Cebit 2008

Az igazság szerint annyi gyanúsan kicsi, titkolózó cég van a CeBITen, hogy az a csoda: a német rendőrségnek csak 51-szer kellett intézkednie a szabadalom megsértése miatt. Összesen 180 hivatalos személy dolgozott a szabálytalanságok felfedésén, akik 86 doboznyi leírást, terméket, dokumentációt foglaltak le. A legtöbbször a mobilokkal, a navigációs eszközökkel, a digitális képkeretekkel, a lapostévékkel és az elektromos berendezésekkel volt baj, és a kiállítóknak rendszerint sikerült valamilyen szabadalmat megsérteniük. Németországban egyébként öv évig terjedő börtönbüntetéssel sújthatják azokat, akik efféle dolgokat művelnek.

A legtöbb baj a kínai kiállítókkal volt, az 51-esetből 24-et ők, hármat a hongkongiak produkáltak, meg félig-meddig ide tartozik még Tajvan is, a maga 12 esetével. Ez 51-ből 39, de erős volt Németország is kilenc üggyel, míg Lengyelországnak, Hollandiának és Koreának csak egy-egy eset jutott. Az érintett cégek közt volt a Meizu is, de érdekes módon nem az iPhone-koppintás miatt találták meg a kínai vállalatot, hanem egy mp3-szabadalom jogszerűtlen alkalmazása miatt.

Két évvel ezelőtt láttunk itt egy csodálatos bangladesi standot, ami tök üres volt, csak egy szomorú bangladesi ücsörgött benne, és várta a megváltást. Ennek örömére idén felkerestük a, hogy is fogalmazzunk finoman, nem feltétlenül informatikai nagyhatalomnak számító népek standjait, hátha röhöghetünk megint egy jót. De tévedtünk, az összes k-európai meg közép-ázsiai ország össze tudott kaparni valamit, legalább egy posztert a falra, szóval nagy égés nem volt, de azért lefotóztuk az esélyesebb indulókat.

Egyetlen gusztustalan koszgyűjtő alkatrész sem lesz az egereken, ha megszabadulunk a mechanikus alkatrészektől, és szerecsére a technológiaváltásnak máris eljött az ideje. A Genius legalábis nemcsak az egér aljáról száműzte a golyót, hanem a tetejéről is eltávolította a gördítőgombot, és optikai szenzort rakott a helyére. Sajnos nem tudtam kipróbálni a kütyüt, de tudom miként működik: érzékeli az ujj mozgatását, illetve azt is, amikor rákoppantanak. Az egér neve Traveler 525 Laser

Az értelmetlenség alfája és omegája ez a Thermaltake számítógépház, meg ráadásul ronda is, és mindenhol lyukas. Ráadásul hddvd meghajtót építettek bele. Vagy nekik még nem szóltak, hogy annak a technológiának már lőttek?

Színes prospektuson jól néznek ki a napelemes laptoptáskák, csakhogy a képeken nem látszik, hogy mi mindent rejtenek. Kiváló ötlet, hogy a Nap töltse fel az éppen pihenő kütyük akkuját, csakhogy eközben a táska nyolcszáz grammos akkuja a cipelőjétől szívja el az energiát. Ilyen táskát kizárólag ultrahordozható laptopokhoz érdemes venni, nehogy leszakadon a váll.

Usb aljzatok lógnak ki a zsebekből, ezekre kell rádugni a lemerült kütyük gyári usb töltőjét. A készletben van 12V-os autós aljzat is.

Rengeteg víz lefolyik még a Leinén, amíg egyetlen mobiltelefonnal, azaz bevásárlócetli, hitelkártya, aprópénz és pénztárosnéni nélkül tudunk majd bevásárolni, de ha hihetünk az SAP-nek, akkor két-három éven belül megjelennek az ilyesmire alkalmas hipermodern hipermarketek.

A CeBIT-en bemutatott rendszer egyik legfontosabb eleme a mobiltelefon. A felhasználó először bepötyögi a mobilján a bevásárlólistát, majd ha elhalad egy bolt közelében, a készülék jelzi, hogy a listán szereplő termékeket ott megveheti. Illatszerbolt közelében tehát nem szól, ha csak pörkölt szójára meg babkonzervre van szükség.

