A királyi család legbensőbb titkai derülnek ki egy új könyvből

Úgy tűnik, a brit írók egy olyan vonatra szálltak fel, amiről igen nehéz leszállni, ugyanis az elmúlt hónapokban már két könyv is megjelent a királyi családdal kapcsolatban. Elsőként Omid Scobie kötete, az Endgame: Inside the Royal Family and the Monarchy’s Fight for Survival, amely a família monarchia fennmaradásáért vívott harcát – a szerző szerint végjátékát – vesézi ki. A mű kisebb botránnyal is járt, miután Hollandiában a könyv egy olyan változata került az újságírókhoz, amiben Scobie megnevezi a királyi család két tagját, akik megjegyzést tettek Harry herceg és Meghan Markle első gyermekének, Archie hercegnek a bőszínére. Az író akkor azzal védekezett, tartott a jogi következményektől – ugyanis Meghan Markle és III. Károly egyik levelezéséből tudta meg, kikről van szó –, így bele sem írta az említett neveket a kötetbe, tehát fordítási hiba történhetett.

Scobie művét követte az egy hónappal ezelőtt megjelent, Robert Hardman királyi életrajzíró által szerzett Charles III: New King. New Court. The Inside Story. Az író a II. Erzsébet halála előtti időszakról, a temetése körüli mizériáról és III. Károly uralkodásának kezdeti nehézségeiről számolt be a kötetben, ami Scobie szerzeményével ellentétben már kisebb visszhangot keltett. Az új uralkodót ugyanakkor egy más aspektusból igyekszik bemutatni Ingrid Seward királyi életrajzíró február 15-én angol nyelven megjelenő műve, a My Mother And I, amiben II. Erzsébet és III. Károly nem mindennapi kapcsolatáról esik szó.

Ingrid Seward közelgő könyve portrészerűen igyekszik ábrázolni, hogyan kell elképzelnünk egy királynő és egy trónörökös kapcsolatát, akik nem mellesleg anya és fia viszonyban álltak egymással, ám az ő esetükben a kötelesség felülírta a rokoni vonatkozásokat. A kötet annak leírása szerint a királyi család egyes tagjaitól, illetve III. Károly barátaitól származó anekdotákra épít, és arra koncentrál, hogyan formálta a jelenlegi királyt az öröksége, illetve mennyire szenvedett hiányt édesanyja, II. Erzsébet királynő anyai törődésében. Bár a könyv csak a jövő héten debütál, a Daily Mail oldalán már több részlet is megjelent, amelyekből számos érdekes részletre derül fény.

Meghan Markle olyan, mint Wallis Simpson?

A lap által közölt első részletben a szerző többek között Meghan Markle királyi családba való megérkezéséről értekezik, kifejtve, II. Erzsébet nagy örömmel és bizakodással fogadta őt. Fülöp herceg viszont óvatosságra intette a királynőt, azt állítva, VIII. Eduárd egykori feleségére, Wallis Simpsonra emlékezteti őt – aki miatt a király lemondásra kényszerült, hogy az elvált nőt elvehesse feleségül. VIII. Eduárdot követően VI. Györgyre szállt a trón, aki a kötet szerint nem volt hajlandó elfogadni Simpsont, és megtagadta tőle a királyi fenség címet. A színésznő sem könnyítette meg a helyzetet, mivel kigúnyolta Erzsébet anyakirálynét – VI. György feleségét –, kövér skót szakácsnak nevezve őt. II. Erzsébet édesanyja egyébként Simpsont okolta VIII. Eduárd korai haláláért, amiért sosem bocsátott meg nekik, és gonosz varázslónak csúfolta. 

II. Erzsébet királynő átélte a királyi család történelmének ezen viharos időszakát, ami közvetlenül érintette őt, így tisztában volt azzal, mire gondolt Fülöp, amikor párhuzamot vont Meghan és Wallis között. Sőt, jóval később a maga módján megjegyezte, hogy Harry talán »túlságosan szerelmes« volt az amerikai színésznőbe

– olvasható a kötetben. 

A szerző hozzáteszi, Fülöp herceg sosem gondolta meg magát Markle-lel kapcsolatban, és onnantól kezdve, hogy ráismert a Wallis Simpson és közte lévő hasonlóságra, DoW-nak kezdte becézni őt. A rövidítés a Duchess of Windsor, azaz Windsor hercegnéje szóból származik, amelyet korábban Simpson viselt. Mint Seward írta, bár II. Erzsébet sosem mondta el, mit gondol Markle-ről, egyik legközelebbi bizalmasának, Lady Elizabeth Ansonnak – aki egyben az unokatestvére is volt – tett egy megjegyzést. A királynő Harry hercegék esküvőjével kapcsolatban közölte, hogy a menyasszony Givenchy ruhája túl fehér, azaz túl szűzies volt, ami nem volt helyénvaló, mivel egyszer már elvált. Ennek a megjegyzésnek az adhatta alapját, hogy a brit uralkodó az anglikán egyház feje, így vallási értelemben vannak olyan szabályok, amiket a királyi család tagjainak be kell tartaniuk. Bár korábban a válás is kizáró tényező volt – ezért kellett lemondania VIII. Eduárdnak is, hogy feleségül vehessen egy elvált amerikai nőt –, ám mára lazítottak ezeken az előírásokon. Ennek köszönhető, hogy Anna hercegnő és III. Károly is újraházasodhatott a válását követően.

