Szeretitek ezt a falfestményt a Kiskörúton, a Városháza téren? Egy indiai-amerikai blogger egyszer baromi jól levezette belőle a magyar szellem szimbólumát, ami szerinte a sík és a tér viszonyában keresendő. (Jó nagy marhaságnak hangzik elsőre, pedig nem az, olvassátok el a posztot!)

Mindez azért érdekes, mert a fenti alkotást is jegyző Színes Város Csoport most pályázatot hirdet, melynek témája épp az, hogy Mi neked a magyar? A nonfiguratív válaszokat pedig erre az erzsébetvárosi tűzfalra várják (mely a Kertész utca és a Wesselényi utca találkozásánál található, 36 méter hosszú és 11 méter magas, vagyis összesen 400 négyzetméteres).

Belvárosba áramló autók Birmingham-ben. Fotó: Kockafej, Wikimedia.

Megvan az az érzés, amikor már negyedórája odaértél a találkozó helyszínére, de még nem kezdhetsz a lejáró parkolóóra újratöltése miatt aggódni, mert vigasztalanul körözöl a házak között, és komolyan fontolóra veszed, hogy egyszerűen megfordulsz és hazamész?

A parkolóhely keresésével töltött idő, és a megtett tiszteletkörök maguk is hozzájárulnak a forgalmi dugókhoz – egyes kutatások szerint mintegy 30%-kal. Vagyis dugót generálnak azok is, akik voltaképpen már megérkeztek a céljukhoz, csak nincs hol parkolniuk. És még a levegőt is szennyezik. A Birminghem-ben működő megoldásról tesóblogunkon, a Futuristán olvashattok bővebben!

tovább »

(Az Antefixum blog rekonstrukciója az aquincumi Tharmae Maiores fürdőről. Még több remek kép és a mai állapot ebben a posztban.)

Már kihirdettük a lakótelep-bajnokság indulóit, akik valószínűleg most a körmüket rágják az öltözőben, arra várva, hogy elkezdődjék a verseny. Nos egyelőre kicsit várniuk és várnotok kell, mert még fejlesztődik a szavazógép, mellyel eldőlhet, melyik Budapest legnépszerűbb klasszikus lakótelepe. Ám hogy addig is szórakoztassuk a drága nagyérdeműt, visszatekintünk kicsit a történelmi kezdetekre. Mármint a távfűtésére - de természetesen a panelépítkezés is terítékre kerül hamarosan. Jöjjön tehát egy kis időutazás a teljesség igénye nélkül, kiemelve azokat a részleteket, amelyek szerintem érdekesek voltak.

Merthogy a távfűtés nem új Budapesten. Minimum 1800 éves! 

Fotó: Jozsef Suveg / Wikipedia

A Guardian újságírója elmerengett azon, hogy milyen csúnya a Pennsylvania Station New Yorkban és ha már így tett, gyorsan összeszedte a világ 10 legrondább pályaudvarát. Közéjük sorolva a budai Délit is (meg mint idő közben a tájkertesAesculus felhívta a figyelmem: a római terminit is, ami minden tankönyvben benne van, mint a modern pályaudvarok mintaképe)

Az egy dolog, hogy elhanyagolt. Lehet rá mondani, hogy korszerűtlen, hogy baromira nem akadálymentes. De hogy ronda lenne? A világ egyik legrondábbja?

A szerző szerint amilyen szép az Eiffel-iroda tervezte Nyugati Pu., olyan csúnya a "kommunista" Déli a betonnal és a sötétített üvegével. Komolyan fáj. Ez az épület annyira kommunista, mint bármi más, ami akkor épült New Yorktól Tokióig. 

Emlékszik még valaki arra, mennyire trendi parkot alakítottak ki a lefújt Nemzeti Színház-építkezés helyén? Tele volt olyan menő megoldásokkal, amelyeket azelőtt nem nagyon látott még Budapest. (Legfeljebb a Millenáris büszkélkedhetett hasonlóan színvonalas kialakításokkal azokból az időkből.)

