Tovább folytatom az év végi Dropbox-pucolást ezzel a szállodaszobában lőtt fotóval. A 30 ezer forint körüli takarítás elég borsosnak tűnik, de szellemes megoldás a tilalom megerősítésére. Szerintetek?
Előző albérletem egy volt orosz tiszti lakásban volt, a ház előtt pedig egy furcsa vasdarab volt a földbe süllyesztve. Különös, hogy így meghagyták, mert már már senki sem használta. Egyes darabjait, ha akarják, sem tudták volna, mert már beleaszfaltozták nagy részüket a járdába.
Na akkor folytatom a Dropboxom év végi takarítását, mégpedig Dublinnál, ahol abbahagytam. Ezeket a képeket annak idején azért csináltam, hogy megmutassam, ilyen is lehet egy bevásárlóközpont, ha nem akarjuk szétrombolni a városmagot és ha szeretnénk velemit kezdeni történelmi épületeinkkel.
A hagyományos gangos háztípus ugyanis elvében nagyon hasonló a bevásárlóközponthoz: középen átrium, szintenként körbe gangok, ahonnan nyílnak az egyes lakások/boltok.
Nem is olyan rég adták át a felújított Városmajort. A bejárása és megírás ott van a tennivalóim közt, szóval előbb-utóbb olvashattok róla az Urbanistán. Egyelőre csak egy képet kaptam a teniszpálya melletti graffitiról. Vagyis inkább egy graffiti helyéről.
Úgy látszik, volt, akinek nem tetszett a falfestés? Ha ismered a sztori hátterét, írd meg!
[A képért köszönet a portfóliós Ditróy Gergelynek!]
A gellérthegyi sikló terve vagy jó 120 éves, és úgy tűnik a Rác-fürdőtől a csúcsra vezető libegőjárat is célegyenesbe került: néhány hete a BKK is beszállt a fejlesztésbe.
De rógat tervben van - hogy ne mondjam, lóg a levegőben - egy másik projekt is, a Duna felett járó libegő. A macás látványtervek még egy pályázatra születtek a Gellért-hegy és a Belgrád rakpart közti vonalon, de 2011-ben egy másik vonalat jelentettek be.
A Váci utca helyre pofozása nagyon klassz dolog. Meg úgy általában tetszik az, amit Belváros-Lipótváros a közterületekkel művel az utóbbi években. De azokat a képeket, melyeket Jackonod töltött föl a Párizsi utca új burkolatáról, kicsit hümmögve fogadtam. Olyan ez, mint a buszmegálló melletti járdán a szemetes, amiről azt írtam "tulajdonképpen nincs vele semmi baj, csak... csak annyira izé".
Betelt a Dropboxom, amivel legendásan pocsék fényképeimet szoktam szinkronizálni a különböző eszközök között. Annyi előnye mindenképpen van, hogy kénytelen voltam rendet rakni, és így előkerült egy csomó olyan fotó, amiket az Urbanistának csináltam az elmúlt években, de aztán nem használtam fel. Mint mondjuk rothadó zöld dobozok, amiket tavasszal lőttem, de máig ugyanúgy néznek ki.
A CERN már önmagában elég menő hely, hiszen a világ legnagyobb részecskefizikai laboratóriuma. A Google Maps-en méginkább az, ahogy látjuk, mennyire a svájci-francia határra telepítették az 50-es években. Ráadásul szeptember óta bejárható a Google Street View-val. De ez még semmi!
Meglepő húzással a rendőrség is beszállt a Jobbik és az izraeliták közt folyó köztéri installációversenybe. Mi az hogy beszállt! A legmeghökkentőbb ünnepi ajándékkal rukkolt elő, amit csak Budapesten láttam. Nem tudom, hogy máshol is van-e, én csak az Örs vezér terén futottam bele az intelmekkel teleaggatott karácsonyfába és a masnival átkötött autóroncsba, amit POLICE feliratú szalaggal fogtak körbe.
Budapest
Bazinagy, szóval az egészet hajtás után raktam. Érdemes a leírásokba is beleolvasni, kellemes böngészést!
Nagyon klassz húzással rukkolt elő a Hype and Hyper, akik amúgy is szoktak nagyon klasszakat húzni. Ezúttal az Erzsébet téri egykori buszpályaudvar épületéből csináltak egy klassz minihonlapot, feldolgozva a történetét, hogy került műemléki védelem alá, s ahogyan lett belőle Design Terminál.
Fotó: Miskolc Blog
"Feltünő kevés parkja van a fővárosnak, ezért hiba volna a már meglévőket holmi ujonnan tervezett muzeumokkal beépiteni."
Budapest bajai, 1913. november 27. [via: Fővárosi Blog via: Budun archívum]
Hogy milyen a Móricz Zsigmond körtér az átadás után? Olyan mintha még nem adták volna át. Vagy mondjuk azt, hogy nyomokban átadást tartalmaz. Viszont a nyomok nagyon ígéretesek. Villámbeszámoló Budapest teréről, mely valójában soha sem volt rendes tér. [A teljes cikk az Indexen olvasható]
Cy Kuckenbaker nagyon klassz dolgot csinált. Fölvette San Diegóban a 163-as út egyik hídjánál az autóforgalmat, aztán kicsit szétvagdosta a felvételt és színek szerint alakított ki csoportokat. Az arányoknál azt vette figyelembe, milyen a színek aránya az autók közt a városban. Mivel nincs CG a videóban nagyon életszerű maradt az egész.