A ProGression olyan ruhával jött a kiállításra, aminek napelemek vannak a hátán. Nem túl erősek, de arra állítólag alkalmasak, hogy feltöltsék, feltöltve tartsák a mobiltelefont, vagy hogy hosszú várakozás után néhány percnyi élethez juttassák a laptopokat. Nagyjából öt órát vesz igénybe, hogy az akksit feltöltsük, amiről (usb-n keresztül) nyolc órán keresztül tud működni az mp3-lejátszó, vagy a ruhamelegítő rendszer, merthogy olyan is van. Ezt egy irányítóval lehet szabályozni, ebben van az akku is.


A ruhát várhatóan 500 euróért, 130 ezer forintért lehet majd megvásárolni.

A térhatású kijelzőket lehetetlen jól lefotózni, ezek az eszközök ugyanis azt használják ki, hogy a szemeink közt van egy orrnyi távolság. Átverik az ostoba agyunkat, így háromdimenziósnak látjuk a trükkösen összerakott képeket. A kamerát nem lehet átverni.

A Visumotion kijelzői úgy néznek ki, mintha teljesen szokványos lapostévék lennének, de valójában a panel előtt van egy réteg, amely optikai trükkökkel módosítja a látványt. Így ugyanis nincs szükség színes szemüvegre, de mint megtudtam bizonyos szögből nézve a kép kifejezetten zavaró. A rendszer ráadásul nem tud akármilyen videót térhatásúvá alakítani, egyszerre több kamerának a képét kell feldolgoznia.

Nemrég került a mozikba a Le Scaphandre et le papillon (Szkafander és pillangó) című film, ami Jean-Dominique Bauby, az Elle magazin volt főszerkesztőjének életét dogozza fel. Bauby 43 évesen agyvérzést kapott, gyakorlatilag teljesen lebénult, csak bal szemét tudta mozgatni. Miután sikerült feldolgoznia, ami vele történt, pislogással lediktált egy könyvet, ami aztán igazi bestseller lett, a film is ez alapján készült (és ennek a címét viseli). A munka persze emberfeletti volt a főszerkesztőnek, és segítőjének is, aki addig sorolta a betűket, amíg Bauby pislogással nem jelezte, hogy ez az, ezt kell leírni.
 
Az Institute of Automation kidolgozott egy rendszert, ami képes segíteni a hasonló állapotú embereknek. A szerkezet része egy gumisapka diódákkal, ami érzékeli az agyhullámokat. Kell még egy kijelző is, ezen van az abc összes betűje, meg a kijelző négy szélén különböző frekvenciával vibráló nyilak. Ezek a rezgések az agyban is visszhangzanak, így a gép képes kitalálni, hogy az adott betűről feljebb, vagy lejjebb akarunk lépni, pusztán azáltal, hogy ránézünk valamelyik nyílra. Ha célba érünk, az ötödik villogó gombra kell nézni, leokézzuk a betűt, és már mehetünk is tovább. A Bérmai Egyetem tanulója szerint a rendszer lassan készen áll az éles bevetésre.  

Oscar Pistorius ugye azért nem indulhatott az Olimpián, mert Gepard nevű lábprotézise jogosulatlan előnyhöz juttatta volna. Attól még nagyon messze vagyunk, hogy a bénulásra, vagy az agyi nehézségekre hasonló választ tudjon adni az informatika, de látszik az irány: különböző eszközökkel kiváltani a nem működő testrészt. Az Institute of Automation fejlesztette BrainRobot például egy napon komoly segítséget jelenthet a bénult embereknek, állítólag akár másfél órás szabadságot biztosítva nekik. A BrainRobot része egy kamera, egy júzer interfész, egy feldolgozóegység, több érzékelő, egy robotkar és egy tolószék. Még bőven tesztelik, de pár év múlva képesnek kell lennie arra, hogy a beteg nézésből, apró jeleiből kitalálja, mit kell csinálnia, és akár meg is itathatja a rászorulókat.  Nem gondolom, hogy ez sok, de egy jó lépés afelé, hogy a bénult embereknek visszaadjuk az önállóságukat.