Még másfél évtizede sincs, hogy üzemel, de mai szemmel nézve olyanok a Firka Stúdió frissen átadott munkáiról készült képek, olyan távolinak tűnnek mintha századfordulós fotókat nézegetnénk a Fortepanon. Íme egy merítés a Tájépítészek oldaláról:

Fotó: Urbanista blog

A városokat, városrészeket bemutató könyv nem egyszerű műfaj, Török András legyen a talpán, aki ilyenbe merészel belevágni. Ez már csak akkor lehet keményebb feladat, ha a könyv célcsoportja a 9-13 éves korosztály. Szolga Zsófia egy ilyen feladatra vállalkozott. Hogy mennyire birkózott meg vele? Lássuk!

Azt hittem, a kavics vagy nem kavics kérdés csak a játszótereken okoz komoly problémát, de most Újbudán új frontot nyitottak neki. Én a magam részéről egyáltalán nem tartom hülyeségnek a parkokba telepített kavicsos ösvényeket (igaz szandállal a lehető legrosszabb burkolat), de az tényleg nagyon fura, hogy párhuzamosan egy köves út mellé húztak ki egyet. Tamás levele és képei alant:

Elhatároztuk, hogy lakótelep-bajnokságot indítunk, megkeressük azt a klasszikus - panelből épült, távfűtéses - lakótelepet, amelyet a budapestiek legjobban szeretnek. A győztesnek természetesen ajándék is jár, a FŐTÁV nem csak félmillió forint értékű dísznövényt ajánlott föl a nyertes lakótelepnek, de azt is, hogy munkatársaik önkéntes munkával segítik az ottlakókat a kiültetésben. A parkosítást a FŐKERT segít majd megtervezni.

Eljutottunk az első komoly lépcsőhöz: kiderült, kik is az indulók. Meglepően sok lakótelepet ajánlottatok - köztük olyanokat is, amelyek biztos remekek, de sajnos nem feleltek meg a kiírás szabályainak. A szavazategyenlőségek miatt végül a tervezett 12 “csapat” helyett 15 állhat startvonalhoz. Ez azt jelenti, hogy egyel több csoportmérkőzés lesz. A hármas csoportok nyertesei jutnak a hatos döntőbe (+ a legtöbb szavazatot kapó második helyezett).

Az ajánlások meglepő eredményt hoztak, például a III. kerület összes (vagyis mind a négy) lakótelepét beszavaztátok, Újbudáról pedig hármat, de van az indulók közt pesti is szép számmal.

A tegnap bemutatott celluxos-újságpapíros buheramegoldásra a BKK ma reagált és még egy fotót is küldött a magyarázata mellé. A lényeg: egy személyzeti ajtó miatt fabrikálták a BKV dolgozói ezt az ideiglenes sarokvédelmet. Mint írják:

Nappal legfeljebb valami kis firkának tűnnek, éjjel azonban előtűnik valódi arcuk. Senki ne gondoljon nagy világmegváltásra, olyan témák jelennek meg, mint mondjuk egy gyermekbútoron vagy egy játékkockán.

Nem újdonság - a videóban azon lelkesedik valaki, hogy milyen klassz, amikor a hó alól sejlenek fel a motívumok -, de most július elején adták át. Szinte iskolapéldája annak, hogy egy kisváros mivel teheti egyedivé magát, mivel hallathat magáról és legfőkébb mivel teheti vidámabbá az ott élők életét. Ha monori lennék nagyon büszke lennék rá.

Volt ugye a klasszikus kőbe vésett lomtalanítós felirat, aztán a hevenyészettebb lomisfoglalt (így egyben), majd aki egy szál lappal lefoglalt egy fél utcát, az utóbbi időben pedig egyre inkább terjed a lomis fogva kifejezés - bármit is jelentsen ez.

Mindezek megkoronázása ez az elérhetetlen magasságban, fára szögelt hullámpapírlap, amit az Újszász utcában lőttem:

Már mostanáig is rengeteg javaslat érkezet érkezett bajnoki felhívásunkra, hogy melyik legyen Budapest kedvenc klasszikus (távfűtött, házgyári) lakótelepe - pedig a nyereményről még nem is beszéltünk.

Pedig a 2013-as Lakótelep-bajnokságon az is lesz!

A FŐTÁV nem csak félmillió forint értékű dísznövényt ajánlott föl a nyertes lakótelepnek, de azt is, hogy munkatársaik önkéntes munkával segítik az ottlakókat a kiültetésben. A parkosítást a FŐKERT segít majd megtervezni.

