Japánban még mindig érvényben van a halálbüntetés, a felmérések szerint a lakosság nyolcvan százaléka támogatja is. Bár volt olyan év, hogy nem volt kivégzés, valójában nem tendenciáról, inkább csak véletlenről volt szó. Ha nem lenne elég önmagában, hogy az országban még mindig van halálsor és kivégzés, az itteni módszer bizonyos szempontból különösen kegyetlen.

A radioaktív hulladék tárolása összetett probléma, hiszen évezredeken át veszélyes mértékű sugárzást bocsát ki, mire ártalmatlan erejűre bomlik le. Nem elég tehát biztonságos helyre zárni, arra is megoldást kell találni, hogy a jövő embere se tudjon véletlenül belebotlani egy rég elfeledett tárolóba. Vagy ha mégis, legalább tudtára lehessen valahogy adni, hogy nem célszerű kinyitni azt a nagy lezárt tartályt. Valamilyen figyelmeztető jelzésre lenne szükség, amely nem csak túléli az évezredeket, de még meg is értik a jövő emberei, akik addigra megjósolhatatlan nyelvi és kulturális fejlődésen esnek át.

Azt eddig is ezer helyen megírták már, hogy Mexikó északi részén a drogkartellek szépen átveszik a bukott – jó, bukdácsoló – állam bizonyos funkcióit, saját adókat szednek be és a magyar államnál alig szűkmarkúbbak a szociális juttatások csepegtetésében. Na de azért az mégiscsak túlzásnak tűnik, hogy a mélyen katolikus országban még saját védőszentjük is van, nem? Ez a kérdés annyira európai, hiszen ha vallásról van szó, akkor a Latin-Amerikában semmi nem lehet túlzás. Igen, még az sem, hogy a nőket baltával lefejező kartelleknek is van égi patrónusuk; őt Jesús Malverdének hívják, és nyakkendős, hetyke bajszos szobrai egyre gyakrabban tűnnek fel az Egyesült Államok déli államaiban is.

Louisa Lombard, a kaliforniai Berkeley Egyetem antropológusa biztosan meglepődött, amikor a Közép-afrikai Köztársaság egyik kis falujában találkozott két férfival, akik azt állították, hogy valaki ellopta a péniszüket. Máskor egy átutazó egy falubeli kis teázóban kezet rázott egy helybélivel, amitől az pánikba esett, sokkot kapott, és nagy lármát csinált: azt állította, hogy összezsugorodik a farka. Kis csoport gyűlt össze, és egy másik férfi is megerősítette, hogy vele is ez történt.

Legendás olasz luxussportautó, mi az? Erre a kérdésre két helyes válasz létezik: az, hogy Ferrari, és az, hogy Lamborghini. A két márka rajongói kölcsönösen a világ legmenőbb kocsijának tartják az egyiket, és szánalmas másolatnak a másikat, de közülük is kevesen tudják, hogy a Lamborghini sosem született volna meg, ha a Ferrari vezérének kicsit kisebb az arca.

A modern tengeralattjárók és repülőgép-hordozók nagyjából egy időben, az első világháború környékén születtek meg, és lettek a haditengerészet alapvető építőelemei. De vajon hogyhogy nem jutott soha senkinek eszébe ötvözni a kettőt? Egy tengeralattjáró repülőgép-hordozó igazi csodafegyver lehetne, észrevétlenül tudná megközelíteni a célpontot, majd a felszínre emelkedve a harci repülőivel megtámadni azt. Az ötlet elsőre nagyjából olyan abszurdnak és legfeljebb a képregények szintjén megvalósíthatónak tűnik, mint mondjuk a Transformers-óriásrobotok – de a helyzet az, hogy tengeralattjáró repülőgép-hordozó nagyon is létezett, a leghíresebbet a japánok építették a második világháborúban.

Fotó: Wikipedia

Az első tengeralattjáró repülőhordozókkal még az első világháború alatt kezdtek el kísérletezni egymástól függetlenül a britek és a németek is, de úgy-ahogy működő prototípusnál tovább sosem jutottak. Az első, hadrendbe is állított ilyen hajó a francia Surcouf volt 1929-ben, a maga 4000 tonnájával korának legnagyobb tengeralattjárója. Volt benne légmentesen zárt hangár, abban pedig egy Besson MB.411-es minirepülőgép, amit direkt a Surcoufhoz terveztek és gyártottak, összesen kettő készült belőle. A hajó 1942-ben máig tisztázatlan körülmények között elpusztult Panama közelében, rengeteg korabeli összeesküvés-elméletnek megágyazva.

