Egy űrutazás alkalmával bármi megtörténhet - ezzel is lehetne magyarázni, hogy miért vittek magukkal oldalfegyvert a szovjet űrhajósok a világűrbe. Méghozzá nem is akármilyen oldalfegyvert, hanem

Markó Béla a hetvenes évek rettegett budapesti gengsztere, a szocialista alvilág királya volt. Betörésekre szakosodott, először még maga tört be, később már másokkal végeztette a piszkos munkát. Budapesti lakásában az alvilági figurák mellett rendszeresen fordultak meg ismert művészek, luxusprostik, Markó méregdrága nyugati luxusautóval járt, igazi nagymenő volt. A végzete mégsem Magyarországon érte utol. 

Ha legközelebb a traffipaxosok, a meszelő rendőrök, a fogalomfigyelő kamerák és a megfejthetetlenül hülye közlekedési táblák miatt káromkodna, jusson eszébe, hogy az egész hülyeség a KRESZ-szel csaknem 120 éve kezdődött; akkor adták át az első büntetőcédulát gyorshajtásért.

Mivel Magyarországon a nemzeti kincsek nagy része közvagyon, nehéz elképzelnünk, hogy a híres Stonehenge valaha magántulajdon volt, sőt, aukcióra is bocsátották. Pedig pontosan ez a helyzet, ráadásul csak egy angol nemes kedvessége miatt látogatható ma.

Serkenti a sejtek vitalitását, a keringést, feszesebbé teszi a bőrt, kiküszöböli a zsírokat, megállítja a pórusok tágulását, meggyógyítja a keléseket, pattanásokat, a pigmentációt, megvéd az időjárás viszontagságaitól, megállítja az öregedést, megszabadít a ráncoktól, megtartja az arcszín frissességét és fényességét

A világban sok minden változik, de a marketingüzenetek – úgy tűnik – állandóak. A fenti hirdetés akár ma is mehetne a tévében (sőt, megy is), pedig jóval régebbi: az 1930-as évekből származik, és nem egy egyszerű arckrémet reklámoz, hanem a Tho-Radiát, amiben, talán a nevéből kitalálható, radioaktív összetevők,  tórium-klorid és rádium-bromid voltak, amit az akkori marketinggépezet a „szépség tudományos módszereként” mutatott be. 

Azt kevesen tudják, hogy Niels Bohr pontosan mit csinált az atom szerkezeti felépítésével meg a kvantummechanika alapjaival, de Dániában nemzeti hősként tekintenek rá. 1975-ig ő volt az ország egyetlen Nobel-díjas fizikusa; abban az évben a fia, Aage Bohr és Ben Roy Mottelson kapták a fizikai Nobelt.

Bohr munkája ugyan a nagyközönség számára érthetetlen volt, de a népszerűségét ez nem akadályozta: már életében olyan szép ajándékot kapott, amiről csak kevesen álmodhatnak.

Fotó: Keystone-France

Írják be a Google-be, hogy alváshiány, és kapnak több tízezer találatot. Ha ezeknek csak az 1 százalékát olvassák át, akkor is biztosan belefutnak néhány, a kialvatlanság veszélyeit soroló listába. Röviden: ha nem alszunk eleget, rosszabbul fogunk teljesíteni, ingerültebbek leszünk, szívrohamot kapunk, elromlunk, tönkremegyünk, meghalunk.

De mit csináljon az, aki egy agysérülés miatt képtelen elaludni?

A Pearl Harbor elleni japán támadás 1941 decemberében nemcsak belerángatta Amerikát a második világháborúba, de sosem látott pánikot idézett elő az amerikaiakban. Az esetleges japán inváziótól nem csak a nyugati parton rettegtek, a legsúlyosabb természetesen Hawaiin volt a helyzet, ami egyébként a leglogikusabb kezdőpontja lett volna a japán támadásnak az USA ellen.

A Pearl Harbor-i támadás után szükségállapotot vezettek be a szigeteken (ami ekkor még nem volt teljes jogú amerikai állam), közel 2000 gyanús, jellemzően japán származású embert zártak internálótáborokba. Természetesen a civilek is készülni kezdtek a háborúra, ami praktikusan azt jelentette, hogy élelmiszert és készpénzt halmoztak fel. Utóbbi különös fejfájást okozott a kormánynak, attól tartottak, hogy ha a Pearl Harbor után védtelenné vált Hawaiit a japánok lerohanják, a lakosság kifosztásával óriási mennyiségű, lenyomozhatatlan készpénzhez juthatnak.