Na, ebben a csarnokban járva csak azt nem értjük, miért nincsenek itt a magyarok, hiszen gesztusokból értő számítógépet, 3D-s kijelzőt már otthon is láttunk. Persze a németeknek sem kell szégyenkezniük, a Fraunhofer PointScreen például meglepően pontosan működik. Elég csak mutogatnunk a levegőbe, és máris nagyíthatjuk, forgathatjuk, dobálhatjuk a képeket, Istenem, mit nem adnék, ha turisztikai szakember lennék, és a PointScreennel prezentálhatnám a desztinációkat!  A baja ennek is ugyanaz, mint a többinek: a levegőben tartott kéz egy idő után elfárad, de ha csak rá akarunk mutatni időnként a kivetítőre, és nem egész nap akarunk hadonászva dolgozni, simán nyerő lehet az infravörös kamerákkal operáló cucc.

Biztosan sokan járnak Ifával a haverokhoz deathmatch partira, ezért készítette el a Fujitsu Siemens a világ (egyik) legnagyobb laptopját. Típusa ismeretlen, és azt sem tudtam kideríteni, hogy vajon mennyibe kerülne, ha valóban lennék olyan elvetelemült, hogy megvegyem. Egyetlen hibája van: a kivetítővászon előtt lévő kamu billentyűzet kemény műanyagból van. Pedig lehetne vízágy, beépített usb 2.0-ás vízmelegítővel.

A videolejászók általában érdekesebbek, mint a könyvek, de szerencsére az irodalmat is össze lehet házasítani a csúcstechnológiával. A Longshine nevű cég standjánál került a kezembe egy elektronikus könyv, amelynek a kijelzőjén ugyanolyan szépen jelennek meg a betűk, mint a papíron. Nem véletlen, ez a kütyü is elektronikus tintát használ, pont mint az Amerikában korábban piacra dobott Amazon Kindle. A Longshine e-könyve roppant egyszerű felépítésű, és szokványos négyirányú gombbal elég gyorsan lehet navigálni a menüjében.

 

Meglepően könnyű (210 gramm), észre se vettem volna, ha a marketinges hölgy a zsebembe csúsztatta volna, de sajnos nem tette, így továbbra is vaskos papírkönyveket kell a táskámba préselnem. 400 megahertzes processzor és 1 gigabájt flashmemória van benne, amire persze nem a könyvek miatt van szükség, hanem inkább a beépített mp3-lejátszó miatt. Mini usb-val köthető a számítógépre, és SD-kártyával bővíthető a memóriája. A készülék txt, pdf, rtf és html formátumú szöveget, és bmp, jpg, gif és png formátumú képeket tud megjeleníteni 800x600 pixelen, 4 szürkeárnyalattal, 170 dpi felbontásban. A legújabb változatban van wifi is, és a cég éppen online tartalomszolgáltatókat keres. Az e-könyv kiskereskedelmi árát nem árulták el, de egy ilyen szerkezetet nagyjából 400 dollárért lehet megvenni más gyártóktól.

 

A kilences csarnok, a jövő háza akkora, hogy Kovács ügynökkel ketten estünk neki az újdonságoknak. Itt főleg olyan fejlesztéseket mutogatnak, amik még nem értek be, de alapvetően megváltoztathatják az életünket, majd egyszer. Az egy négyzetméterre jutó legtöbb innovációt szokás szerint a Fraunhofer mutatja be, idén például egy szofisztikált arcfelismerő rendszerrel támadtak rá a látogatóra. A szoftver több arcot is képes megtalálni, majd a száj, a szemek, meg a többi alkatrész állásából kitalálja, hogy milyen kedvünk van, sőt, azt is, hogy mennyire. A mellettem álló fickó például egyszerre volt nagyon boldog és kicsit meglepett, míg egy másik egyszerűen semmilyen volt. Ja, és a rendszer korrektül megmondja a nemünket, még akkor is, amikor egy csuklyával a fejemen próbáltam szívatni. A cucc jól jöhet olyankor, amikor gyilkosságra készülő embereket akarnak kiszűrni az utcán, de a Fraunhofer inkább az otthoni felhasználókat célozza meg: az arcfelismerő szoftver segítségével pillanatok alatt megtaláljuk a barátunkról, hozzátartozónkról készült képeket a gépünkön, vagy a neten.