Az angolok nem aprózzák el, ha címekről van szó, még a hajókat is HMS-nek (His/Her Majesty's Ship, nagyjából: őfelsége hajója) hívják, de azért van olyan, ami még ebben a mezőnyben is kiemelkedő: hivatalosan létező cím ugyanis a Chief Mouser to the Cabinet Office, azaz miniszterelnökségi főegerész. Ráadásul a teljes cím magában foglalja az Egyesült Királysághoz kapcsolódó államalakulatokat, úgyhogy a kilométeres pozíció így néz ki:  Chief Mouser to the Cabinet Office of the United Kingdom of Great Britain and Northern Ireland.

Fotó: Mark Large / AFP

Bár a mindenkori brit miniszterelnök lakásán a Downing Street 10. számon már az 1500 évek óta tartottak macskákat az egerek ellen (a szokás atyja VIII. Henrik), a címet eddig hivatalosan csak két macska, Humphrey és Larry kapta meg.

Ha ma valaki pszichológiai vagy pszichiátriai kísérletet szeretne végezni, több kilónyi engedélyt kell beszereznie, szigorú etikai átvilágításon átküzdenie a kutatási tervét, még akkor is, ha egészen ártalmatlan dolgokat szeretne vizsgálni.

Ez persze nem mindig volt így, mind hallottunk a hírhedt stanfordi börtönkísérletről, vagy a Milgram-kísérletről, ami meglehetősen durva dolgokat hozott ki a tesztalanyokból.

Fotó: Godong / Europress / Getty

Még ezeknél is bizarrabb volt azonban az Ypsilanti három Jézusa néven ismertté vált kísérlet 1959-ben. Ebben dr. Milton Rokeach, elismert amerikai szociálpszichológus összezárt három paranoid skizofrén pácienst, akik mind Jézusnak gondolták magukat. A két évig tartó kísérlettel arra kereste a választ, hogy vajon ez az ellentmondás kizökkenti-e a betegeket a tévképzeteikből, meggyőzi-e bármelyik Jézus a többit arról, hogy ő Isten fia.

Az eredmény: nem, az extrém helyzet csak megerősíti őket, és néha verekednek. Sőt, a végére dr. Rokeach arra jött rá, hogy valójában neki van istenkomplexusa. A kísérlet történetét később könyvben foglalta össze.

A Mathare-völgy alig néhány kilométerre a kenyai főváros, Nairobi mellett terül el, a Mathare-folyó völgyében: a világ egyik legnagyobb nyomornegyedében alig 7-8 négyzetkilométeren zsúfolódik össze 600-700 ezer ember. Közülük 200 ezren iskolás korú gyerekek, akik sose fogják megtudni, milyen rendszeresen meleg ételt enni, iskolába járni vagy folyó vízben fürdeni, és sose kapnak rendes oktatást, se alapvető orvosi ellátást.

Fotó: Tony Karumba

Az itteniek rozsdás bádogból és sárból tapasztott kunyhókban laknak; ezeknek az alapterülete alig 5-6 négyzetméter, de a lakók napi egydolláros keresetének nagy része a bérleti díjra megy el. A kunyhókban gyakran nincsenek ágyak, de nehezen is férnének el ott, ahol hatan laknak egy szobában, mert a másikban a kecskéket tartják. Akik ide születtek, jó eséllyel itt is fognak meghalni: a lakók többségének esélye sincs kijutnia a nyomornegyedből. Másnak viszont nem tanácsos ide jönnie, mert a Mathare-völgy minden országban előkelő helyen szerepel a „ne menjen ide, ha kedves az élete” listákon.

Kevés olyan meghökkentően univerzális, mégis teljesen ártalmatlan szórakozási mód létezik, mint a buborékfólia nyomogatása. Gyerekektől nagymamákig minden korosztály szívesen pattint néhányat a házhoz szállított termékek után maradó anyagból, és a népszerűségét az is jelzi, hogy a neten számos különböző pukkasztási technikát találni. De miért is ilyen jó dolog a csomagolóanyagként is ismert hobbieszköz, hogy már 55 éve nem unjuk meg?

Éppen ma 20 éve indult el az első közösségi szerkesztésű online enciklopédia, a WikiWikiWeb, a Wikipedia előfutára. Ennek örömére idézzük fel a sztorit a ma már évek az internet egyik legnagyobb látogatottságú oldalaként üzemelő Wikipedia indulásáról.