1986. április 26-án éjjel 1 óra 23 perckor felrobbant a csernobili atomerőmű: két robbanás következett be, az első szétzúzta a reaktor hűtőrendszereit, a második pedig felrobbantotta a magot, így radioaktív anyag jutott a környezetbe. Az így keletkező tűz három napig tartott, rengeteg szennyezést juttatott az atmoszférába. Ezt többé-kevésbé mindenki tudja.

Az ecstasy a nyolcvanas évek óta népszerű szintetikus partidrog. Hatóanyagát, az MDMA-t (kémikusul: 3,4-metiléndioxi-N-metil-amfetamin) 1912-ben a német Merck gyógyszergyár laborjában szintetizálták először, de a vegyülettel egészen a hetvenes évekig nemigen kezdett senki semmit.

Ekkor fedezte fel újra Alexander Shulgin amerikai kémikus, aki szintén nem tartotta különösebben érdekesnek az anyagot, amíg meg nem hallotta az egyetemen terjedő pletykákat arról, hogy a szert kémikustanulók rekreációs drogként használják. Shulgin is kipróbálta, és rá is szokott az anyagra, amit kalóriamentes martininek nevezett.

Fotó: Fernando Camino / Europress / Getty

Shulgin 1977-ben megkóstoltatta egy nyugdíjas pszichiáter barátjával, Leo Zeff-fel, akit egészen lenyűgözött az MDMA pszichoaktív hatása, annyira, hogy vissza is tért az aktív praxishoz, és a szert elkezdte a páciensein használni. Ő úgy nevezte, a lélek penicillinje. Pár év alatt az MDMA elterjedt az amerikai pszichiáterek között, akik jó hatásfokkal alkalmazták emocionálisan elzárkózó páciensek megközelítésére, párterápiában, poszt-traumatikus stressz kezelésében, súlyos depressziós betegeknél. Mivel a pszichiáterek tartottak attól, hogy az LSD-hez és a meszkalinhoz hasonlóan a szer kijut az utcára, és végül betiltják, igyekeztek titokban tartani a használatát. A nyolcvanas évek elejére így is egy 4000 fős pszichiáter-hálózat használta az MDMA-t, aminek akkoriban Adam volt a neve. A páciensek természetesen nem tudták, mit szednek.

Évek óta rendszeresen visszatérő hír a médiában, hogy veszélyes gyerekjátékokat foglaltak le, vontak ki a forgalomból, nem is beszélve az évtizedes vitáról azzal kapcsolatban, hogy az erőszakos videojátékok veszélyesek-e a gyerekekre, vagy sem. Mutatunk egy példát arra, hogy fél évszázad mennyire meg tudja változtatni, mit tartunk veszélyesnek: az ötvenes évek Amerikájában bukkant fel, teljesen legálisan (bár nem túl nagy sikerrel) a játékpiacon a Gilbert Atomic Energy Lab című minilabor. Ez nagyjából olyan volt, mint a mai tudományos játékos-oktató készletek, amiket minden szülő előszeretettel vesz a kisiskolás gyerekének, hogy az megszeresse a tudományt.

Fotó: orau.org

Hogy az első világháború után a vesztes Németországnak legyen miből kifizetnie a békeszerződésekben megszabott jóvátételt, a német tudósok az alkímia középkori receptjeihez fogható terveket szőttek: tengervízből akartak aranyat csinálni. Az elképzelések mögött egy Nobel-díjas kémikus állt, akinek az életműve, ha azt mondjuk, hogy ellentmondásos, nem mondtunk sokat.

A középkori világtérképeken ugyan elég sok olyan furcsaság szerepelt, amiket mostanában hiába keresnénk az atlaszokban, de a szokatlanul ábrázolt kontinensek, az óceánokban lakozó tengeri szörnyek, a habokból kiemelkedő, látszólag tetszőleges helyekre felskiccelt sellők mellett volt egy fix pontjuk: a világ közepe, pontosan Jeruzsálemben.

