Jövőre 105 ezer forint lesz a minimálbér, a  garantált bérminimum összege 122 ezer forint, a vállalkozási szférának ajánlott béremelés mértéke pedig  3-4 százalék. A bérmegállapodást a kormány nevében Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter írja alá a munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek vezetőivel hétfőn.

Az átlátszó összegyűjtötte hat cég összesen 140 milliárd forint értékű nyertes közbeszerzését, az adatokból pedig kiderül: a legjobban ezúttal is a Közgép járt, amely partnereivel közösen 2014-ben 93 milliárd forint értékű megbízást kapott.

Év végén jött ki az OECD 2014-es egészségügyi felmérése, érdemes átböngészni. Lehet, hogy nem figyelt fel a környezetében ilyesmire, de például nagyon sok amfetamin-származékot vesznek magukhoz a fiataljaink, viszont a drágább kokain alig jut el hozzájuk.

Vagy hogy rengeteg szeszt iszunk, a zöldségeket viszont nem különösebben kedveljük. Esetleg, hogy Észtországban és Lettországban rohamosan terjed a HIV-fertőzés. De valamiben mi vagyunk az abszolút elsők.

Jelen állás szerint eléggé úgy tűnik, hogy jön a vasárnapi zárva tartás: ez azt jelenti, hogy az eddigi hét helyett hat napunk lesz vásárolni.

Arról megy a vita, hogy a boltok forgalma mennyivel eshet vissza, de az nyilvánvalónak tűnik, hogy a fogyasztási szokásaink és a fogyasztói kosarunk összetétele nem fog megváltozni. Kíváncsiak voltunk arra, hogy úgy általában mit veszünk a boltokban, ezért kikértük a KSH-tól az adataikat, amelyek azt mutatják meg, mennyit költene egy átlagos magyar 100 ezer forintból ételre és italra, illetve hogy az egyes tételekre mennyi pénzt szánna ebből a keretből.

A számok sajnos nemcsak azt mutatják meg, amit már eddig is tudtunk – tehát, hogy a magyarok full alkoholisták–, hanem az ünnepi italozgatások miatt még aktuálisak is. De miről is van szó pontosan?

Soha nem voltak olyan nagyok az anyagi különbségek a szegények és a gazdagok között, mint az utóbbi 30 évben, és ez a tendencia a gazdasági növekedés ellen hat, állapította meg a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) kedden kiadott jelentésében. Az OECD tagországaiban a társadalom leggazdagabb 10 százalékának jövedelme 9 és félszerese a legszegényebb 10 százaléknak. Az 1980-as években a leggazdagabbaknak legfeljebb hétszer akkor jövedelme volt, mint a legszegényebbeknek. Az utóbbi három évtizedben főleg a leggazdagabbak jövedelme nőtt jelentősen, a szegények jövedelme csak kisebb mértékben. Az egyenlőtlenség Magyarországon is nagyobb lett az utóbbi évtizedekben.

A leggazdagabb magyarok szerint fejenként havi háromszázezer forint feletti összeg kell a nagyon jó életszínvonalhoz, a legszegényebbek szerint már nagyjából a fele is elég ehhez. A leggazdagabb ötödnek nagyjából százezer forintra van szüksége, hogy éppen hogy megéljen, míg a legszegényebbek nagyjából 44 ezer forintból oldják ezt meg.

A KSH nemrég megjelent kutatásában a háztartások egy ötfokú skálán nyilatkoztak arról, hogy fejenként és havonta mennyi nettó jövedelmet tartanának szükségesnek a nagyon szűkös szinttől a nagyon jóig tartó életszínvonalhoz, és az ehhez minimálisan elegendőnek tartott összegeket is megnevezték.

Megjelent egy OECD-tanulmány, amelyben többek közt összehasonlítják, az egyes országok mennyit költöttek szociális kiadásra a GDP arányában. Idén az OECD-országok átlagosan a GDP 22 százalékát költötték szociális kiadásokra. Mi az OECD-átlagnál eleve többet költöttünk, a válság után a kiadások mértéke pedig több országban is visszaesett, ugyanakkor figyelemre méltó, hogy Magyarország az egyetlen olyan tagország, ahol a 2014-es szint alacsonyabb, mint a 2007-es.