Neuralgikus pont, mert nem lehet mindig a sajtótájékoztatók ingyenkészletéből nassolni, ami meg marad, az rossz ízű és drága. A hot-dog a CeBITen például egy zsemlye, amiből kilóg a virsli, rendkívül ostobán néz ki. De a többi sem jobb, van száraz rántott húsos szendvics, meg a szokásos sonkás és szalámis verzió, semmi specialitás, semmi megdöbbentő gasztronómiai csapás.
Én a szalámisat választottam, 25 centi mérsékelt élvezet 3,5 euró, 920 forint, hát, ennél már sikerült jobban is elkölteni a pénzem, de ez van, az innováció és a k+f vonzásában nehéz olyanokkal foglalkozni, mint a rendes táplálkozás.

Az aigo nem viccel, a mindenféle kütyükre, mp3-lejátszókra, hasonlókra szakosodott cég egy malackeretes hordozható digitális Photo Frame-et hozott a kiállításra. Az izé kijelzője 96x64 pixel, hetven képet lehet felpakolni rá 1.1-es usb-n keresztül, magától képes változtatni a megjelenített képet, és persze ezt sem szabad a CeBITen fotózni. Én nem tudom, van-e értelme az életemnek malacos képkeret nélkül.

Na, a csipek, mint olyanok, nincsenek az Intelnél, senki sem beszél a Nehalemről, bár a hátam mögött folyó előadásból kiderül, hogy a téma még mindig ugyanaz: több teljesítmény/watt, amit ez az UMPC, itt a kezemben, elvileg tökéletesen megtestesít. Ez már a Menlow-platformra épül, mondja el a vállalat szakembere, azaz Intel Atom csip van benne, ami 45 nanométeres gyártástechnológiát, 47 millió tranzisztort és elképesztő, 0,6-2,5 wattos fogyasztást jelent (egy laptopproci tízszer ennyit is felzabál). Amikor két éve a CeBITen beszélgettem Mathias Raeckkel, az Intel területi pr-menedzserével, még csak egy terv volt a csip, a követelmények közt meg az szerepelt, hogy a rá épülő rendszer 24 órán keresztül üzemképes maradjon. Ez nem jött össze, de a rövid akkuidő nem az Atomon múlik.


A társaság szakembere az UMPC-re mutatva elmondja, hogy annak processzora 50 százalékkal kevesebb energiát fogyaszt változatlan teljesítmény mellett, mint az előd. Aztán előkerül egy Samsung Q1 Ultra, amit persze már egy éve bemutattak, pont a CeBITen, ennek a szoftvere viszont spéci, nem a hagyományos Vista. A géppel azt akarja demonstrálni az Intel, hogy mennyi mindenre lehet használni az UMPC-t, ami most épp webböngésző és médialejátszó egyben. A kezelése pont olyan, mint az iPhone-nak, az érintésérzékeny kijelzőn végighúzva az ujjunkat lapozni tudunk a képek, állományok között, csak kicsit még bugos a rendszer, néha nem az történik, aminek az Intel alkalmazottja szerint történnie kéne. De a kapcsolat az Apple-lel nemcsak az irányításon érhető tetten, a Linux-alapú operációs rendszer médialejátszós üzemmódban pont olyan, mint a Mac OS X egyik felülete, a Front Row. Senki ne rohanjon a boltba, mert ezt, így nem lehet kapni, de az Intel szerint a gép adhat tippeket a partnereknek arra nézve, hogy milyen irányba érdemes tovább indulni.

