És a magyar légy legyőzte az EU-oroszlánt

A hét gazdasági összefoglalóját ezúttal egy La Fontaine-meséskönyvből olvassuk fel.

Egy légy berepült a pihengető oroszlán barlangjába, ahol nem tartotta be a szabályokat: fel-alá szállt, zümmögött, csapongott az oroszlán körül. Ő megelégelte ezt, ráförmedt. Ezen az önérzetes kis légy felháborodott, jól belemart az oroszlán nyakába, mire az kergetni kezdte őt a barlangban. De a légy mindig kisiklott a mancsai közül, sőt, újra és újra belebökött egyet, mind jobban és jobban irritálta hatalmas ellenfelét. Ráadásul az egyik ugrásnál az oroszlán „teljes erejéből nekirontott fejjel a barlang sziklafalának”, a légy pedig kiröppenve a barlangból „vad győzelmi harsonázásba kezdett”.

Ismerős, ugye?

A magyar költségvetési és gazdaságpolitika 2004-ben berepült az uniós oroszlán barlangjába, és éveken át bosszantotta a házigazdát. Igaz, egy ideig mi, a légy, tisztességesen viseltük a hülyegyerek-szerepünket, időről-időre elhitettük, hogy megpróbálunk a szabályok szerint élni, csak nem sikerül. Aztán viszont az elmúlt években már pimaszkodni is kezdtünk az oroszlánnal, különadókkal meg-meghúztuk a bajszát, kötelezettségszegési eljárásokat kiváltó törvényekkel csiklandozgattuk, a szomszéd, keleti oroszlán egyre növekvő erejéről duruzsoltunk a fülébe, előtörlesztéssel és rezsicsökkentéssel martunk bele érzékeny pontjaiba. És bármit is kért, látszólag teljesítettük, valójában azonban nem.

És végül sikerrel jártunk: szerdán eldőlt, hogy kilenc év után megszűnik az uniós hiányeljárás, ami a túl magas költségvetési hiány miatt folyik.

Igaz, az oroszlán – az eredeti mesével szemben – nem törte össze a koponyáját, inkább csak megrogyott. És közben folytatja azért a harcot: bár elismerte, hogy teljesítettük a formális elvárásokat, így idén 2,7, jövőre 2,9 százalék lesz a hiány, továbbra is kifogások hosszú sorát fogalmazta meg. A kemény kritikák között szerepelt, hogy a foglalkoztatásban nem sikerült érdemben előrelépni, hogy nőtt a szegénység és a kirekesztettség. Még mindig bizonytalan lesz-e reklámadó, vagy nem lesz reklámadó, és közben Brüsszel arra is felszólított, hogy abba kell hagyni a rezsicsökkentést.

Amit mondjuk egyébként is abba kellene.

Merthogy a La Fontaine-mese végén van egy csavar: mikor a barlangból diadalittasan kirepül a légy, és büszkélkedik, hogy legyőzte az oroszlánt, a „dicsősége úgy elvakította, hogy se látott, se hallott, és egyenesen belerepült egy pókhálóba”.

Hát ez a mi pókhálónk a nemzetgazdasági teljesítmény lehet. Az, hogy bár az uniós elvárásnak a számok szintjén eleget tettünk, olyan sajátos magyar eszközökkel tettük ezt, hogy azzal mélybe lökhetjük a magyar gazdaságot. Úgy tűnhetett még nemrég, hogy ez a veszély elhárult, mert a magyar gazdaság az első negyedévben kikerült a technikai értelemben vett recesszióból: az első negyedévben már nagyobb volt a GDP, mint a tavalyi utolsóban (igaz, éves összevetésben még csökkent a gazdaság teljesítménye).

