Mi lenne, ha lebontanák a Citadellát és a Szabadság-szobrot?
Nem is olyan rég írtunk az Urbanistán, hogy kihirdették a Gellérthegy megújítására kiírt pályázat eredményét. Ennek apropóján küldték el a Paradigma Ariadné építészei (vagyis Csóka Attila Róbert, Molnár Szabolcs, Smiló Dávid, Titkos Ádám) pályázaton kívüli, alternatív tervüket, amelyben elbontják a Citadellát, meg a Szabadság-szobrot és erdőt telepítenek a helyükre. Cserébe hatalmas lépcsősorokat helyeznének a hegy oldalába, ahonnan a legjobb kiáltás nyílik. Át is adom nekik a szót:
Az új Néprajzi Múzeum összes kiállítótere a föld alatt lesz
Tegnap végre bemutatták a sajtó képviselőinek az új Néprajzi Múzeum alaprajzát. Várjátok, hogy megmutassam, mi? Na arra várhattok! Sajnos nem közölhetjük őket egyelőre, mert még titkosak. Itt tulajdonképpen véget is érhetne a poszt, de szerencsére azért írni szabad róluk, szóval most elmesélem, mit tudtunk meg az új múzeumépületekről.
A Petőfi Csarnok tervezői sem bánják a bontást
Néhány napja bejártuk a bontás előtt álló Petőfi Csarnokot, és a jelenlegi állapot bemutatása mellett kicsit végigvettük az épület történetét: hogyan lett az Iparcsarnokból Kohó és Gépipari Csarnok, majd Pecsa, hogy aztán azt lebontva, jövőre felhúzzák a helyén az Új Nemzeti Galériát.
Ennek kapcsán írt levelet az Urbanistának a jelenlegi épület két tervezője Tihanyi Judit és Halmos György, mindenek előtt, hogy felhívják a figyelmünk egy kollégájukra, aki kimaradt a cikkből: a belsőépítészeti munkákban ugyanis Geblusek Antal is részt vett.
Szépül vagy pusztul a Belváros? Pontozzon ön is!
Ocsmány gányolás és világszínvonalú rekonstrukció. Összeszedtük az elmúlt évek fontos köztérfejlesztéseit és lepontoztuk őket.
Kreatívan számolják az Új Nemzeti Galéria alapterületét a városligetesek
Tegnap itt az Urbanistán is bemutattuk a Petőfi Csarnok bontása kapcsán az épület és a helyszín történetét, egyúttal az Új Nemzeti Galéria tervét is, amit a helyére építenek majd. A bejáráson elhangzott adatokkal kapcsolatban azonban most egy fontos részletre hívta fel a figyelmet Bardóczi Sándor tájépítész a Facebook-oldalán.
Azt ugyan a Városliget Zrt. sem állítja, hogy az új épület kisebb lesz, mint a bontásra váró Pecsa, de azt ígérik, kevesebb területet foglal majd el a Ligetből. Számításuk szerint a Petőfi Csarnok a szabadtéri színpaddal együtt 11 700 négyzetméteren terül el, míg az Új Nemzeti Galéria csak 9 ezren fog.
Nos erre írta a tájépítész, hogy szerinte ismét trükközéssel állunk szemben:
Megnéztük, hogy néz ki a kibelezett Petőfi Csarnok
Bár az Új Nemzeti Galériának még az alapkövét se tették le a Városligetben, az első osztálykirándulás már meg is történt a helyszínén. Egy rakás újságíró jelent meg ugyanis ma a kibelezett épület bejárására, pedig azt hittem, hogy egy ilyen épületcsonk csak a hozzám hasonló fanatikusokat érdekli.
Az egésznek tényleg iskolai múzeumlátogatás hangulata volt: az emberek a belépés után szétspricceltek, mindenféle helyekre bemásztak, ahová nem illett volna, fényképezőgépekkel lökdösődtek, aztán úgy hangoskodtak, hogy végül az osztályfőnök néninek a sajtósnak kellett rászólniuk, hogy kérem kicsit halkabban, mert nem halljuk a Sági urat.