A Wikipedia közvetlen elődje a Nupedia nevű online enciklopédia volt, ami még nem követte a wiki-receptet, és csak többszörösen ellenőrzött, szakértők által jóváhagyott szócikkek kerülhettek bele. Ez a folyamat lassú és munkaigényes volt, és mivel az oldalt ingyenesnek, és reklámmentesnek akarta megtartani az alapító Jimmy Wales, masszívan veszteséges is. Bár Wales ekkoriban brókerként elég szép vagyont keresett már magának, az nyilvánvaló volt, hogy ebből nem lehet hosszú távon fenntartani az oldalt. A mai megoldás, vagyis a támogatás kérése az olvasóktól szintén nem működött, hiszen ehhez akkor még nem volt elég olvasó. A megoldás kézenfekvő volt: indítani egy másik online bizniszt, és annak a nyereségén fenntartani a Nupediát.

Arról már írtunk korábban is, hogy a náci vezetés masszív metamfetamin-adagokkal kedveskedett a katonáinak a világháború alatt. 1939 és 1945 között 200 millió Pervitin-tabletta fogyott el a seregben, annak ellenére, hogy maga a Führer hevesen ellenezte a drogokat, ha nem épp a saját katonáiról és világuralmi terveiről volt szó.

Fotó: Topical Press Agency

Volt viszont Hitleréknek ennél meredekebb terve is, csak arra már nem maradt idő. Pedig a német vegyészek és orvosok meg voltak róla győződve, hogy a D-IX kódnevű drogkeverékkel még az utolsó pillanatban is megfordítható a háború sorsa. Szó se róla, elég durva dolgokat hozott ki a szer a katonákból.

Koncert vagy buli után, másnap reggel. Folyamatos fülzúgás, sípolás. Ismerős? A közhiedelemmel ellentétben a hangos zenétől általában nem a dobhártya szakad be (bár ez is lehet a fülzúgás oka), hanem a szőrsejtek sérülnek meg, ez tinnitusként is ismert jelenség, a fülcsengés egyik leggyakoribb oka. Nem is csoda, hogy tipikus zenésznyavalyáról van szó. Komolyabb problémák is előidézhetik, de valójában mindig csak tünet, nem betegség. Viszont csak Amerikában 50 millió embert érint, vagyis nagyjából minden hatodik-hetediket. Nézzük, hogyan alakul ki!

1972 májusában francia atomtudósok urán után kutattak egy gaboni bányában, Nyugat-Afrikában. Ekkor fedezték fel, hogy a területen volt egy természetes nukleáris reaktor, ami spontán jött létre valamikor 1,7 milliárd évvel ezelőtt. 100 kilowattnak megfelelő energiát termelt, hasonlóan a fissziós (hasadáson alapuló), ember által épített atomerőművekhez.

A pápaság intézménye nem mindig csak abból állt, hogy az egyházfő utazgat a világban és magasztos dolgokról prédikál, vasárnaponként meg integet a tömegnek a Szent Péter téren. Ezer évvel ezelőtt a pápaság intézménye sokkal inkább cél és eszköz volt az egymás ellen intrikáló, néha nyíltan háborúzó nemesi családok hatalmi játszmáiban. Ilyenkor a szép krisztusi eszmék kicsit a háttérbe szorultak. Ennek kirívó példája IX. Benedek, aki háromszor volt pápa, és annyira nem tartotta magát a szegénységi, szüzességi és engedelmességi fogadalmakhoz, hogy orgiákat tartott a Vatikánban, egyszer pedig konkrétan eladta a pápai címét.

Fotó: Print Collector

IX. Benedek, vagy polgári nevén Teofilatto Tusculani 20 éves korában lett pápa. Nem mondhatni, hogy végigjárta volna előtte az egyházi szamárlétrát, befolyásos apja, III. Alberic gróf lobbizta ki számára a pápai trónt. Nem volt nehéz dolga, nemcsak jelentős vagyona volt, de közel is volt a tűzhöz, két fiútestvére is pápa volt VIII. Benedek (1012-1024) és XIX. János (1024-1032) néven. Amikor utóbbi meghalt, a családi egyezmény értelmében a pápai cím 1032-ben az ifjú Teofilattóra szállt, aki felvette a IX. Benedek nevet, és, nos, nem éppen az egyházfőhöz méltó életet élt.

