Hedvig
7 °C
23 °C

A három évvel ezelőtti összeomlás fenyeget

2011.07.12. 13:46 Módosítva: 2011-07-12 13:57:20
Egyre nyilvánvalóbb, hogy elkerülhetetlen Görögország legalább részleges csődje, az ebből táplálkozó félelem gyengíti az eurót és a forintot is, miközben a svájci frank árfolyama szinte óránként dönt történelmi csúcsot a forinttal szemben, kedd délutánra 231 forint fölötti szinten ragadt. A nemzetközi pánikhangulatot fokozza, hogy a piacok ráébredtek arra, amit lényegében eddig is tudtak: nemcsak a görögök, hanem az olaszok, a portugálok és spanyolok is adósságbajokkal küzdenek. A teljes mediterrán térség kimentése - ha egyáltalán lehetséges - rengeteg pénzt emésztene fel, hatalmas politikai és társadalmi ára lenne.

Keddre az európai adósságválság következményeként pánik uralkodott el a világ vezető tőzsdéin és devizapiacain. A svájci frank, amely mostanra (az USA adósságával kapcsolatos problémák miatt is) az első számú menekülővalutává lépett elő – vagyis olyan pénzzé, amit bizonytalan körülmények között vásárolnak a befektetők – az elmúlt másfél napban valószínűleg sosem látott intenzitással erősödött, és sorra döntött történelmi rekordokat az euróval, valamint a forinttal szemben. Az euróval szembeni frankrekord hétfő reggel még az 1,18-as szint környékén volt, kedd hajnalban már 1,17 alatt, míg kedd délelőtt volt olyan időszak, amikor már csak 1,1553 frankot kellett adni egy euróért – cikkünk megjelenésekor ez a történelmi csúcs.

A frank lendülete a forinttal szemben hétfő délután kezdődött, öt óra körül lépte át a korábbi 228,01 forintos csúcsát, de aznap még 228,5 forint alatt maradt. Kedden kora reggel érte el a 229 forintot, majd délelőtt néhány óra alatt csaknem 5 forintot erősödve sorra döntött rekordokat. Kilenckor még csak 230 forint körül volt az ára, tizenegy óra előtt már 233 forint fölött. Az új történelmi csúcsa 233,41 forint, ami több mint tíz forinttal haladja meg a hétfő reggeli szintet. Mindez azt jelenti, hogy a svájci frankos hitelek törlesztőrészlete egy nap alatt csak az árfolyamváltozás miatt 5 százalékkal nőtt, egy havi 60 000 forintos részletnél ez 3000 forint (feltéve, hogy ezekben a napokban vonják a törlesztést).

A forint kedden már a dollárral és az euróval szemben is észrevehetően gyengült. Miközben hétfőn az esti órákig a 265-266 forintos árfolyamok környékén volt az euró, és érdemben nem ment 190 forint fölé a dollár, kedd délelőtt fillérekre megközelítette az euró ára a 270 forintot, míg a dolláré a 195-ös szinttől volt szintén fillérekre. Előbbi enyhe, 1 százalékot alig meghaladó forintgyengülést jelent – és azt, hogy a frank ennyivel többet erősödött a forinthoz képest, mint az euróval szemben –, a dollár ára viszont több mint 3 százalékkal nőtt hétfő reggel óta.

Hová meneküljünk?

A kormány ötpontos csomaggal segítene a devizahiteleseken, az öt pont egyike a devizaalapú hitelek törlesztőin segítene azzal, hogy az elszabaduló árfolyamokat 2014 végéig fixen tartaná. Az Index elkészítette a részletbefagyasztó-kalkulátort, ami megmutatja: különféle árfolyamok esetén havonta mennyivel kell kevesebbet fizetnie 2014 végéig, illetve ennek fejében mennyi 2015 januárjától törlesztendő tőkéje gyűlik össze azon, amit mi veszteségszámlának neveztünk el. (A mentőcsomag igénybevételétől ugyanakkor óvnak a szakértők.)

Részletbefagyasztó-kalkulátor

  • Hitel devizaneme
  • Utolsó havi törlesztőrészlet CHF
  • A fix árfolyamos törlesztőrészlet devizában 0
  • Milyen átlagos piaci árfolyamra számít a következő 3 évben? / 1 CHF
  • Piaci árfolyamon ennyi lenne a törlesztő 0
  • Veszteségszámla (fix és piaci árfolyam havi különbözete) 0
  • Melyik hónapban csatlakozik az otthonmentő csomaghoz?
  • A veszteségszámlán keletkező tőketartozás 0
  • Éves kamat
  • Havi kamat 0
  • Felkamatolt tőketartozás 0

A lényeg: azt kell beírnia, hogy az adott devizában mennyi a havi törlesztője, kiválaszthatja, mikortól fizetni fix árfolyamon, és mire számít: mekkora lesz a forintkamat és hány forintba kerül az adott deviza a következő években. A rendszer minden mást kiszámol, így a fix törlesztőjét éppúgy, mint azt, hogy mennyi újabb kvázi hitele gyűlik össze 2015 elejére.

Pánik a tőzsdéken

A részvénypiacokon a befektetők elsősorban a bankrészvényektől igyekeznek szabadulni, de általánosan jellemző, hogy az eladók uralják a piacokat. Ázsiától Amerikáig minden jelentős tőzsde komoly, 2 százalék körüli mínuszban zárt hétfőn, az ázsiai piacok kedd reggelre hasonló mínuszt hoztak össze, és kedd délelőtt 1,5-2,8 százalékos veszteségben voltak az európai piacok is. Már ahol tudtak tőzsdemutatókat számolni: technikai gondok miatt kedd délelőtt az Euronext-tőzsdéken – köztük a párizsin – leállt az indexszámítás.

A budapesti tőzsde a nemzetközi trendnek megfelelően, azaz lefelé mozog. Hétfőn 500 pontos, 2,2 százalékos mínusszal zárt, kedd délelőtt újabb 350 pontos mélységben is volt, igaz, dél körül már csak 100 pontos volt a veszteség. A pánik eddigi legnagyobb vesztese a magyar tőzsdén az OTP, amely hétfőn 2,4 százalékkal gyengült, míg kedd délelőtt már 4 százalék fölötti mínuszban is volt, árfolyama, ami pénteken 5700 forint volt, kedd délelőtt 5400 alatt is járt.

Ilyen még nem volt

És még a hét közepénél sem tartunk, igaz, ez a hét a naptárakat felülírva a gazdasági életben már pénteken elkezdődött. A zavar előszele a vártnál rosszabb amerikai foglalkoztatási adatok pénteki megjelenése és szintén aznap az olasz tőzsdepánik volt.

Ráadásul a hétvégén a svájci jegybank elnöke bejelentette, hogy nem látják okát a frank gyengítésének, és megjelentek a hírek arról, hogy Olaszország miatt válságtanácskozást tartanak az unió gazdasági-pénzügyi vezetői. Hétfő estére kiderült, hogy az európai vezetők tanácstalanok, mi legyen a görög válsággal, és már a részleges államcsődöt sem tartják borzasztó rossznak.

Messziről indultak a görögök

A válság előtt, 2003 és 2007 között az eurózóna átlagánál gyorsabban, évi 4 százalék körül növekedett a görög gazdaság, ebben azonban nagy szerepet kapnak a már 30 éve folyamatosan érkező uniós támogatások, amik átlagosan az éves GDP 3,3 százalékát teszik ki. Emellett sokat számítottak a 2004-es athéni olimpiához kapcsolódó infrastrukturális beruházások és a bővülő banki hitellehetőségek, amik rekordszinten tartották a lakosság fogyasztását.

Az elmúlt évekig rózsásnak tűnő felszín – gyors növekedés, magas életszínvonal - alatt már régóta egyre növekvő feszültségek húzódnak. A görög állam valójában már hosszú ideje sokkal többet költ, mint amennyit a gazdaság termelékenysége alapján megengedhetne magának.

Egy másik fontos probléma a feketegazdaság burjánzása és az adóelkerülés drámai szintje. Nehezíti a helyzetet a demográfiai helyzet is, az erősen öregedő társadalom miatt a nyugdíj-juttatások szintje hosszabb távon fenntarthatatlanná válhat. A problémák gyökerén és a gazdaság nemzetközi versenyképtelenségén pedig csak részben segítenek a kényszerből, gyorsan kidolgozott megszorító csomagok.

Görögországban a válság alatt elszálltak az állam mutatói. Az államadósság – bár a válság előtt sem gyakran esett a GDP 100 százaléka alá – tavaly már annak a 142 százalékát is elérte, miközben a hiányt a 2009-es 15,4 százalékról csak a GDP 10,5 százalékra tudták leszorítani, és már ehhez is példátlan megszorítások kellettek. Hitelt pedig egyelőre gyakorlatilag senkitől nem kapnak: a hitelminősítők óva intenek a görög állampapíroktól mindenkit.

Reális lehetőséggé lépett elő a görög államcsőd, ezt emésztgeti a világ – mondja Barcza György, a K&H vezető elemzője. A gond, hogy a görög mentőcsomag tavalyi bejelentése óta nem nőtt, hanem csak csökkent a piacok étvágya. Optimális esetben Görögországban az kellett volna történjen, mint nálunk 2008-2009 környékén. Az akkori kormány egy költségvetési konszolidációs pályára terelte az országot, aminek állampapírpiaci hozamcsökkenés és forinterősödés lett az eredménye, tehát a bizalom visszatért. Ez az, ami nem történt meg a görögöknél, a bejelentett lépések nem bizonyultak elengedőnek, a kiigazítás kisiklott, így az az optimista várakozás, hogy az ország 2012-ben vissza tud állni a piaci finanszírozásra, réges-rég elszállt.

A mostani események egyik közvetlen kiváltó oka, hogy tavasszal nyilvánvalóvá vált, hogy a gazdasági növekedés elmarad a várakozásoktól. A növekedési terveket világszerte korrigálni kellett, ez pedig ráébresztette a piacokat arra, hogy nem csak a görög, hanem más eurózónatagok költségvetési pályája is fenntarthatatlan. A bajok méretéhez képest látszatmegoldás volt az is, hogy az Európai Központi Bank elkezdte vásárolni a görögök rövid lejáratú kincstárjegyeit – mondja Barcza. Emiatt ugyanis az a látszat alakult ki, hogy működik a piaci finanszírozás, miközben csupán annyi történt, hogy a bankok az EKB olcsó hiteleiből vettek magas hozamú kincstárjegyeket.

Ezek és a korábbi adósságok törlesztésével azonban baj van, ezt az elképesztően magas, 60 százalékot is elérő éves futamidejű görög állampapírhozamok is jelzik.

Barcza szerint Görögország esetében jó ideje az a legfontosabb kérdés, hogy miként lehet megvalósítani azt, hogy a felvett hitelek kamat- vagy tőketörlesztését úgy ütemezzék át, hogy ne kelljen csődöt jelenteni. Úgy fest, hogy megoldhatatlan a csőd végigvitele csődesemény nélkül – mondja. Az utolsó kísérlet az volt, hogy a németek kötelezni akarták a bankokat a kötvényvásárlásra. Erre az S&P hitelminősítő azt mondta, hogy ez csődöt jelent, így a forgatókönyv lekerült a napirendről.

Portugália is hasonló gondokkal küzd, a piacon ők sem képesek finanszírozni magukat (ezért is minősítette le az országot egyből a bóvli kategóriába a Moody's), mostanra a kötvényeik névértékük 60-70 százalékán forognak, tehát csak jelentős veszteséggel lehet eladni őket.

Dél-Európa repül az euróövezetből?

Görögország törlesztésképtelenné válása és "valószínű kimenekülése" az euróövezetből "elkerülhetetlennek" tűnik. Most már inkább az a kérdés, hogy a két sokkal nagyobb déli tagállam, Olaszország és Spanyolország benn tud-e maradni a valutaunióban – írja az MTI londoni pénzügyi elemzők keddi helyzetértékelése alapján.

Az adósságválság az állampapírokban legnagyobb adósságot felhalmozó Olaszországra is átterjedt. Az olasz államkötvénypiac 1600 milliárd euróra rúg, miközben a pánik miatt a hosszú lejáratú kötvényhozamok már közelítenek a 6 százalékhoz, ami azt jelenti, hogy csak egyre drágábban lehet piaci alapon finanszírozót találni az olasz adósságok megújítására. Elemzők szerint 6 százalék fölött már nem is nagyon érdemes kötvényeket eladni, mert igen magas kamatot kell fizetni rá. A gond itt az, hogy az olasz kötvénypiac méreteiből adódóan csak óriási erőfeszítések árán lenne megtámasztható, amit a stabil háttérrel rendelkező eurózónatagok nem szeretnének finanszírozni. Mindez együttesen ágyazott meg a mostani piaci pániknak.

Az olaszokkal nem számoltak

Olaszország a világon a negyedik leggyengébb GDP-növekedést tudta felmutatni a 2000 és 2010 közötti időszak átlagában, még azokban az években is csak 0,6 százalékos átlagos növekedésre volt képes, amikor kifejezetten kedvező volt globális szinten a konjunktúra. Éppen ez a gyenge növekedés vezetett oda, hogy a fejlett országok közül egyedül Olaszországban csökkent az elmúlt 10 év átlagában az egy főre jutó GDP. Olaszország időről időre szóba kerül az európai szuverén adósságválság következő áldozataként, az, hogy az elhúzódó görög válság a megemelkedett állampapír hozamokon keresztül fokozza a spanyol, olasz és belga államadósság problémákat, eddig is ismert volt. Az 1800 milliárd eurónyi olasz államadósság közel jár a GDP 120 százalékához. Az olasz államadósság olyan hatalmas, hogy az állam külső pénzügyi "kimentésére" a görög recept alapján egyszerűen nincs pénz az eurózónában.

A spanyolok átmeneti megsegítését titkon még belekalkulálták az eurózóna vezető döntéshozói a most létező válságkezelési alapokba (hangsúlyosan a 440 milliárd eurós hitelezhetőségi keretű EFSF-be), de az olaszokét nem. Valamelyest enyhített eddig ennek megítélésén, hogy az adóssághegy többsége belföldi - az olasz átlagpolgár kedvenc megtakarítási formája az ingatlan mellett évtizedekig a reálhozamot termelő államkötvény volt - , de az is igaz, hogy ebből mintegy 900 milliárd a következő öt éven belül lejár. Ha az újrafinanszírozás nehézségekbe ütközik, az tovább feszítheti a zéró közeli növekedést mutató gazdaságot - vele együtt a bankokat - , és már ki is alakul az ismert ördögi kör.

Aki kimarad

Ez már politikai válság is – mondja Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója. Nyilvánvalóvá vált, hogy sokkal erősebb gazdaságpolitikai egység kellett volna a közös pénz bevezetéséhez, mint amekkora volt. A politikai válságot is az okozza, hogy most a károkat azoknak kellene megfizetniük, akik jól gazdálkodtak ( főként a németek), miközben az is beláthatatlan károkkal járhat, ha ezt nem vállalják fel.

Duronelly szerint ha például Portugália, vagy Spanyolország tudná a saját pénzét nyomtatni, akkor meg tudná fizetni az adósságait, a pénznyomtatás gazdasági hatásaival pedig főként országon belül kellene megküzdeni. Mivel mindenhol euró van, erre nincs, illetve csak nagyon áttételesen van lehetőség, a közös pénz erejét ugyanis pontosan a stabilitása adja. Ezeknek az országoknak nem kellett volna belépniük az eurózónába, és nehéz megválaszolni azt, hogy nekünk megérte-e a kimaradás – mondja Duronelly.

Görög csőd kell

Elemzők szerint megoldás lehet, hogy Görögország részleges csődöt jelent. Ez abban nyilvánulna meg, hogy bejelentik: a lejáró adósság csak kétharmadát fizetik vissza. Ez a GDP 150 százalékát elérő államadósságot harmadával kapásból a GDP 100 százalékára csökkentené, amit további fiskális megszorításokkal kellene kiegészíteni.

A forgatókönyv óriási szépséghibája, hogy ha a görögök ténylegesen is csődöt jelentenek, az bénítóan fog hatni a bankrendszerre. Egy névtelenséget kérő elemző szerint ha csupán a görögöknek nyújtott hitelek csupán harmadát kellene leírják a bankok veszteségként, az is százmilliárd eurós nagyságrendű veszteséget okozna. Azt viszont nem lehet pontosan tudni, hogy a veszteség pontosan kiket és milyen mértékben érintene, ami a 2008-as Lehman-csőd kapcsán megtapasztalt bizalomvesztéshez illetve a pénzpiacok leállásához vezetne. Az elemző szerint most ennek a forgatókönyvnek érezzük az előszelét.