És noha most éppen biztatóan látja kilátásainkat az OECD, amely szerint az eddig vártnál nagyobb lesz a magyar növekedés, a pókháló már ott lengedezik körülöttünk. Egy év alatt újabb öt helyet estünk vissza a versenyképességi rangsorban – már Ukrajna is előttünk van – így csak az 50. helyen állunk. De még aggasztóbbak a gazdaság közép- és hosszabb távú kilátásait előrejelző beruházási adatok: a pénteken megjelent beruházási statisztika nagyon durva visszaesést mutat, negyedéves szinten majdnem 4, éves alapon csaknem 9 százalékos, de az energiaiparban 30 százalékos volt a zuhanás – ez utóbbit nem lehet mással magyarázni, mint a rezsicsökkentésből és az ágazati különadókból fakadó helyzetre adott vállalati válaszként. Részben ez is az oka lehet, hogy a kedden még idei csúcsán lévő forint (285,5 forint volt az euró) pénteken megrogyott, 296 fölé ment az euró ára.

Hogy mennyire elhibázott az igazán csak gazdagoknak kedvező rezsicsökkentés-vezérelt energiapolitikánk, arról árulkodik egy másik, szintén a héten közzétett rangsor is. Az energiahatékonyság szempontjából készített összeállításban a lista végén vagyunk, hogy a lakásfelújítás csökkentené igazán a rezsit. A rezsicsökkentés – ami a zöld energiától is elszívja a pénzt – egyelőre viszont nem folytatódik újabb lépésekkel, de az erről szóló módosító javaslatba fontos változtatást is csempésztek: a kormány zálogba adhatja a gáztárolókat. A bíróságon egyébként jogerősen is pert nyertek az energiaszolgáltatók rezsiügyben, de az árak ettől nem változnak. Van viszont az országban egy energetikai cég, aminek jól megy: tízmilliárdos osztalékot fizet az MVM az államnak, miután 73,6 milliárd forint lett a cégcsoport adózott eredménye (igaz, emellett a Mol árfolyama is emelkedett egy kissé a tőzsdén, az OTP viszont a hét második felére visszaesett 5000 forint alá).

A túlzottdeficit-eljárás lezárásán kívül a hét jelentős eseménye volt az is, hogy újból kamatot csökkentett a jegybank. Sorozatban tizedik ülésén vitte lejjebb a monetáris tanács a kamatszintet, amely így most már csak 4,5 százalék. Matolcsy a héten büszke lehetett a hitelprogramjára is, az óriási túljelentkezés miatt a jegybank 250 milliárddal több olcsó hitelt ad a vállalkozásoknak.

Magyarországra egyébként is hihetetlenül sok pénz jön – legalábbis egy, a hét elején közzétett NGM-adat szerint sosem hoztak annyi pénzt az országba a külföldiek, főleg a németek, mint tavaly. Igaz, ha egy kicsit alaposabban megnézzük az adatokat, kiderül, hogy Magyarország mégsem pénzszivattyú, számok ugyanis csalókák, mert a pénz nagy része a bankok tőkéjét pótolta, és nem a beruházásokba folyt, holott oda kellett volna kerülnie.

Miközben így vagy úgy, de 3000 milliárd forint jött be az országba, kiderült, hogy 2000 milliárddal tartozunk az államnak csak az első negyedévben százezer család került bajba, és a NAV a bankszámlánkról is leveheti a tartozást. Igaz, közben egyre kevesebb a hitelünk, akinek pedig van pénze, annak bankbetét helyett részvény kell, mert 5 százalék alatt már senkit nem érdekel a banki kamat.

Ezek persze kevesen vannak, a felmérések szerint megélni is alig tudunk, nemhogy félretenni, a lakosság nyolcadának a legalapvetőbb szükségletekre se futja a pénzéből. Nekik bizonyára szívet melengető jó hír, hogy olcsóbb lesz a vasút 15 lepusztult vonalon, és aligha vigasztalja őket, hogy már a nyugatiaknak sem futja a számlákra. Kivéve persze talán azt a héten Budapesten járt amerikai fiatalembert, aki 800 ezret költött el 3 nap alatt. Ennél is nagyobb tételről, két és félmilliárdról szólt egy másik amerikai-magyar ügy, amikor az FBI-nak segített a mi adóhivatalunk.