Az Intel két évvel ezelőtt óriási kiállítótermet rendezett be, és minden a Viiv-platformról, meg a szerethető informatikáról szólt. Úgy látszik, a vállalatnál belátták, hogy csak kevesen esnek szerelembe a nyomtatott áramkörökkel, úgyhogy idén az autóversenyzés oldaláról próbálják megfogni az embereket. BMW kívül, BMW belül, lesznek processzorok is?

A legérdekesebb dolgokat mindig eldugva találja meg az ember. Az AMD és az Intel közt félúton elém ugrott a Panasonic UMPC-je, ami gyanúsan üvegbúra alatt volt, ráadásul mintha már olvastam is volna róla valamelyik blogban. Elkezdtem faggatni az alkalmazottakat, hogy akkor ez most az új Intel-platformra, a Menlow-ra épül-e, akiknek fogalmuk sem volt semmiről, amikor hirtelen előbukkant a kijelzőn a képen is látható felirat. Sok mindent nem tudok róla mondani, mert részletes leírás nem volt mellette, a hoszteszek meg azt sem tudták mi ez, de az biztos, hogy a Panasonic UMPC-je az átlagosnál nagyobb, a gombok ennek ellenére túlságosan aprónak tűntek. Ja, és tele volt gumiborítással, szóval vagy nagyon kényelmesnek szánták, vagy lehet dobálni is akár.

Nem lehet elég kicsiny egy kijelző ahhoz, hogy a mobilgyártók ne merjenek videókat lejátszani rajta. Az amerikai General Mobile nagyjából két négyzetcentiméteres kijelzőket rakott a G777 típusjelű mozimobilra, igaz a kijelzőket beépítette egy headsetbe, emiatt azok közelebb vannak a szemhez. Az ötlet jó, de a megvalósítása több pontos is hibás. Egyrészt a mozifilmek általában 16:9 képerányúak, a miniatűr kijelzők viszont 4:3-asak, tehát nincs jól kihasználva a kijelző. Ráadásul a kijelző fölött beáramló fény miatt nem látható jól a film, talán egy jókora papírzacskóz kellett volna a fejemre húzni. Sokkal jobb volt a látvány, amikor a cég hosztesze húzta a fejére a kütyüt, íme:

Még több kép a hajtás után:

 

A kisebbik processzorgyártó elsősorban a gamerekre koncentrál a mostani kiállításon, a fő standot a World Cyber Games pavilonjában húzta fel az AMD, és mindegyik gépen valamelyik játék fut. Persze a négymagos csipek, a Phenomok vannak a középpontban, a grafikus gyorsításról meg minden esetben valamelyik 2000-es vagy 3000-es Radeon gondoskodik. A stand berendezése egyébként ötletes, elhelyeztek benne egy konténert, abban vannak a legerősebb játékgépek, ami érződik is: már a kora reggeli órákban meleg van belül, de az áramkörök nemcsak fűtenek, hanem furcsa szagokkal is feltöltik a szellőzetlen vasdarabot.


Persze miközben a látogatók a Call of Duty 4-gyel vannak elfoglalva, történetek fontos bejelentések is. Két nappal ezelőtt még abban a városban söröztünk, ahol a kisebbik processzorgyártó csipjeit készítik, mégis Hannoverben kell megtudnunk, hogy merre tart a cég.

Persze hűteni, és a válasz is adja magát, vízzel, mert az hatékonyabb, csöndesebb, tisztább, bármennyire is abszurd gondolat folyadékot vezetni egy elektromos berendezéshez. Az IBM szerint az emberek többségét még mindig nem sikerült meggyőzni, úgyhogy egy egyszerű szemléltető berendezést pakolt ki a vállalat. Két ugyanolyan kártya dolgozik a plexilemez alatt, csak az egyiken léghűtés, a másikon vízhűtés van. A termelt hőt elvezetik egy csőben, ami becsatlakozik egy tenyérformájú fémdarabba, erre kell rárakni a kezünket és érezni a csodát: a léghűtéses tenyér sokkal melegebb, már forró, amit egy hőkamerával is szemléltetnek, a tenyerünk szinte vörös, míg a vízhűtéses oldalon fázunk. Ha nagy IBM-rendszert vennék, csakis folyadékhűtéses modellt választanék.

Augusztusban megjelenik Kínában az Apple iPhone eddigi legjobb másolata, a Meizu M8 Mini One, és a gyártó szerint elképzelhető, hogy más országokban is piacra dobják 2008 utolsó negyedévében. Próbáltam megtudni, hogy lesznek-e a készüléken olyan beépített ikonok, amelyekkel online szolgáltatások - YouTube, Google Maps stb. - elérhetőek, de a CeBIT-re kihelyezett kereskedő csak azt ismételgette, hogy a felhasználók szabadon telepíthetnek majd a mobilra különféle szoftvereket.

A Meizu M8 érintőkijelzője 720x480 képpontos, és három valódi nyomógomb van alatta, a kamerája 3 megapixeles, az operációs rendszere pedig Windows CE 6.0-ra épül, de persze alaposan átírták, hogy a készenléti módban ne startmenü legyen, hanem látványos és könnyen kezelhető ikonok. Kipróbáltuk a prototípust, az iPhone néhány ismert újszerű megoldása, például a listák gördítése, nagyon kényelmesen működött.

A kínai cég természetesen azért jött el Hannoverbe, amiért az összes töbi kínai cég; forgalmazókat keresni. Éppen előttünk be is jelentkezett egy német disztribútor, amelynek a képviselője csak annyit mondott: Ez eléggé hasonlít az iPhone-ra, ugye? Kiváló, nagyon érdekelne, kérem keressen meg, amint piacra dobhatjuk.

Amikor azt mondjuk, hogy a CeBIT ideje alatt egyirányúsítják az autópályákat Hannoverben, akkor azt úgy értjük, hogy a CeBIT ideje alatt egyirányúsítják az autópályákat Hannoverben. Reggel, amikor a világ minden pontjáról érkeznek a látogatók, a kétszer háromsávos útszakaszok mind a vásár felé tartanak, délután meg pont az ellenkező irányba megy a forgalom, ami egyrészt szervezettséget feltételez, másrészt meg döbbenetes érzés. A GPS természetesen megőrül attól, hogy a szembejövő sávban megyünk, mi próbáljuk elhinni, hogy épp hat sáv tart egy irányba, és feldolgozni azt, hogy ott hajtunk le az autópályáról, ahol máskor feljönni szoktunk. Természetesen ilyenkor minden ki van táblázva az ellenkező irányból is, itt tényleg mindenre gondoltak. Nekünk meg szerencsénk volt: amíg a jobboldali szakaszon állt a forgalom, a szembesávban kényelmesen begurultunk a CeBITre. Ma felkeressük az Intelt és az AMD-t, meglessük a Meizu iPhone-klónját, meg kiderítjük, mi van a jövő csarnokában. És persze most is lesznek csajok.

Was ist das? - kérdezte egy német diák flegmán, amikor meglátta az alaplapot és a tizenhat merevlemezt összekötő kábelrengeteget. Lehet, hogy ettől az adattároló gépszörnyetegtől az összes rendszergazda rögtön az egeréhez nyúl, de az emberiség 99.99 százaléka csak azon morfondírozik: Was ist das?

 

Ez a Zalman FPSGun egerének a szlogenje. A kütyü úgy néz ki, mintha a Terminator lába lenne, mindenesetre Quake közben akár jól is jöhet. A fogása jó, a 2000 DPI-s érzékenység sem hangzik rosszul, és tényleg nagyon jó lehet úgy nyomogatni a gombot, mintha közben valódi fegyvert fognánk. Ahhoz viszont valódi fegyvert kell nyomni, mert azért az FPSGun is csak egy műanyag egér, még ha általa mélyebb is lesz az illuzió. Tíz évvel ezelőtt biztosan akartam volna egy ilyet.

Nagyjából azóta próbálnak 3D-s megjelenítőket piacra dobni a gyártók, amióta szóba került, hogy ez egyáltalán lehetséges. A Zalman CeBITen bemutatott kijelzője azért jó, mert már tartalom is van rá. Nem sok, de egy Duna TV-s akváriumot, az NFS Pro Streetet meg a Guitar Herót már meg lehet nézni rajta. Csak egy átlagosnak tűnő szemüveg kell hozzá, és az élmény máris térbeli, de tényleg. Az autóversenyzős programban például a táblák a fejem fölött suhantak el, csak meg kell szokni a 2D-s kijelzőkhöz szokott szemünknek, hogy folyton fokuszálni kell: a felvillanó információs panelek például közel vannak hozzánk, a következő kanyar meg jó esetben messze. Azért még van mit finomítani, a kép csak részben térbeli (sok objektumnál nincs meg a 3D-s érzés), ráadásul öt percnyi játék után émelyegve engedtem el a kormányt, ahogy sokan mások is.

Bár a Nintendo Wii kevésbé passzol a nagyfelbontású tévékhez, mint az Xbox 360 vagy a PlayStation 3, egy Speedlink nevű cég mégis két hatalmas vászonra vetítette ki a Wii Sports játékot. A virtuális labdát pattogtató két csinos lány ügyetlenül bánt az ütővel, de nem azért álltak körülöttük ötvenen, hogy megfoghatatlan szervákat láthassanak. A rendszernek valószínűleg nem lesz otthoni verziója.

 

Legalábbis ezzel reklámozzák a dreamcom 10-et. A koncepció logikus: ugye elég kevés olyan ember él a földön, akinek a könyökmagasságától alig 20-30 centire van a szemmagassága, szóval laptopon gépelni elvileg kényelmetlen. Persze erre találták ki a gyártók a dönthető kijelzőt, de akkor is mindig lefelé nézünk, ami meg a nyaknak nem kényelmes póz. A 10-esnek viszont van egy kihúzható szára, így pont szemmagasságba kerül a monitor. A dolog tényleg működik, majdnem olyan, mintha asztali gép előtt ülnénk, mondjuk ez igaz a mobilitásra is: a laptopot az ölünkbe rakva nem használható a szolgáltatás, mert a dreamcom könnyen kibillen az egyensúlyból, ha nem kemény talajra kerül.


Legfeljebb 15 centiméteres magasságig lehet kihúzni a monitort, a kijelző 15 colos, a processzor 2,2 gigahertzes Core 2 Duo, a merevlemez 160 gigabájtos. Árat nem mondtak, csak annyi derült ki, hogy rövidesen kapható lesz az átlagosnál valamivel nehezebbnek tűnő laptop.

A CeBIT akkora, hogy kora délutánra hulla fáradt a látogató. Valószínűleg akkor is beleültem volna a brainLight masszázsszékébe, ha kütyüszempontból nem lenne érdekes, így meg főleg: a rendszer része ugyanis egy ledekkel telepakolt szemüveg, ami elvileg segít az ellazulásban. A program alig tíz percig tart, és azt ígéri, hogy kikapcsol a hétköznapokból.


A masszázs része a dolognak valóban remek, az összes görcsöt kiszedte a vádlimból a fotel. Ejtőzés közben kellemes zene szól a fülhallgatóban, meg egy nő beszél arról, hogy milyen jó ellazulni. Mint a jógában: először a testünket kell szemlélni, aztán a lélegzetünket. Pár perc után kell felvenni a szemüveget, és itt kezdődnek a durvaságok: a ledek villogásba kezdenek, amik még csukott szemen keresztül is stimulálják az agyat. Elvileg segítenek az agynak elmerülni a képekben, a felvillanó fények miatt könnyebben találjuk meg az utat saját magunkhoz, ami persze tökéletesen ellentmond a keleti filozófiának, meg a jógának: villózó fényekkel utazni mentálisan olyan, mint gépfegyvert építeni egy szamurájkard markolatába. Kissé össze is zavart a szemüveg, de az igaz, hogy a tíz perces program után sokkal jobban éreztem magamat, mint előtte. Ráadásul a szemem is jobb lett a vállalat munkatársa szerint, mert a villogó fények megmozgatták, felfrissítették.

A szék kéne, a ledes csoda nem biztos, az egész 5000 euróba, 1,3 millió forintba kerül.