A pesti belváros lakóházai közt vannak jó arányúak és rosszak, szépek és csúnyák, gondosan helyreállítottak és összecsapottak. Ebből a legtöbbször nem sokat veszünk észre, ugyanis nem nagyon látunk rájuk: egyszerűen túl közel megyünk el mellettük ahhoz, hogy teljes képet kapjunk róluk. Főleg a szűk mellékutcákban. Hiába is keresnénk jó, szemből készült fotókat a legtöbb bérházról, nincs honnan lekapni őket. Kivételt mondjuk a Duna-part épületei jelentenek, ahol a túlsó oldalról fényképezve kellő távolságban vagyunk ahhoz, hogy egyben láthassuk az egész épületet „tetőtől talpig”.

Most viszont az Országgyűlés Hivatala drónnal fotóztatja végig a Kossuth tér környékének házait, ami nem csak kitűnő összeesküvés-elméletek gyártására alkalmas („besugarazzák az emberek agyát az ablakokon keresztül”), de arra is, hogy olyan képek készüljenek a szűk utcákban álló házakról, amilyenek még korábban nem.

Fotó: Újpest Önkormányzata

A káposztásmegyeri "székelykapu" nem székelykapu persze, csak a népnyelv hívja így. Némiképp joggal persze, hiszen Fekete Antal két panelházat összekapcsoló alkotása valóban erdélyi formákat és Kós Károly munkáit idézi meg. Tavaly nyáron írtunk róla először az Urbanistán, amikor szóba került, hogy vajon mi legyen a sorsa. 

A különösebb funkció nélküli díszkapu ugyanis igen rossz állapotba került, és úgy tűnt, három opció közül kell választania az önkormányzatnak:

Nehéz úgy írni egy népszerű városról, turisztikai attrakcióról és egy zseniális építészről, hogy tudja az ember: bármelyik – Barcelona/Sagrada Família/Gaudí – kulcsszót írja be a Google keresőjébe, tíz- és százmillió találatot kap. Ezek után mit lehet még újat írni? Mégis teszek egy kísérletet, mert kicsit utánaolvasva, végül kerekké vált bennem a történet.

A Frankfurti Könyvvásárról már mindenki hallott, ez a világ legnagyobb könyves rendezvénye. Magyarország ezen éppúgy önálló standdal képviselteti magát, ahogy a második legnagyobb német könyvvásáron, a lipcsein is. Persze minden ország szeretne villantani ezeken az eseményeken. Hazánk természetesen pusztán erőből, mérettel nem tud kitűnni, ezért az elmúlt két évben magyar építészirodákat vontunk be a tervezésbe. Így ráadásul nem csak irodalmunkból, hanem egy kalap alatt az építőművészetünkből is meg tudunk mutatni valamit a világnak.

Fotó: Qtya / skyscrapercity.com

Nagyon sokáig ment a huzavona, hogy mi is épüljön Budapest talán legértékesebb foghíjtelkére, a Clark Ádám térre. Az eredeti Ybl-palotát visszaépíteni nem lehet, az simán belógna a körforgalom közepébe. Készültek merészebbnél merészebb tervek (ezekről és a telek történetéről korábban is írtunk már az Urbanistán), aztán végül egy nem túl izgalmas külsejű elképzelést kezdtek megvalósítani. Igaz, azt meg kell hagyni, hogy ahogy néhány szinten a kőburkolat és az ablakok síkja más ívet követ a homlokzaton, kifejezetten szellemes.

Építésze, Anthony Gall nem csak tervezett pár jó házat, de történetesen a világ legnagyobb Kós Károly-szakértője, aki egy nagyszerű könyvet is írt a mesterről. Az épület állítólag a szigorú önkormányzati előírások miatt lett ilyen visszafogott, ugyanakkor belül kicsit kiélhette magát a tervező.

