A videón látható kutya Lila, a labrador. A gazdája megtanította, hogyan hozzon fel a hajóról a vízbe ugorva homárokat a tengerfenékről. Na jó, a tanítás annyi volt, hogy mutatta neki, hogy azt kéne ott felhozni, Lila meg elsőre meg is oldotta a feladatot.
Érthető, miért, nem?
Bár az elefánt az amerikai Republikánus Párt kabalaállata, igazi elefántok viszonylag ritkán látogatnak el a párt rendezvényeire. Persze Donald Trumpnak volt már jó néhány szokatlan húzása eddig is az elnökjelölt-jelölti versenyben, miért éppen egy cirkuszi elefántot ne vonultatna fel egy kisvárosi rendezvényen. A kép a floridai Sarasotában készült, és az állat oldalára a hivatalos kampányszlogent festették fel: "Trump – Tegyük újra naggyá Amerikát".
A CNN az esemény egyik önkéntesétől megtudta, hogy az elefánt főállásban nem tagja Trump kampánystábjának, egy helyi csoporttól kérték kölcsön a helyi republikánusok.
A kép címe Volcano, az alkotó pedig ezúttal is Yuri Shwedoff, akinek szemlátomást a XX. századi civilizáció romjain vegetáló fantasy világ a kedvenc témája.
Akárcsak a tegnap Mindeközbenbe került képén, ami ennél a mostaninál egy mutánshajszálnyival jobban megragadta a világvége utáni barbár világ romantikáját. ( via society6.com )
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Vicces film volt a Zoolander, a trendkívüli, és nagyon hamar kultstátuszba emelte a nép, az internetes népművészek meg minden kockájáért hálásak a 2001-es premier óta. A folytatásra 14 évet kellett várni, de az előzetes alapján megérte, ha már másért nem is, de a tetovált sittesjelmezt magáról leszaggató Will Ferrellért mindenképpen. A Paramount szerint a film előzetesét 52 millió alkalommal nézték meg világszerte, így minden idők legtöbbet lejátszott vígjátéktrailerje lett. Őszintén szólva azt sem tudtam, hogy van ilyen kategória, de hajrá.
Őszintén megmondom, nem vagyok tisztában a lovaspóló minden szabályával, de azért nagyon gyanús, hogy Harry herceg (tudják, az a brit trónörökös, aki nem kopaszodik, viszont nincs is szép felesége) valami nagyon furát tett játék közben ezzel a szegény lóval. A felvételen csak annyi látszik, hogy az állat (mármint a ló) vígan nyargalászik, mikor a hátán ülő herceg hirtelen előredől, lenyomja a fejét (mármint a lóét), és áttolja az állat elejét a két lába között (mármint a saját két lába között). Na, nézzék inkább meg, aki elég türelmes, azt is láthatja, hogy Harry a meccs hevében kicsit később is eljátszotta ugyanezt.
Video: Prince Harry falls off his horse during a charity polo match in Cape Town this afternoon https://t.co/Ni8DxyMqhd
— Sky News (@SkyNews) 2015. november 28.
Michael Dougherty 2007-ben azonnal a horrorrajongók kedvence lett a Trick 'r Treat című, Halloweenkor játszódó, pompás rémmese-füzérével. Miután megírta az X-Men: Apokalipszis forgatókönyvét (Bryan Singer és Dougherty régóta haverok, az X-Men 2 és a Superman visszatér forgatókönyvét is közösen írták), ráért végre újból horrort rendezni. Ez lett a
Mikulás bácsi jól ismert, ördögpofájú haverja, aki a német (és az osztrákokon keresztül természetesen a magyar) folklórból most átruccan egy kicsit az úz-zélandiakat is ijesztgetni. Nálunk december 3-tól vetítik a mozik a filmet, de addig itt az újabb előzetes:
Feltéve persze, ha az ember új cipőhöz jut. Úgy tűnik, a Kedves Vezető találkozott számára ismeretlen fazonokkal is, de akadtak a kollekcióban olyan darabok, amelyek láthatóan elnyerték a tetszését.
Februárban mutatják be a Gods of Egypt, azaz Egyiptom istenei című filmet, amiben nagyjából arról van szó, hogy Óegyiptomban járunk, Afrika északi részén, ugye, és az istenek rémes CGI-effektekkel felturbózott küzdelmet folytatnak egymással. Az isteneket, illetve a film főszereplőit a következők játsszák:
Van ezzel egy kis probléma, ugye. Ha nem jöttek volna rá egyből, elmondom: mindegyikük fehér. Az első előzetes megjelenése után elég sokan röhögték ki a filmet, ami így első blikkre már azelőtt megbukott, hogy mozikba került volna, egy ilyen méretű botrány ugyanis nagyon be tud tenni a premiernek. A Lionsgate és a filmet rendező Alex Proyas is nyilatkozatban kért sűrűn elnézést, kicsit későn persze, de a szándék a lényeg.
A Lionsgate azt írta, hogy tisztában vannak azzal, hogy mekkora felelősség van rajtuk, és mindent megtettek, hogy a szereplőválogatás során a megfelelő faji összetételű gárdát rakják össze, ami leginkább tükrözi az adott történelmi kort. És ez nem jött össze nekik, sajnálják. Proyas arra hivatkozott, hogy egy szereplőválogatás nagyon összetett folyamat, de ettől függetlenül ezt most benézték.
A legutóbbi ilyen botrány akkor tört ki, amikor Cameron Crowe az Aloha című film negyedrészt ázsiai, negyedrészt hawaii származású főszereplőjének ezt a színésznőt választotta ki:
Igen, Emma Stone-t.
December 18-án, az új Csillagok háborúja-film moziba kerülésével egyidőben lehet majd megvenni a film zenéjét is, amit ilyen pöpec borítóval terjeszt az Amazon:
Szép, ugye? A gáz csak az, hogy a termék leírásában megtalálható a tracklist is, azaz azoknak a zenedaraboknak, zeneszámoknak a listája, melyek a filmben csendülnek majd fel. És van nekik címűk is, elég sokatmondó. Mivel én nem akarom lelőni magamnak a filmet, így nem olvastam el, és ide sem posztolom be, de ha valaki mindenképpen szeretné elrontani a saját szórakozását, itt megteheti.
Megérkezett a lappföldi Mikulás Budapestre, menetrendszerűen, idén is. Én marhára unom ezt az egész felhajtást már most, meg különben is, december 6-ig aludhatunk még eleget, de hát rajtam ne múljék, ideteszem ezt a hírt is. Nehogy ezen menjen el mindenféle Katikák, Julikák és Józsikák nagy álma, akik már fényesítik a kis csizmáikat és cirkalmas leveleket fogalmaznak.
Azt azért megjegyezném, hogy rénszarvasoknak nyoma sem volt Ferihegyen, szóval durván kilóg a lóláb, de mindegy.
Egy skót fotós, bizonyos Alan McFadyen 4200 órát (számfetisiszták kedvéért: 175 napot / 5,5 hónapot) töltött el azzal, hogy lefotózzon egy jégmadarat. Persze ehhez nagyjából 2 perc is elég lett volna, jön a jégmadár, klikk, szevasz, de McFayden akkor szerette volna megörökíteni a madarat, amikor az nyílegyenesen csapódik bele a vízfelületbe, csőrrel előre, és a csobbanásból egy molekulányi vízpermetet sem akart látni a képben. Mivel nem fotósoppartista, így 2009 óta volt rajta a dolgon, és elképesztő mennyiségű fotót készített a madarakról. De összejött neki. Előfordult, nyilatkozta a The Herald Scotland nevű lapnak, hogy egy ültő helyében 600 képet is lőtt, aztán hazament és dobhatta ki mindet. Innen is gratula. A többi munkáját itt lehet megtekinteni.
Az orosz Vészhelyzetek Minisztériuma mobil melegedőket állított fel a Krímben. A félszigeten még mindig nincs áramszolgáltatás, ezért a lakások egy részében valószínűleg fűtés sincs, a képen látható eszközt azonban így sem tudom értelmezni. Egy panelház elé leállítanak egy fatüzelésű kazánt, és kész... Nem értem. A fázó lakók - bár a Krímben még 16-18 fokot mérnek - leballagnak a ház elé, megállnak a sárban és a szabad ég alatt melegszenek egy kicsit, majd hazamennek?
Tisztában vagyok vele, hogy dopping. Azt is tudom, hogy nem engedélyezett, de hogy megosztottam a Facebook-oldalamon, még nem jelenti azt, hogy ezt szedem. Bizonyítsa be bárki, hogy én ilyenekkel tömöm magam.
Oké, Győző, megvettük. (via)
Kutyatulajdonosoknak bizonyára nem kell bemutatni a helyzetet: kedvencünknek hiába vesszük vagy varrjuk meg a legpuhább kutyapárnát, a legjobb mindig a gazdi ágyába befeküdni. Pont ugyanígy volt ezzel az új-skóciai Cape Bretonban, élő corgi kutyus, Shanti is. Ám mivel a gazdái, Judy Pratt és Nicky Duenkel egy egyedi építésű faház legtetején aludtak, Shanti ahogy idősödött, a fájós hátával már nem tudott felszaladni a galériára vezető lépcsőkön. Szerencsére nemrég kapott egy egyedi építésű dizájnos kutyaliftet Matthew Willoxtól és a kreatív barkácsmelókra szakosodott Howling Dog Constructiontól, és most már boldogabb, mint valaha!
A közmondásos, rém alacsony kerítésen kiszökő divattervező alkotói válságban volt. Hajnal öt óra volt, ott ült a 7 négyzetméteres garzonlakás konyhájában, pontosabban a budin, és nem jutott eszébe semmi értelmes, pedig másnapra le kellett adni egy komplett tervet a karácsonyi alsógatyatrendet forradalmasító termékről. Az ízesítettet nem viszik, az ocelotmintát kimaxolta Győzike, az elefántormány már lejárt, a forma évtizedek óta nem nagyon változik, mi az istent lehetne itt alkotni, kiáltott fel magában egy Shia Labeouftől látott manírt imitálva, amikor megcsapta az orrát A Szag. A Szag a hűtő felől jött, a budikagyló túloldaláról, kicsit paprikás, kicsit avas, de határozottan zsíros bukéja volt, amitől a divattervező felvillanyozódott, sőt, konkrét izgalmi állapotba került, ezazbazdmeg, csapott a falra, megmenekültem. Szalonnaszagú alsógatya!
(Innen van, hat hónapig tartja a szagot.)
Hazugság lenne azt állítanom, hogy úgy ismerem a Duna jobb partját (ha így egyszerűbb, Budát és csatolmányait a Szentendre-Érd félkörön), mint egyszeri TEK-vezér a nemzetközi beágyazottságú szélsőségeseket, mert hát világéletemben pesti voltam, amit úgy értek, hogy majdnem harminc évig vidéki, de fejben akkor is pesti, amióta meg (buda)pesti vagyok, azóta végképp pesti, fejben, testben, lélekben. Buda és ez a bizonyos jobb part Szentendréstül, Pomázostul, Pilisestül, szóval az nekem az urak és úrnők életének hűvös magaslataiba vész.
Általában. De nemrég jártam Érden, többször is, ami szintén a jobb part, és mégis nagyon más, itt urizálásnak nyoma sincs, egy nagyra nőtt és folyamatosan építkező mezővárosnak éreztem, de olyannak, ami sosem lesz kész teljesen, de hogy ez tulajdonképpen igazából nem is baj, mármint leszámítva azokat, akik épp szeretnének készre építkezni, nem tudván, hogy egy építkezésen soha nincs olyan, hogy kész. És ha egyszer valahogyan kész lesz, akkor is csak az fog róla az ember eszébe jutni, hogy nem ilyennek kellett volna lennie mégsem – nemcsak az egyes háznak, hanem az egész városnak.
No de ez az egész csak azért jutott eszembe, mert szerdán voltam egy Rájátszás-koncerten, tudják, költők és zenészek állnak össze, megzenésített versek és szavalt versek és átírt dalszövegek, remek móka, lesz még idén, aki lemaradt, annak nagyon tudom ajánlani. És a lényeg, hogy itt többek között Kemény István – alul van is egy kis Kemény–Kardos-Horváth-féle kedvcsináló – elmondta néhány nagyszerű versét, és azokra kerestem rá, már amennyi homályosan megmaradt. És persze egyiket sem találtam meg, de ez nem lepett meg, hihetetlenül rosszul a rövid távú memóriám – ami áldásos persze, bármilyen könyvet bármikor újraolvashatok, mert mindig elfelejtem a nagyját –, szóval egyiket sem találtam meg, ezt a zseniális verset viszont igen (és itt még egy csomó másikat is). És ennél érdibb verset a világon el sem lehet képzelni, ugye?
Apa barátai ........... Azon az egyetlen délelőttön, a gyerekkoromban történt. Két férfi jött a harmadikhoz alapot ásni nála. Vidám lakói a délelőttnek, hárman a napsütésben. Az igazinak vélt napsütésben srácnak neveztek mind a hárman. Csákánykapával, fürdőgatyában dolgozni véltek, pedig dehogy. Még sört sem ittak, vizet vedeltek, s majdnem elkészültek estig. A homokkupactól figyeltük őket, én és a lányaik. Ó drága érdi férfiak, ti Don Quijote de la Panzák, ti pestvidéki küszködők. A házatok kész azóta sem lett, ilyen házban kell laknotok. Mert lopni nem - vagy csak a gyárból negyvenhat éves vackokat: egy elnyírt fűrészt vagy egy szivattyút, s otthon aztán évekig ezzel mulattatni a talajvizet. Ti majdnem munkás, szinte mérnök Élet és Tudományt járatók, ti megható találmányokra költői annak, mit más a sörre, borfőzők, ezüstcsinálók, bottermelők és bárkaművesek. Veletek éli le életét egy valaha sorsra érdemes nő, bólint az összes tervetekre, hétköznap este bólogat, nem eszik húst, és ásítozva jógázik veletek évekig, de vasárnap bontott téglát pucol tíz évig nevetve-sírva-válva, tíz évig összeszorítva száját, de azóta már az életéről van szó, és sírva tiltakozna - hogy valaki tönkretette őt?! Este a bárkáról volt szó, de főleg, hogy mi minden kell a bárkára még: áramfejlesztő, ködkürt, karám és gombapince, sőt, óceán...? Itt elaludtam, s ti nagyapák lettetek azóta, emlékeim.
Az eredeti videó, amit itt lehet megnézni, az építészeti filmszemlére készült kedvtelésből a galyatetői kilátóról. A kilátóról az Index is írt, a felső szintbe épített bivakszobákat pedig már teszteltük is.
Az Egyesült Államokban a hálaadás ünnepe utáni nap, a fekete péntek volt sokáig a karácsony előtti bevásárlási időszak hagyományos nyitánya, de amióta január elsejétől Washington és Colorado államban törvényes a marihuána fogyasztása, valamint állami engedéllyel a vadkender termesztése és értékesítése, nagyot nőtt az ilyen boltok akciói iránt is a kereslet - írja szépelegve az Magyar Távirati Iroda. És mellé leközöltek egy rakás fotót a Denver Kush Club nevű mariuhánabutikról:
