Világjárvány, növekvő gazdasági és geopolitikai feszültségek az Egyesült Államok és Kína között, élesedő társadalmi feszültségek és felfelé mutató inflációs kockázatok. Ez csak néhány fontosabb pont azok közül, amikkel a következő amerikai elnöknek szembe kell néznie négyéves ciklusa alatt. A választásig már csak néhány nap maradt hátra, így érdemes visszatekinteni, hogy hogyan reagáltak a tengerentúli részvénypiacok a korábbi elnökválasztások utáni két hónapban, és ebből le lehet-e vonni bármilyen következtetést a mostani, Trump és Biden csatájára vonatkozóan.

Tizenhat évvel ezelőtt az iraki sivatag fölött rakétatalálat ért egy amerikai katonai helikoptert. A pilóta egy fiatal thai-amerikai tiszt volt. A becsapódás olyan súlyos volt, hogy társával alig tudták letenni a gépet, amely lángra kapott, és csak hatalmas szerencsével tudott kijutni belőle. Utána elájult, és a kórházban ébredve tudta meg a borzalmas igazságot: mindkét lábát amputálni kell, és még a jobb kezét sem fogja tudni rendesen használni. Szívós munkával újraépítette az életét, megházasodott, politikai pályára lépett, kisebb kudarcok után bejutott a képviselőházba, majd a szenátusba, miközben két gyereket szült. Ma pedig ő a harmadik legesélyesebb ember, aki januártól az Egyesült Államok alelnöke lehet. A neve Tammy Duckworth, és ha a demokraták jelöltjeként Joe Bidennel nyer, olyan kihívással kell szembesülnie, amihez képest egy zuhanó és égő helikopterből élve kijutni már nem is tűnik olyan nehéznek: rendbe kell tenniük a mélyrepülésben lévő, és súlyosan szétszakadt amerikai gazdaságot és társadalmat.

Tammy Duckworth

Fotó: Alex Wong / Getty Images Hungary

Bár az idei évet elsősorban a koronavírus és ennek a gazdaságra gyakorolt hatásainak becslése jellemezte a pénzügyi piacokon, a közelgő választások hatása egyre fontosabb lesz, mind rövid, mind hosszútávon. A legtöbb elemző, amikor a választások reálgazdaságra és/vagy pénzügyi piacokra gyakorolt hatását boncolgatja, általában nagyon óvatosan fogalmaz, nehogy valaki megsértődjön. Emiatt születnek az alábbiakhoz hasonló megjegyzések: „Donald Trump megosztó kijelentéseivel gyakran okoz félreértéseket.” Vagy: „Joe Biden elszólásai néha okoznak kellemetlen perceket az elnökjelölt stábjának.” Az ehhez hasonló sótlan elemzések szerintem nem vezetnek sehová, egy befektetőnek szüksége van a határozott véleményekre, hiszen a piacok reakciói amúgy is magukban hordoznak egy csomó bizonytalanságot, felesleges lenne még az üzenetek dekódolására is időt fecsérelni.

Gyakori, hogy valakinek több hitele is van egyszerre, ami lehet például lakáshitel, autóhitel vagy éppen a manapság oly népszerű Babaváró hitel. A bankoknak éppen ezért már bejáratott gyakorlata van a helyzet kezelésére, ám az nagyon nem mindegy, jelenleg milyen hitelt törlesztünk, illetve emellé milyet szeretnénk pluszban felvenni. Mutatjuk a lehetőségeket, és persze mentőötletünk is van, ha elakadna a dolog.

A járvány gerjesztette recesszió gyorsaságában és mértékében példa nélkül álló. A nagyobb fiskális válság elkerülése érdekében a jegybankok és a kormányok az Atlanti-óceán mindkét partján a GDP 10-20 százalékára rúgó stabilizációs csomagokat vetettek be (hitelekkel és garanciákkal együtt), miközben a jegybankok többé-kevésbé deklaráltan ugyanilyen méretű kötvényvásárlásba kezdtek.

A jegybankok természetüknél fogva nagyobb szabadságot élveznek politikájuk alakításában mint a kormányok, mert nem köti a kezüket az országgyűlés Ezek után nem csoda, hogy a jegybankok a válság legaktívabb szereplőivé váltak: kamatot csökkentettek, ahol még lehetett, soha nem látott mértékű pénzteremtésbe kezdtek, és régóta sérthetetlennek hitt határokat léptek át. A Fed oldalán ez például a „bukott angyal kötvények” vásárlásában érhető tetten, az EKB-nél pedig ilyen a beavatkozások ideiglenességére és arányosságára vonatkozó korlátozások feloldása.

A Robin Hoodhoz köthető, reneszánszát élő kisbefektetői kereskedési jelenségről hosszasan lehetne írni, ahogy a szorosan ide kapcsolódó Robintrack-ről, vagy az itt kereskedő sportfogadókról köztük David Portnoy-ról is. Habár a RH még új cégnek számít a piacon, sikereiről illetve botrányairól könyvet lehetne írni.

Ebben a cikkben egy rövid cégbemutatótól eltekintve nem ezzel a témával fogok foglalkozni, hanem a cég működését boncolgatom, azt hogy hogyan keres pénzt a RH és, hogy hogyan kapcsolódnak be a folyamatba a hedge fund és a high frequency trading algoritmusok.

Sok elemzés foglalkozik azzal, hogy az ezredfordulós generáció (millennials, vagy ahogy az Alapkezelőnél szoktunk rájuk hivatkozni: avokádók) újkeletű tőzsdei aktivitása milyen masszív torzító hatással van a részvénypiacokra, azzal viszont valamivel kevesebben foglalkoznak és nincs is konszenzus, hogy mi okozhatta ezt a hirtelen beáramlást. A következő cikkben egy számomra érdekes magyarázatot szeretnék bemutatni: A tőzsde lett az új sportfogadás.

Hiába nyitnak ki lassan a határok Európában, a neheze még csak most jön a budapesti szállás és vendéglátás piacon. A szálláshelyek többsége jegelve töltötte az elmúlt három hónapot, ám a határok fokozatos megnyitásával, és a korlátozások enyhítésével egyre több szereplő fog a nyitás mellett dönteni, vagy kényszerül erre.

A ránk váró szezon ugyanakkor közel sem olyan lesz, mint amilyet az elmúlt években megszokhattunk, a kereslet várhatóan távol lesz attól a szinttől, ami a nyereséges működéshez szükséges lenne. Így az igazi vérfürdő csak ezután következhet a budapesti szállásoknál, amikor a működés költségei már jelentkeznek, ám a bevétel szempontjából egy szenvedő, lassan magára találó piacon kell életben maradnia a szállásadóknak.

Az alábbi cikk egy csapatmunkán alapul, melynek célja a járvánnyal kapcsolatos ismeretek, adatok összegyűjtése, elemzése, értelmezése volt. A munkában részt vett Abonyi Zsolt, Hidi János, Horváth Ágnes, Pásztor Ákos és Réthy Róbert, mindannyian a MOL Nyrt. dolgozói.

Tényleg, micsoda dolog már az, hogy emberek sokaságának nincsen pénze? Hiszen pénzen a boldogságon kívül minden megvehető, pénz nélkül pedig egzisztenciális problémák sokaságával kell szembenéznünk, ha pedig tényleg igen kevés van belőle, az egyenértékű a nyomorral, a kiszolgáltatottsággal, a megaláztatással.

Arról nem is beszélve, hogy ha a pénzzel nem vagy alig rendelkezők pénz hiányában nem költenek pénzt, akkor a gazdaság szereplőinek összes jövedelme, tehát a gazdaság mérete kisebb lesz, azaz a pénzzel jobban vagy egyenesen jól állók is szegényebbek lesznek a lehetségesnél.

Arról meg aztán végképp nem beszélve, hogy az egészen elpénztelenedő pénz nélküliek egyszer csak megelégelik, hogy nincs pénzük, szerfelett elkeserednek, hogy nem tudnak méltó módon élni, hogy nem tudják taníttatni a gyerekeiket, hogy nem tudnak meggyógyulni olyan betegségekből, amelyekből a pénzzel rendelkezők jó eséllyel igen, elkeseredésük parazsából pedig nyomoruk kilátástalansága idővel felszítja a harag lángjait az ő szívükben, és végül már azt is rossznéven veszik, hogy egyik vagy másik sorstársuk nyakán annak megfulladásáig térdel a pénzzel rendelkezők rendjének daliás őre.

A gazdasági válságok sokszor vezetnek az addig meghatározó gazdasági és politikai szabályok újragondolásához. A nagy gazdasági válság hatására alakult ki a jóléti állam, ami a legtöbb liberális demokrácia sorvezetője lett egészen az 1970-es olajársokkig. A 2008-as gazdasági válság rámutatott a hagyományos jegybanki eszköztár hiányosságaira, és ez a jegybanki függetlenség újraértelmezéséhez vezetett.

A koronavírus járvány okozta sokk gyorsasága és mélysége hamar kikezdte azokat a paradigmákat, amelyek hosszú évek óta meghatározzák a gazdaság és a társadalom együttműködését. Sokan úgy vélik, hogy a járvány egy hónap alatt többet változtatott az ilyen alapvetéseken, mint a 2008-as válság összesen, és ez különösen igaz Európában. Ha meg akarjuk érteni a jövőt, akkor először legalább nagy vonalakban meg kell értenünk, hogyan kérdőjelezte meg a járvány az uralkodó szabályokat.

Nem akartam hinni a szememnek, amikor Varga Mihály pénzügyminiszter május 26-i költségvetési tájékoztatóján kiemelten egyszerre szerepelt a nyugdíjprémium és az 53. heti nyugdíj terve. Nem sok-e ez a jóból?

A kérdés megértéséhez térjünk vissza 2009-hez. Akkor derült ki végleg, hogy a Medgyessy-kormány túlígérte magát, a 13. havi nyugdíj az akkori válság körülményei között nem volt tovább finanszírozható.

Ennek helyébe vezette be 2010-től a Bajnai-kormány a nyugdíjprémiumot, amely 3,5 és 7,5 százalékos GDP-növekedés között ígért százalékpontonként maximum 20-40-60-80 ezer forintot, vagy kisebb nyugdíj esetén, annak arányos részét. (Ha a nyugdíjprémium jó ötlet lett volna, akkor a maximumát, amely közelítőleg a 2008-as átlagos nyugdíj értéke volt, eleve indexálni kellett volna, s akkor ma már 140 eFt lenne.)

Néhány napja világossá vált, hogy az Egyesült Államok és Kína között kibontakozó hidegháború első igazán súlyos ütközése a hongkongi válság kapcsán alakul ki. Ennek gazdasági jelentősége felmérhetetlen, de mindenképpen nagyságrendekkel nagyobb lesz annál, mint amit a legtöbb megfigyelő gondol erről a kereskedelempolitikai vitáktól tematizált évek után.

A globalizált világgazdaság talán legfontosabb mechanizmusai azok, amelyeken keresztül az amerikai tőke eljutott Kínába, a világ legnagyobb gazdaságából a világ immár második legnagyobb gazdaságába. Ehhez pedig Hongkong volt az egyik legforgalmasabb kapu – egy éve sejthetjük, néhány hete gondolhatjuk, pár napja pedig tudjuk, hogy ez a kapu nem egyszerűen bezárul, hanem összedől.

A koronavírus okozta gazdasági válság enyhítése világszerte tovább növeli a már eddig is fenyegetően magas államadosságot. Ahhoz, hogy kezelhető legyen ez az adósság, a pénzrendszer átalakítására van szükség, ami néhány éve el is kezdődött. Fontos, hogy a pénzrendszer fejlesztése átlátható módon, a közérdek mentén történjen.

A lónak négy lába van, mégis megbotlik, így a legjobb lovast is érheti baleset az ugratásnál. Én is majdnem rajtavesztem egyszer. Egy mocsarat akartam átugratni. Első pillanatra nem is tűnt túl szélesnek. Sajnos, valójában sokkal szélesebb volt, ezért a mocsár közepe táján a levegőben visszafordítottam a lovamat, így tértem vissza oda, ahonnét elindultam.

Másodszor már nagyobb lendülettel ugrattam, de sajnos, ez az ugrás sem sikerült, a túlsó part közelében nyakig elmerültem a mocsárban. Bizony, az lett volna az utolsó órám, ha hirtelen ötlettel nem bízom magam a karom erejére. Gyorsan és nagy erővel megragadtam a varkocsomat, ugyanakkor a térdem közé szorítottam a lovamat, könyörtelen keménységgel szépen kirántottam magam paripástul a feneketlen sírból. Nem tagadom, forró percek voltak, de végül is szerencsésen megmenekültem.

(G. A. Bürger: Münchausen báró kalandjai Kossuth 1994. 44. o.)

Az alacsony gázkereslet ellenére kitartóan érkezik az LNG import Európába, a tőzsdei jegyzésárak pedig az őszi mélypontnál is alacsonyabban vannak. Ebben a bezuhanó olajáraknak is szerepük van, hiszen a gázárak egy jelentős része az olaj árához van kötve. Az olajkitermelés visszafogása azonban az olajjal együtt felszínre törő, ún. kísérő gázkitermelés egy részét is magával viszi, így a gázpiaci túlkínálat enyhülni fog, miközben a gazdaság fokozatosan helyreáll.

Ezekben a hetekben, hónapokban dől el a reálgazdaságban, hogy kik határozhatják meg a következő éveket. Átlagosan tíz cégből egy-kettő csődbe megy, három-négy viszont erős, bátor, és képes átlépni önmaga árnyékát, a maradék vegetál. Mindenki maga dönt arról, melyik csoportba szeretne tartozni, és ezért mekkora áldozatot képes meghozni.

A 2008-as válság komoly gondot okozott a kelet-közép-európai régiónk bankjainak is. Állami mentőcsomagok, tőkeemelések, és csődök sorozata jellemezte a válságot követő időszakot, ami a bankok gazdasági szerepéből adódóan nagyban befolyásolta a régiós gazdaságok talpra állását.

De vajon most is ez a helyzet? Kell-e most félni a tömeges bankcsődöktől? A válasz az, hogy kevésbé. Három tényező mentén nézzük végig, miért is van most másképp: mi ennek a válságnak a lefolyása és mik a jellemvonásai? Milyen a kiinduló gazdasági helyzet? Mennyire felkészültek a bankok?

A különböző változások, gazdasági válságok, természeti katasztrófák vagy járványok végigkísérték az emberiség történetét, gyakran komoly zűrzavart és visszaesést okozva. Az emberiség fejlődése mindig arról szólt, hogyan alkalmazkodunk ezekhez a kihívásokhoz. Azonban hajlamosak vagyunk elfelejteni a hosszú távú kontextust és természetesnek vesszük, ami jól működik.

Üres Deák Ferenc tér, bezárt mozik, éttermek, kijárási korlátozás, otthon tanuló gyerekek – hirtelen minden megváltozott. Alig pár hete mindez elképzelhetetlen lett volna. Eközben aggodalmasan figyeljük a növekvő esetszámról és halálozásról érkező híreket, egyre többünknek válnak családtagjai, barátai vagy ismerősei érintetté.

Az egészségügyi következmények mellett már érződnek a gazdasági hatások is: emberek ezrei vesztik el a munkájukat, a kis éttermektől a hatalmas autóipari beszállítókig vállalatok sora küzd a túlélésért.

Ahogy azt már megszoktuk, a válságra adott leggyorsabb és legnagyobb volumenű gazdaságpolitikai válasz ezúttal is az Egyesült Államokban született meg. (Itt most nem az egészségügyi válaszokról van szó – e tekintetben a világ legtöbb országa nem volt képes más hibájából tanulni, csak a sajátjaiból.) A hatás sem maradt el: az USA részvénypiaca esett a legkevesebbet (pattant a mélypontról a legnagyobbat), a vállalati kötvények hozamfelára is az USA-ban csökkent a pánik szintekről a legtöbbet. Ilyen egyszerű volna a képlet?

2020 áprilisának elején már jól látszik, hogy a COVID a 2008-as gazdasági válságnál is súlyosabb visszaesést jelent majd az ország gazdasági teljesítményében. Számos vállalkozást csőd fenyeget, és nagyon sokan elvesztik majd a munkahelyüket.

A gazdaság jelentős ágazatai állnak le, így például a turizmus, a vendéglátás, vagy az autóipar. A kormány legújabban legalább három százalékos gazdasági visszaesésre számít. Még nem tudjuk, hogy milyen hosszú lesz a válság, és mennyi embert fog érinteni, de azt már biztosra vehetjük, hogy a magyar kormány rengeteg pénzt el fog költeni a gazdaság felélesztésére.

Mivel a klímaváltozás csak lelassul, de meg nem áll a COVID miatt, nagyon fontos, hogy ez a gazdaságösztönzés már tükrözze azokat a klímatudatos és környezetbarát irányokat, amelyeket európai szinten az Európai Zöld Megállapodás, magyar kontextusban pedig Orbán Viktor februári évértékelője fogalmazott meg. Nem szabad szem elől tévesztenünk a válság előtti nagy EU-s célt, az üvegházhatású gázok kibocsátásának lenullázását 2050-ig, azaz a dekarbonizációt.

Ez az írás azt kívánja bemutatni, hogy hogyan használhatjuk a COVID-válság hosszútávú gazdasági hatásai elleni fellépést arra, hogy egyben segítsük a fellépést egy, a COVID-nál sokkal általánosabb vészhelyzet, a klímaváltozás ellen. Nem lesz szó ezért a közvetlen, rövidtávú válságkezelési tennivalókról.

Történelmi változás zajlik a munkavégzés területén. Míg eddig szigorú jogszabályi előírások vagy munkaszervezési okok miatt nem sok magyarországi munkáltató támogatta az otthoni munkavégzést, a koronavírus járvány hatására napokon belül milliók kezdtek otthonról dolgozni, illetve tanulni.

Az alábbiakban egy sokmilliónyi posztot vizsgáló közösségi média elemzés és egy 700 fős online kérdőíves kutatás eredményeit felhasználva arra kerestük a választ, hogy miként sikerült alkalmazkodni a home office-hoz.

A munkahelyek megvédését, a munkáltatók, illetve munkavállalók megsegítését célozza a koronavírus járvány negatív hatásaival szemben a kormány három múlt heti rendelkezése. A források felhasználásának feltételeire azonban különösen oda kell figyelni, ha maximálisan élni akarunk az új lehetőségekkel.

A jelenlegi helyzetben a vállalatvezetők vállára hatalmas teher nehezedik. Az eddig többnyire nyugodt, folyamatos és eredményes üzletmenet egyik napról a másikra felborult, és a vezetők hirtelen új kihívásokkal találták szemben magukat a vállalati működés minden alterületén.

Az azonnal megoldandó feladatok száma a sokszorosára nőtt, a HR és IT kérdések (pl. home office) megoldása mellett az elakadó ellátási láncok miatt a termelés fenntartása, újraindítása is kulcskérdést jelent.

A világgazdaság példátlanul gyorsan fékezett a koronavírus járvány lefékezése céljából hozott intézkedések miatt. A kormányok és jegybankok intézkedései is példátlanul gyorsak és példátlanul nagymértékűek voltak. Bár felmerült sokszor sok helyen, hogy nem bölcs dolog a gazdaságok állandó megmentése, mégis a tétlenség olyan kockázatos, és olyan hosszú távú negatív hatásokkal járhat, ami miatt igenis megalapozott immáron sokadszor is a gazdaságok „hóna alá nyúlni”.

A világgazdaság mélyrepüléséről még nincsenek statisztikai adatok, az aktivitás csökkenéséről csak azután jelent meg az első mérés, hogy a világ kormányai ezermilliárdokban mérhető összegeket ígértek be a gazdaságok megmentésére. Globálisan egyszerre – még ha nem is koordináltan – ilyen gyorsan és ekkora tűzerővel (március végével a világ GDP-jének közel 4 százalékát teszi ki a költségvetési stimulus, plusz a jegybanki garanciák, eszközvásárlások, kamatcsökkentések) még nem siettek a gazdaság megmentésére.