Mostanában többször is szerepelt a blogon, mi minden történik a villamosközlekedés felhagyott infrastruktúrájával. Ha csak az elmúlt hónapokat nézem, ott van mindjárt a gyönyörűen helyreállított zugligeti villamosmegálló, mely eredetileg lóvasút-végállomás volt, vagy épp az Újpesti kocsiszín, amelyet már korábban átépítettek üzletté, és épp most esett át egy újabb ráncfelvarráson, hogy egy Lidl meg egy Rossmann költözzön bele.

Amire most hívták fel a figyelmemet, az épp a kettő ötvözete: az egykor lóvasúti telepet, már korábban irodaházzá alakították, egy tavaly év végén ideköltöző cég pedig egy egészen pompás irodát alakított ki benne. Az ACG Reklámügynökség új székhelyét csütörtökön mutatták be a sajtónak, de mivel nem tudtam elmenni, küldtek egy csomó képet, meg némi hátteret.

Fotó: Lakatlan

Olyan hirdetést kaptunk, hogy elsőre azt hittem elütötték benne a számokat. Az eladó ház adatai:

• 99 szoba és 51 félszoba, 
• alapterülete 4430 m²,
• a telekméret 35150 m²,
• az ára pedig 4457,7 millió forint, 

vagyis durván 4,5 milliárd. A galéria képeit elnézve azonban nagyon úgy tűnik, hogy teljesen reális számokról van szó, ez ugyanis a Svábhegyi Szanatórium.

Az elvileg hetente (valójában hébe-hóba) megjelenő, különleges hirdetéseket gyűjtő Urbanista-válogatásba küldte eredetileg Klári ezt a hirdetést. Egy B kategóriás irodaház, mely egy belülről nagyon szépen felújított, évszázados palotában van kialakítva. Szeretem az ilyeneket, ment is volna a többi közé, de az a helyzet, hogy ez a ház több szempontból is érdekes, szóval kicsivel több figyelmet érdemel.

Fotó: irodahaz.info

A neve nem véletlenül Neuschloss Palota, ez a család építette befektetési céllal. A tervezője az egyik tulajdonos, Neuschloss Kornél volt, az állatkert elefántos kapujának és a Vastagbőrűek házának (népszerűbb nevén az Elefántház) tervezője. Ez utóbbi nem csak a 111 év, 111 híres ház listára került fel, de nekem is akkora kedvencem, hogy sokáig a kupola belső festménye volt az Urbanista logója a Twitteren.

14

Galéria: A MAORT-telep NagykanizsánFotó: Berkes József Az olajipar építkezései Nagykanizsán, kézirat ,12. melléklet, A.215796., Thúry György Múzeum, Nagykanizsa

A nagykanizsai MAORT-telep megmagyarázhatatlanul hasonlít az amerikai kertvárosokra. Sokan a mai napig azt hiszik, hogy amerikai családok laktak benne, illetve hogy amerikaiak építették. A MAORT-kemp – ahogy egykor hívták – maga volt az „amerikai álom”. A jólét és biztonság helyszíne. De vajon hogy került ide?  Zsoldos Anna írása.

Hogy milyen házat tervez magának egy építész, az mindig nagyon beszédes. Nem mentegetőzhet, hogy „hát izé, ez most a megrendelő miatt lett ilyen, nagyon sajnálom”. Meg persze arról sem lehet szó, hogy a művész a nagy önmegvalósításban elfeledkezik a leendő lakókról, akik aztán azon morognak, hogy „költözzön csak bele, aztán meglátja milyen”. Szóval az építész saját háza a legőszintébb alkotás.

Nem is olyan rég esett szó a blogon Kós Károly sztánai Varjúváráról, amit magának tervezett, most pedig Makovecz Imre kútvölgyi családi házáról lesz szó. Merthogy január 8-án, hétfőn megnyílik a nagyközönség előtt is.

Fotó: Adrián Zoltán / Képszerkesztőség / Futureal

Helyére került az első kültéri Gömböc-szobor. Hogy mi a különbség egy Gömböc és egy Gömböc-szobor között? Nos, a szobor csak a formáját mutatja a Gömböcnek, de az anyaga nem homogén. Na de a lényeg az, hogy elég jól néz ki.