Az Elhagyatva Magyarországon YT-csatornáján a szokáso urbex helyszíneket mutatja be, de a mostani videójukkal egy olyan budapesti épületre hívják fel a figyelmet, amit alig ismerünk. Pedig műemlék. Pedig nem kicsi. Pedig Budapest közepén van (legalábbis nem messze a mértani középpontjától).
Rita lassan a Király utca környékének tudósítója lesz az Urbanistán. A pofátlan Gozsdu-emléktábla után most a Liszt Ferenc térről küldött fényképes mini tudósítást, mégpedig a névadó szobráról:
Remek előadás került föl a TED-re, mégpedig Bogota egykori legendás polgármestere, Enrique Peñalosa tartja Buszokkal a demokráciába címmel. Nagyjából ugyanazt mondja el, mint amit egyetlen gifbe sűrítve már bemutattunk nem is olyan rég. Itt viszont nehéz populizmussal vádolni, még akkor is, ha csupa olyan dolgot szed is sorra, amit már tudunk. Ez ugyanis nem egy egyetemista képzelgése, hanem egy olyan embernek a beszámolója, aki meg is valósította a közlekedés demokratizálását. Kolumbia fővárosa ugyanis röviden arról híres, hogy:
"egy 17 km-es metro beruházás helyett és annak árából egy a teljes városra kiterjedő 400 km hosszú, magas peronos megállókkal ellátott buszhálózatot sikerült kiépíteni, emellett maradt pénz közterek és bicikliutak fejlesztésére is" (wikipédia)
[Ne ijedjen meg senki, a TED-videóknál magyar felirat is van. Kösz a linket Lakatos Balázsnak!]
Lassan önálló műfaj lesz a fura táblák a Zsidónegyedben. A minap bemutatott filctollas emléktábla-javítás után itt egy újabb furcsa példány Rita jóvoltából, aki a következőt fűzte a képhez:
Budapest
Épül a zuglói Bosnyák téren a Páduai Szent Antal templom tornya, melyet a világháború miatt nem tudtak befejezni. Az építésről már korábban leírtam a véleményem, akit pedig a részletek érdekelnek, itt olvashat róla bővebben. Egyelőre nagyon furán üt el a beton a kőburkolattól, kíváncsi vagyok milyen lesz, ha befejezik. Na meg arra is, hogy milyen lesz, amikor felemelik daruval a toronysisakot a tetejére.
[A képet Palotabarát, a BPXV bloggere töltötte fel az Indafotó Urbanista gyűjteményébe. Kösz!]
Abban a szerencsében volt részem, hogy néhány nappal nyitás előtt végigjárhattam a Budapest Történeti Múzeum új kiállítását. Nagyon kedvesek voltak, meg is ígértem, hogy írok róla. Remélem nem várták türelmetlenül a beszámolót, mert akkor tavaly november óta tuti beleőrültek. Na igen, kicsit elúsztam vele, na de mától nyugodtabban alszom. A Mai Manó Ház okozta szenvedések után végre egy újabb régi-régi adósságomat törlesztem: íme a főváros egyik legizgalmasabb állandó kiállítsa!
Ez egyszerűen zseniális! Tényleg muszáj lesz megcsinálni! Budapest összes parádéját és látványos felvonulását, légi, vízi, földi és földalatti attrakcióját szívesen becserélném egy lebegő Kockásfülű nyúlra.
Bár Mikrobiért soha nem voltam oda, azért az is nagyon jól néz ki az Országház előtt lebegve, egy suhanó Grabowski lufi pedig egyszerűen fergeteges lenne a Dunán.
Király utca. Oké nem olyan feltűnő felirat, mint a Rákóczi téri metrómegállóé, de itt a hiba, tuti hiba - ott lehet, hogy csak egy több száz éves elírás. A felirat továbbgondolása viszont majdnem olyan jó, mint a Rákóczi úton a geológusok vitája. [Kösz a képet Juhász Norbi!]
Minimum egy Lovasinak kéne dalszöveget írnia ebből a képből, hogy ne valami nyálas dolog jöjjön ki belőle. De hát nem gyönyörű allegorikus-szimbolikus-metaforás izé, ahogy egy kosaras autó szedi le a kihunyt szíveket és cseréli ragyogókra? Főleg, ha forró punccsal tesszük kissé romantikusabbá a látásunkat?
A fotó természetesen Bécsben készült, ahol már évek óta ezekkel díszítik ezt a hatalmas platánt a városháza előtt, de a csereberét még soha sem láttam.
Fotó: Rashad Alakbarov
Budapest
Tudjátok mik ezek? Ha most látjátok őket először, akkor kár is tippelgetnetek, nem fogjátok kitalálni. Bringatároló szekrények. Mátyásföldön a HÉV-megállókba telepítették őket olyan 98 körül, s bár 2000-ben egy lelkendező cikk jelent meg arról, hogy itt épp úgy beváltak, mint Szentendrén, én az életben nem láttam senkit használni ezeket.
A fenti képet ugyan már néhány éve készítettem Dublinban, de felteszem, hogy még ma is működik a kocsma, ha már egyszer több mint 800 évet kibírt. A fotózáskor még arra gondoltam, arról írok, hogyan számolják egy épület vagy intézmény korát az írek és hogyan mi, ám a napokban felbukkant egy remek kérdés, ami épp ide kapcsolódik: melyik Budapest legrégibb kocsmája?
Rovataink a Facebookon