Elhamarkodtuk az ünnepélyes választási átadóról szóló örömhírt, figyelmeztetett a Velencei tó környékén lakó olvasónk.

A több mint 800 millió forintból megépített Dinnyés és Velence közötti kerékpárutat hétfőn adták át a helybelileg illetékes kormánypárti politikusok részvételével tartott ünnepségen.

A Szalay Dániel az átadó utáni este készített néhány fotót az új kerékpárút valós állapotáról.

Fotó: DSzalay / Twitter

Szerinte sikerpropagandáról van szó, és reméli, hogy a képek láttán kevesebben fognak csalódni, és inkább nem vágnak neki a tókerülésnek, amíg – most már nyilván a határidők szorítása nélkül – végleg be nem fejezik a kétszer 6 kilométeres szakasz építését.

Fotó: DSzalay / Twitter

Fotó: DSzalay / Twitter

Átadták hétfőn a Velencei-tó déli partján a tizenkét kilométer hosszú kerékpárutat, amelyet több mint 800 millió forintos beruházással létesítettek Dinnyés és Velence között. A kerékpárút két, egyenként hat kilométeres szakaszból áll. A beruházáshoz Gárdony önkormányzata és a Velencei-tó és térsége, Váli-völgy, Vértes Térségi Fejlesztési Tanács (VVVTFT) egyaránt 291-291 millió forint uniós támogatást nyert, ezenkívül a kormány 150 millió forintos támogatást biztosított hozzá.

Az átadáson természetesen a térség fideszes országgyűlési képviselője is ott volt, és bejelentette, hogy a kormány további 86 millió forintos kiegészítő támogatást adott a projekt teljes befejezéséhez, mert a teljes útszakaszra kötelezően előírt közvilágítás kiépítésére a meglévő források nem voltak elegendőek.

A választás napján már tókerültő verseny zajlik majd az új bicikliúton.

Újabb fordulat a Normafa felé fogaskerekűzés közben durvuló downhilles és a biciklis körökben alacsony népszerűségnek örvendő sértett történetében: kiderült, hogyan született az önfeljelentő levél.

Az előző részek tartalmából:

• G. Éva több budai internetes újságot telekommentelt azzal, hogy egy biciklis fiatalember belekötött a Fogaskerekűn, sőt teljes erőből meg is ütött. G. Éva a történtek alapján komoly általánosításra is ragadtatta magát bejegyzéseiben, azt állítva, hogy a budai downhill kerékpárosok mind büdösek és agresszívek.
• Néhány hétre rá váratlanul bejelentkezett a Kerékagyhoz S. Dániel, és arra kért bennünket, hogy a Facebook-oldalán közzétett, önfeljelentéssel felérő levelét szó szerint közöljük. A levélben azt írta, hogy ő támadta meg G. Évát, sőt egyszer fizikailag is bántalmazta a nőt, mert nem tudta kezelni indulatait.
• A G. Éva megalázásának terveit, és az álnevek alatt írt figyelem elterelő kommenteket is részletesen bemutató levél fölött a budai bringások és a Kerékagy olvasói nem tudtak napirendre térni. A többség nem hitte el, hogy egy ilyen bringás egy ilyen levelet ilyen stílusban önszántából írt volna meg.

És nem is tévedtek. A rendszeresen és nagy számban megjelenő kommentjeiről ismert G. Éva, akit közben több kerékpáros is felkért, hogy kerülje a biciklisekkel kapcsolatos általánosításokat, a XII. kerület alpolgármesterének blogján egy teljesen más témában született poszt alá megírta, hogy történtek bírta rá S. Dánielt a bűnbánó levél kiadására.

Kedves alpolgármester úr!

Elnézését kérem, hogy ide írok offmódra. Biztos szeretnék lenni abban, hogy Ön olvassa. Ön kételkedett abban, hogy a fogason problémák vannak, arra a hírre reagálva, hogy engem az egyik downhilles fiú már másodszor megtámadott és ezúttal meg is ütött a 2012 nyarán a Népszabadságban megjelent két írásom miatt.

Tájékoztatom, hogy jogi képviselőmmel személyes találkozóra mentünk a fiú kérésére, és azt az ajánlatot tettük az elkövetőnek, részben az általa elkövetett bűncselekmény, részben az általa és barátai által írt hazug, lejárató kommentek, tehát a jó hírnevem sérelme miatt, hogy ha nyilvánosan elégtételt ad, akkor visszavonom az ellene tett mindkét feljelentést.

A gyanú jelenleg tettleges becsületsértés, könnyű testi sértés és garázdaság.

A fiú ennek az ajánlatnak megfelelt, én a bírósági békéltetés, március 28. után vissza is vonom a feljelentést, azonban nem túlzás azt állítanom, hogy a továbbiakban sem utazhatok nyugodtan a fogason.

Kérem, tekintse meg ezt a nyilvános megosztást, és az alatta álló, mai kommentek tartalmát és hangnemét.

Ugye ön nem gondolja azt, hogy nem szabad újságcikkeket írni, és abban létező problémákra felhívni a figyelmet?

Ugye én, aki senkibe nem kötöttem bele, utazhatok nyugodtan a fogason, és a szavaimat nem vonja kétségbe senki?

Ugye elhiszi nekem, hogy megtámadtak, és hogy nem egyszer láttam ellenőrkergetést, -verést, rendőri intézkedést, és sokszor hangoskodást és durva megnyilvánulásokat az elmúlt két és fél évben?

Nem lehetne, hogy a jogszerű viselkedésről, a nézetkülönbségek elintézésének a módjáról valaki felvilágosítja ezeket a bicikliseket?

Köszönöm a figyelmét.

G. Éva

Saját Facebook-oldalán jelentette be egy budai downhill-biciklis, hogy megtámadott egy nőt a Fogaskerekűn, mert nem tudta kezelni indulatait a kialakult vitában. S. Dániel a Kerékagynak is elküldte a levelét, amelyben azt is bevallja, hogy egyszer tettleg is bántalmazta G. Évát.