Bár az egyes térképek között kidolgozottságukban, pontosságukban nagy különbségek voltak, az alapstruktúra hasonló volt: a kör alakúként ábrázolt Föld három ismert kontinensét a szélen a világóceán folyta körbe, maguk a kontinensek pedig meghatározott rendben jelentek meg: fölül Ázsia, alatta a baloldalon Európa, jobbra Afrika. Középen pedig, ezek találkozásában Jeruzsálem, a világ spirituális és így térbeli centruma.

Hogy az oroszoknak az átlagnál többször akad problémájuk az itallal, poros közhely. A Szovjetunió legnagyobb második világháborús hősének, Georgij Konsztantyinovics Zsukov marsallnak viszont egészen szokatlan gondja támadt az ivással: a világháború utolsó éveiben, amikor a Vörös Hadsereg már a nyugati fronton nyomult előre, rászokott a bűnös imperialisták italára, a Coca-Colára. Amíg tartott a háború, ezzel nem is volt gond, elvégre a Vörös Hadsereg vezérkari főnökeként, a szovjet haderő csúcsvezetőjeként éppen eleget volt kapcsolatban az amerikaiakkal ahhoz, hogy beszerezhesse a napi kólaadagját. Aztán megnyerték a háborút, és ez véget vetett a jó világnak.

A kóla nem számított ritkaságnak a háborúban, 1943-ban Eisenhower (későbbi elnök, akkor még csak a szövetséges haderő főparancsnoka) személyesen utasította a Coca-Colát, hogy telepítsenek palackozóüzemeket Európába és Észak-Afrikába, hogy a katonák morálját egy kis hazai itallal is emeljék. Zsukov marsall pedig elég fontos ember volt ahhoz, hogy ha kólát kért, az amerikaiak a föld alól is kerítettek neki kólát. Elvégre Zsukov védte meg Leningrádot, vívta meg a moszkvai csatát, mentette fel Sztálingrádot, vezényelte le Kelet-Európa "felszabadítását", és végül ő foglalta el Berlint. Ekkoriban már sejtette, hogy a kólautánpótlása hamarosan bajba fog kerülni, mivel Sztálin (akivel egyébként nagyon rossz viszonyban volt) a kólát az amerikai imperializmus jelképeként sosem fogja beengedni a Szovjetunióba.

A lakihegyi adótorony a magyar rádiózás emblematikus építménye, és építésekor Európa legmagasabbja is volt a maga 314 méteres méretével. Bár műszaki okokból építették ekkorára a szivar alakú tornyot, szükség volt egy kis trükközésre, hogy így készülhessen el.

Fotó: Faludi Imre

Mi itt Európában hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy Monaco, San Marino vagy Lichtenstein úgynevezett kis ország. Pedig mindegyikben több mint 30 ezren élnek, ami valóságos tömegnyomor a Pitcairn-szigetekhez képest. Ez a szigetcsoport ugyanis a maga 50 fő körüli népességével a világ legkisebb populációjú önálló közigazgatással rendelkező területe.

Egy márkás napszemüveg, mondjuk egy eredeti Ray Ban, Oakley vagy Persol-modell nem olcsó mulatság, simán elkérnek érte 80-100 ezer forintot is. Nem is beszélve a nagy divatmárkák napszemüvegeiről: Armani, Bulgari, Prada, Versace, Ralph Lauren, Dolce & Gabbana, Chanel, Burberry, Tiffany – az összes híresebb luxusmárka logójával találkozhatunk napszemüvegek szárán is, általában igen súlyos összeget mutató árcédula társaságában.

Ennek a sok márkának a napszemüvegeit, amiket most felsoroltunk, mind egyetlen cég gyártja és árulja. És ennél még sokkal többet is. Ez a cég az olasz Luxottica, ami gyakorlatilag versenytárs nélkül tartja az egekben a márkás napszemüvegek árát.

Ma már világosan tudjuk, hogy a vándormadarak a téli hideg és táplálékhiány elől melegebb éghajlatra vonulnak, hogy aztán visszatérjenek, amikor az otthoni időjárás eléggé visszamelegszik. Ugyanakkor ez nem mindig volt ennyire nyilvánvaló. A korábbi évszázadokban tudósok sora próbálta megfejteni az el-eltünedező madarak rejtélyét, és a kor tudományos korlátainak hála, mai szemmel nagyon vicces elméleteket állítottak fel.