És hogyan is fog zajlani a játék? Íme a tervezett ütemezés.

Fotó: Manóvezér: SkyCourt - indafotó

Nem tudni mennyire lesz komoly a napokban bejelentett új magyar légi társaság, a Sólyom és hogy megváltoztatja-e ferihegyi Liszt Ferenc Repülőtér jövőjét. Főleg, hogy a jövőről is megoszlanak a vélemények.

Egyesek szerint nem csak Bécs és Varsó hagyta már le utasforgalomban, hanem lassan Bukarest is elhúz mellete, vagyis az "európai átszállóközpont" mint cél elérhetetlenné vált, s Ferihegyre az eljelentéktelenedés vár.

Máshogy látja azonban a jövőt Kéméndi Zsolt, tájépítész, aki nem először írt az Urbanistának. Rövid elemzésében nem csak a jövőt, de a múltat is végigveszi.

Szép Hölgyek és Jó Urak! Ismét fantasztikus játék kezdődik nálunk, olyan, amilyen eddig még nem volt! A FŐTÁV és az Urbanista közös murijában, a Lakótelep-bajnokságban  Budapest kedvenc távfűtött panellakótelepeit keressük. 

Mivel történetesen ezeket a sorokat is épp egy panelház negyedik emeletén írom, szó szerint van némi rálátásom a dolgokra. Ugyanakkor az lenne a legjobb, ha Ti is elárulnátok, hol vannak a legtutibb panelkecók, hol a legjobbak a parkok, a legklasszabb a közlekedés, a boltok, miegymás.

Vas Gergely is Budapestet fotózza, mint oly sokan mások, de szigorúan csak a hardvert. A szerkezetet. Olyan, mint amikor a katalógusban le vannak fényképezve az eladó tárgyak, és a mosolyogva füvet nyíró apuka és a kacagva hajat szárító anyuka csak a brossúra címlapján látható. Ez itt az élettelen Budapest, mindenféle mozgás nélkül. Párat kiemeltem mutatóba, a többit nézzétek meg a Facebook-albumában.

Szemét a maláj tengerparton epSos .de képe a Flickr-en.

Alig néhány napja hippifészkeztem le San Franciscót annak kapcsán, hogy ők már jóval Los Angeles előtt kitiltották a városból a nejlonzacsikat, erre tessék. Kiderül, hogy ennél jóval merészebb terveik vannak: ki akarják űzni a városból az összes szemetet.

A „zéró szemét”  filozófia a 70-es években született, de hát ugye a hetvenes években sok furcsaság született, amit nem kell komolyan venni, mint például a punk vagy én. Az elmúlt évtizedekben a punk teljesen kilúgozódott, én is csak keresem a helyemet és a szemétmentes élet sem futott be egyelőre nagy karriert: azóta is jobbára családi körben végzett kísérlet maradt.

Egyelőre. úgy néz ki azonban, lassan eljön az ideje. Na de hogy lehet szemétmentes egy város? Vagy akár egy család, cég stb.? Olvasd el az ezzel foglalkozó posztot a Futuristán, az Urbanista nem rég újraindult tesóblogján!

tovább »

Újabb szakaszon bővül mától az M0-s, mégpedig az M6-os és az 51-es út között. Őszre még nagyobb dobás várható a fejlesztésben. Na persze az igazi nagyra - a kör bezárására, vagy akár egy Megyeri híd szintű fejlesztésre - még várni kell. Mindenesetre a bővítés remek apropó arra, hogy Kéméndi Zsolt tájépítész összefoglalja nekünk a gyűrű történetét, mely lassan Tolkien-Wagner szintű saga.

Bevezető mentegetőzés. Olyan szokott lenni, hogy valamit sokáig nem írok meg (most is posztba öntésre várakozó kiállításismertetők, könyvrecenziók, épületbejárások és más csudák nyomják a lelkemet). De olyan még nem volt, mint ezzel a poszttal, hogy megírtam, feltöltöttem az adminba, de aztán sosem volt időm képeket keresni hozzá, ezért két és fél hónapig nem élesítettem. No most határozottan nekiültem és negyedóra alatt befejeztem, jó szórakozást! 