A Magyar Tudományos Akadémia szociológusai ismertették uniós összehasonlításban a szegénység terjedéséről szóló adatokat. A számok azt mutatják, hogy a helyzet az elmúlt néhány évben meredeken romlott, amit a gyerekek különösen megszenvednek. A kutatók szerint ha a kormány valóra váltja a terveit, még súlyosabbá válik majd a helyzet.

A rossz terméskilátások és a brazíliai aszály miatt eddig több mint hatvan százalékkal drágult a kávé alapanyagának ára idén. Bár tavaly novemberben még arról beszéltek, hogy a brazil kávétermelésnek jót tett a szokatlanul sok eső, drasztikusan csökkent a kávé világpiaci ára, és a jobb minőségű alapanyagnak tartott arabica ötéves mélypontját érte el, mégis, először a brazíliai szárazság lökte az egekbe a kávé árát, majd a normális esetben száraz augusztusban esett annyit az eső, ami megint megdobta az arabica árát.

A kávéültetvények általában szeptemberben és októberben virágoznak ki, amikor esőt kapnak. Ha viszont az esőzést aszály követi, az könnyen kipusztíthatja a cserjéket, és úgy tűnik,  egyelőre nem érkezik meg  a jó terméshez elengedhetetlen eső. Előrejelzések szerint  ez jövőre még az ideinél is rosszabb termést jelenthet.  

Fotó: Justin Sullivan

A Financial Times grafikonján jól látszik, hogy a kávé ára 2011 óta nem volt ennyire magas, amikor egyébként szintén a gyenge dél-amerikai termés miatt szaladt az egekbe.

Az OECD nemrég jött ki a legfrissebb munkaerőpiaci elemzésével, ami Magyarországról is érdekes dolgokat árul el. Tudta például, hogy szlovák nőnek sokkal rosszabb lenni a munkaerőpiacon, mint magyarnak. Vagy hogy tényleg nagyon unortodoxak vagyunk a közmunkaprogramunkkal? Az is kiderült, hogy mindenhol rossz fiatalnak lenni, ha munkát kéne találni, de a legrosszabb talán képzetlen fiatalnak lenni. Mutatunk négy érdekes grafikont a visegrádi országok munkaerőpiacairól.

A múlt héten közzétette az MNB a bankszektor legfrissebb számait, amiből elég lehangoló kép bontakozik ki, már a bankrendszer szempontjából (bár tény, hogy normálisan működő hitelezés nélkül nincs növekedés sem, szóval fogalmazhatunk úgy is, hogy az egész gazdaság szempontjából).

A Portfolio.hu részletesen elemezte a számokat, itt most legyen elég ez az ábra, ami azt mutatja, hogyan alakult az összes bank profitja együttvéve, 2010 óta minden negyedévben.

A legutóbbi negyedév 361 milliárd forintos vesztesége ráadásul még nagyobb lesz, ha az összes bank elkezdi leírni azokat a veszteségeket, amiket a devizahiteles csomag ró rájuk (főként az egyoldalú kamatemelések és az MNB által előírt szigorú képlet miatt). De már így is majdnem akkora a bukó, mint a végtörlesztéskor elszenvedett 365 milliárd forint, ami a negatív rekord. 

Az is kitűnik ebből, hogy a négy év mérlege banki szempontból eddig mínusz 410 milliárd forint, ennyi volt az extraprofit, amit ezalatt zsebre tettek. Igaz, a korábbi, években, amikor még csak jót látták a devizahitelezésből, egy év alatt csináltak ekkora profitot a bankok (a következő ábra a adózás előtt, így a bankadó nélküli éves eredményeket követi):

Orbán Viktor nem csak az államadósságról beszélt a páneurópai pikniken, hanem a bérekről is. A miniszterelnök azt mondta, hogy az uniós átlagbéreket a magyar "hamarosan", illetve "belátható időn belül el fogja érni, hogy ha a mostani gazdaságpolitika folytatódhat", és ehhez csak annyi kell, hogy "2-4-ről a 4-6 százalékos sávba emelkedjen a gazdasági növekedés". Bár azt is hozzátette a miniszterelnök, hogy annak egy szavát sem érdemes elhinni, aki erre pontos előrejelzést ad.

De igaza van abban, hogy hamarosan vagy belátható időn belül elérjük az európai átlagot?

Az adatokból nem úgy tűnik. Mutatunk két grafikont. Az első azt mutatja, hogy a magyar medián- és átlagjövedelmek hogyan viszonyultak az európai átlaghoz az utóbbi tíz évben:*

2008 óta már az egymást követő ötödik évben növekedett a magyarországi szegények száma tavaly, hívja fel a figyelmet a Napi.hu. Az Eurostat adatai alapján így változott a helyzet 2005 óta:

(Az ábrán azt látjuk, hogy hány ember él olyan háztartásban, ahol a jövedelem nem éri el az adott ország medián jövedelmének 60 százalékát – az Eurostat megfogalmazásával ők azok, akiket „veszélyeztet a szegénység és a társadalmi kirekesztés”. A mediánjövedelem Magyarországon tavaly havi 109 ezer forint volt, tehát az itt ábrázolt 3,285 millió ember kevesebb mint 65 ezer forintból él havonta. 2008 óta félmillió, tavaly óta százezer ember csúszott le ide – mindezt úgy, hogy az alapul vett mediánbér csökkent tavaly óta.)

Elsők vagy leszakadók vagyunk Európában, melyiket bizonyítják a mai gazdasági növekedési adatok? Van erről két egyszerű grafikonunk.

Lássuk először a diadalmas ábrát, ami az április és július közötti időszak éves GDP növekedését mutatja az EU országaiban az Eurostat számai alapján:

Bizony, ebben a negyedéven nálunk volt a legerősebb GDP-bővülés az egész EU-ban, legalábbis éves alapon. Egyébként az egész keleti blokknak lényegesen jobban ment most, mint az EU súlyának nagy részét kitevő nagy nyugati országoknak, akik ezúttal nagyon szenvedtek. Csak a többi keleti országnál nem állt össze annyira jól az autógyárak felpörgése és az állami-uniós beruházások beindulása ebben az időszakban, mint nálunk.

Ha viszont azt nézzük, hogy milyen volt teljesítmény az utóbbi négy évben folyamatosan, tehát minden negyedévben 2010 első negyedévéhez képest néhány ország és az EU-s átlagok esetében, akkor ezt látjuk:

Így, hosszabb összefüggésben nézve már elég csúnyán le vagyunk szakadva. Persze, volt szerepe a magyar GDP gyenge teljesítményében a forint mélyrepülésének is – a fenti ábra ugyanis euróban mutatja a termelést, nem forintban. A gazdaságunk EU-n belüli súlyát viszont az euróban számolt GDP adja meg.

Van tehát honnan visszakapaszkodni: még sok ilyen erős negyedév kellene ahhoz, hogy legalább egy részét vissza tudjuk hozni a még 2007-ben kezdődött, elég hosszú ideig tartó magyar recesszió brutális gazdasági kárainak. Ehhez viszont csodára lenne szükség.

Most már három negyedév óta folymatosan nő az üzleti bizalom Magyarországon, a bizonytalanság viszont továbbra is nagyon nagy – derült ki a MKIK GVI felméréséből. Az üzleti bizalmat megtestesítő konjunktúramutató olyan magas, mint még soha a 2010-ben kezdett felmérés történetében.

Egy évre teljes importtilalmat vezet be Oroszország a gyümölcs, zöldség, marhahús, sertéshús és haltermékek importjára – jelentették be csütörtökön. Az vonatkozik az egész EU-ra (és még egy sor országra, köztük az USA-ra), így Magyarországra is.

Megnéztük, hogy hogyan változott az utóbbi három évben az Oroszországba irányuló magyar mezőgazdasági export. A fő árukategoriákat nézve így:

Látható, hogy éppen a húsexport növekedése miatt bővült ilyen lendületesen a külkereskedelem. Húsból már nagyobb értékben adunk el Oroszországban, mint zöldség-gyümölcsből, gabonából, vagy feldolgozott élelmiszerből.

Ha pedig megnézzük, hogy az Oroszországban eladott húsexportunkból melyik állat mekkora szeletet képvisel, akkor kiderül, hogy éppen a

az, ami a leginkább húzta a bővülést: két év alatt megtizenhétszereződött az orosz piacon eladott disznóhús mennyisége. A sertészsírral és a vágási melléktermékekkel együtt több, mint a húsexport fele áll sertéstermékekből.

Ugyanakkor egy iparági szakértő nevét nem vállalva azt mondta nekünk, hogy az embargót nem biztos, hogy olyan nehéz lesz kijátszani a fifikásabb kereskedőknek – talán elég lesz olyan értékesítőt találni, aki egy harmadik, embargó alá nem helyezett országból viszi majd tovább az árut Oroszországba. Aki eddig érvényesülni tudott az orosz piacon, mondta forrásunk, valószínűleg nyitott a kreatív megoldások felé.

És az is igaz, hogy a teljes oroszországi exportunknak csak a 9,5 százaléka mezőgazdasági. És hogy a mezőgazdasági exportunkon belül is elég kicsi, 3,4 százalékos csak az orosz piac súlya, tehát nem biztos, hogy túl nagy hatással lesznek ezek a szankciók az ország egészére:

A másik oldalról viszont a mezőgazdaságban az is nehézséget okozhat, hogy az EU-ban ragadt élelmiszerek lenyomhatják a többi termék árát. Ennek a termelők és a kereskedők nem fognak örülni, és az árstabilitásnak sem fog jót tenni, de a mezei fogyasztónak mégis jó lehet.

A munkanélküliség és az infláció is csökkent az eurózónában a nyár elején – derült ki az európai statisztikai hivatal közleményéből. Előbbi jó hír, bár így is kínosan lassan csökken csak az állástalanok száma, utóbbi viszont, tehát hogy az infláció egyre közelebb kerül a nullához, már elég aggasztó.

Úgy tűnik tehát, hogy a munkanélküliség tavaly nyáron 12 százalékon tetőzött, annál talán már nem lesz sokkal rosszabb, de kínosan lassan csökken. Azt pedig még mindig nem látni, hogy hol áll meg az infláció süllyedése, átfordul-e a dezinfláció egy igazi pusztító deflációba. Az európai jegybank ugyan próbálkozik, például negatív betéti kamattal és új vállalati hitelprogrammal, de sokak szerint kérdés, hogy ez elég lesz-e.

Egyre alulértékeltebb a forint a dollárral szemben, most már 21 százalékkal, de még mindig csak annyira, mint a szingapúri dollár – derül ki az Economist legfrissebb Big Mac-indexéből.

A McDonald's mérceként használt burgerjének forintban így alakult az amerikaihoz képest:

A Magyarországon 860 forintért kapható Big Mac ára 3,77 dollár volt júliusban, míg az USA-ban 4,80 dollárba került a hamburger, a lista végén található - azaz a legalulértékeltebbvalutával rendelkező - Ukrajnában pedig átszámítva 1,63 dollárba került a szendvics. Norvégiában viszont elég drága a szendvics, 7,76 dollár.

Az Economist 1986 óta méri a világ országainak árszintjét Big Macban.

A nagy drogháborúnak iszonyatos áldozatai vannak világszerte. Brutális kegyetlenkedéssel járó bandaháború itt, a lakosság jelentős részének bebörtönzése ott, emberevő drogpótlék amott. És még ezen kívül az ellenőrizni kívánt anyagok üldözésére elköltött, és a szervezett bűnözés erősödése miatt az adóból is kieső dollármilliárdok mindenhol. Olyan milliárdok, amit elkölthetnének ártalomcsökkentésre és a kereslet visszaszorítására is.

Szétnéztünk a kérdéssel foglalkozó szervezetek mostanában megjelent jelentéseiben, hogy hogyan áll az illegális kábítószerek elleni globális harc, és egyáltalán, mit tudnak arról, milyen folyamatok zajlanak a drogok világában. Úgy tűnhet, a hatóságok néhol részsikereket érnek el a bűnözői hálózatokkal szemben, de a tendenciák egyáltalán nem biztatóak. Legfeljebb annyiban, hogy egyre több helyen fordulnak a liberalizáció felé.

Mi van a szennyvízben?

Mit látunk itt? Csak azt, hogy néhány európai város szennyvizében mekkora mennyiségben tudják kimutatni az egyik még mindig népszerű partidrog, az ecstasy nyomait. A kutatást – amiben Magyarország szennyvizeit sajnos nem elemezték – itt összegzik az európai kábítószerügyi hivatal honlapján.

Ki az, aki négy év alatt négyszázmilliárd forintot képes veszteni Magyarországon? Nem más, mint az MKB bank, amit, mint ma kiderült, a mi 17 milliárd forintunkból megvett a kormány:

Nem csoda, hogy a bajor pénzügyminiszter úgy minősítette a bank eladását, hogy az igazából

megszabadulás egy régi tehertől. 

(Ami egy elmés szójáték a bajortól, mivel a "Beseitigung einer Altlast" kifejezés rosszindulatóan egy "szennyezőanyag-lerakat felszámolásaként" is értelmezhető.)

