Melyik a 10 legfelháborítóbb épületre szerelt reklámháló?
Egy időben elég sokat harcoltunk az építési hálók ellen: pár éve a várost ellepték a kamufelújítások kamuállványai (na jó, ne legyünk igazságtalanok, voltak valódi felújítások valódi állványokkal is). Ezeken rendre hatalmas hirdetések jelentek meg. A kamuállványok ellen olykor egész sikeresen vettük fel a harcot, volt, ahol néhány nappal a posztolás után eltűnt a csúfság.
Azóta sajnos romlott a helyzet. Úgy tűnik, ma már alibifelújítás sem kell, hiszen egy hatalmas molinót kamuállvány nélkül is ki lehet tenni bármelyik gyönyörű homlokzatra, Budapest bármely pontján, függetlenül attól, hogy az mennyire fontos városképi szempontból.
Persze attól, hogy szabályosak és nem sértenek semmilyen törvényt, a jó érzésű, városát szerető embert még nagyon is zavarhatják ezek. Na jó ne általánosítsunk: engem például nagyon zavarnak. András nevű olvasónkat azonban még nálam is jobban.
A szocialista wellnessközpont Budapesten
Eddig sem lehetett illúziója senkinek a túlélést illetően, de most már biztos: 2017-ben lebontják az Újpesti Gyógyfürdő és Uszoda (IV. Árpád út 114-120.) mindössze 42 esztendővel ezelőtt felhúzott épületét. Az intézményt 2007 nyarán zárták be, 2013-ban adták át a Káposztásmegyeren a Halassy Olivér Városi Uszodát (amelynek tervezéséről az Urbanistán is szó volt). Tehát a réginek nincs miért maradnia, hasznosítására épeszű – pláne rentábilis – terv nem született. Bár az újpestiek nagyon sajnálták, sőt, annak idején tiltakozásukra egy évvel elhalasztották a bezárást, ma már legfeljebb nosztalgikus érvek szólnak a megmaradás mellett.
Ilyen lesz a világ első, kizárólag fából készült futballstadionja
És ki más tervezné, mint Zaha Hadid irodája? A környezetbarát stadionnal a jelenleg az angol ötödik vonalban szereplő Forest Green Rovers büszkélkedhet majd.
A Fenyves játszótér titokzatos szobra
Szeretem Pasarétet, ezért nem véletlen, hogy gyakran visszajárok ide. Korábban benéztünk a Pasaréti téri templomba is, de körbeszimatoltunk már egy lakatlan villát is a Guyon Richárd utcában. Most kikapcsolódni jövünk ide, a hűs fenyves árnyékába. Amikor évek múltán újra gyerekkorom helyszínein járok, már más szemmel nézek körül, új dolgokat fedezek fel, és visszaemlékezve néha megmosolyogtató, milyen másképp értelmeztem egykor a környezetem. A Lásd Budapestet! bloggerének vendégposztja.
Egy hektáros közpark nyílik a bulinegyed közepén
Ha azt mondom, új hely nyílik a Dob utca 37-ben, a legtöbb budapesti valószínűleg visszakérdez, hogy milyen kézműves sörökre és mennyire hipszter street foodra számíthatunk, meg egyáltalán milyen újdonságot lehet nyújtani a Fekete Kutya és a Rácskert, a Fat Mama és a Kisüzem között. Pedig nem új szórakozóhely nyitja meg kapuit jövőre, hanem a hetedik kerület új, egy hektáros közparkja, amit eddig egy lepukkant parkoló takart el. Az egykor itt állt épületek szakszerűtlen bontása miatt évekig életveszélyes volt a terület több része. Valaha a tömb körüli házak lakói kertként használták, jövőre felújítva nyitják meg a köznek. Körbenéztünk, mire számíthatunk.