Az ügy előzménye, hogy G. Éva több internetes fórumon is szóvá tette, milyen agresszíven viselkednek a downhilles kerékpárosok a Fogaskerekűn. A Kerékagy február végén megjelent cikkében idézte azt a XII. kerület honlapján közzétett bejegyzést, amelyben a maga szemszögéből írta le az esetet:

„Egy fiatalember belém kötött, majd teljes erőből megütött a fogason, aztán halálosan megfenyegetett, azt állította, az apja rendőr, és elszaladt. Három tanú van, meg még a diszpécser, kamera őrzi a ruházatát. Elképesztő volt a vállvonogatás. Jogszerűen semmit nem tehetek. Özvegy vagyok, három gyereket nevelek, és a jövőjükre félretett pénzt nem költhetem testőrre."

Bár a történet nagyon egymásnak ugrasztotta a Kerékagy kommentelőit is, a nő reklamációját egyáltalán nem vették komolyan. Ezért váratlanul jött a döbbenetes bűnbánó levél. A szövegét változtatás nélkül közöljük:

2013. augusztus 30-án és február 24-én megtámadtam G. Évát a fogaskerekűn, mert indulataimat nem tudom megfelelően kezelni, tévesen úgy véltem, a fogaskerekűn másoknak hozzánk, downhilleseknek kell alkalmazkodniuk, és én akartam meghatározni, ki hová tegye a biciklijét. Valamint azt is gondoltam, egy magányos nőt könnyedén lenyomhatok.

Az első támadáskor belekötöttem, azt akartam, tűrje el, hogy az övére teszek egy másik biciklit, megpróbáltam nevetségessé tenni egy tucat másik utas előtt, ütéssel fenyegettem és harsányan sértegettem, azt állítottam, hogy ő engem rágalmazott a cikkeiben, miközben ő beszorított helyzetben volt a sarokban. Jelen volt egy tizenkét éves gyerek is, emiatt a tettemet különösen sajnálom.

A februári támadásnál is én szólítottam meg, hecceltem azzal, hogy ráteszem az övére a biciklimet, noha a majdnem üres szerelvényben máshová is tehettem volna, és később is szállok le, mint ő. Amikor ki akarta venni a biciklijét, és felszólított, hogy fogjam meg az enyémet, akkor nagy erővel halántékon ütöttem. Ezután hosszasan és trágárul sértegettem, végül megfenyegettem: "Apám rendőr. Ha feljelentesz, megtalállak és megöllek." Utána elhagytam a helyszínt.

A következményektől félve mindkétszer hazug kommenteket tettem közzé, amelyekben azt állítottam, hogy G. Éva hazudik és megérdemelte a támadást, a februári eset után pedig magamat szemtanúnak kiadva R.I.P. álnéven azzal vádoltam a kerékagy blogon, hogy G. Éva provokált, ő rugdosott engem, és agresszívan viselkedett.

Mindez hazugság, azért írtam, hogy eltereljem a tetteimről a figyelmet, és rossz hírét keltsem annak, akit megütöttem. G. Éva nem tett mást, csak a fogaskerekűn utazott, nem kötött belém, nem ártott nekem, újságcikkei nem tartalmaznak rágalmazó vagy becsületsértő állításokat. Jogállamban természetes és intelligens mód a problémáinkat nyilvános vita kezdeményezésének céljával újságcikkben felvetni, erre nem lehet az erőszak a válasz. Valóban nem mindig figyelünk másokra a fogason, és másoknak joguk van ezt szóvá tenni.

Agresszív viselkedésemet, az ütést és a hazug kommenteket mélyen bánom, szégyellem, miattuk bocsánatot kérek G. Évától, aki egyedül állt velem szemben. Sajnálom azt is, hogy ártottam jó hírnevének.

A jövőben törekszem arra, hogy konstruktívan és udvariasan oldjam meg a hétköznapi helyzeteket. Aki nem bánt, azt nem fogom bántani, és mindent megteszek azért a társaimmal együtt, hogy G. Éva nyugodtan utazhasson, és ne lehessen gúny vagy erőszak célpontja.

Az árak ismeretében a sajtó máris Európa legdrágább közösségi biciklis rendszerének aposztrofálta a Budapesten kiépülő Bubit. Megkérdeztük a BKK-t, és sok európai rendszer tarifáit hasonlítottuk össze, hogy kiderüljön, mennyiben állja meg a helyét ez a megállapítás.

A BKK szerint közepesen magasnak mondhatók a Budapesti Bérbringa (Bubi) rendszer tarifái, vannak drágább és olcsóbb rendszerek is. A cél az, hogy éves bérleteket vegyenek az emberek, ők lesznek a rendszeres használók.

A tarifarendszer:

A londoni drágább

Habár a legismertebb példákat több helyen idézték már, gondoltuk, érdemes részletesebben is utána járni az áraknak. Ami első ránézésre egyértelmű: a 18 900 forintos éves bérlet európai viszonylatban még úgy is drágának számít, hogy abból ötezer forint felhasználható időtúllépésre (amire amúgy jó hálózatsűrűség és rendeltetésszerű használat esetén nincs különösebben nagy szükség), az éves BKK-bérletesek 50 százalékos kedvezménye pedig egyelőre mindössze 62 ezer embert érint – reméljük, hogy ennél több embert szeretnének bevonni a rendszer használatába.

Az éves bérlet relatíve magas ára már csak azért is problémás, mert egy korábbi megvalósíthatósági tanulmányban azzal számoltak: a felhasználók 75 százaléka bérletes lesz. Ez egy viszonylag ambíciózus, de nem a valóságtól elrugaszkodott terv: a londoni rendszer 2013. februári adatai szerint a kivett biciklik 66,6 százalékát bérletesek használták.