Ez a 433 milliárd forint, amit a rosszul kihelyezett ingatlan- és projekthiteleivel varázslatosan megsemmisített az MKB, a bank eszközállományának is egy jelentős része. A bank ugyan a negyedik legnagyobb magyar hitelintézet volt 2012-ben, de az akkori 2308 milliárdos eszözértékének jó 18 százalékát tette ki az utóbbi négy év vesztesége.

De ki finanszírozta eddig ezeket a veszteségeket? A bajor állam. Az utóbbi években mérhetetlen mennyiségű pénzt öntettek a nehéz sorsú magyar leánybankjukba, ezzel is bizonyítva éppen annak az ellenkezőjét, amivel Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a bank megvásárlását indokolta (miszerint a külföldi bankok kiszívták volna a pénzt az országból a válság után).

Most képzeljük el egy pillanatra, hogy mostantól nem a bajor, hanem a magyar államnak kell majd finanszíroznia ezeket a veszteségeket! Jelenleg 574 milliárd forintnyi hitel van az MKB könyveiben, erre 100 milliárd forint céltartalék van a banknál – tehát legfeljebb 474 milliárd forintnyi lehetséges veszteséggel meg fogjuk úszni a dolgot.

Elég sötétek az esélyei egy amerikai bölcsész PhD-val rendelkezőnek a munkaerőpiacon – derül ki a Slate posztjából, amely az amerikai tudományos alapítvány felmérésére hivatkozik.

Mint az alábbi ábrán látható, az utóbbi húsz évben végig 30-40 százalék között ingadozott a bölcsészdoktor-munkanélküliség (lila vonal), munkája (kék vonal) pedig csak a végzettek kevesebb mint felének volt az USA-ban.

Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy szükségszerűen elsüllyedünk az életben, ha elvégzünk egy bölcsész PhD-t. Csak statisztikailag lesznek gyengébbek az esélyeink arra, hogy megfelelő állást találjunk. A bölcsésztudományokba egyébként a következőket értették bele a felmérést készítők:

• idegen nyelv,
• irodalom,
• filozófia,
• történelem,
• előadóművészetek.

De nem kell amerikai adatokig menni, hogy megtudjuk, milyen nehéz az élet, ha az embernek bölcsész doktorija van. Pár éve egy egész jó olasz film, a Tutta la vita davanti dolgozta fel egy fiatal filozófiadoktor lány munkaerő-piaci traumáit.

Még annál is gazdagabbak a legvagyonosabb európaiak, mint amit eddig sejtettünk. Az régóta közismert tény, hogy az Egyesült Államokban az összes vagyon egyharmadát birtokolja a háztartások leggazdagabb 1 százaléka (kevesebb, mint hárommillió ember). De valójában az európai országoknál is közelítenek ehhez az arányok. Ezt Philip Vermeulen, az Európai Központi Bank egyik vezető közgazdásza írta egy nemrég kiadott tanulmányban.

A hivatalos adatfelmérés (aminek az eredményeit itt nézheti végig) ugyanis lefelé torzítja a gazdagok vagyonát. Őket sokkal nehezebben érik el a statisztikusok, ráadásul adózási okokból is abban érdekeltek, hogy kisebb számok szerepeljenek a nevük mellett. Ezt a statisztikusok különböző módokon próbálják ellensúlyozni, Vermeulen viszont azt állítja, ő még pontosabb módszert talált.

Mindenesetre elég brutális, hogy a leggazdagabb 1 százalék milyen nagy részét birokolja az országok összes vagyonának. Az EKB közgazdászának új statisztikai módszere szerint pedig

A javított becslés szerint tehát az USA mellett Németországban és Ausztriában is a vagyon bő harmadát birtokolja a felső 1 százalék, Hollandiában pedig egészen brutálisan alulbecslik a hivatalos adatok ezeket a számokat.

A leggazdagabb öt százaknál pedig így alakul a vagyon birtoklása: 

De hogyan jutott erre a következtetésre a közgazdász? Egyszerűen csak összekötötte a pontokat. A következő ábrán az látszik, hogy a hivatalos adatfelmérésben szereplő leggazdagabb háztartások hol vannak (kék pötty), piros kereszttel pedig az, hogy hol helyezkednek el a Forbes ultragazdagjainak vagyonai. 

A közgazdász élt azzal a feltételezéssel, hogy a vagyonokat jelölő pontok a valóságban viszonylag szabályos eloszlás szerint követik egymást, tehát nincsen teljes szakadék a hivatalos felmérésekben szereplők és az ultragazdagok között. Az így becsült vagyonokkal megnövelt eloszlás szerint pedig elég durván megnő a leggazdagabbak vagyona.