Szudán északi területein hagyományos gyógyászati technikának számít a dukhan elnevezésű rituálé, melyben a nők füstöléssel teszik kívánatosabbá a testüket. Az különleges fafajták füstje puhítja és kellemes illatúvá teszi a bőrt, és az sem mellékes, hogy szűkíti a nők vagináját. Az utóbbi miatt a nők leginkább szülés után alkalmazzák, vagy amikor házasodni készülnek.

A dukhan során mindenféle illatos fafajtát égetnek, például helyi akácfajtákat. A résztvevő nőt bekenik mindenféle illatos olajjal, és meztelenül ráül egy középen lyukas székre. Ez alatt gyújtják meg a fákat, és a nőnek addig kell ott ülnie, amíg a hőség elviselhetetlenné nem válik. A füstölős rituálét gyakran követi illatos olajokat és kenőcsöket alkalmazó masszázs, a dilka. A dukhant állítólag betegségek gyógyítására is jó, például szifilisz és reuma ellen, de ebben az esetben másfajta fákat égetnek.

Ismerősen hangzik a dukhan szó? Helyből a füstre asszociál? Nem véletlen, ugyanis a dukhan vagy duhhan szó füstöt jelent, és ebből ered a magyar dohány szó, amit a törököktől vettünk át. 

A HD Ready és Full HD fogalmak csak a kétezres évek közepén, a nagyfelbontású tévék elterjedésével kezdtek beszivárogni a köztudatba. Akkoriban váltották fel a PAL/NTSC szabványú tévéket az új plazma és LCD készülékek, amik már tudták fogadni a magas felbontású jelet is.

A Full HD felbontás (1920*1080 képpont) csak az elmúlt néhány évben vált elterjedtté, így nehéz elképzelni, hogy a technológia már húsz éve is létezett. Pedig így van – csak akkoriban még a gazdag kevesek kiváltsága volt.

A Pinokkió sztoriját mindenki ismeri: aranyos mese a fából faragott kisfiúról, aki életre kel, és megtanulja, hogy ne hazudjon, mert megnő az orra. Ha valaki Pinokkióra gondol, egészen biztosan az 1940-es Disney-mese rajzfilmfigurája jelenik meg a lelki szemei előtt, pedig a történet ennél régebbi, 1880-as évek elején írta egy olasz gyerekkönyv-szerző, Carlo Collodi. Ahogyan a Csipkerózsika esetében, úgy a Pinokkiónál is alaposan meg kellett dolgozni az utókornak (ez esetünkben a Disney forgatókönyvíróit jelenti), hogy az eredeti, horrorelemekben bővelkedő történetet a 20. századi gyerekek számára fogyaszthatóvá tegyék.

Március 17. Szent Patrick napja, ezen a napon a világ jelentős része zöldbe öltözik és kisebb-nagyobb mennyiségű sör fogyasztásával ünnepli meg azt hogy az írek... ööö... és Szent Patrick, az ő védőszentjük... izé... Szóval mit is ünneplünk Szent Patrick napján, és miért?

Fotó: Kathryn Scott Osler

Először is tegyük rendbe az alapokat:

• Szent Patrick nem ír volt.
• A zöld színhez semmi köze, minden festményen türkizkék ruhában ábrázolják.
• Sört pedig egészen biztosan nem ivott, Európában bőven a halála utánról származnak az első feljegyzések olyan italról, amit a mai értelemben sörnek neveznénk.
• A lóhere, mint ír szimbólum viszont stimmel, és tényleg tőle származik: hittérítő korában a lóhere leveleivel illusztrálta a szentháromságot a pogányoknak.

Ha az ember bemegy egy gyerekruha-boltba, kérdés és feliratok nélkül meg tudja állapítani már a legkisebb rugdalózókról is, hogy melyik ruhát szánták fiúknak, és melyiket lánynak. Az alapelv egyszerű, a rózsaszín a lányos szín, a kék a fiús. De vajon hogy alakult ki ez az asszociáció?

A heroin az egyik legdurvább keménydrog, az aktív használóit pár év alatt teljesen tönkreteszi fizikailag és szellemileg egyaránt. A szert ironikus módon egy időben morfiumfüggők leszoktatásában használták, míg ki nem derült, hogy még annál is addiktívabb (és hogy még morbidabb legyen a sztori, a morfiumot az 1800-as évek elején az ópiumfüggők gyógyítására használták). A drognak volt azonban még egy ennél is meghökkentőbb felhasználási területe: az 1800-as évek legvégén a német gyógyszercég, a Bayer köhögés elleni gyógyszerként dobta piacra, teljesen legálisan. Pár évig nagy sikere is volt: aki szedte, azt nem zavarta különösebben a tüdőgyulladás.