Alighanem a dunai kompos lobbi állhat a háttérben

- gondolhatják azok, akiket kiakaszt az alábbi ötlet, amiért a Korzó Tervezési Stúdió elnyerte a Magyar Mérnöki Kamara Innovációs különdíját a napokban. A Járdafesztivál 2018 elképzelés nagyon szimpatikus, bár az igazat megvallva nagy innovációt nem látok benne, leginkább a Szabihíd ötletét vették át a Valyótól. A lényege, lezárni egész nyárra nem csak az Erzsébet hidat, de a Szabad sajtó - Kossuth - Rákóczi tengelyt is, egészen a Blaha Lujza térig. Az egészet nyárra mobil sétánnyá alakítani, mindössze kétszer egy sávot hagyni meg a közösségi és kerékpáros közlekedésnek. 

Fotó: Korzó Tervezési Stúdió / facebook.com/korzostudio

Lechner Ödön egyik épületére már gyerekként felfigyeltem, amikor még nem is ismertem a nevét. A Szent László Gimnáziumba jártam ugyanis Kőbányára (I. László volt még, mikor elkezdtem), amit ő tervezett Vágó Józseffel. Jól hangzana, ha azt írnám, teljesen beleszerettem a gimnáziumba, de hát nem lenne igaz, valahogy nem az épület szépsége jutott az eszembe akkoriban, ha rá gondoltam. Viszont az ablakából pont a Szent László templom tornyára lehetett látni.

Az egész templom jellegtelenül szürke és koszos volt, ráadásul fel volt állványozva. Minden volt csak szép nem. Aztán az egyik nap kibukkant a csúcsán az arany kereszt. Utána csigalassúsággal, hétről hétre haladtak a restaurátorok lefelé, és bontották ki az újabb részleteket. Megjelent alatta a fekete toronysisakrész, ami szintén szép volt, gondoltam ilyen lesz az egész. Aztán egyszer csak teljesen váratlanul egy egészen tarkabarka szakasz következett. Napról napra figyeltük, mint valami adventi naptárat, hogyan áll össze a minta. Nem láttam ilyen tetőt korábban, és teljesen lenyűgözött.

A kőbányai Szent László templom képe a könyvből

Fotó: Ludmann Mihály / Látóhatár Kiadó - Lechner Összes

Mindezt csak azért mondom el, mert a napokban jelent meg a Látóhatár kiadónál a Budavári séták című kötet, amiből nekem is küldtek egy példányt recenzióra. S csak úgy mellékesen hozzácsaptak egyet a nyáron kiadott Lechner összes albumból is. Naná, hogy inkább ez utóbbival kezdtem!

Szögezzük le gyorsan az elején, hogy fogalmunk sincs. Sőt! Egész biztos, hogy ezek nem is az országház kéményei, hiszen annak valójában nincsenek is kéményei. Csak egy. Persze ettől még a rejtély igazi rejtély. Na de lássuk, miről is van szó.

Másfél éve borult ki végleg Györgyi azon, hogy mi van a Millenárison. Fuldokló halak, véres madártetemek, életveszélyes játszótér, kiégett fű és sártenger maradt csak azon a helyen, ahol egykor Magyarország legizgalmasabb parkja volt. Azóta több hír is felröppent a változásról. Leginkább a Széllkapura keresztelt, olykor Millenáris 2. néven emlegetett bővítésről  hallani, de a Teatrum átépítését is elkezdték, ebből lesz majd a Táncszínház. Ma pedig bemutatták a régi Millenáris újraparkosításának első ütemét. Megnéztük, mi változott, mi lett jobb, és mi az, ami régen volt jobb.

Amikor megígértem, hogy hamarosan bemutatjuk a 111 legfontosabb magyar házat, nem gondoltam volna, hogy ez első épület, amiről szó esik majd, nem budapesti lesz. De még csak nem is magyarországi. A cikk hatására ugyanis egy kedves olvasónk, Kolozs András elküldte nekünk azokat a képeket, amelyeket idén nyáron készített Sevillában.