II. Erzsébet beletörődött

Markle menyasszonyi ruhája mellett II. Erzsébet nem volt megbékélve azzal a döntéssel sem, hogy a színésznőt az édesapja, Thomas Markle helyett az akkor még herceg Károly kísérte az oltárhoz. Ahogy az sem tetszett neki, hogy Fülöp herceg bot nélkül vett részt a ceremónián, holott öt héttel azelőtt kapott csípőprotézist. A királynő emellett a ceremónián túl hosszúnak találta Michael Curry amerikai érsek prédikációját, és nem találta megfelelőnek Harry herceg viselkedését a szertartást követően, ami rányomta a bélyegét a kapcsolatukra. A szerző kifejtése szerint Lady Elizabeth Anson arról számolt be, II. Erzsébetet megviselte, amikor a herceg úgy döntött, lemond királyi kötelezettségeiről, és elhagyja az országot, amit sosem értett meg igazán. Anson elmondta, a királynőt felzaklatta mindaz, ami az Oprah-interjú során elhangzott – köztük olyan állítások, amelyek arra utaltak, hogy a királyi család rasszista. A szerző úgy fogalmaz, II. Erzsébet beletörődött abba, hogy nem érdemes aggódni Harry hercegért, mivel „a feleségén kívül senkiről nem vesz tudomást”.

Az előbbiekben írtakkal kapcsolatban ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a királyi életrajzírók által jegyzett kötetek szinte mindegyikében negatívan tüntetik fel Harry herceget és nejét. Ez arra az elemi megbántottságra vezethető vissza, amit a szigetország lakóinak egy része érez amiatt, mert a herceg lemondott királyi kötelezettségeiről. Seward könyvében szó esik egyébként a Tartalék című könyvről is, miszerint a mű címével ellentétben a herceg önmaga választotta az áldozati szerepet, ami az egész élete felett átvette az irányítást. A szerző állítása szerint megpróbált bosszút állni a családján és a sajtón, illetve Vilmos hercegen vezette le a haragját, akivel nem akarta megosztani az édesanyját, Diana hercegnét. A szerző kifejti, emiatt érezhette úgy Harry herceg, hogy versenyeznie kell a testvérével, amin nem segített, hogy bátyja jobban teljesített az iskolában, míg ő diszlexiás volt. 

Diana aggódott, hogy mindenki azt fogja hinni, a kisebbik fia buta, mivel nem volt tudásszomja, és soha nem érdekelte, hogy leüljön olvasni egy könyvet

– írja Seward, kiemelve, mivel nem Harry herceg a trónörökös, több mindent engedtek meg neki, amit azzal támasztott alá, hogy az esküvőjére is megtarthatta a szakállát, illetve viselhette az általa választott katonai egyenruhát, míg Vilmos herceg nem.

Az író szerint ha az akkor még herceg Károly jobban figyelt volna kisebbik gyermekére, ma kevesebb aggodalmat jelentene a családnak. Hozzátéve, Harry herceg „nem hajlandó felelősséget vállalni saját tetteiért, és hajlamos másokat hibáztatni, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy ő szeretné”. A kötetben az áll, a királyi sarj állításával ellentétben – miszerint nem kapott elég szeretetet az édesapjától – III. Károly sokat törődött gyerekeivel, ami nem ölelésekben nyilvánult meg. Kifejtve, Diana hercegné és III. Károly házasságának zátonyra futása ugyanakkor rosszul érintette Vilmos herceget, aki akkoriban ingerültté vált. Seward állítása szerint a hercegné megakadályozta, hogy a gyerekek az apjukkal legyenek, így II. Erzsébet amiatt aggódott, milyen károkat fog ez okozni a későbbiekben unokáinak.

Diana hercegné jó benyomást akart kelteni

Seward a kötetben szintén visszaemlékszik a kegyvesztett András herceg 21. születésnapjára, amelynek apropójából a windsori kastélyban tartottak egy partit. Az ünnepségre a királyi család tagjai mellett hivatalos volt Elton John is, akivel együtt ropta II. Erzsébet királynő. Az író emellett szót ejtett Diana hercegnéről, miszerint vágyott arra, hogy be tudjon illeszkedni a famíliába Wales hercegnéjeként. Mint írta, mikor először meghívták őt a Balmoral-kastélyba, hogy töltsön ott négy napot, próbált jó benyomást kelteni.

A legtöbb hölgy csak azután kel fel, hogy elhallgattak a fegyverek, de Diana mindig korán ébredt. Ha negyed nyolckor kinéztél az ablakon, már láttad, ahogy a kertben sétál

– mondta a személyzet egyik tagja, hozzátéve, a hercegné mindenkit elbűvölt.

A kötet szerint II. Erzsébet nem volt biztos benne, hogy a fiatal Diana hercegné férfiként és nem szimplán hercegként tekint majd a fiára, illetve úgy vélte, sokkal jobban illene a másik gyermekéhez, András herceghez. III. Károly korábbi elmondása alapján egy olyan párra vágyott, akivel megoszthatja az érdeklődési körét, mivel egy nő nem csupán egy férfival, hanem annak életvitelével, munkájával köti össze az életét. A hercegnének ugyanakkor számtalan fura családi szokással kellett megbarátkoznia, köztük azzal, hogy a süteményekhez használt kanalat és villát a teríték fölé helyezték, illetve hogy a Balmoral-kastélyban halkést használtak. II. Erzsébet próbatétel gyanánt olykor a Sandringham-házban található zongorán hagyta a csokoládéját, hogy a folyosón lévő ablakból nézhesse, ki merészel akár egyet is elcsenni belőle. Seward szerint a királynő emellett azt is gyakran csinálta, hogy a corgijaiból kiszedett kullancsokat a kandallóba pöckölte. 

Falakat rugdosott

Igen hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a hercegnét és III. Károlyt nem egymásnak teremtették. Az író a kötetben úgy fogalmaz, Eduárd herceg lakája, Mark Simpson és Diana hercegné jó barátságot ápoltak, és sokszor sírta el neki a bánatát. 

Az eljegyzés után keveset volt a palotában, és csak 1981 májusában, júniusában és júliusában kezdtem el találkozni vele mindennap, hosszú beszélgetéseket folytattunk. Elmondta, hogy utálja az eljegyzési fotókat, és úgy gondolta, hogy kövérnek tűnik, ekkor kezdődött a bulimiája. Mindent megbeszéltünk. Azt mondta, milyen érzéketlen a család, egyáltalán nincsenek érzéseik, és hogy Károly herceg nem is figyelt rá. Volt egy hosszú listája azokról az emberekről, akiket gyűlöl

– nyilatkozta a könyv szerint Mark Simpson, aki arról is beszámolt, a hercegné úgy érezte, II. Erzsébet sem törődik vele. Mint mondta, próbálta elmagyarázni neki, hogy a Buckingham-palota olyan, mint egy munkahely, és az uralkodónak nincs végtelen ideje. Bár hozzátette, bárki együtt ebédelhetett vele a palotában, ha épp egymaga volt. 

Seward a kötetben kifejti, Diana hercegné nem kereste fel II. Erzsébetet, csak azt követően, hogy már tönkrement a házassága. Úgy fogalmaz, gyakran szidalmazta az akkor még herceg Károlyt. Efféle kitörésekkel korábban sosem volt dolga a királynőnek, így csak halogatta a találkozóikat is. A királyi család nagy része viszont III. Károlyt okolta amiatt, mert idáig fajult a helyzet, miszerint „nem tudta rendre szólítani a nejét”. A kötetben az áll, II. Erzsébet húga, Margit hercegnő úgy vélte, Diana hercegné bolondot csinál III. Károlyból, míg Erzsébet anyakirályné azt állította, nem képes igazat mondani. A szerző kiemeli, házasságuk utolsó éveiben a hercegné már nem bírt megmaradni férje környezetében, így „ajtókat csapkodott, falakat rugdosott, sírva fakadt, illetve a frusztrációja és dühe olyannyira kontrollálhatatlanná vált, hogy a highgrove-i személyzet ijesztőnek találta”. Seward hozzáteszi, az akkor még herceg Károly csak a házasságuk első két évében maradhatott hűséges nejéhez.   

Ismét tévedett A korona

Mint ismert, A korona című, a királyi család történelmén alapuló, de fikciós elemeket tartalmazó sorozat utolsó évada 2023-ban ért véget. A széria tartalma sokakból váltott ki ellenszenvet, amiért elferdítették a valóságot, azonban erre nem hívták fel a figyelmet az epizódok elején – emiatt még Fülöp herceg is be akarta perelni a Netflixet. A korona hat évada során sok történetszálról derült már ki, hogy csak a képzelet szüleménye, Seward könyve szerint pedig hasonlóképp másították meg az ifjú Károly herceg iskolás éveinek bemutatását is. A király a skót Gordonstounban tanult, ám A korona második évadában lévő jelenetek szerint nem megfelelő körülmények között zajlott az oktatás, és zaklatták őt az iskolatársai, ami nem teljesen felel meg a valóságnak. 

A sorozat szerint az intézményben nem volt fűtés, és csak hideg vízzel tudtak fürödni a fiatalok, ami mind fikciós elemnek bizonyult. Seward kifejti, valójában a Gordonstoun faragott jó embert III. Károlyból. Fülöp herceg ötlete volt, hogy ott tanuljon, mivel úgy vélte, az intézmény kevésbé elérhető a riporterek, fotósok számára, így fiának ott nyugta lesz. Bár A koronában bemutatottak elrugaszkodtak a valóságtól, a Gordonstoun valóban egy keményebb iskola volt. Reggelente futással kezdtek, ami egy 40 méteres kocogás volt. A hideg zuhany pedig annyit takart, hogy előbb forró fürdőt vettek a diákok, majd azután következett a hideg víz, amit az akkor még herceg Károly sosem hagyott ki. Társai ugyan nem mindig bántak kedvesen vele nemesi származása miatt, olykor a sárba nyomták a fejét, magnóra vették a horkolását, máskor pedig egy játék során eltört az orra, azonban sosem panaszkodott. A Gordonstounban töltött évek így rendkívül megedzették és bátorsággal vértezték fel őt.

Nem volt brutális. Csak átlagos. Ez minden bizonnyal nagy függetlenséget adott nekem, és sokat tanított ebből a szempontból, ahogy az Eton is Vilmosnak

– mondta III. Károly a Gordonstounról az írónőnek még évekkel ezelőtt. 

A nevelőnők helyettesítették a szüleit

A szerző a kötetben felemlegeti az uralkodó egyik volt nevelőnőjét, Helen Lightbodyt, akivel egész életében tartotta a kapcsolatot. Az asszony idő előtt vonult nyugdíjba, ami azzal magyarázható, hogy Fülöp herceggel több nézeteltérésük akadt az akkor még herceg Károly nevelése kapcsán. II. Erzsébet férje ugyanis azt állította, túlságosan elkényezteti őt. Mint Seward kiemeli, III. Károlynak kivételes gyerekkora volt, mivel saját lóval rendelkezett, magángéppel repült Skóciából Londonba, és volt autója, ám a szülei távolságtartóak voltak vele szemben.

Jóéjt-puszit adtak neki, de ritkán ölelték meg. Hónapokra eltűntek messzi királyi körutakra. Túlféltették, és nem bátorították őt arra, hogy barátkozzon más fiúkkal. Nem is csoda, hogy Károly mély kapcsolatot ápolt a dadusokkal, majd a nevelőnőjével, Miss Peeblesszel, akit Mipsyként ismertek: ők voltak a legfontosabb nők gyermekkorában

– írja Seward, hozzátéve, III. Károly élete legboldogtalanabb időszaka a Cheam Schoolhoz kötődik.

A szerző kiemeli, III. Károlynak nem volt könnyű fiatalon, mivel soha nem kellett kiállnia magáért, sosem ült buszon, nem ment el vásárolni a boltba, és a pénzről is csak annyit tudott, hogy az édesanyja, II. Erzsébet arcképe köszönt vissza rá az érmékről és papírpénzekről. Ennek következtében pedig a király a Cheam intézményében sem érezte jól magát, mivel elveszett volt, és kétségbeesetten próbált barátokra találni.  

Mindennap írt Mipsynek. Összetört a szíve. Akkoriban sírt levélírás közben, és azt mondogatta: »Hiányzol«

– emlékezett vissza bátyja gyermekkorára Anna hercegnő még korábban. 

Seward a könyvben azt írja, Mipsyvel, a nevelőnővel egészen 1968-ban bekövetkezett haláláig leveleztek. Az asszony elvesztése ugyanakkor vigasztalhatatlanná tette III. Károlyt. Miss Peebles a Buckingham-palotában hunyt el, ám holttestét csak több mint 48 órával később találta meg egy lakáj. Mint az író megjegyzi, a régimódi, felsőbb osztálybeli neveltetésnek köszönhető, hogy III. Károly inkább a nevelőnőkhöz kötődött, mintsem a szüleihez, mivel soha nem élte át igazán, milyen egy normális család élete. Nem beszéltek a problémáikról, csak általános dolgokról, így ha feszültség adódott, addig tologatták, amíg már késő volt. Ahogy Seward fogalmaz, az édesanyja, II. Erzsébet törődésére vágyó III. Károly ezért egy időben a formalitás álarca mögé bújt, ám végül sikerült közelebb kerülniük egymáshoz, és a királynő idősebb éveire már a kölcsönös szeretet és tisztelet jellemezte kapcsolatukat. 

(Borítókép: Kamilla királyné, III. Károly, Vilmos herceg és Katalin hercegné / Fotó: Getty Images)