Matolcsy viszont a héten nemcsak a kamatcsökkentéssel került a hírekbe. Hanem azzal is, hogy kiderült: az általa vezetett társaság már a választások előtt kitalálta a dohányállamosítást: 2009-ben tanulmányt írt arról, hogy monopólium kell. Az államosítás be is következett, bár nem zajlik zökkenőmentesen: júliustól gondok lehetnek a cigaretta-forgalmazással. Az új trafikosoknak ugyanis NAV-engedélyt kell kérniük, de az 5400-ból csak néhány százan indították el a 30 napig tartó eljárást. A héten egyébként ismét bővült az Index trafiktérképe, kukkoldából és gyógyszertárból lesz trafik, és Járai jobbkeze is beszáll a trafikbizniszbe. És ha már kereskedelem: egy év alatt eltűnt 56 szupermarket, igaz, lett 18 új diszkont és egy hipermarket.

Közzétették alegnépszerűbb netbankok listáját, az MKB szerepelt a legjobban, a dobogós helyek többsége az OTP-é és a Raiffeisené, utóbbinak valószínűleg ez nemigen jelentett vigaszt arra, hogy 70 százalékkal zuhant a nyeresége. Az Erste közben talán bankot venne, a Hypo bankkal hozták hírbe, de szerintük ez csak spekuláció.

A héten elfogadta a parlament az e-útdíj-törvényt, a 3,5 tonnánál nagyobb össztömegű teherautók után kell fizetni, kilométerenként 108 forint a legfelső kategóriában. Az útdíjrendszer közbeszerzés nélkül épül, mint tudjuk, de ez aligha befolyásolja az eljárás tisztaságát, hiszen a Corvinus felmérése szerint a nagy közbeszerzések döntő része is korrupt lehet.

A héten kiderült, hogy hirtelen megugrott a foglalkoztatás, február-áprilisban 58 ezerrel dolgoztak többen, mint tavaly, de a fiatalok helyzete romlott. Ha valaki mégsem itthon, hanem külföldön dolgozna, nem árt óvatosnak lennie, mert sok a szélhámos munkaközvetítő. Valószínűleg elég sokan vannak ezzel így, mert itthon nehéz jó szakmunkást és mérnököt találni a legtöbben, akik itthon dolgoznának, tapasztalatlanok, nem elég képzettek vagy egyszerűen túl sokat kérnek (bár vannak olyan adatok is, hogy a mérnökök akár 30 százalékkal is többet kaphatnak). És hát a többségük nem a Kárpát-medencei gazdasági csodában képzeli el a jövőjét: a fiatalok fele örökre elköltözne, mert zavarosnak látják a jövőjüket itthon, egyetlen akadály az, hogy túlságosan bátortalanok, pedig – főleg a vendéglátásban dolgozók – igencsak félthetik az állásukat.

És, hogy mi volt még a héten? Orbán Viktor 9 százalékos szja-ról álmodott, kiderült, hogy bolgárok is árulhatják a letelepedési kötvényt, amiből egyébként eddig senki nem vásárolt még, talán azért sem, mert a közvetítős konstrukció bonyolult és az idetelepülni vágyóknak nem túl jó. A magyar autóiparról pedig vegyes adatok jelentek meg: a Suzuki- és Audi-gyárak együttes bevétele 75 milliárd forinttal, nyeresége 130 milliárddal csökkent tavaly, viszont a kecskeméti Mercedes nyereségbe váltott, 28 millió euró lett a tavalyi profitja, 40 ezer autót gyártottak az üzem első éve alatt. Igaz, ez kell is, hiszen ha az autóipar nem fejlődik, akkor – a magyar gazdaságszerkezet adatai szerint – az oroszlánt legyőző légy nagyon vastag pókhálóba tekeredhet.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!