„Arról van szó ugyanis, hogy aki Amerikába indul, s véletlenül South Norwalkba jut, ne lepődjön meg, ha egy vasárnap így kiált fel: mintha Pesten járnék, а X. kerületben, mi ez, álom, játék, valóság? Nem játék és nem álom...” – Pesti Napló, 1910. május 17., 10. oldal.

A Connecticut állambeli South Norwalk-i St. Ladislaus templom tervezője nem volt eltitkolva, mint az újlipótvárosi Mintakészítők Otthonáé, sokkal inkább elfeledve volt, mintegy 100 éven át. Ritkaságszámba megy, hogy egy amerikai templom egy nemzetközileg is elismert építész tervei alapján készüljön el. South Norwalk legmagasabb pontján, három kilométerre az Atlanti-óceántól felépült St. Ladislaus római katolikus templom ugyanis Lechner Ödön kéznyomát is magán viseli. 

Ugyan pár magyarországi építésztörténész ismeri az épületet, de a köztudatba sohasem került be ezen Lechner műveként számon tartott alkotás. Ezzel szemben a helyi amerikai magyar diaszpóra és egyházközség ismeri a templom történetét és Lechner Ödön angol nyelvű Wikipédia oldala is említi.

Az épület történetét Bolla Zoltán írta meg az Urbanistára, akinek néhány hete jelent meg a magyarországi art decót bemutató színes albumának második kötete.

A Lépték-Terv iroda nyerte el idén az Év tájépítésze díjat. Bár pályaműveik közül a Széll Kálmán tér tájépítészeti kialakításáról esett a legtöbb szó, valójában koránt sem csak ezzel érdemelték ki az elismerést. Szakács Barnabás, ügyvezető igazgató a díjról, a nyertes tervekről és egy fejlesztésükről is beszélt az Urbanistának, ami szintén szerepet játszott a győzelemben, és amely reményeik szerint nagy jövő előtt áll. Az első részben erről, a következőben pedig a nagy vihart kavart térmegújításról lesz szó.

Nagyon rég nem szerelmesedtem bele ennyire könyvbe. Szegő György építész-díszlettervező és Haba Péter művészettörténész 111 év, 111 híres ház, 150 építész című művéről ugyan hallottam már korábban, de az Építészfórumon is közzé tett tartalomjegyzékén kívül semmit nem tudtam róla: azt egyszer végigfutottam és megállapítottam, hogy érdekes. Aztán a kelenföldi Konsumex-áruház bontása kapcsán megint előkerült és elkezdett izgatni. A könyvet már csak antikváriumokban árulják, ami persze érthető: egy új, de ma is aktuális kiadáshoz alaposan át kellene gyúrni az egészet, beleértve a tartalmat és a címet is. Szóval elő kellett jegyezni, de amint fölbukkant egy példánya a Bookline-on, lecsaptam rá. Már akkor tudtam, hogy ennél jobb vezérfonalat nem találok, hogy bejárjunk és bemutassunk egy csomó klassz házat. Lássuk tehát először is magát a listát (belinkelve azokat a házakat és építészeket, amelyekről már esett szó a blogon).

Nem tartozom azon fanyalgók közé, akik szerint régen minden jobb volt, és jaj Budapest egyre rémesebb hely. Ami a közterületeket illeti, szerintem elképesztően sokat fejlődött a város gyerekkorom óta, és nem kezdem el sorolni, mely tereink, közlekedési csomópontjaink lettek sokkal szebbek és élhetőbbek. Viszont meg kell hagyni, hogy a Deák tér az tényleg elég menőn nézett ki a hetvenes évek második felében. Na és a burkolata! Hát az elképesztően izgalmas volt - legalábbis újkorában, amíg hozzá nem szürkült a koszos falakhoz. Na de félre a búbánattal, gyönyörködjünk benne, hiszen ez a tér volt az egyik első fecske: az egyik első lépés az élhető város felé.