Budapest eltűnt kupolái
Budapest elpusztult „kupoláira” (lásd keretes írásunkat) az elmúlt években szerencsére egyre többször irányult rá a sajtó, a döntéshozók és a magánszektor figyelme is. Legutóbb a Kossuth tér közvetlen szomszédságában álló Vécsey utca 4-ről derült ki, hogy a Duna parti Wellisch-palota mintájára, helyreállítják eredeti tetőszerkezetét és -díszeit a Steindl Imre Program keretében.
Mit értünk kupola alatt?
A kupola építészettörténeti értelemben egy boltozati forma, vagyis a terek lefedésének egy módja. Vegyük például a római Pantheont, aminek a városképben nincs is kupolája, belépve viszont az építészettörténet egyik leggyönyörűbb gömbformával fedett terét élhetjük át. Ebből fejlődött ki az a fajta kettős kupola, amelynek tervezőjét már nem csak a belső tér arányai, de az épület külső képében és a városképben való megjelenése is izgatta. Ebből aztán a 19. század második feléig oda jutott az építészet, hogy előfordult az is, hogy csak a külső kupola volt, belső tér nem. A kupola szót ráadásul helytelen a tetődíszek sokaságára használnunk. Építészeti értelemben tornyok, toronysisakok, mindenféle tetőformák, oromzatok sokasága vegyül a kupolák közé. Ám összefoglaló néven mégis egyszerűbb így emlegetni őket.
Budapest városképe rengeteget vesztett azzal, hogy a II. világháborút követően számos sérült és jóformán ép díszes tetőt egyszerűsítettek le a 19. század második felének építészetét megvető szakmai irányítás, valamint a pénz- és anyaghiány miatt. Miközben a lakhatóvá tétel elsődlegessége mai szemmel nézve is érthető, az már talán több kérdést vet fel, hogy az '50-es és '60-as évek felújításai során miért tüntették el további tetődíszek sorát.
A tankönyvi terminológia szerint a „kapitalista társadalmak építészete” egyik legkárosabb jelenségének tartották azt a fajta építtetői hivalkodást, amely ki akart tűnni az utcaképből. Márpedig a kisebb-nagyobb tetődíszek – hiába volt belőlük viszonylag sok – kitűntek. Mintának a 19. század első felének klasszicista városképét tekintették, amelyet az azonos magasságok és a derékszögű, szabályos utcahálózat jelentette. Ha a legapróbb díszeket is beleszámoljuk,
A hivatkozási alapot gyakran a közelben álló jelentős épületek jelentették, mondván a tetőidomok zavarják azok érvényesülését.
Szerencsére a 19. század második felét meghatározó historizmus építészetét a '60-as és '70-es évektől kezdve újra értékelték, egyre több lett a műemlék és idővel eljutottunk oda, hogy ezeket az eredeti tervek szerint kell helyreállítani. Kupolafronton áttörést azonban még mindig nem sikerült elérni.
Ennek elsődleges oka, hogy számos épületből társasház lett, amelyek jellemzően annyira pénzhiányosak, hogy elpusztult tetődíszek helyreállítása szóba sem jöhet. Az alábbiakban a fentebb említett ezer körüli emlékből mindössze tíz, plusz egy épületet adunk közre, melyek tetődíszeinek helyreállításával óriásit nyerne a városkép.
Leromboltak egy műemléket a Belváros világörökségi területén
A földig romboltak a napokban egy műemléképületet a Belváros szívében, világörökségi területen, a Dorottya utcában, ahogy az a fenti Skyscrapercityn megosztott fotón is látszik. Az elmúlt hónapokban több vitatható bontásról is beszámoltunk, de ez most nem ezeknek a sorát szaporítja: ez vitán felül értékes ház volt. Hivatalosan is
kötelezően megtartandó épület
besorolást kapott, vagyis nem csak a homlokzatát, de az egészet meg kellett volna őrizni!
Milyen lesz Budapest új városnegyede a 120 méteres felhőkarcolóval?