Az árak összehasonlítására a budapestin kívül hat európai rendszert vettünk alapul: a párizsit, a londonit, a brüsszelit, a dublinit, a barcelonait és a sok német városban üzemelő Nextbike-ot. Az adatokat összesítve az látszik: az éves bérlet ezek közül csak Londonban drágább a Budapesten tervezettnél, az alkalmi vagy időszakos felhasználási díjak viszont hasonlóak, ahogy az időtúllépésért fizetendő díjak is, habár utóbbiak tekintetében jelentős eltérések vannak a különböző rendszerek között. (Az árakat forintra átszámítva adtuk meg, 310,55 forintos euró- és 371,08 forintos fontárfolyam mellett.)

A biztonság kedvéért megnéztük pár európai viszonylatban is kiemelkedően drága térség éves bérletárait is, de csalódnunk kellett: a magyar árat sem Svájc, sem Norvégia (Oslo), sem Luxemburg nem veri, utóbbiban a budapesti ár egynegyedét (15 eurót) kéne fizetnünk az éves bérletért. Így egyelőre úgy tűnik, csak a londoni bérlet drágább a Bubinál, de legyünk méltányosak: az viszont sokkal (76,7 százalékkal).

A fenti táblázatból az is látszik: az 500 forintos túllépési díj a második fél óráért relatíve sok (itt a fél és egy euró közötti összegek jellemzőek), a progresszív díjszabás részleteit azonban egyelőre nem ismerjük, ezért azt nehéz összehasonlítani a nemzetközi példákkal. Londonban például 24 órán túli használatért 150 fontot kellene fizetnünk, míg Németországban megúsznánk óránként 2 euróval, sőt, ha bérletünk van, akkor 5 eurónál meg is állna a számláló.

Nem kell 30 perc

A túllépés alapesetben tényleg megúszható: a hasonló rendszerek tervezésénél fontos szempont, hogy egy felhasználó ne sajátítson ki hosszú időre egy biciklit, hanem menjen el vele dolgozni/boltba/bulizni, rakja le a legközelebbi dokkolónál, majd ha végzett, vegyen fel egy másikat. A londoni rendszer 2010 és 2013 közötti statisztikái alapján ez ott működik is: egy átlagos felhasználó hétköznap 18, hétvégén 27 percig használja a bringát, míg Barcelonában ennél is rövidebb ideig: átlagosan 12,5 percig (itt nincs külön hétköznapra és hétvégére lebontott adat).

Ehhez két dolog kell: sok, jól elhelyezett állomás, és a biciklik gyors elszállítása a megtelt dokkolókból (a budapesti rendszer bufferként egy két férőhelyes vészlerakót is fog alkalmazni, ahova elektromos lakattal zárhatjuk le a túlcsordult bicikliket).

Mindenki meglepődött

„Csináljuk is meg nem is, akarjuk is meg nem is” – fogalmazott a hét elején a Bubi közbringarendszer bevezetésével kapcsolatos dilemmákról László János, a Magyar Kerékpárosklub elnöke.

A civil szervezet részt vett a rendszer bevezetését megalapozó 2009-2010-es megvalósíthatósági tanulmány elkészítésében. Ebben árszintet is meghatároztak, azonban a most bejelentettnél jóval alacsonyabban: évi 5-6000 forintos bérletárral számoltak. Az új árszabás a Kerékpárosklubot is meglepte, konzultációt kértek Vitézy Dávidtól, amire pénteken sok is került.

Az árak nem véglegesek

A kerékpáros szervezet vezetője a találkozó után azt mondta: a BKK és a Kerékpárosklub megegyezett abban, hogy együttműködnek a Bubi kommunikációjában, hiszen „mindenki azért dolgozik, hogy ez a rendszer sikeres legyen”. Ennél azonban fontosabb információ is elhangzott a megbeszélésen: kiderült, hogy a fenti (és a sajtóban is elterjedt) árak még nem véglegesek, elképzelhető, hogy csökkenteni fogják a regisztrációs díjat, és különböző kedvezményeket is terveznek.

BKK-s forrásokból úgy értesültünk, hogy az első 1 000 felhasználónak több kedvezményt is adnának egy bevezető akció keretében: az éves bérletet 18 900 helyett 12 ezer forintért kapnák, a félévest 9 450 helyett 8 ezerért, és előbbiből 5 ezer, utóbbiból 3 ezer forintot ugyanúgy fel lehetne használni időtúllépésre. A legjobban az első körben vásárló éves BKK-bérletesek járnának: ők 6 ezer forintért kapnák meg az éves Bubi-bérletet, amiből szintén 5 ezer forintot felhasználhatnának a 30 percen túli tekerésekre.

A civil szervezet tagjai az árszabás mellett a forgalomtechnikai intézkedésterv egyes pontjait is kérdésesnek tartották: nem értették például, hogy a korábbi tervekkel ellentétben egyes állomások miért kerültek kevésbé szerencsés helyre. A pénteki megbeszélésen elhangzottak szerint az állomások elhelyezése tele volt kompromisszumokkal, amelyek egy része „szinte vállalhatatlan”, de ezeket még utólag is lehet korrigálni. Az állomások nagyon mobilak, 6-8 csavar rögzíti őket, ezért akár 1 óra munkával át lehet helyezni őket − mondta a Magyar Kerékpárosklub elnöke.

László János ugyanakkor hangsúlyozta: a rendszer hibái sokkal kisebb súlyúak, mint az annak bevezetésétől várható előnyök. Úgy tudjuk, a rendszert április végétől vehetik majd használatba a budapestiek.

A városligeti KRESZ-park az ősszel útjába került egy kábelfektetésnek. Hosszában kettévágták az egészet, aztán amikor befejezték a munkálatokat, csak sódert szórtak rá. Ezt azonban már rég kihordta az időjárás, és kitaposta a sok bringázás.

Olvasónk, E. szerint talán csak modellezni akarták a budapesti valós útviszonyokat, de kismotorral és rollerrel ez is pont olyan életveszélyes, mint az utakon húzódó kátyúk.

Fotó: Olvasónk

Fotó: Olvasónk

Elromlott a Giant-Shimano, Marcel Kittel földhöz vágta. A Tirreno-Adriatico verseny utolsó szakaszában nyekkent a 11 ezer dollárt, azaz 2 és fél millió forintot érő gép az aszfalton.