Fotó: Jeffrey Phelps

A katolikus egyház hivatalosan 810 szentet tart számon, mindegyiknek van hivatalos ünnepnapja és – esetenként több – olyan embercsoport, akik a védőszentjükként, patrónusukként tisztelik. Akadnak köztük ismertebbek, mint a mi Szent István királyunk, a sárkányölő Szent György, vagy a pár éve szentté avatott II. János Pál pápa; és persze több száz olyan is, akikről csak a teológusok tudják, kik voltak, és miért avatták szentté őket. Ma ez a szám eggyel csökkenni fog: ismerjék meg a katolikus liturgia mai ünnepnapjának címszereplőjét, a csúnya emberek védőszentjét, Sebourg-i Szent Drogót.

A legjobb dolog a szeletelt kenyér feltalálása óta! – biztosan hallotta már ön is ezt a frázist, ami valójában az első, előre szeletelt és csomagolt kenyér reklámszlogenjéből ("a legnagyobb előrelépés a sütőiparban a kenyér becsomagolása óta") alakult ki Amerikában. Gondolta volna, hogy a szeletelt kenyér őshazájában, ahol ma már szinte csak kézműves pékségekben lehet hagyományos, egész kenyeret kapni, a piacra dobás és az elsöprő siker után 15 évvel a kormány betiltotta a szeletelt kenyeret.

Milyen színű a sárgarépa? Ez aztán a hülye kérdés, hiszen a nevében is benne van, hogy sárga. Ha azonban 500 éve tette volna fel ezt a kérdést valaki, a válaszadó nem emiatt nézett volna rá furán, hanem mert nem értette volna a "sárgarépa" szót. A répa ugyanis akkoriban lila volt. A ma ismert színű változat a 17. században kezdett elterjedni, és ha I. Vilmos orániai hercegnek más lett volna a családneve, lehet hogy még ma is lila répából készül a minden iskolai menzán méltán közutálatnak örvendő finomfőzelék.

A sárgarépa Perzsiából származik, a mai Afganisztán és Irán területén kezdték el termeszteni és fogyasztani. Eredetileg nem is a gyökerét, hanem a leveleit ették. Európába a mórok hozták be a 8. században, és gyorsan elterjedt az egész kontinensen. Ekkor a répa gyökerének színe többnyire lila vagy bíbor volt, néha fordultak elő mutáns, citromsárga és fehér példányok, amelyekből hiányzott a lila színt adó pigment, az antocián (ettől az anyagtól kapja például a színét a padlizsán is).

Amióta világ a világ, és billentyűzet a billentyűzet, a számok és betűk négy sorban, és láthatóan minden logikát nélkülözve helyezkednek el rajta (leszámítva persze a számok emelkedő sorrendjét a felső sorban). De vajon miért éppen így? Nem lenne ésszerűbb legalább a magánhangzókat egy kupacba gyűjteni?

Az első számítógépek billentyűzeteinek kialakításánál nem sokat töprengtek a mérnökök a betűk elhelyezésén, egyszerűen átvették a mechanikus írógépeken alkalmazott rendszert, és mellétették a számítógép számára fontos gombokat, mint a kurzormozgató nyilak, vagy az Escape billentyű. A QWERTY-kiosztás eredetét tehát az írógépek korában kell keresnünk.

Az egykori amerikaifoci-sztár, majd filmszínész O. J. Simpson nevét sokan akkor ismerték meg, amikor 1994 nyarán letartóztatták. Simpson ellen kétszeres gyilkosság volt a vád, és bár több terhelő bizonyíték is arra utalt, hogy ő ölte meg a feleségét és annak új párját, az esküdtszék végül felmentette.

Fotó: Ethan Miller

Tíz évvel korábban Simpson még az amerikai álom egyik kegyeltje volt, színészkarrierje éppen kezdett beindulni, az első Terminátor-film címszerepére is esélyes volt. A később történtek fényében vicces, hogy végül azért nem kapta meg a szerepet, mert a rendező nem tudta elképzelni hidegvérű gyilkosnak a megnyerő férfit.