A heroint, tudományos nevén diacetil-morfint, még tudományosabban C₂₁H₂₃NO₅-öt egy brit kémikus, Charles Romley Alder Wright szintetizálta először 1874-ben, a morfiummal végzett kísérletei során. Pár állatkísérlet után úgy látta, a szer nem igazán jó semmire, és le is tett a további tanulmányozásáról. 1895-ben aztán egy német vegyész, Felix Hoffmann fedezte fel újra a vegyületet a Bayer gyógyszercég laborjában. Heinrich Dreser, a labor vezetője azonnal lecsapott az ígéretes új szerre, és utasította Hoffmannt, hogy azonnal tegye félre a másik futó projektjét, és koncentráljon a heroin vizsgálatára.

A kiránduló emberek imádnak szemetelni, meg otthagyni a nyomukat, ahol jártak, és nagyon úgy tűnik, ez alól az űrben kiránduló emberek sem kivételek. Mióta emberrel és ember nélkül is meghódítottuk a Holdat, összesen több mint 181 ezer kiló szemetet és mindenféle tárgyat hagyott ott az emberiség. Vannak köztük kevésbé meglepőek, például a küldetésüket teljesített űrhajók és rakéták maradványai, és van egy rakás olyan dolog is, aminek látszólag semmi keresnivalója nincs a Holdon. A Vox.com összeszedte a nyolc legfurábbat a Holdon hagyott tárgyak közül:

Peter Carl Fabergé

Fotó: Wikipedia

A Fabergé cég csodálatos ékszertojásai ma már ritkaságszámba mennek. A megmaradt példányok gazdag gyűjtőkhöz kerültek, a még előkerülő darabok pedig dollármilliókért kelnek el. (Tavaly egy anyagáron vásárolt Fabergé-tojásról derült ki, hogy húszmillió fontot, azaz nagyjából 8,5 milliárd forintot ér.)

Peter Carl Fabergé 1870-ben, 34 éves korában vette át apja ékszerüzletét, és kezdett el dolgozni az addigiaknál finomabb, mívesebb kidolgozású ékszereken. Fabergé munkásságára még III. Sándor cár is felfigyelt, így 1885-ben felkereste, hogy készítsen húsvéti ajándékot a feleségének. Így készült el az első Fabergé-tojás.

A krokodilnak valószínűleg nem az emberhús a kedvence, de ha az útjába kerül a szőrtelen majom, azt is szívesen megkóstolja; épp ezért kerülik is őket mindenhol. Az afrikai Tanganyika-tónál, a Ruzizi-folyó környékén élőknek viszont nem kell skót rémtörténeteket kitalálniuk mitikus teremtményekről, mert a környékükön lakik Gusztáv, minden idők egyik leghíresebb emberevő krokodilja.

Az orvostudomány először 2007-ben egy svéd férfinál, az akkor 42 éves Roger Tullgrennél diagnosztizálta létező betegségként a metálfüggőséget. A férfi úgy rajong a metálzenéért, hogy képtelen egy normális, teljes munkaidejű állást vállalni, mert valami mindig közbejön: hol egy koncertre kell elmenni, hol muszáj zenét hallgatnia. Az acélszívhez meg bőrruha és hosszú haj illik, és az nem mindig tetszik a HR-eseknek.

Fotó: Joey Foley / Europress / Getty

Tullgren maga is tudta, hogy a zene- és koncertfüggősége milyen hátrányokkal jár, nem beszélve a hosszú, fekete haj és a tetoválások riasztó hatásáról. 10 éven át próbált változtatni a helyzetén. Három pszichológushoz is elment, de a szakemberek csak mostanra diagnosztizálták hátrányos helyzetűként. 

A méhek az óvodáskorúak szexuális felvilágosításának kedves, metaforikus élőlényei; nyilván csak a legperverzebbek kapcsolnák hozzájuk a szexuális szadizmus képeit. A gyerekkori olvasmányélmények alapján a méh és a szerelem közös nevezője valahogy így néz ki:

Fotó: Shutterstock

Ezzel szemben ha fogunk egy nagyítót, kiderül, hogy:

A világ leggazdagabb országát kokainnal ellátó drogkereskedőnek lenni jó, már ha együtt tudunk élni azzal a gondolattal, hogy potenciálisan életveszélyes anyagokat árulunk vadidegeneknek egy bűnszervezet fejeként, amiért bármikor fejbe lőhet minket egy mesterlövész vagy egy utcagyerek. A lelkiismeret hiánya, a céltudatos pragmatizmus, a gyilkos hajlamok és a hatalomvágy szintén előnyös tulajdonságok.