Igaz, kiállítva csak egyetlen kép volt (saccra 90x50 centis, vászon, vegyes technika), amin a múzeum legújabb látványterve volt látható. Na de ne szaladjunk előre. Lássuk inkább sorra, hogy mit is bontanak a következő hetekben, miért, és mi épül majd a helyére.
A magyar, aki legmenőbb New York-i varietét tervezte
)
Bábolnay József Gyula (Dés, 1886. XI. 25. – Hollywood. 1983. V. 18.) azon magyar építészgenerációhoz tartozott, mely a Monarchia utolsó békeéveiben kezdte el karrierjét, viszont a munkássága már nem tudott kiteljesedni szülőhazájában a tragikus XX. sz-i közép-kelet-európai történelem miatt, így a tengerentúlon találta meg a számításait. Láthatta a XX. sz. nagy részét, az első világháború felesleges vérengzését és országa szétesését, de a gyors technikai fejlődést és a jómódot is. Lelkes fiatalként a félfeudális Monarchia saras útjain szekérrel utazott 1908-ban, hogy székely házakról vázlatokat készítsen, aztán rá három évtizedre már a hollywoodi domboldalon álló műteremházából aszfaltozott szerpentinen ereszkedett le személygépkocsijával reggelente a filmgyárakba.
A Váralagút eredetileg a Duna alatt is átment volna
Ma, amikor tényleg összevissza lehet közlekedni Budapesten, elég nehéz elképzelni, hogy mekkora gondot okozott közel kétszáz éve, hogy mégis hova tegyék a fővárosban az első állandó hidat a Dunán. A mai Lánchíd helye adta volna magát, mert itt elég keskeny a folyó, ráadásul nem is olyan örvényes, hőforrásos, mint a mai Erzsébet hídnál, viszont volt egy nagy probléma vele. Az ide tervezett híd nem igazán kötötte össze Budát Pesttel. Ugyanis aki megjött Pestről, az egyből nekiment a Várhegynek, amit vagy meg kellett kerülnie, vagy át kellett másznia rajta. Ez utóbbi az 1830-as években még jóval nehezebb volt, mint manapság. A Vár egy katonai objektum volt (a következő évtizedben heves harcok helyszíne is lett), a lényege pont az volt, hogy jó nehéz legyen felmenni: nem volt se Halászbástya, se Várkert Bazár.
Úgyhogy már akkor felmerült, hogy fúrjanak bele alagutat. Sőt, ha még úgysincs híd, menjen át az alagút a Duna alatt is.
Füst Milán lakása egykor és ma
1957-ben jelent meg Hatvany Lajos Beszélő házak című, Budapest- és irodalomrajongóknak kötelező alapkönyve. A leginkább a Nyugat című folyóirat mecénásaként ismert egykori báró az ötvenes években sorra vette azokat a roskatag bérházakat, ahol annak idején a híres írók és költők éltek. Bejárta „a fölfedezői lelkendezésnek gyönyörűségében egy-egy ilyen sokemlékű ház lépcsőit, folyosóit, minden zegét-zugát,” hogy a bennük lezajlott életet felelevenítse. Ahogy az előszóban írta, összegyűjtötte az „elmúlt nagy idők téglába foglalt tanúit az eljövendő nemzedékek számára [...] ez önmagát egyre újra szülő városban.” Be lehet leselkedni vele például Jókai Stáció utcai vagy Adyék Veres Pálné utcai lakásába, közben előkerül sok-sok házi pletyka és kortörténeti „kis színes.” Most az Urbanistán mi is írók és lakásaik nyomába eredtünk, először Füst Milán után az Angyal utcába.
A segítségetekkel akár jöhet a folytatás is: aki híres művész egykori lakásában él, és szívesen bemutatná, ne habozzon írni a szerzőnek!
Hogyan hatott a madridi építészet a pestire?
Budapesten, Lipótvárosban, az Október 6. utca és az Arany János utca sarkán álló, a volt Országos Szeszértékesítő Rt. (OSZ) 1929-es bérháza több szempontból különleges Magyarország építészetében.
Tervezőik, Tauszig Béla és Róth Zsigmond építészpáros neve már többször feltűnt az interneten, mint generációjuk első vonalbeli alkotói. Tőlük származik a pár éve elbontott szecessziós Schneller-ház, melynek földszintjén jó száz éven át pékműhely üzemelt; a példásan felújított és díjazott későszecessziós Tauszig-villa; a lakóközösségi összefogással gondosan karbantartott, tévesen bauhaus stílusúnak mondott, valójában párizsiasan elegáns modern bérház a Horánszky utca 1. szám alatt és a belül gazdag dekorációval rendelkező ún. Vasas-székház. Ezen kívül egy modernista családi házuk is megtalálható a híres Napraforgó utcai kislakásos mintatelepen.
Az építészek 1908-ban dr. Lipták-, majd Révész és Kollár irodájában gyakornokként kötöttek barátságot, aztán 1909-ben közös irodát nyitottak. Ők is ahhoz a századfordulós építészpáros-generációhoz tartoztak, mely Lechner és Pártossal vette kezdetét (lásd még Komor és Jakab, Kármán és Ullmann stb.). Az ilyen, egyenlő társult felek különböző munkafolyamatokat osztottak szét egymás között, kinek tehetsége szerint: ügyfélkapcsolat, irodavezetés, alaprajz- és szerkezettervezés, az épületdekorációk megrajzolása. Mint a fentebb felsorolt épületekből kitűnik Tauszig és Róth irodája elismert és sikeres volt egy nagyobb megszakítással egészen 1945-ig.
Kiderült, mit építenek a lerombolt Medgyaszay-ház helyére
Nem is olyan rég számoltunk be róla az Urbanistán, hogy földig romboltak egy korábban műemlékként számon tartott szecessziós lakóházat a Belvárosban. Igaz néhány évvel ezelőtt maga a polgármester ígérte meg, hogy megmentik, sőt az alsó terében egy bárki által látogatható múzeumot rendeznek be a tervező, Medgyaszay István emlékének.
Aztán megemlékezés helyett inkább lerombolták a házát.
Egy darabig élt a remény bennem, hogy helyette legalább a homlokzatot visszaállítják, hiszen erre kész tervek voltak, de már gyanús volt, hogy az önkormányzat sunnyog a válasszal: csak arra feleltek, hogy miért kellett lerombolni a korábban védett házat, arra már ismételt kérdésünkre sem, hogy mi épül a helyére.
Szocreálba költözne? Nincsen könnyű dolga
Elhatároztam, hogy csinálok egy válogatást eladó, meg kiadó szocreál ingatlanokból. Ahogy teszem azt a Bauhaus stílusúakkal, vagy a középkoriakkal tettem. Beletört a bicskám.
Ha az ember mondjuk eladó szecessziós ingatlanokat keres, akkor elég beírnia a jelzőt az ingatlan.com vagy az Otthontérkép keresőjébe és már ömlenek is a hirdetések. A feladatot leginkább az jelenti, hogy kiválogassuk közülük a valódi szecessziósokat. A szocreállal jóval nehezebb a dolgunk. Bár annyira soha nem futott be nálunk ez a birodalmi stílus, mint a Szovjetunióban, ami pedig van, az többnyire közintézmény, azért vannak lakóházak és eladó ingatlanok is szép számmal.
Aki azonban ilyet keres annak nincs könnyű dolga (oké, persze a hülye bloggereken kívül ki keresne ilyet). A téglaépítésű, szocreál lakótelepek ugyan sokkal élhetőbbek, szerethetőbbek és népszerűbbek a későbbi paneleknél, kevés az olyan ember, aki kifejezetten ezt keresi. Lakáshirdetésben elvétve találkozni ezzel a kifejezéssel, ahol megemlítik, ott általában a 60-as, 70-es években épültet értik alatta, vagy csak egyszerűen azt, hogy lepusztult. Valaki egyenes azt írta, hogy:
A lakás nem lelakott, csak elhanyagolt és szocreál.
Sőt, ami ennél is meredekebb:
nincs „szocreál” látvány- és szagérzetünk a házba lépve.
Megjelent az első színes album a magyar art decóról
Fél éve lelkesen hívtam fel a figyelmet Bolla Zoltán A magyar art deco építészet című könyvére , amely az eddig megjelent legátfogóbb munka a stílus hazai képviselőiről. Igazi hasznos olvasmány, rendszeresen forgatom és hivatkozom rá, akár egy Belvárosban lerombolt Medgyaszay műemlékről , akár a józsefvárosi munkásszentélyről van szó. A nagy örömködésben csak egy dolgot fájlaltam: "hiányzik a nagy alakú könyv, meg a fényes papír illata". Nos, néhány napja már ezután sem kell sóvárognom, ugyanis a könyv első része megjelent nyomtatásban is.
Nélküle máshogy néznének ki a budapesti képeslapok
Ahogy 2014 egyszerre volt Ybl 200 és Lechner 100 emlékév, 2016 simán lehetett volna Schulek 175. Na persze a 175 nem olyan szép kerek évforduló, és Schulek Frigyes stílusa sem volt annyira egyedi, mint Lechner Ödöné, ráadásul tizedannyi háza sem épült meg, mint Ybl Miklósnak.
Viszont neki köszönhetjük a főváros legemblematikusabb épületeit, nélküle nem lenne ilyen híres a budai panoráma és a budapesti útikönyv-borítók, képeslapok és stock fotók többsége is egész biztos máshogy nézne ki. A születésnapján az öt legfontosabb alkotásával emlékezünk meg a magyar historizáló építészet mesteréről, a hazai műemlékvédelem egyik úttörőjéről.
A hatóság kérte a hajléktalanelhárítókat a szépen felújított térre
Múlt hónap végén adták át a VIII. kerületben a Kiscsibész teret, amely üde színfolt lett Budapest egyik legforgalmasabb útján, a Nagykörúton. A Krúdy Gyula utca és a József körút sarkán álló parkocskában aztán egyik nap megjelentek a padokon olyan rácsok, amelyeket bátran nevezhetünk hajléktalanelhárítóknak.
A rácsok ugyanis csúnyák, és más funkciót nehéz elképzelni nekik, minthogy megakadályozzák, hogy egy hajléktalan elfeküdjön a felújított padon. Beszámoltunk az elhárítók kihelyezéséről, majd másnap arról is, hogy eltűntek a vasak.
Mi történt egy nap alatt?
Pozitív üzenetek helyett olimpia reklámot festett egy falra a Színes város
Egy éve adták át elég nagy felhajtással Magyarország első pozitív falát a Hegyalja úton. A hatalmas, majdnem 200 négyzetméteres, évtizedekig romosan álló falfelületet a Színes Város csoport festette át a A Poli-Farbe Vegyipari Kft. támogatásával. A falra csupa pozitív üzenetű szót festettek, mint mosoly, remény, szeretet, barátság, egészség, és bár a fal nyilván egy festékgyártó reklámja (is) volt, legalább vidám és színes, politikamentes üzenettel, a környékbeliek meg is szerették. Egy olvasónk azonban pár napja jelezte nekünk, hogy a fal nem pozitív üzentek fala többé, egyik napról a másikra átfestették, és most egy hatalmas olimpia reklám lett belőle Mindent bele! Budapest felirattal. A fal, aminek évtizedekig senki nem viselte gondját, most hirtelen kapós reklámfelület lett.
Fény derült a lomtalanításon elbukkant "0" kilométerkő titkára
Két napja szörnyülködve kezdtek osztani egy fotót a Facebookon, hogy a Clark Ádám téri Nulla kilométerkő szobra egy lomtalanításon bukkant fel valahol Rákoscsaba-Újtelepen.
A dolog sokaknak hihetően tűnt, annál is inkább mert már felmerült, hogy a szobrot arrébb tegyék, sőt nem is olyan rég egy kicsivel tényleg odébb helyezték, miután felújították. Ám lopásról szó sincs, vagyis nem úgy, ahogy elsőre gondolták sokan.
Hogyan rejtsük el a SZOT-szállót?
A budai SZOT-üdülő csonkja az egyik legismertebb, és kitűnő fekvése miatt Budapest egyik legrondább szégyenfoltja. Az elmúlt években több látványosan félbehagyott vagy lepusztult tájseb tűnt el a fővárosban a Várkertbazártól a Tüskecsarnokig, de a SZOT-szállóval csak nem tudott senki sem kezdeni semmit.
Volt róla szó, hogy ráépítenek, lebontják, eladják, megveszik, végül már állítólag apróhirdetésben próbálták elsózni a betoncsontvázat. Úgy tűnik, végül sikerült, mert valaki pályázatot írt ki a közelmúltban az átalakítására és most a Magyar Építész Kamara honlapján eredményt hirdettek.
Újabb rafinált módot találtak a hajléktalanok megszívatására
A belvárosban sosincs elég kerékpártároló, a Király utcában most hirtelen megjelent belőle hat is pár négyzetméteren. De nehéz ennek örülni.
Egyetlen éjszaka alatt eltüntették az igénytelen hajléktalanrácsokat
Tegnap írtunk róla, hogy a frissen átadott Kiscsibész téren (vagyis a Krúdy Gyula utca és a József körút sarkán álló csöpp parkocskában) egészen igénytelen módon vasrudakat szereltek a dizájnpadokra. Alighanem azért, hogy ne feküdjenek rá a hajléktalanok. Különösen fájt, mert egy nagyon szép, jól sikerült felújításról van szó, másrészt épp egy hajléktalan, Imre bácsi kezdte helyre rakni a teret, akinek emlékét egy idézet is őrzi a burkolatban.
Nos elképesztő dolog történt! Bődey Janó valamikor négy óra után készített fotókat a buheráról, ma reggel viszont már ez a helyzet fogadta olvasónkat, Dánielt:
Vajon mi történhetett?
Megmenekül az egyedülálló ipartörténeti kincs
A kormányzat Várba költözésének egyik legneccesebb eleme a Belügyminisztériumé volt. Ugyanis az Úri utca 49-be került volna a hivatal, oda, ahol a világ utolsó, 7a1 típusú forgógépes telefonközpontja van, lassan 90 éve. Igaz, a forgalomból kivonták, de mint Telefónia Múzeum ma is üzemel, számos más tárggyal kiegészítve. Eredeti helyén, eredeti alkatrészekkel, tökéletesen működő állapotban.
A minisztérium beköltözésével mennie kellett volna, ám a rengeteg apró kütyüből álló, több tonnás szerkezetet lehelten kivinni mai helyéről úgy, hogy működőképes maradjon. A páratlan szerkezetről, a fenyegető veszélyről és a magyar távbeszélőközpontok sorsáról Palotabarát írt nem is olyan rég egy remek cikket.
És most is ő szólt, hogy úgy néz ki, a veszély elmúlt, a világ utolsó 7a1 típusú forgógépes telefonközpontja megmenekült!
Hogyan barmoljunk szét egy frissen átadott teret?
Alig néhány napja számoltunk be lelkesen, hogy milyen szép lett a frissen átadott Kiscsibész tér. Egy csöpp, nevesincs, mégis szeretetre méltó terecske, Budapest egyik legforgalmasabb útján, a Nagykörúton, amit a közelmúltban rakott helyre a Főkert.
A történet úgy kezdődött, hogy a nem működő, szétesett kutat egy hajléktalan, Imre bácsi elkezdte helyrepofozni. Színes mozaikokkal egészítgette ki a hiányzó burkolatát, és gerilla-virágágyásokat hozott létre. Aztán egyetemisták több hullámban terveket készítettek, hogyan lehetne megszépíteni, rendezni a kis parkot.
És csoda történt: végül a kezdeményezést a főváros is felkarolta, és a teret helyreállították.
Kik voltak a verklisek?
„Énnekem Pesten minden ház / Egy-egy koncertterem, / Hol összedobban annyi szív / Míg szól a hangszerem” – énekelte a verklis himnuszt Bilicsi Tivadar, majd a Budapest Bár. A sípládások, kintornások és verklisek csaknem egy évszázadig hozzátartoztak Budapest utcaképéhez, a keréken guruló zenekar nótáira andalodtak szerelmes szakácsnék és költői hajlamú mesterlegények. Pedig volt benne valami, ami miatt már születése pillanatában eljárt felette az idő.
Temették is az 1860-as évektől az 1960-as évekig folyamatosan és nagyjából ekkor már valóban alig akadt belőle Pest utcáin. Igaz, a macskakő is kikopott a kerekei alól.
Mégse bontják le a Budai Várban a futurisztikus teherelosztót
A Hauszmann-terv keretében bontották volna le a Nándor utcai volt villamos teherelosztó épületét A júniusi kormányrendeletet viszont most felülírta egy újabb, Virág Csaba üveg háza mégis megmarad. Felújítás, átalakítás után a Belügyminisztérium költözik az évek óta üresen álló irodákba.
Élményfürdőt nyitnának a Citadellában
A Lechner Tudásközpont eredményt hirdetett a Gellérthegy és a Citadella megújítására kiírt ötletpályázaton. Összesen 68 pályamű érkezett, amelyek közül 14-et vásároltak meg (hármat egyenként három, 11-et egyenként egymillió forintért). Bárki indulhatott, vagyis nem alaposan kidolgozott terveket, hanem eredeti megoldásokat vártak a kiírók. (Hasonlóan ötletpályázatot írtak ki nem olyan rég a Múzeumkert megújítására is.)
Ennek megfelelően egyik koncepció sem azt mutatja, milyen is lesz majd pontosan a hegy és az erőd, ezek pusztán kiindulópontok. Ezzel együtt érdemes belenézni, milyen ötletek vannak a díjazott munkákban. Szóval a teljesség igénye nélkül belekukkantottam a "kiemelten megvett" pályaművekbe és kimazsoláztam azokat, amelyeket a legérdekesebbnek tartottam bennük. Mondjuk arra kíváncsi leszek, hogy Habsburg- vagy 48-as múzeum lesz-e végül a Citadellában.
Sajnos jeligék/irodák nem voltak, így a szerzők nevével veszem sorra a munkákat az irodalmazásnál megszokott rövidítéssel (van, ahol 12 alkotó dolgozott együtt).
Hazavágja-e Budapestet a 120 méteres felhőkarcoló?
Budapest határain belül, félig zöldmezősen, félig egykori ipari területek felszámolásával nagyon régen nem született új városnegyed. Úgy tűnik, most fog: a Lágymányosi-öböl partján, a Kopaszi-gát szomszédságában épül a BudaPart. Néhány hete a fejlesztővel ültünk le beszélgetni, amiből cikk is született.
Ugyanakkor arra is kíváncsiak voltunk, mit szól az urbanisztikai és építészszakma a fejlesztéshez, ezért elküldtem néhány kérdést a Magyar Építőművészek Szövetségének. Ezekre válaszolt részletesen Varga-Ötvös Béla városfejlesztő közgazdász, illetve néhány mondat erejéig Golda János Ybl-díjas építész, a MÉSZ alelnöke.
Hallott már a Kiscsibész térről?
Van egy kis, Kiscsibész néven emlegetett tér a Krúdy Gyula utca végén, ahol a József körútba torkollik. Hosszú éveken át szeméthegyek, kutyapiszok, szétszórt kenyérmorzsa-dombok és galambok uralták. Flakonból folyó olcsó borban tocsogva lehetett csak átsétálni rajta, a hajléktalanok vécének és alvóhelynek használták a telefonfülkét. A kopjafánál nemzeti ünnepen koszorúztak, nyaranta a Vízicsúzda-szoborból néha-néha víz spriccelt és ilyenkor többen leültek a kőpadkára is, csak úgy, beszélgetni. Nehéz elképzelni, hogy valaki a magáénak érezte volna a Kiscsibész teret, nem volt sem hívogató, sem szerethető. Mégis, pár évvel ezelőtt az egyik közeli kirakat lakója, Imre bácsi, megpróbált életet lehelni ebbe a „tranzittérbe.” Neki is emléket állított a mostani felújítás.
Rovataink a Facebookon