Hogy lehet az, hogy akármilyen színű dolgot megeszünk, a végeredmény mindig barna? Hogy lehet az, hogy a víz, amit iszunk, színtelen, amikor kijön, viszont már sárga? A megoldás mindkét esetben a vörösvérsejtekben van.

A középkori jobbágyok élete nem volt könnyű. Borzasztó higiéniai és egészségügyi körülmények között éltek, jogaik alig voltak, ellenben látástól vakulásig dolgoztatták őket a földesúr földjein. És ebből a három dologból kettő igaz is. Történészek szerint azonban a középkorban, főleg a 13-14. században egyáltalán nem dolgoztak olyan sokat a parasztok, valójában jóval több szabadnapjuk volt, mint a mai munkavállalóknak.

Az alkohol szervezetre gyakorolt hatásait régóta vizsgálja már a tudomány, és még régebb óta a mérsékeltebben tudományos igényű közvélemény. A tudósok mára nagyon sok mindent tudnak arról, hogyan működik az alkohol, de meglepő módon van egy piálással kapcsolatos terület, ami nem különösebben kutatott, és máig nem tiszta, hogy pontosan mi is a jelenség működési mechanizmusa.

Ez pedig nem más, mint a másnaposság.

A müzliről keveseknek jut eszébe a maszturbáció, pedig a népszerű müzlimárka névadója, John Harvey Kellogg úgy gyűlölte az önkielégítést, mint a bűnt. Sőt, pont azért gyűlölte, amiért a bűnt: a XVIII-XIX. század vallási puritanizmusából kifolyólag.

Fotó: Library Of Congress

Kellogg, aki Michiganben dolgozott pszichiáterként, egész életében megtartóztatta magát a szextől. Bár megnősült, a pletykák szerint a mézesheteik alatt is az egyik szexellenes könyvét írta.

A tudósoknak a mai napig nem sikerült magyarázatot találniuk arra a kérdésre, amit egészen kis gyerekként mindenki feltesz a szüleinek: miért álmodunk? Neurológiai és pszichológiai elméletek vannak bőven az álom funkciójára, de igazából ahányan kutatják a témát, annyiféle teóriával és hipotézissel álltak elő eddig. Arra viszont érintettek beszámolóiból és tudományos kutatásokból is ismerjük a választ, hogy a vakok látnak-e álmukban.

Milyen színű a lazac húsa? Hát ilyen, szép rózsaszín, ezt mindenki tudja. Na és mitől ilyen? Hát, az attól függ.

A vadon élő lazac nagyrészt apró tengeri rákokkal táplálkozik, krillel, illetve a magyarra hol garnélának, hol koktélráknak fordított shrimppel. Ezek a táplálékok sokat tartalmaznak az astaxanthin nevű vegyületből, ami egyrészt erős antioxidáns hatású, vagyis egészséges, másrészt jellegzetes vöröses-rózsaszínes színt ad a hal húsának, ami megeszi. Minél északabbra él az adott lazac-alfaj, annál több Astaxanthin jut a szervezetébe, és annál mélyebb rózsaszín árnyalatot kap a húsa. Ezért a legsötétebb az egyébként a legjobb minőségűnek tartott alaszkai lazacfilé.

Fotó: David Mcnew / Europress / Getty

A lazac évszázadokon át klasszikus drága ínyencfalatnak számított, ami az 1990-es években változott meg, amikor beindult a nagyipari lazactenyésztés. A norvég és chilei lazacfarmok ma már évente több millió tonna lazacot termelnek, ami messze felülmúlja a vadon fogott lazac mennyiségét. A legnépszerűbb, atlanti-óceáni lazacból például évi másfél millió tonna kerül ki farmokról, és csak 3000 tonna a halászatból.

Ha húsvét, akkor hagyományosan tojás és sonka kerül az asztalra. A tojás még érthető is, mint az (újjá)születés szimbóluma, de a sonka, mint tradicionális húsvéti étel már nem ennyire egyértelmű. Sőt, ha jobban belegondolunk, valójában teljesen logikátlan, hiszen Jézus zsidó volt, és a zsidó hagyományok szerint a sertéshús tisztátalan, nem szabad megenni. De akkor miért ünnepeljük a feltámadását egy olyan étellel, ami tilos volt számára?