majd küzdenie. Amíg betegsége a végső stádiumba nem ért, és kórházba nem került, addig dolgozott. Utolsó hivatalos vendégét – Loic Bouvard, az Észak-atlanti Közgyűlés elnökét, a Francia Nemzetgyűlés alelnökét – 1993. november 19-én fogadta dolgozószobájában. A Miniszterelnöki Sajtóiroda négy nappal később tudósított arról, hogy Antall "influenzás megbetegedés miatt a SOTE Oktató Kórházában tartózkodik. Az alapbetegségre vonatkozó ellenőrző vizsgálatokat elvégezték, amelynek alapján kizárható a non-Hodgkin limfóma kiújulása." A miniszterelnök 23 nap múlva meghalt. Válogatásunkban életének a rendszerváltástól a haláláig tartó időszakáról emlékezünk meg.

Ötven éve történt, mégis számos bizonytalanság övezi John F. Kennedy elnök 1963. november 22-i meggyilkolását. Több vizsgálóbizottság is készített jelentéseket, a szemtanúk sem egyféleképpen emlékeznek, és még az sem biztos, hány lövést hallottak. De a tető lehúzása Kennedy ötlete volt.

„Reggel mondták, hogy már ne öltözzek át” – emlékszik vissza a kerítést mázoló borostás férfi: a válság legelején csődbe ment a miskolci kohászat, ahol dolgozott, egy hónap felmondási időt kapott. Felesége és négy gyereke volt, családi házban éltek, amíg dolgozott. „Aztán nem volt lóvé, kezdődtek a viták” – meséli. Elváltak, a házban az asszony maradt, Zsolt mehetett, amerre látott. „Így kerültem a szar közepére” – összegzi életét dióhéjban Zsolt, aki öt év hajléktalanság után szeretne végre önkormányzati bérlakáshoz jutni. Ilyen egy napja, pirkadattól pirkadatig.

Amikor a fukusimai atomerőmű megsérült a 2011-es földrengésben és az azt követő szökőárban, több mint százezer embernek kellett elhagynia otthonát, mert a környék veszélyessé vált. A lezárt területen szellemvárosok alakultak ki, ahová a lakók csak havonta egyszer térhetnek vissza, de éjszakára már nem maradhatnak ott. Senki sem tudja, hogy meddig lesz ez így.