Egészen elképesztő sörös sajtóeseményen jártam a napokban. A rendezvény Prága arcait volt hivatva bemutatni, természetesen rengeteg finom sörrel és jobbnál jobb ételekkel, meg bele lehetett hallgatózni sörösüvegekbe, ahonnan a cseh főváros jellegzetes hangjai szűrődtek elő, és volt szórakoztató előadás a sörfőzés több ezer éves történetéről is. Szóval tele volt profi marketinges húzásokkal, ám...

A fő attrakciót Jiři Menzel jelentette, aki egyből leszögezte, hogy a maga részéről utálja a sört és nem is ért bennünket magyarokat, minek iszunk ilyet, amikor annyi jó borunk van. És még mielőtt feltette volna valaki a magától értetődő kérdést, hogy akkor mégis mit keres itt, gyorsan leszögezte, hogy pénzt, és természetesen pénzért máskor is örömmel jön ide. (Az eseményt szponzoráló Staropramen embereinek alighanem ez lehetett a rendezvény mélypontja.)

A milyen prágai helyszíneket, látnivalókat ajánl a Prágába látogató magyaroknak kérdésre annyit mondott, hogy maradjanak a belvárosban, akkor biztos nem éri csalódás őket, ami szerinte minden európai nagyvárosra elmondható. Nekem ennyi urbanisztikai apropó elég is lett volna, hogy mint illetékes blogger tele egyem-igyam magam - mert a Sörgyári capriccio Oscar-díjas rendezővel ellentétben én szeretem a cseh söröket - ám ennél több is volt.

A budapesti falakon fennmaradt ősöreg plakátokból külön rovat állt össze itt az Urbanistán, most egy hasonló kincset, egy falra festett hurrázó szöveget talált Tamás, aki néhány remek fotót is küldött róla. Ha belegondolok, hogy a reformációval lemeszelt templomfalakon hány középkori freskó maradt fenn, alighanem jó pár izgalmas felirat, firka, rajz lapulhat még a fővárosi házakon. Ha nem is olyan értékesek, mint azok, de mindenképpen izgalmasak.

Fotó: eclipse.chaser

Már itt a blogon is többször felmerült a Kossuth tér átépítése. Az egyik legfontosabb a tér északi részén zajlik. A most ott tátongó gödörben mélygarázs lesz, annak a legfelső szintjén - közvetlenül a felszín alatt - pedig a látogatóközpont bejárata. 

A turisták innen juthatnak majd be az Országház alá - onnan pedig az épületbe. Az egyik klassz fejlesztés az lesz, hogy a legészakibb udvar (a látványterven a legelső fekete négyzet) alját üvegre cserélik, vagyis a látogatóközpont mennyezetén keresztül is láthatóvá válnak olyan belső homlokzatok, amelyeket bár gyönyörűek, eddig csak nagyon kevesek láthattak. Ami különös, azok se nagyon, akik ott dolgoznak.

Ráadásul a vasútállomáson. És klasszul rendben van tartva. Én először azt hittem valami postaláda-féle, olyan tiszta volt, hogy majdnem a tetejére pakoltam a cuccaim. És több is van belőle.

Nekem a Tüskecsarnokról most már életem végig az fog eszembe jutni, amikor az RTL-es forgatáson egy fekete sapkás smasszer beállt elém, és izmozni kezdett a kamera előtt. Pedig már akkor is pozitív példaként akartuk bemutatni, hogy lám van, ami végre megoldódik Budapesten szellemépületügyben.

Most pedig még inkább ilyen példának tűnik. A Jégkorongblogon lehozták a csarnok legújabb látványterveit és a legutóbbi fejlemények bemutatása után rátértek a lényegre: mikor és hogy készül el végleges formában az uszodával kiegészülő komplexum.

Tegnap kinn voltam a Budavári Sörfesztiválon (itt olvashatjátok a beszámolt róla), ahonnan hazafelé indulva különös jelenségre lettem figyelmes. Fényképezőgéppel, fényes nappal, sörözés nélkül sem vagyok egy Cápa Róbert, hát még este, telefonnal, telekézművezett fejjel. Így azonban még sejtelmesebbek a fények, mintha csak egy ufóészlelés lenne.

Egy fokkal talán jobb lett az, amin azért látszik a lényeg: