A lakásomat is eladtam, hogy legyen Tour de Hongrie

Idén a negyvenedik Tour de Hongrie rajtol el kedden. A Tour de France mintáját követő verseny 1925 óta létezik, de többször eltűnt különböző problémák miatt. Eisenkrammer Károly is több újjászületésnél volt jelen. Előbb versenyzőként, majd a másik oldalon, főszervezőként. Hogy életben tartsa a versenyt, még saját lakását is eladta. A magyar Tour egyre erősebb, egyre jobb csapatok jönnek, és szerinte a verseny turisztikai termékként is értékes. Egyszer talán az is összejön, hogy a legnagyobb nevek is elinduljanak Magyarországon.

Mi volt az első Tour de Hongrie élménye?

1993-ban indult újra a Tour de Hongrie, gyerekkoromban nem hallottam róla, mert 1964-ben rendezték az utolsót. A Vasfüggönyön átjött, hogy van Tour de France, ismertük pár sztár nevét, akik a kerékpárboltban voltak kiplakátolva, de a magyar körversenyről nem volt nyom. A sportban három generáció úgy nőtt fel, hogy indulhatott a Tour de Hongrie-n. Voltak olyan versenyek, mint a Tiszántúli Körverseny vagy a Gemenc Nagydíj, de nem tudtuk, mi hiányzik a rendszerből. Számomra nagy élmény volt, amikor 1986-ben gyerekversenyt nyertem Poznanban, ahol a Békeverseny befutója volt. Ott találkoztam először azzal, hogy milyen egy igazán nagy verseny. Tele volt az egész város, a lámpákról is lógtak, olyan hangulat volt, mint most a Tour de France-on. Itthon meg mintha belenyugodtak volna, hogy a kerékpár csak egy sportág a sok közül.

Hogyan kapott új lendületet a magyar Tour?

A pletykák szerint a Coca-Cola bekerült a Tour de France támogatói közé, és lehetett egy olyan központi utasítás, hogy más országokban is támogassák a kerékpársportot. Így, a támogató „nyomására” indította újra a Kerékpáros Szövetség a Magyar Körversenyt. Nem volt működő, eladható termék a sportágban, a versenyek belterjesek voltak, talán csak a Csepel Kupa adott a médiamegjelenésre. A Tour de Hongrie így kerülhetett elő, országos rendezvény volt, a szponzor gondolom megkövetelte a médiamegjelenést, ezért kerültek az újságokba egész oldalas írások a versenyről. 

Miért volt ez a verseny más, mint a többi?

Kétszer végeztem a harmadik helyen összetettben, az erről szóló cikkek nekem többet értek bárminél.

Jelezte a verseny rangját, hogy például a Real Madrid vagy az úszóvébé eredményei után a hírekben azt is bemondták, hogy a magyar körversenyen a legjobb magyar Eisenkrammer. Hogy átmegyünk az országon az is érdekes volt. Nem voltak tömegek az út mentén, de azért többen jöttek ki, mint más versenyekre. Volt érdeklődés iránta, újdonságnak is számított. Működött a dolog. Akkor éreztem rá, hogy ez az a verseny, amiért érdemes csinálni. Ez egy olyan sportág, ami miatt elég sokat szívsz. Elázol, elesel, hideg van, és cserébe azt kapod, hogy a háztömb körüli versenyen dobogóra állsz a faluban. Míg például az Hongrie győri befutóján már nagy szurkolás volt, élmény volt bringásruhában végiggurulni a sétálóutcán. Egy kicsit azért bosszantott, hogy ez még ennél sokkal jobb is lehetne.

Hogyan került át a szervezői oldalra?

1998-ban a főszponzor kiszállása után megint megszűnt a verseny. Hirtelen értelmét vesztette az egész karrierem, mert a 2000-es olimpiára sem tudtam kijutni. Se olimpia, se Tour de Hongrie, szögre akasztottam a biciklit. Nem volt egyértelmű, hogy én folytatom. Edzőként képzeltem el magam, gyerekeket akartam nevelni. De nem volt miért, nem tudtam volna hová eljuttatni őket.

Aztán jött egy barátom, akivel csináltunk egy ingatlanos céget, és két év alatt eladtunk egy falut, illetve egy szántót, amin Mogyoródon épült fel egy lakópark. Ebből lett egy kis pénzem, amiből egy kerékpáros vállalkozást tudtam indítani. Azt tűnt legjobb ötletnek, hogy a Tour de Hongrie-t indítsam újra, ha már a Tour de France is nyereséges.

Azt hittük, hogy majd jönni fognak a szponzorok, csak át kell küldeni nekik a bankszámlaszámunkat, de csak egyetlen cég támogatott. Volt egy sikeres verseny 2001-ben, de

el kellett adnom a lakásunkat is. A verseny is kudarcos volt, eső, vihar, súlyos baleset is volt, az egyik szerb versenyző majdnem meghalt. Pénzügyileg és erkölcsileg is megroggyantunk.

Ezek után hogyan jött össze a túlélés?

2003-ban jött egy ötlet, hogy a turizmusból kéne pénzt szerezni, ha már nincsenek szponzorok. Mi az egész országot be tudjuk mutatni egy kamera képén keresztül, egy város lehet az, akinek érdemes lehet pénzt adni erre. Elkezdtük megpályáztatni a célhelyeket, és kiderült, megérte a polgármestereknek pár millió forintért. Innentől kezdve már nemcsak versenyzői szempontból akartunk jó versenyt csinálni. Terméket kellett alkotnunk, mert milliókat nem adnak csak úgy. Esténként emiatt is adott már összefoglalókat a Sport TV.

2004-ben jött a következő nagy áttörés, találkoztam Veszelovszki Zsolttal (a port.hu alapítója), aki összehozott Nyírő Andrással (az index.hu egyik alapítója) és Tóth Krisztiánnal. Addig a logókat és az arculatot én rajzolgattam általános iskolai ötödik osztályos szinten, de onnantól már egy profi csapat dolgozott az arculaton és a kommunikációs terven. Nyírő tolta a fejembe, hogy ez fontos. Kitalált témákat, hogy akkor „Karcsi te kimész márciusban, találkozol a Tour de France főszervezőjével, Jean-Marie Leblanc-nal, lesz róla egy fénykép, aztán írunk róla.” Nem hittem volna, de fogadott Leblanc. Aztán egyszerre működni kezdett a Tour kommunikációja is. Nyírő ötlete volt az is, hogy mindenre reagáljunk, ami kerékpár. Volt egy doppingeset, amire mi összehívtunk egy sajtótájékoztatót, hogy zéró tolerancia van nálunk. Ott nyüzsögtek az újságírók az A38 hajón erre a mondásra.

Ezek után mégis nagy kanyart vett a Tour története.

Irigyeink lettek, 2005-ben már feszült volt a helyzet a kerékpárszövetséggel is, majd

Még rendeztek Tour de Hongrie néven mások három versenyt, de visszalépés volt a mi rendezvényünkhöz képest. A kerékpárszövetség nem volt jogtulajdonosa sem a névnek, sem a rendezvénynek, csak szokásjogok uralkodtak. Öt évig minden nap elküldtem a fenébe, akik tönkretették a versenyt. A cégünk működött, még nyereséges is volt Tour nélkül, de mégis, ez a verseny adott értelmet a munkánknak. És újra az a helyzet állt elő, hogy értelmetlenné vált a bringások élete. Egy magyar bringás hogyan és hol villogjon?

2015-ben új elnöke lett a szövetségnek, Polony István, aki valami olyan rendezvényt keresett, amivel felkavarhatja az állóvizet. Megtalált engem, de én azt mondtam, csak akkor vállalom el a Tour de Hongrie-t, ha tisztázzuk a jogi hátterét. Nem akartam még egyszer elbukni az általam felépített eseményt.

Itthon elég szűk körű a versenyzői réteg, nincs is túl sok eredményes biciklistánk, de mégis van egy nagy versenyünk. Hogy fér össze ez a két dolog?

Arra számítottunk, hogy ha elkezdünk fejlődni, akkor elkezdjük húzni magunkkal a klubokat. Ez részben be is jött, elkezdtek szponzorokat találni csapatok a Tour de Hongrie-s megjelenés miatt. 2018-ban azt a döntést hoztuk, hogy első kategóriás verseny leszünk, így már nem a jóindulatunkon múlt, hogy ki indulhat, hanem az UCI-bejegyzésen. Csak a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség hivatalos, profi csapatai indulhatnak az első kategóriás versenyeken. Ezért finanszíroztam tavaly én is egy csapatot, a Kőbánya Cycling Teamet. Sajnos kevés csapat látta be eddig, hogy meg kell lépni az UCI-bejegyzést, pedig vannak olyan klubok, ahol jó anyagi feltételek vannak. Komoly feszültségforrás ez most a sportágban. Döntenünk kellett, hogy maradunk ezen a kontinentális szinten, és akkor mindenki hátradől, vagy elindulunk egy tervezhető úton fölfelé, és jöjjön mindenki velünk.

Szélesedik a versenyzői bázis?

Nagy kerékpárboom van, amatőr versenyeken tömegek vannak, egyre több országúti versenykerékpárt árulnak, egy-két milliós bringákat vesznek meg. Rendszerszinten viszont még eddig elmaradtak a nagy változások, de végre elkezdődött valami, a szövetségnek idén már van egy utánpótlásnak szóló országúti versenysorozata.

A Tour de Hongrie legnagyobb támogatói az államhoz vannak becsatornázva, a környező országok körversenyeinél is ilyen a szponzoráció?

Az állami szerepvállalás hasonló, néhol talán még erősebb is. A horvát, szlovák és a szlovén körversenyt is kizárólag a turisztika tartja el. Vannak ott is szponzorlogók, de olyan cégeké, amelyeket az állam irányít. Nem feltétlenül piaci alapon kerültek oda, de a világon ez mindenhol így van. A kerékpározás eladható termék, és azzal, hogy mivel már az Eurosporton is ott vagyunk,

Ők már nem azért jönnek ide, mert valaki szólt nekik. Innentől már nem leszünk ennyire kiszolgáltatva az állami pénzeknek, de turisztikai források nélkül nem tud egy turisztikai esemény működni. Mi hat-hét kamerát viszünk végig az országon, megmutatjuk a hortobágyi Kilenclyukú hidat, a Tihanyi-félszigetet az apátsággal, a Bükk-fennsíkot. Ebben az évben megközelítőleg közel 400 millió forintos az állami forrás. A turisztikai ügynökségnek sokkal többe kerülne legyártatni és elhelyezni egy ilyen imázsfilmet, mi meg készen adásba küldjük. Sokkal hatékonyabb egy ilyen esemény, mintha ugyanezt reklámként vásárolná meg az ország. Hiszem, hogy ez működőképes modell. Nincs lelkiismeret-furdalásom. Valódi értéket teremtünk az országnak, és közben építünk egy sportágat.

Öt év múlva hová pozícionálná a versenyt?

Dilemma előtt állunk. A HC kategória (Hors Categorie) zsákutca. Azt csak akkor érdemes meglépni, ha tudjuk, utána pár éven belül a World Tour-szintet is meglépjük. A HC ad egy csomó kötöttséget, de nem garantálja a legjobb csapatokat. Nincsenek ott mindig a kerékpársport sztárjai. Ezen kívül még a versenynaptár is gondot okoz. Nincs hely már benne. Novemberben, hóesésben már nem akarok versenyt rendezni. Két irány van. Vagy a régióban maradunk egy nagyon erős verseny, vagy a turisztikai oldalt is figyelembe véve a World Tour felé mozdulni, ami valószínűleg lehetetlen. Egy lehetőség, hogy máshol is vannak buta döntések, megszűnnek versenyek, erre példa a Horvát körverseny, és így szabadulnak fel helyek a naptárban.

Az idei Tour útvonalán jóval több a hegy, elég bevállalósnak tűnik. Mindig is ilyet szeretett volna?

Nekem nagyon tetszik ez az útvonal. Féltünk korábban ilyet meglépni. Sosem titkoltuk, hogy szeretnénk magyar versenyzőket is helyzetbe hozni. Az elmúlt években Lovassy Krisztiánra építettünk. Olyan szakaszokat találtunk ki, amin átvészelhette a hegyeket, és meg tudott jönni a sprintre. Többször sikerült is ez neki. Tavaly viszont azt láttuk, hogy megjött egy olyan generáció, ami nagyon jó a hegyeken. Alpok nálunk nincs, de idén olyan helyekre visszük a szakaszokat, amelyek amúgy is népszerűek a kerékpáros turisták között. Szintkülönbségben sokkal nehezebb verseny felé megyünk. Hiszek benne, hogy jól fog működni. A szurkolói visszajelzések is jók. Pilismaróton a műegyetemisták például már a Tour de France-ról ismert Dutch corner után a Marót cornert szervezik.

Hová viszi el szívesen a Tourt?

Azt élvezem a legjobban, hogy járjuk az országot. Vannak a szívemhez közel álló helyek, a családom Karcag mellől, Bucsáról származik. Így oda hazamegyünk. A kisvárosokban van fantázia. A nagyvárosokban mindig küzdelem van, mert sokan éreznek problémának egy versenyt. A kisvárosokban hálásak a polgármesterek, a polgárok, hogy odavisszük a médiát. 2002-2003-ban voltunk Füzesgyarmaton, ott azt mondta a polgármester, hogy utoljára akkor voltak a tévében, amikor gázkitörés volt a város mellett a szántóföldön. Ez az igazi értéke a versenynek hogy vidéki településeket is be tudunk kapcsolni, a média és a sport körforgásába. Ehhez csak egy utca és egy aszfaltcsík kell.

Kik dominálnak az idei Touron, a három prokontinentális csapatra kell figyelnünk?

Nagyon jó volt nézni a Girón, hogy az Androni Giocattoli-versenyzői rendszeresen szökésben voltak, megjöttek sprintben top 10-re. Biztosan nagyon jók lesznek. A Cofidis elvileg a verseny esélyese, de szerintem inkább a sík szakaszokon lesznek jók, nem fogadnék rájuk. Összetettben Valter Attilára és a CCC-re számítok. Ez a csapat nagyon komolyan veszi a magyar srácot, első számú versenyzőként hozzák a Magyar Körversenyre. Korábban volt már olyan tapasztalatunk, hogy csapatérdek miatt a magyar bringást hátrébb szorították.

Milyen Tour de Hongrie-val lenne elégedett?

Sok mindent megéltünk az elmúlt években, így elsősorban balesetmentes versenyt kívánunk magunknak. Kívülről talán nem látszik, de erre óriási erőforrásokat mozgósítunk. Van min izgulni, nem evidencia, hogy nem lesz baleset. A másik szempontom, hogy ennek az évnek nagyon nagy ismertséget kéne hoznia a Tour de Hongrie-nak. Erősebb a médiajelenlétünk, 300 óriásplakátunk van, rádiós, televíziós, és online partnereink mellett. Persze a magyar sikerre is szükség van.