Budapesten nem nagyon épült igazi, működő városnegyed a rendszerváltás óta. A lakóparkoknak nevezett kertes lakótelepeket, valamint az érthetetlen módon szintén lakóparkoknak nevezett kert nélküli lakótelepeket most nem számítom ide. Az utóbbi kategóriában a legrémisztőbb épp a Duna partján épült elképesztő zsúfoltan, nélkülözve minden közlekedésfejlesztési koncepciót. Szóval amikor meghallottam, hogy újabb ingatlanprojekt indul a folyóparton , egyből a Marina képe derengett fel előttem és megijedtem. Pedig a Kopaszi-gát mellett épülő BudaPart akár még sikertörténet is lehet, legalábbis az első tervek alapján. Hogy milyen lesz a végeredmény, azt csak egy évtized múlva tudjuk meg, az elképzelésekről viszont Árendás Gergely, a Property Market Kft. ügyvezető igazgatója már most is beszélt nekünk.
Hatalmas emlékművé építik át a Kálvin teret a protestánsok
Jövőre lesz az 500. évfordulója a reformációnak, amire persze illik valami emlékművet emelni. Budapesten a Kálvin téren készül majd egy különleges installáció, amely egészen meglepő módon, izgalmasan nyúl a témához. Szeretem a XIX. és a XX. század emlékműveit, de semmi okát nem látom, hogy a XXI.-ben is ilyenekkel emlékezzünk történelmünk fontos eseményeire. Ma már nem egy oszlop tetején álló szárnyas alak kezében lobogó fáklyát óvó galambra tekintő anya gyermekét védő katona szobrára van szükségünk ahhoz, hogy ne feledjük a régiek nagyságát, vagy kifejezzük előttük tiszteletünket. Hanem akkor mire?
Végre befejezik a Petőfi téri templom tornyát!
Emlékeztek még a Ceruzatemplomra? Persze nem így hívják a Petőfi téren álló Nagyboldogasszony magyar ortodox székesegyházat a pesti Duna-parton, de hát annyira ráillik ez a név. Mások szerint viszont nem cerkához, inkább egy koporsóhoz hasonlít az a furcsa toldalék, amellyel ideiglenes pótolták a hiányzó tornyát.
A története amúgy igen változatos építészetileg, vallásilag és politikailag is. "A 18. században Pesten letelepedett görög és macedón kereskedők 1785-ben határozták el, hogy saját templomot építtetnek. Az építési engedélyt 1790-ben sikerült megszerezniük, ennek birtokában vásárolták meg a piaristák Duna-parti telkét a rajta álló kollégiummal együtt. Az épület terveit Jung József építész készítette, de az eredeti tervet kétszer is átdolgoztatták. Az 1801-ben felszentelt templom tornyai befejezetlenül maradtak, ezért az egyházközség 1873-ban Ybl Miklós tervei szerint készíttette el a két toronysisakot." - foglalja össze röviden az MTI a történetet.
Az Ybl-monográfia szerint azonban – bár a megrendelés csak a toronysisakra szólt – magán a homlokzaton is ott látható a mester kézjegye: a korábban egyszerű épület neki köszönhetően lett ennyire díszes. Az meg külön érdekesség, hogy téren állva egyből két olyan Ybl-művet is megcsodálhatunk, ahol csak egy részletet tervezett a mester: ő tervezte ugyanis a Petőfi-szobor talapzatát is.
Venne magának egy szocreál színházat? Megteheti!
Az Ikarus Művelődési Ház Mátyásföldön épült fel 1954-ben, hogy csillapítsa a szomszédos gyár dolgozóinak kulturális éhségét. Kívülről nem valami izgalmas, egy teljesen átlagos, akár gyárépületnek is beillő épület elé csaptak egy oszlopos-erkélyes bejáratot, hogy kicsit azért elegánsabbnak hasson. Messze nem olyan izgalmas, mint mondjuk a szintén szocialista realista stílusban épült szinkronstúdió a Hűvösvölgyben, vagy akár a közelében található, szintén mátyásföldi tiszti kaszinó.
Belülről már jóval izgalmasabb. Márványlapokkal burkolt belső terek, széles lépcső, nagyvonalú színpad és nézőtér. Az elmaradhatatlan mozaik gyárral (mellette Ikarus-busszal!), munkással, paraszttal és idézettel, ami kivételes módon itt nem valami szovjet elvtárstól, hanem Petőfitől van, és ma is teljesen vállalható.
A legfurcsább építészetileg az oldalsó páholysor vagy mi. Ugyanis karzatnak kicsi és nem praktikus, alig férnek el rajta páran. Viszont páholynak! Hát páholynak is nagyon kicsi és nem praktikus, mert alig férnek el rajta páran.
Számomra különösen kedves hely, mert kisiskolásként én is felléptem itt prózamondóként, a kerületi ki-mit-tud gálán, sőt valamiféle kórusversenyt is nyertünk egy Bárdos-darabbal. Persze nem ezektől az iskolai rendezvényektől lett legendása hely. Sokkal inkább attól, hogy a nagy nevek (LGT, Omega, Neoton stb.) mellett a 80-as években az épp hogy csak tűrt underground is rengeteg lehetőséget kapott a fellépésre, sőt olykor a felvételre is. A Közművelődés Házai Budapesten című kiadvány szerint olyan nevekről van szó, mint az Albert Einstein Bizottság, a Kontroll Csoport, az Európa Kiadó vagy épp a Sziámi. Aztán persze jött a rendszerváltás, a privatizáció és a helyet 15 éve egyik napról a másikra bezárták. Azóta legfeljebb filmforgatásokra bérlik ki, ahogy legutóbb a Veszettek esetében. Ez amúgy már korábban is előfordult: Bódy Gábor például itt forgatta a Kutya éji dala egyes jeleneteit.
És hogy miért lett most izgalmas ez a ház? Egyrészt mert eladásra hirdetik, s mikor ennek kapcsán kicsit utánanéztem, meglepő dologra bukkantam.
Ma élő emberek arcképei is fel vannak festve a Parlament falára
Az Országház épülete elképesztően sok titkot rejt. Az egyik legizgalmasabbról már régóta hallottam ezt-azt, aztán egyszer megnéztem a saját szememmel is, de mivel a kupolaterem mennyezetéről van szó, nem sokat láttam belőle. Végül néhány hete Wachsler Tamás, a Steindl Imre program vezetője, az épület legnagyobb ismerője kiposztolt róla egy közeli képet a Skyon. Erről van szó:
Nem kell művészettörténésznek lenni, hogy megállapítsuk, a két portré utólag került oda. Az a szóbeszéd járja, hogy a hetvenes években az épület falfestményeit restauráló csapat valamennyi tagjának, huszonegynéhány személynek az arcképét megörökítették a mennyezeten. Nagyon apró képekről van szó, és elég nagy belmagasságról, szóval nem csoda, hogy évtizedeken keresztül senkinek nem tűntek fel.
A fórumon persze egyből megindult a vita, hogy "barbár beavatkozásról", vagy "jópofa gegről" van-e szó. Én meg úgy gondoltam, a legjobb, ha az illetékest kérdezzük meg. Na de kik voltak azok?
Tényleg csak nyugdíjasoknak való a fitneszpark?
Egy hónapja állítottunk össze egy jókora térképet az Urbanistán a kültéri fitnesz- (vagy más néven kondi)parkokról, illetve a torna- (közkeletű nevükön street workout) pályákról. Nagyon büszkék voltunk, hogy ez a legteljesebb gyűjtemény Budapestről, de tudtuk jól, hogy egy csomó minden hiányzik róla, úgyhogy arra kértünk benneteket, hogy küldjetek további helyszíneket, fotókat, információkat. Ti pedig így is tettetek, nagyon szépen köszönjük!