Az Erzsébet híd pesti hídfője 1913-as autokróm felvételen

Fotó: A69398X / Collection Archives of the Planet - Albert Kahn Museum / Department of Hauts-de-Seine

Öt évvel ezelőtt írtunk a legrégebbi Budapestről készült fotográfiáról, ami a pesti Széna (Kálvin) teret  mutatja 1844-ben. Ma olyan színes, úgynevezett autokróm eljárással készült fotókat mutatunk a fővárosról, amelyek úgy tűnik, hogy a legrégebbiek, amelyekről a széles nyilvánosság tud: 1913. április 25-én készültek. Sokak számára talán nem tűnik nagy truvájnak, hogy színes budapesti képet láthat a tízes évekből, azonban tudni kell, hogy azok a képes levelezőlapok, és a fotográfiák zöme is, amiket ismerünk e korból, nem színesek, hanem utólag színezettek voltak.

Szeretem az absztrakt köztéri alkotásokat, legyen az tűzzománc a metróban, vagy krómacél dombormű egy házfalon. Hanem, amikor megtudtam, hogy egy gigantikus Gömböc-szobrot állítanak fel Pesten, egyből az jutott eszembe, hogy mennyire jó lesz egy ekkora, tükröződő, görbült felület!*

Nem véletlenül volt éveken át ez az Urbanista borítóképe a Facebookon:

Az már művészetfilozófiai kérdés persze, hogy egy Gömböcöt ábrázoló szobor az most absztrakt-e vagy sem, de ennek eldöntését hagyjuk meg a nálunk okosabbaknak. Egy a lényeg: jókat fotózkodni, azt biztos lehet majd benne!*

Bontják az Újpesti Uszodát - tette közzé a hírt Facebook-oldalán Wintermantel Zsolt, kerületi polgármester az alábbi kép kíséretében. Az esemény persze nem ért váratlanul senkit, lehetett tudni, hogy az alig 42 éve átadott, de már tíz éve bezárt létesítményre ez vár.

Nemrég egy Daru utcai családtörténet kapcsán írtunk Újlak és Óbuda évszázados rivalizálásáról. Állást foglalni továbbra sem szeretnénk, de annyi biztos, hogy találtunk valamit, amit az óbudai barnalábúak örökké irigyelni fognak. Az újlaki macskaköves kis utcákban és annak egyik kis házában forgott 1939-ben a magyar filmtörténet ikonikus darabja, a Halálos tavasz.

Karády Katalin az Ág utcai szerelmi fészekben lezajlott, mindaddig a legmerészebb vetkőzőjelenet után sztár lett: évtizedekig generációk emlegették az őrjítő képsorokat, amikor megszabadult ruhadarabjaitól Jávor Pál és egy kitömött mókus üvegszemei előtt.

Az újlakiak közül sokan ma is tudják, melyik házban adott egymásnak titkos randevút a két világháború közötti filmgyártás kultkettőse. Gyerünk a Kilátás utcába!

Új rekordot született a budapesti ingatlanpiacon. Feltűnt az első ingatlan, amelynek közel 3 millió forintba kerül egy négyzetmétere. A lakás a Szervita téren most épülő luxusházban, az Emerald residence-ben alakítják ki, írta meg a Portfolio. 

Fotó: portfolio.hu

Nem kell azonban megijedni, a 2,88 milliós négyzetméterárban benne van a hatalmas terasz is.

Kattintásra megnő!

Fotó: Kecskés András / FORTEPAN

Igazi gyöngyszemet kapott a Fortepan, ami persze nem meglepő, hiszen büszkélkedhetnek pár ezerrel. A pesti Deák teret és környékét bemutató fényképet Kecskés András adományozta a gyűjteménynek, és napokon belül ott is látható lesz. Mi szerencsére már most megkaptuk, hogy megoszthassuk veletek. Lássuk, mi minden miatt izgalmas ez az 1967-ben készült kép!