Kittel a verseny után lenyugodva egy vallomással felérő elnézéskéréssel próbálta helyretenni a dolgokat.

"I'm VERY sorry for throwing my beloved Giant Propel on the ground. I still love it! We're just having an intense relationship. #deepemotions." (NAGYON sajnálom, hogy földhöz vágtam szeretett Giant Propelemet. Még most is imádom. Nagyon intenzív a kapocslatunk.)

A rendőrség nagy erőkkel vizsgálja, hogyan veszthette el uralmát járműve fölött egy keszthelyi férfi.

A police.hu képes beszámolót adott ki arról, hogy 2014. március 5-én este 20 óra 5 perckor elesett egy kerékpáros.

Az jármű 52 éves vezetője az elsődleges orvosi vélemény alapján nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett.

"A keszthelyi férfi a 75-ös főúton Pacsa irányából Zalaapáti irányába haladt, amikor a 11/ 700-as kilométerszelvényben az útpadkára sodródott, ahol elvesztette uralmát a kerékpárja felett és az úttestre esett. A sérültet a mentők kórházba vitték. A baleset körülményeit a Keszthelyi Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Osztálya vizsgálja."

Fotó: Police.hu

Fotó: Police.hu

Szerdán elkezdődött a budapesti bérbringa-hálózat állomásainak építése. A dokkolótelepítés több helyen indult egyszerre. A VI. kerületben, az Andrássy út és a Körönd környékén, valamint a Nagykörúton is szerelnek.

A munkákat nehezíti, hogy - bár előre kiplakátolták - gyakorlatilag minden leendő állomás helyén parkoló autók álltak, amelyeket el kellett szállíttatni.

A MOL Bubi teljes hálózata az ígéretek szerint áprilisban már használható lesz. A projekt azonban mintha kis késésben lenne. Eddig arról volt szó, hogy februárban üzemelik be mind a 76 kölcsönzési pontot, amit rövid tesztüzem követ majd.

(Visszakerestem: 2009 áprilisában, tehát öt éve írtunk először a budapesti bérbicikli-hálózatról. Akkor még az előző városvezetés tervezte, és Nyári Krisztián jelentette be, hogy "a városban 300-600 méterenként gyűjtőpontokat állítanak fel, ahova első körben összesen 800-1200 kerékpárt helyeznek ki". Azt mondták, hogy csak két évet kell várni.)

Fotó: Bakró-Nagy Ferenc / Index

Fotó: Bakró-Nagy Ferenc / Index

"Vajon megvárják-e az illetékesek, úgy is, mint: a kerületi rendőrök, a BKK, a fogaskerekű forgalomirányítói és a polgármester hivatal, amíg tragédia történik, vagy lépnek valamit a fogaskerekűn tapasztalható áldatlan állapotok ellen?" - ezt kérdezte a XII. kerületiek Facebook-oldalán egy a kerületben lakó nő.

A reklamáló nő szerint egy "fiatalember belém kötött, majd teljes erőből megütött a fogason, aztán halálosan megfenyegetett, azt állította, az apja rendőr, és elszaladt. Három tanú van, meg még a diszpécser, kamera őrzi a ruházatát. Elképesztő volt a vállvonogatás. Jogszerűen semmit nem tehetek. Özvegy vagyok, három gyereket nevelek, és a jövőjükre félretett pénzt nem költhetem testőrre."

Az ittlakunk.hu beszámolója szerint a poszt írója már korábban sem volt jó véleménnyel a bringásokról, tavaly is írt bejegyzést, amiben "büdös és agresszív bringásoknak" titulálta a downhilleseket.

"A fogasra beözönlött egy nagy csapat downhilles fiú, igen, ők azok, akiktől a budai tájvédelmi körzet sívó pusztaság csíkokban, és hetvennel csapódnak elénk a tündérhegyi útra merőlegesen, meg naponta látok fejsérülteket közülük a sziklákon, a fogason sárosak, és kiabálnak, és trágárak, ijesztőek a gyerekeimnek, és büdösek, és nem lehet tőlük leszállni sem, mert eltorlaszolják az utat, felvonónak használják, amit más hazajutásra, miattuk lett háború a fogason utazás, törvényen kívüli, egyre agresszívabb érdekcsoport, és ellenőr sem kell ahhoz, hogy erőszak legyen."

Az egyik megszólított illetékes, Váczi János XII. kerületi alpolgármester szerint a Fogaskerekűn vannak néha problémák, de egyáltalán nem olyan rossz a helyzet, mint ahogy a Facebook-poszt állítja.

„Többször voltak problémák downhilles kerékpárosokkal az elmúlt években. A Fogason ilyen jellegű atrocitás tudomásom szerint nem történt, de például esős, sáros időben zavarhatja az utasokat a fogasra felvitt kerékpár. Jóval nagyobb gond azonban a Normafa környékén tapasztalható, kontroll nélküli erdei downhillezés. Ez nemcsak természetkárosító, hanem kiemelten balesetveszélyes sport.

A Normafa rekonstrukciója kapcsán (amit többen sajnos teljesen félreértenek, hiszen szó sincs arról, hogy sí- vagy sportközpont épülne a területen) pontosan az ilyen rendezetlenségeket szeretnénk megoldani, mint például a parkolási és közlekedési káosz, vagy az említett erdei, biciklis száguldozás.

Eddig az volt a gyakorlat, hogy nem szabad az erdőben kerékpározni, viszont ezzel nincs megoldva a probléma. Több kerékpáros szervezettel egyeztettünk, és a Normafa területének átvétele után a Natura 2000 környezeti hatásvizsgálatok eredményének figyelembevételével kijelölt downhill pályát szeretnénk majd biztosítani a kerékpárosoknak, ahol szervezett, elkülönített és ellenőrzött keretek között gyakorolhatnak. Szintén megoldást kell találni a kerékpárok szállítására. Erre az új fogaskerekű vasút és a libegő átalakítása lehet majd a válasz, ezzel kapcsolatban már szintén történtek egyeztetések.”

Yoshihiro, japán bringás budapesti biciklilopásos esete nem az egyetlen volt az utóbbi hetekben, amely happy enddel végződött. Éppen a szerencsétlenül járt világjáróval egy időben kereste a zárt lépcsőházból eltűnt kerékpárját Evelyn is. Sőt a szerencsés végkifejlet is egybefonódott Yoshihiróéval.

A reményt adó sztorit maga Evelyn írta meg:

Január közepén a saját figyelmetlenségem miatt (...csak addig rakom ki a bringát a folyosóra, míg felrakom a polcot.... aztán persze kint maradt éjszakára) elvitték a gépet a zártnak gondolt lépcsőház legfelső szintjéről.

Körbesírtam az FB-t, 350 megosztásig jutott a felhívás, meg pár bringások által látogatott helyre kiragasztottam a bicaj fotóját. Egy héten belül jött is a hívás, hogy nagy valószínűséggel az én járművemet látták. New hope! Aztán csend.

Hiába bóklásztam a környéken, csak nem jött velem szembe... és mi lett volna, ha igen? A harmadik héten a legnagyobb kerékpárosfutár-szolgálattól (a Hajtás Pajtástól) írtak, hogy menjek be, náluk van a bringa.

Gábor futár szedte ki az új gazdája alól ("egy hete vettem..., odaadom csak ne hívd a rendőröket...")

Úton a bicajért összefutottam Yoshihiro Shimadával is, mondom neki, hogy én is hogy jártam, megyek a frissen megtalált bringámért. Hátha úgy maradunk meg az emlékezetében, mint a Megkerült Bringák Országa.

Tanulság nincs. Iszonyatos szerencsém volt. Egyrészt hogy egy nagyon buta ember lopott meg, akinek annyi esze sem volt, hogy egy ilyen feltűnő géppel ne menjen az utcára, másrészt hogy vannak, akik erre nyitott szemmel járják az utcákat. Köszönöm mindenkinek, aki megosztással, figyelemmel segített, köszönöm Gábor Pajti!

Kéne neked egy maszk, nem? – ezt üvöltötte rám egy orvosi maszkban bicikliző srác egyik nap a körúton. Álltam a füstölő busz mögött az országútimmal, és csak halkan válaszoltam: kéne.

A légyszennyezés óvatos becslések szerint évente körülbelül 30 ezer embert öl meg Nagy-Britanniában, Budapesten kétezret. A szmog a dohányzás után a második legveszélyesebb közegészségügyi tényező. De a biciklizés még a szmoggal és a baleseti kockázatok mérlegelésével együtt is sokkal egészségesebb, mint bármilyen más nagyvárosi közlekedési mód – legalábbis a Guardian szakértői véleményeken alapuló cikke szerint.

A bicajosoknak ugyanis számos lehetőségük van arra, hogy csökkentsék a tüdejükbe kerülő dízelaroma és benzingőz mennyiségét. Ilyennek számít a kevésbé forgalmas utak választása, a csúcsforgalmú időszakok elkerülése, és igen, a maszk is.

Ben Barratt, a londoni King’s College egyik levegőminőségi szakértője nemrég egy tesztet végzett a témában. Egy mentőautó sofőrt, egy biciklis futárt, egy kisgyereket, egy nyugdíjast, egy irodistát és egy kisiskolást szerelt fel GPS-nyomkövetővel és káros anyag mérővel. Az alanyok egy napig viselték a felszerelést, a szakértők aztán megnézték, kinek mennyi szén-monoxid jutott ez idő alatt. Ez persze csak egy illusztratív teszt volt, nem több, de az eredményei látványosak:

Az ábrán látszik, hogy az irodista szívta a legkevesebb rossz levegőt, utána viszont a biciklis futár következett. Ők jóval kevesebb káros anyaghoz jutottak azon a napon, mint a listavezető mentős sofőr, akinek ezek után biztos, hogy nem lennénk a helyében.

Barratt a felmérés kapcsán megjegyezte: a mentős hosszabb munkaideje is közrejátszhatott, de nagyon fontos, hogy ő egész nap egy zárt térben ült, tehát újra és újra ugyanazt a szennyezett levegőt szívta, míg a biciklis a szabad ég alatt haladt. Ugyanakkor a gyorsan tekerő biciklis nagyobb levegőt is vett, mint a békésen ücsörgő sofőr, ez fokozhatta a belélegzett szennyezett levegő mennyiségét. Barrett szerint viszont biciklivel általában gyorsabb eljutni London egyik részéből a másikba, mint autóval, tehát az időtartammal is számolva a biciklis és az autós nagyjából ugyanannyi károsanyagot szívhat be adott idő alatt.

Barrett a felmérés után azt tanácsolta a nagyvárosi bicikliseknek, hogy figyeljék a szmogtérképeket és azok alapján próbálják kerülni a durván szennyezett területeket, illetve figyeljenek az ózonra is, főleg nyáron délutánonként, amikor erősen süt a nap. (Az ózonképződést a nitrogén-oxidok, szén-monoxid, és az illékony szerves vegyületek segítik, a vegyi folyamatokat a napsugárzás és a szélcsend intenzívebbé teszi. Nem véletlenül tartották a 2012-es Londoni Olimpia maratonját reggel.)

Múlt héten egy olyan brit kutatást is publikáltak, amely szerint a londoni bérbringa-rendszer még a szmog ellenére is egyértelműen egészségügyi hasznot hozott. Ugyanez a rendszer Barcelonában, egy másik felmérés szerint évente 12 ember életét menti meg azzal, hogy mozgásra motiválja őket.

Budapest aktuális légyszennyezettségi adatait bármikor megnézhetjük az OMSZ oldalán, kerületekre bontva. A naprakész országos adatokat is itt találjuk, a gördülő menüben kiválasztva a települést. A Főpolgármesteri Hivatal 2012-es környezetértékelése (pdf) az azt megelőző hat év adatait elemezve azt írta:

A szálló por (PM10) koncentráció csökkenő jellegű, de több állomáson a megengedettnél többször meghaladja a napi határértéket, ugyanakkor az úgynevezett tiszta napok száma jelentősen megnövekedett 2006 és 2009 között. A nitrogén-dioxidra vonatkozó adatok azt mutatják, hogy az órás határérték túllépéseinek esetszáma meghaladja a megengedett értéket; ugyanakkor az úgynevezett tiszta órák száma növekedett.

Az Európai Unió 2011 júniusáig adott haladékot a vonatkozó jogszabály betartására, ami azt jelenti, hogy elvileg ma már csak évente legfeljebb 35 napon fordulhat elő szálló por (PM10) koncentrációra vonatkozó egészségügyi határérték-túllépés.

Szinte teljesen használhatatlan az új a Bajcsy-Zsilinszky úti kerékpársáv, mert folyamatosan turistabuszok állnak rajta.

Pblue mikroblogger lőtte azokat a képeket, amelyek bizonyítják, hogy hétfő reggel a buszok és turisták miatt sem az úttesten kialakított új biciklisávban, sem a járdán futó bringaúton, de még a zebrán sem lehetett egyszerűen haladni. 

A fenti képen látható busz nem halad, hanem áll és várakozik. A sofőr közben benne ül és dohányzik. 

A leírás szerint a turisták nyugodtan álldogáltak, amíg egy munkába siető biciklis meg nem zavarta őket. Akkor egy kicsit mérgesek lettek.

A képek a Tumblr-közösséget is felizgatták.

Néhány hónapja az V. kerületi terek-utak rendezési terveivel kapcsolatban Rogán Antal polgármester már beígérte, hogy változtatnak az eddigi szabályokon, és az autós forgalmat, a tömegközlekedést, valamint a bicikliseket egyaránt zavaró parkolási rendet megszüntetik, a buszokat pedig a rakpart felé terelik, de egyelőre semmi változás.

Frissítés, posztunkra reagált az V. kerület sajtóosztálya! Ezt írták: "épp a napokban tárgyal Belváros vezetése a BKK-val és a Fővárossal a turistabusz parkolók elhelyezésének ügyéről. A tervek szerint a kerületben zajló közterületi fejlesztések átadása, tehát március 15. után rendeződik a turista-, és a városnéző buszok parkolásának és várakozásának ügye. Az V. kerület szándéka szerint egyrészt kijelölt parkolót kapnak a Jászai Mari tér és a Kossuth Lajos tér között, másrészt pedig az útvonalaik is módosulnak: a kerület belső utcái helyett a külső utakra terelődik majd az ilyen típusú forgalom."

A budapesti pályaudvarok is behódolnak a bringás őrületnek: közleménye szerint biciklitárolókat építtetett a MÁV.

A Nyugati pályaudvaron, az első vágány mellett 2009 óta 22 férőhely volt, most húsz új hellyel bővült a tároló a ceglédi váróterem előtt, a 17-es vágány melletti szabad területen. A Déli pályaudvaron 16 támasz várja a bringás utasokat a Krisztina körút felőli oldal utcaszintjénél. A kelenföldi állomáson már 40 biciklit lehet elhelyezni az épület előtti téren, írja a közlemény. A Keletinél tavasszal, a Baross tér átadásával egy időben alakítják ki a 20 új támaszt.

A tárolókat a MÁV saját pénzből fizette, a három pályaudvaron a kivitelezés közel nettó 5 millió forint volt.

A MÁV közleményében azt írja, a fővárosban és az agglomerációs térségben 2010-2013 között közel ezer kerékpáros parkolóhely (B+R) épült a vasútállomásokon és a megállóhelyeken, és további mintegy négyezer tároló kialakítását tervezik. Erre azért is szükség van, mert egyre több ingázó érkezik az elővárosi vasútvonalakról Budapestre, akik bringájukat a vasútállomáson tárolják, amíg dolgoznak.

A biciklis utasok számára a vonatos utazást is megkönnyítette a MÁV-START azzal, hogy kerékpáros kocsik kialakítására több százmillió forintot fordított az utóbbi években. 2010-ben öt nagykapacitású vasúti bringaszállító kocsi készült meglévő, selejtezésre váró járművek felújításával, járművenként mintegy 23 millió forint költséggel. 2013-ban további három nagy kapacitású szállítókocsi állt forgalomba, komoly műszaki tartalommal, melyek felújítási költsége 35 millió forint volt. Ugyancsak tavaly, nyolc további személykocsiban alakított ki kerékpárszállító szakaszt a vasúttársaság, melyekben az utasok együtt utazhatnak biciklijükkel. Az átalakítás költsége járművenként 7 millió forintba került. A járművek nyáron a Balaton északi partján közlekednek, nyári szezonon kívül a Dunakanyar felé veszik az irányt. A beszerzés alatt álló 42 darab FLIRT villamos motorvonatban is lesz kerékpárszállító szakasz, ez is szempont volt a beszerzés során.

Eddig is arra vágytunk, hogy úgy biciklizhessünk Magyarországon, ahogy a dánok tehetik saját hazájukban, de ezzel most már az egész világ így van. Még azok az üzletemberek és öltönyös amerikai közgazdászok is, akik a saját nevükben is dollárjelet írnak s-betű helyett, egyébként pedig kizárólag fekete BMW-vel közlekednek.

Hogy miért? Mert a dán modell környezetbarát, de hatalmas profitot is jelent. Az amerikai People For Bikes szervezet múlt havi felmérése (PDF) alapján az egyik társszerző négy pontban foglalta össze, hogy miért.

1. A kisebb boltok nagyobb haszna

A védett biciklis útvonalak mentén normál tempóban tekerve nagyobb eséllyel bámuljuk meg az út menti kirakatokat, mintha ötvennel hajtanánk el mellettük egy kocsiban ülve. Ha biciklivel járunk, annak is nagyobb az esélye, hogy betérünk a boltba, ha megtetszik valami, vagy eszünkbe jut, hogy elfogyott otthon a tej.

Biciklivel a parkolás sem gond, ráadásul a felmérés szerint egy több négyzetméternyi parkolóhelyet elfoglaló autó óránként 19 cent hasznot jelent a kiskereskedőknek, de ugyanekkora területen akár hat bicikli is várakozhat, ami viszont már 69 cent haszon.

2. A felértékelődő ingatlanok

Egy jó bicikliút annak is öröm, aki mellette lakik. Ahol jó a bicikliúthálózat, ott a város és a közösség akkor is fejlődnek, ha a tömegközlekedésnek vannak hiányosságai, és évtizedes késében van a beígért metróvonal. Az ilyen környékeken öröm sétálni, ami megint csak a kisebb üzletek és vendéglátóhelyek forgalmát növeli, de a kisgyerekes szülők letelepedési kedvét is növeli, ami viszont már az ingatlanpiacra is hatással van.

3. A hatékony munkavégzés

Ha munkahely szempontjából nézzük: az a dolgozó, aki biztonságos útvonalon kerékpárral érkezik reggel munkába, 52 százalékkal hatékonyabban tölti a munkaórákat, mint aki már reggel idegsokkot kapott egy dugóban. Átmozgatja a lábait és a csípőjét, megdolgoztatja a szívét, kitisztíthatja gondolatait, és eléget néhány kalóriát. Ráadásul a dolgozóikról gondoskodó cégeknek ez jó esetben csak néhány biciklis parkolóhelybe kerül, szemben a jóval költségesebb támogatott wellness vagy fitness belépőkkel, amelyeket juttatásként fizetnének ki túlstresszelt beosztottaik lelazítására.

A felmérés szerint azok, akik rendszeresen bringával járnak munkába, 32 százalékkal kevesebb napot töltenek betegséggel, mint azok, akik nem bringáznak. A tekerők így 55 százalékkal mérséklik a betegséggel kapcsolatos kiadásokat is.

4. A nagyobb befektetések

A cikk szerint a fiatalok nemcsak élni szeretnek a belvárosban, de dolgozni is, ám ahhoz, egy ezt fizetni tudják, sokszor bringázniuk kell autózás helyett. Emellett a belvárosokban, központokban működő cégek jobb eséllyel nyerik meg a fiatal (bringás) munkaerőt, mint azok, amelyekben a dolgozók ablakukon kinézve végtelen rónákra bámulhatnak.

Azt, hogy a pörgés még mindig az autókat egyre inkább kiszorító centrumokra koncentrálódik, belátják a cégek és a befektetők. Ennek bizonyítéka, hogy az USA-ban az utóbbi években sokkal nagyobb volt a belvárosiak kockázati tőkebefektetéseinek aránya, mint a külvárosiaké. San Diegóban például 92, Los Angelesben 79, New Yorkban 78, Bostonban 73 százalék a belváros javára a külvárossal szemben.

Most, hogy a bringás hasznokat végre dollár nyelvre fordították, talán végre az Egyesült Államokban is beindulhat a bringaút-építési hullám, remélik a felmérés készítői. Néhány pontot lassan nekünk is forintosítani kéne.

Kitiltják Londonból azokat a teherautókat, amelyek mellett nem biztonságos biciklizni vagy sétálni, írja a Guardian. Az új szabályozás év végén léphet életbe, és minden 3,5 tonna feletti járműre vonatkozik majd.

A hatályba lépés után ezek a kocsik és teherautók csak akkor járhatnak majd a fővárosban, ha plusz tükrökkel és olyan oldalsó védő elemekkel szerelték fel őket, amelyek megakadályozzák, hogy a biciklisek a jármű alá csúszhassanak. A szabályok betartását köztéri kamerák és rendőrök fogják ellenőrizni. Boris Johnson főpolgármester azt ígérte, súlyos büntetésekre számíthatnak a szabályszegők.

Korábban írtuk: Rettegnek a biciklisek a londoni halálsztrádától, novemberben két héten belül hat biciklis halt meg London egyetlen útszakaszán. Volt olyan, hogy egy nap alatt többet, a másodikat éppen az elsőt gyászoló tömeg feloszlása után gázolták halálra. Az is kiderült viszont, hogy a Kerékagy londoni biciklis olvasói nem félnek a veszélyektől.

A körúton örökítette meg magát két biciklis futár, amint a villamosok közötti szűk rést használják gyorsító sávként. A kettő perces felvétel ideje alatt háromszor vágtak át az egymással szembe haladó Combinók között

Tény, hogy a villamossíneken nincs dugó, csak néhány villamost kell kerülgetni.

A régi körúti villamosokhoz képest azonban a Combinók szélesebbek, a szerelvények között olyan szűk a hely, hogy egy gyalogost is simán elsodorhatnak a kocsik, a szélesebb biciklikormányok pedig szinte biztos, hogy elakadnak valamelyik oldalon.

Az attrakció fokozottan ön- és közveszélyes, és még szabálytalan is.

(via: urbanplayer.hu)

A japán biciklis e-mailben köszönte meg a Kerékagy blog közreműködését az ellopott bringa ügyében. A kellemetlenségek viszonylag gyorsan és simán megoldódtak, miután civil segítséggel a rendőrség szombaton egy piacon megtalálta a Kertész utcai hostelból elvitt összecsukható kerékpárt.

Thank you!!! Miracle occurs!!!
I was able to find my bike last weekend because of your help!!!
I am so happy!!! I love Budapest.

Best regards,

---
Yoshihiro Shimada

A végére megszerette Budapestet.

Közben a bicikli pótlására is összegyűlt 265 ezer forint. A Budapest Bike Maffiához a múlt héten két nap alatt futottak be a felajánlások, hiszen akkor még senki sem bízott igazán abban, hogy megtalálják a Birdyt. A BBM Facebook oldalán közölte, hogy az összegyűlt pénzt hosszú ideje végzett önkéntes munkájuk támogatására fordítják.