Fotó: Eric Vandeville / Europress / Getty

Pablo Escobar pont ilyen volt. A kokainkirályra a népe úgy tekintett, mint a kommunisták Che Guevarára, azt leszámítva, hogy Escobar kapitalista volt, és szerette az amerikaiak pénzét. Szívesen osztogatott is belőle a népnek: kórházakat, iskolákat építtetett, így joggal lehettek politikai ambíciói is. Volt miből szavazatokat vásárolnia, jó eséllyel ő volt minden idők leggazdagabb drogbárója.

A DEA-t viszont kissé idegessé tette, hogy a kolumbiai kokain elárasztotta az Egyesült Államokat, úgyhogy háborút indítottak Escobar ellen. Ez nem volt jó ötlet: Escobar először korrumpálta, majd kivégezte az amerikai törvényhozás azon tagjait, akik az ügyével foglalkoztak. Végül letartóztatták, de megszökött a börtönből. Még akkor is szökésben volt, amikor 1993 decemberében felhívta a 15 éves fiát. A rendőrség bemérte a hívást, és rajtaütöttek; a halálos lövés a fülén érte Escobart.

Gyászba borult a család, a kolumbiai nép – a temetésén 25 ezren kísérték Escobart, a nép vastag bukszájú Robin Hoodját –, és telesírta a mocsarát a négy víziló is. Mert Escobarnak volt négy vízilova. Mint a drogkereskedők általában, ő sem vetette meg a bazári, de drága luxuscikkeket; az egész élete egy gengszterrapszövegbe oltott szappanopera volt. Ha olyanja volt, hogy New Orleansból hozat magának vízilovakat, akkor New Orleansból hozatott vízilovakat. Nem tudni, mennyibe kerültek, mindenesetre időtálló befektetés volt:

Népszerű városi legenda, hogy a Coca Cola népszerű üdítőitalát a nácik fejlesztették ki a második világháború alatt, amikor hadban álltak az USA-val, és ezért nem tudtak kólát beszerezni, de mindenképpen szerettek volna valami hasonlót kínálni a német népnek. A sztoriban van is némi igazság, de a valódi történet ennél kicsit csavarosabb.

A második világháború előtti évtizedekben a Coca-Cola még abszolút nem volt az a világszerte ismert és sikeres márka, mint ma. Az egyetlen igazi nemzetközi sikerét a németországi terjeszkedés jelentette, itt 1939-ben, a világháború kitörése előtt 43 palackozóüzeme volt a cégnek, a németek pedig imádták a kólát. Aztán a háború alaposan összekuszálta a dolgokat. A német leányvállalat élére még 1938-ban új vezér, bizonyos Max Keith került, akinek hamar komoly gondokat kezdett okozni a kereskedelmi embargó, és a kólaszirup-utánpótlás elakadása.

Sok ember van, aki a macskákat nem szereti, a kutyákat viszont igen, a különbségtételnél pedig gyakori érv, hogy utóbbiak mennyivel ragaszkodóbbak. A keményebb vitákban pedig az is előkerül, hogy a macska simán falatozik halott gazdájából, ha nem jut máshonnan táplálékhoz, a kutya viszont soha nem tenne ilyet, inkább étlen-szomjan őrzi gazdája tetemét.

Fotó: Barcroft Media / Europress / Getty

Csak egy gyors példa: egy kanadai pár 2011-ben meghalt, vidéken laktak, egy hétig senki rájuk sem nézett. Hét kutyájuk pedig nekilátott földi maradványaiknak. Akinek egy sztori nem elég meggyőző, itt egy másik, ahol az állat volt gazdája arcából falatozott. Annyiban igazuk van a kutyákat védőknek, hogy a macskák sem jobbak.

Amikor a Columbia űrsikló 2003. február elsején darabokra szakadt Föld atmoszférájába lépve, mind a hét űrhajós meghalt, ez ma már történelem. Az űrsiklók nyolcvan tudományos kísérletet is vittek magukkal, a tudósok joggal gondolhatták, hogy ezek mind megsemmisültek.