A magyarok többsége nem valami nagy kávéfogyasztó, legalábbis az Euromonitor adatai szerint, amelyből a Quartz készített térképet. Persze nehéz összevetni a különböző erősségű és hosszúságú kávékhoz szokott kultúrákat, az eredmény így is érdekes: az élen zömmel skandináv országok végeztek.

Magyarország kilóg a környező országok közül, Szlovákia, Szlovénia, Lengyelország és Románia is jóval előttünk végzett a kávéfogyasztók listáján. A csésze ebben az esetben egyébként 8 unciát jelent, ami durván 2,4 deciliter. Az átlagos magyar naponta egyharmad csészényi kávét iszik, ez jellemzően egy presszókávé.

(Az eredeti listán egyébként nem utolsók vagyunk, csak most praktikus okokból nem rajzoltuk tovább a grafikont. Az viszont így is látszik, hogy nem vagyunk az élmezőnyben.)

Drága, de legalább pontatlan a magyar vasút, derül ki az Európai Bizottság átfogó jelentéséből, amit az európai vasúti közlekedésről írtak. A napokban publikált kétrészes tanulmányban szó esik az európai vasúthasználati szokásokról, a vonatok felszereltségéről, a hálózatok tulajdoni viszonyairól, az árakról, a dolgozók összetételéről.

Fotó: Huszti István

A jelentés egyik fontos üzenete, hogy kezd kialakulni Kelet-Európában egy fenntarthatatlan folyamat: egyre többen autóznak vonat helyett, és ezért az állam számára is egyre kevésbé fontos a vasút. Csökken a járatok száma, ami miatt pedig aztán még kevesebben választják a vasutat.

Sok az irigye Mészáros Lőrincnek, aki 2011 óta tölti be Orbán Viktor szülőfalujának, Felcsútnak a polgármesteri tisztét. Pedig sokkal helyesebb lenne, ha inkább mind példát vennénk róla: az ország sokkal előrébb tartana. Ha eltanulnánk Mészáros sikerreceptjét, most nem az évtizedes stagnálástól kellene tartanunk. 

A Mészáros és Mészáros Kft. 2011-ben 157 százalékkal, majd 2012-ben és 2013-ban is egyaránt 110 százalékkal bővítette árbevételét az előző évihez képest. Ez azt jelenti, hogy a cég 2010 és 2013 között a 11-szeresére növelte éves bevételét: 850 millióról 9,7 milliárdra.

Mészáros Lőrinc jobban teljesít

Fotó: Földi Imre

Mészáros Lőrinc osztalékbevételei viszont ennél is gyorsabban nőttek, mint az a most közzétett vagyonbevallásaiból kiderül: 2011 és 2014 között a 94-szeresére (10 millió forintról 943 millióra). 2012-ben és 2013-ban még egyaránt 500 százalék körüli ütemben nőtt a felcsúti polgármester osztalékjövedelme, ez 2014-re egy kissé lelassult, akkor már csak 170 százalékkal gyarapodott.

Ehhez lemodelleztük Mészáros vagyoni gyorsulását a fenti két számsor alapján, és a magyar gazdaság 2011 és 2014 közötti növekedési ütemére vonatkoztattuk. Ebben az alternatív univerzumban egész Magyarország olyan ütemben gazdagodott volna, mint Mészáros Lőrinc.

A növekedés így néz ki Mészáros cége árbevéte és az ő személyes osztalékbevétele hároméves bővülésének átlaga alapján:

A fenti mészárosodás azt jelenti, hogy három év alatt a 40-szeresére nő a jövedelem. Ez alapján így változott volna Magyarország egy főre jutó GDP-je:

Látható, ahogy játszi könnyedséggel lehagyjuk az eddigi leggazdagabbakat: Svájc, Szingapúr és Norvégia csak irigykedik. Olyan gazdagságot érnének el a magyarok, hogy az az egész világban párját ritkítaná.

Nemzeti össztermékünk növekedése alapján pedig betörnénk a világ leghatalmasabb országai közé:

Még 1-2 évnyi Mészáros-gyorsaságú gazdagodás után lehagynánk még az Egyesült Államokat is. Teljesülne a magyarok régi vágya: igazi szuperhatalommá válnánk – és még csak évtizedekig se kellene dolgozni érte.