Íme itt a bővített térkép, ami persze még mindig nem teljes, de azért egész pofás, összesen 135 helyszín van rajta, jelentős részük fotóval és néhány alapinfóval. Pótoltunk olyan fájó hiányosságokat is, mint például a Goldmann téri pálya, ami az egyik legfontosabb helyszín Budán. Persze a térkép a lényeg, de ha már szóba került a street workout, meg a kültéri kondizás, összeszedtük azt is, nektek mik a legfőbb problémáitok a helyekkel, illetve miket gondolnak róluk a profik. Na meg hogy miket tanácsolnak: hogyan használjuk ezeket az eszközöket.
A Millenárison épül az új Nemzeti Táncszínház
Mindig nagy élmény olyan eseményre menni, ahol Zoboki Gábor is felszólal. Egyrészt imádom, ahogy öltözik (most egy keresztbe piros csíkos kék zakóban volt), másrészt pompás előadó, akit élmény hallgatni. Na és a mai sajtóeseményen ráadásul egy tök jó új épületét is bemutatta: a Nemzeti Táncszínházat, amelyet a Millenáris Teátrumból alakítanak ki.
Az utolsó klasszicista villa a Városliget szélén
A Dózsa György út városligeti szakaszának építészete igen változatos. Van ott társasház méretű szecessziós villa, múltszázadi modern, meg ezredfordulós kortárs irodaház, eklektikus bérházak és posztmodern hotel - hogy a másik oldalon a Szépművészetiről, a Műcsarnokról, meg a tervezett Néprajziról ne is beszéljünk.
A 3-4-5 emeletes házak alkotta falat a Peterdy utcánál egy kis nyaraló bontja meg. Mindössze egy emelete van, hagy maga körül helyet a kertnek, beljebb is áll, mint a többi ház. Olyan mint egy kisgyerek a sok felnőtt közt, pedig valójában öregebb szinte mindegyiknél. Ő a Káry- vagy más néven Csengery-villa.
Százesztendős budapesti mozaiklapok
Neked is vannak kedvenc mozaiklapos lépcsőházaid vagy körfolyosóid Budapesten? Megtörtént már, hogy rajtuk taposva elgondolkoztál, hogy fér el ennyi szín, minta, gyönyör és történet egy ilyen kis felületen? És dühöngtél már azon, hogy hova tűntek a gyártók és miért cserélik le őket a házfelújításkor még mindig nagyáruházi csempére? Ha mentettél meg már bontásból akár csak egy mozaiklapot is, imádni fogod ezt az anyagot. Ha még nem, akkor ma nézzél te is a lábad elé!
Azbesztveszély a Kossuth téren?
Az Urbanista Facebook-oldalára érkezett a kérdés egy aggódó anyukától:
A linkeket már csak én pakoltam bele, hogy az is képben legyen, aki lemaradt az előzményekről. Wachsler Tamás, a Steindl Imre-program vezetője a következőket írta, amikor elküldtem nekik a levelet:
Miért kell újratervezni a Múzeumkertet?
Ha azt hallja az átlag budapesti polgár, hogy valahol parkrekonstrukció lesz, és a történetben ráadásul egy múzeum is van, akkor egyből egy kiadós tarvágás ugrik be neki, egy kis ingatlanfejlesztéssel megspékelve. Pedig lehet területbeépítés nélkül is helyrerakni egy zöldfelületet: ha minden jól megy, ez fog történni hamarosan a Magyar Nemzeti Múzeum kertjével.
Nemrég eredményt hirdettek az ötletpályázaton, ahol tájépítészek mutathatták meg, mit is kezdenének a több mint százötven éves parkkal. A kiírásban egyszerre volt elvárás a rehabilitáció és a fejlesztés. A pályázatot a TÉR-TEAM csapata nyerte meg Szabó Gábor és Szende András vezetésével, velük ültünk le beszélgetni. Bár a főtéma persze a kertterv volt, érintettünk egy csomó olyan területet is, amely állandóan közszájon forog, ha nagyvárosi kertészetről van szó.
Kétmillió dollárért árulják a leghíresebb magyar építész bungalóját
Hogy ki volt a XX. század legfontosabb magyar építésze, azon lehet vitatkozni, de hogy a legismertebb Breuer Marcell volt, az elég nyilvánvaló. Bár Magyarországon leginkább legendás székét ismerjük, azért nem véletlen, hogy például bekerült egy háza az elmúlt 125 év 125 legfontosabb épülete közé.
Most a The Spaces építészeti magazin szúrta ki, hogy a piacon van az egyik erdei lak, amit Breuer tervezett, ráadásul Walter Gropiusszal együtt. Az különösen jól mutat, hogy a címben csak Breuer nevét emelik ki, pedig hát tervezőtársa mégis csak a Bauhaus alapítója volt.
Mi történt az Üllői út kávéházaival?
Az Üllői úti fák egykori létezéséről minden iskoláskorú tud: ők voltak azok, akiket hiába kérdezett Kosztolányi Dezső:
Hova repül az ifjuság?
Feleljetek, bús lombu fák,
Üllői-úti fák.
Mivel a fák az úttest kiszélesítése miatt évtizedekkel ezelőtt áldozatul estek a városfejlesztésnek, arra sem tudnak felelni, hova lettek az Üllői út megkopott emlékű kávéházai, államosított családi vendéglői és hangulatos sörözői. Mi most térképre tettünk néhány legendás és elfeledett helyet, képpel és rövid szöveggel. A fotóknál nagy segítségünkre volt a Fortepan adatbázisa, ahová nemrég kerültek fel Budapest Főváros Levéltárának két évtizednyi Budapestet (1952-1972) bemutató városképei.
Erről a budai természetvédelmi területről tutira nem hallott még
Véletlenül akadt meg a szemem a Rózsadomb tetején egy utcára néző táblán, melyen az áll, hogy „Mihályfi Ernő kertje, természetvédelmi terület”. Gondoltam, micsoda különleges státusz, biztos pompás lehet egy ilyen kertben bolyongani, de sem az önkormányzat, sem a természetvédelmi államtitkárság nem tudta megmondani, ki viselik a kert gondját, ezért hetekkel később végső elkeseredésemben egy műanyagtasakos üzenetet tűztem a kerítésre. Két nap múlva egy hölgy hívott, aki megkérdezte, miért nem a klasszikus megoldást választottam és csöngettem be a kapun, mivel ők, Mihályfi-leszármazottak élnek a kertben és a hozzá tartozó házban. Újabb két hét múlva ott álltunk a kerítés túloldalán, a kertben.
Menő budafoki piac és cuki kőbányai óvoda Budapest legnívósabb épülete
Ma* van az építészet világnapja, ebből az alkalomból adta át nívódíjait a Budapesti Építész Kamara. Elég sok építészeti elismerés van, de ez a szó legszorosabb értelmében hiánypótló: azért találták ki tavaly, hogy pótolják vele a 2010-ben megszűnt fővárosi nívódíjat. A célja, hogy reklámozza a budapesti kortárs építészetet, amire tényleg rá is fér a reklám. Mert vannak ám jó alkotások, csak nem nagyon kapnak túl nagy figyelmet. Na meg az igazat megvallva, azért túl sok nincs belőlük - legalábbis az alábbi számok erre utalnak.
A zsűri
Benczúr László (elnök), Balázs Mihály egyetemi tanár, Hőnich Richárd DLA, Lévai Tamás, Masznyik Csaba, Somogyi Krisztina és Winkler Barnabás DLA. Az előzsűri munkájában Vincze László DLA is részt vállalt.
Tavaly összesen 49 pályaműből választhatott a zsűri, idén már csak 21-ből. Pedig nem is volt muszáj igazán friss házzal indulni, elég ha az elmúlt öt évben épült. Sőt. A pályaművek jó része nem is ház volt a szó szigorúan vett értelmében, több tájépítészeti alkotás is szerepelt a versenyben.
Ezek közül választotta ki a zsűri "az előremutató izgalmas felvetéseket", a "városképet formáló épületek". Összesen öt munka kapta meg a nívódíjat – rangsorolás nélkül –, kettő pedig elismerésben részesült. Volt közöttük több éve átadott jól ismert létesítmény, és olyan is, ami egészen friss és egészen ismeretlen – természetesen az utóbbiaknak örültem legjobban.
Miért ilyen lepukkant Bel-Buda első számú körútja?
Ha a Baross utca a kárpitosok utcája volt egykor, a Bajcsy meg brit átok sújtotta hely, akkor a Margit körút az ingatlanügynökségek Mekkája: rendkívüli sűrűséget mutat itt az ingatlanirodák aránya. A legendás presszók közül tartja magát (vagy legalábbis a nevét) a Rózsadomb és Mokka, próbál túlélni a Bem és az Átrium mozi, de többségben vannak a pár évente bérlőt cserélő üzletek. De ráfoghatjuk-e ezt is a közeli plázára?
Budapest leggyönyörűbb irodaépülete a piacon
A Városligeti fasor elvileg két kerületet választ el, de valójában tökéletes egységet alkot a két oldala a Diplomatanegyednek nevezett villanegyed szélén. Egy időben úgy volt, hogy ez lesz majd a fő sugárút a Liget felé, ami aztán végül az Andrássy lett. Mindenesetre végigépült gyönyörű villákkal, mindenféle stílusban, a klasszicistától a romantikuson át leginkább a szecessziósig. Ez utóbbi stílusból egész bemutatót lehet tartani a környéken Árkay Aladár református templomától Vidor Emil villáin keresztül a nevezetes Révész-Kollár építészpáros egykori tervezőirodájáig.
Ám a legszebb közülük – mai állapotában mindenképp – a Körössy-villa, amit Kőrössy Albert Kálmán tervezett saját magának. Ezt a házat hirdetik most irodaházként, ráadásul csomagban egy másik nagyon izgalmas épülettel.
Egy pesti lakás áráért vehetünk egy nemesi birtokot kastéllyal
Akinek van 270 milliója, az egész helyre kastélyt vehet magának, ráadásul Szombathely belterületén, mint arról nem is olyan rég írtunk. Most pár kilométerre onnan, közvetlenül az osztrák határ mellett, a pár száz lelkes Bucsuban hirdetnek egy eladó kastélyt. Több mint 1000 négyzetméteres és tartozik hozzá 4,5 ezer négyzetméter kert (a hirdetés szerint természetesen ősfás, a képek szerint ha nem is matuzsálemek, de egész nagy fák azért vannak). A birtok azonban nem ér itt véget, még 9 ezer négyzetméter gyep, meg 2 ezernyi agyagbánya is jár mellé. Na meg egy kis tó, egy irodaépület, "raktárak, falazott árnyékszék, sertésólak, kutyaólak, szeméttároló". Az egész 34 millió forint, egy pesti lakás ára.
Igaz, nagyon ramaty állapotban van szegény kastélynak nevezett kúria, elkeserítő végigpörgeti a galéria képeit. Nem tudom, hogy megéri-e megvenni (másfél éve még 75 milliót kértek érte), de az épület nekünk nem is az ára miatt izgalmas. Hanem a története miatt.
40-es években lakótelepet terveztek a mai bulinegyed helyére
Ha ránézünk a fenti képre, aligha jut eszünkbe róla a bulinegyed, Belső- Erzsébetvárosban. Pedig akár így is kinézhetne ma az egykori Zsidónegyed szíve, ha megvalósul az a rendezési terv, mely 1946-ban jelent meg a Tér és Forma folyóiratban. Ha belegondolunk, hogy a szocreál lakótelepek is csak egy évtizeddel később jelentek meg, a panelek meg negyed századdal később, akkor nagyon hipermodernnek tűnik az egész. Mintha ott folytatnák a futurisztikus terveket, ahol a háború előtt abbahagyták. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a cikk szerzője az a Fischer József, aki már a harmincas években is ilyen menő épületeket tervezett.
Mielőtt mindenki a szívéhez kapna, szögezzük le: ez minden jó, amit elmondhatunk a tervről, mert amúgy áldhatjuk a sorsot, hogy nem lett belőle semmi és nem verték szét totálisan a városszövetet a főváros közepén. Igaz, az akkori viszonyokat figyelembe véve elég sok jogos érvet sorol fel a szerző az új terv mellett.
Királyok parádéztak rajta egykor, ma tele van bezárt üzlettel
Nemrég a józsefvárosi csirkekorzó sorsát sirattuk, most márványasztalos nagykávéházak, vaspályán robogó villamosok, családi ezüst mellé dukáló legfinomabb porcelánkészletek nyomában jártunk. De dámák, zsurnaliszták és bankfiúk helyett kisebb-nagyobb ázsiai és magyar éttermek sorát, nagy forgalmú utat és üres üzleteket találtunk Terézváros és Lipótváros határán, a Bajcsy-Zsilinszky Endre úton. Lehet, hogy minden máshogy alakul, ha a walesi herceg annak idején betér Schön bácsihoz, és nem áll ellen a nemzeti hölgybanda bájainak?
A szocreál él és virul a Hűvösvölgyi úton
Az 50-es években, amikor a Hűvösvölgyi út még Vöröshadsereg út volt, akkor épült a Pannónia Filmstúdió Szinkronműterme, de a szinkronizálás története jóval korábbra nyúlik vissza. Nem járt egyből II. kerületi épület a szakmának, lassanként került a közönség elé egyre több és több magyarul beszélő idegennyelvű film, és született meg egy nagyobb stúdió iránti igény. 1935 júliusában fogadták el a szinkronizálásról szóló törvényjavaslatot, nem volt akadálya, hogy beinduljon a magyar szinkron aranykora. Az 1936-os Filmművészeti évkönyv a következőképpen írt a témáról: "A törvényhozás mindkét háza hosszas vita után egyhangúlag fogadta el a szinkronizálásról szóló törvényjavaslatot, és ennek eredményeképpen az ősz folyamán teljesen kiépült nálunk a szinkronizálás lehetősége. [...]
Íme, a magyar szónak nemcsak a hazai filmgyártás lett a terjesztője, és az egyik legjobb művelője,
hanem olasz mintára – hacsak kis százalékban is – a szinkronizálás is, amelynek segítségével talán a következő esztendőben az idegennyelvű filmek is magyarul szólalnak majd meg a magyar mozgóképszínházak vásznain."
A szinkronizált filmek minőségéről, a nyelvhelyességről pedig 1936-tól az Országos Mozgóképvizsgáló Bizottság döntött. Mivel a filmgyártás a propaganda egyik legideálisabb eszköze, érthető, hogy az állam alá tartozó szinkronstúdió építését sürgették. Egy jól felszerelt stúdióra volt szükség, ahol megfelelő minőségben lehetett a külföldi játékfilmeket utószinkronizálni, vagy teljes rajzfilmek zenéjét felvenni.
Természetesen szocreál (mégiscsak az 50-es években járunk) épületet kapott az intézmény, amit Gádoros Lajos és Mühlbacher István tervezett. A stúdió 1954-re fel is épült, 2003-ban védetté nyilvánították, a 2010 -es évekre pedig lassan, de biztosan leépült, szétázott. Nem sok remény maradt, hogy a Hűvösvölgyi úti ház egyszer megmenekül.
Rovataink a Facebookon