Fotó: Budapest Bike Maffia / Facebook

„Utcán élőket, családokat, vagy épp állatmenhelyeket támogatunk és igyekszünk egy élhetőbb világképet teremteni.
Ezért az összeget Budapest Bike Maffia használja fel, közösségi főzésre mellyel a hajlék nélkülieket, illetve rászoruló családokat támogatunk.
Pont úgy ahogy eddig, önkéntes munkában.
Gyertek és csatlakozzatok a programokhoz.
Az első ilyen közös főzés február 8-án lesz a Super 8-ban.”

Megtalálta a rendőrség a japán világutazó Budapesten ellopott kerékpárját szombat délelőtt.

András Tamás rendőr főhadnagy, az Országos Rendőr-főkapitányság kommunikációs szolgálatának sajtóügyeletese elmondta: a kerékpárt egy XVII. kerületi piacon találták meg szombat délelőtt.

Fotó: Kon Ok /

Jelenleg folyik azoknak a férfiaknak az elszámoltatása, akiknél a kerékpárt megtalálták.

Yoshihiro Shimada japán világutazó összecsukható kerékpárját a múlt héten lopták el a VII. kerületi Kertész utcából. A férfi öt éve járja a világot összehajtható vázas kerékpárjával.

Minden valószínűség szerint a kerékagy posztja után elindult támogató mozgalom eredménye a rendőri siker. A Facebookon ugyanis szombaton reggel már felbukkant egy fotó, amely egy, a piacon kiállított Birdyt ábrázolt. A cikk megjelenése után komoly mozgalom indult az utazó megsegítése érdekében. Volt, aki önként vállalta, hogy figyeli a használt kerékpár eladásokat, és pénzt is gyűjtöttek arra az esetre, ha új kerékpárt kellene vásárolnia.

Yoshihiro Simada japán utazó 2008 óta járta német gyártmányú összecsukható biciklijén a világot. Miután Albániától Lisszabonig, Afrikától Mexikóig sok fele tekert már, egy hete, pénteken Budapestre érkezett. Még aznap este el is lopták tőle nagy becsben tartott kerékpárját.

A kerékagyon megjelent poszt ráirányította Yoshihiróra a figyelmet, sokan osztották meg az eltűnt kerékpár fotóját, sőt volt, aki felajánlotta neki, hogy figyeli a használt bringa eladásokat, hátha felbukkan a Magyarországon ritka darabnak számító Birdy 1.

A Budapest Bike Maffia Facebook-csoport pénzgyűjtést kezdeményezett, hogy támogassa a Kertész utcai hostelben rekedt utazót új kerékpárja megvásárlásában. Egyetlen nap alatt 200 ezer forint jött össze a kisebb felajánlásokból, sőt még Kryptonite lakatot is ajándékoztak neki, hogy a jövőben megelőzhesse a hasonló eseteket.

Azt is elérték a Birdy magyar forgalmazóján keresztül, hogy a német gyártó, a Riese und Müller soron kívül és jelentős kedvezménnyel adjon egy új példányt a főként Nyugat-Európában elterjedt, drága típusból.

Yoshihiro azt írta a kerékagynak, nagyon köszöni a felajánlásokat, de igazán csak akkor szeretne vele élni, ha már minden reményét elvesztette, hogy régi gépét visszaszerezheti. Addig is várja a híreket a rendőrségtől és az önkéntes segítőktől.

Három hónapig használhatták a biciklisek Magyarország első ingyenes önkiszolgáló szervizpontját, vandálok ugyanis ellopták a kihelyezett szerszámokat.

Fotó: FŐKERT Nonprofit Zrt. / Facebook

Október 31-én adták át a Vérmező kerékpáros parkját, pihenővel, és mindenki számára elérhető ingyenes szervizállvánnyal. Az állomáson a gyorsjavításokhoz alkalmas szerszámokat helyezett el a főváros.

A Főkert munkatársai csütörtökön vették észre, hogy az állványt megrongálták, a drótok végéről levágták az eszközöket. Eltűnt: 2 db marokcsavarhúzó, 1 db villás kulcs, szintén 1 db francia és 1 db imbuszkulcs. Az okozott kár a Főkert szerint több, mint 400 ezer forint.

Tájékoztatásuk szerint már korábban is megrongálták a kerékpáros parkot.

Yoshihiro Shimada öt éve járja a világot kerékpárjával, pénteken érkezett Budapestre. A VII. kerületi hostelben szinte rögtön meg is szabadították kedvenc járművétől.

A japán utazó a bulinegyed közelében található Kertész utcában szállt meg pénteken. A kerékagynak azt mesélte, hogy biciklijét - könnyelműen - a bérház belső udvarában zárta le néhány méterre a hostelszoba ajtajától. A sodronylakatot reggelre levágták, a kerékpár pedig eltűnt.

Yoshihiro elmondta, hogy három rendőr ment ki, megtekinteni a tett helyszínét, és tárgyi bizonyítékként magukkal vitték a lakat maradványait.

Yoshihiro nem is az anyagi kár, hanem az együtt töltött öt év miatt próbálja minden eszközzel megtalálni furcsa, világjáráshoz szokatlan választásnak tűnő biciklijét.

Érzelmileg kötődik a német gyártmányú, összehajtható Riese und Müller kerékpárhoz. Az ezüst színű kerékpár vázán BD-1 típusmegjelölés látható.

Ha valaki látja, jelentkezzen, Yoshihiro a Kertész utcában várja a híreket.

Egy amerikai kerékpáros fejkamerás videót készített downhilles túrájáról, így örökíthette meg filmen, ahogy – a körülményekhez képest szerencsés kimenetelű – balesetet szenvedett.

Gareth van Dyk a coloradoi kisváros, Crested Butte fölé tornyosuló 3700 méteres hegy gerincén csúszott ki a járható csapásról, sziklának ütközött, és az esés következtében kiugrott az egyik ujja.

Van Dyk ott a helyszínen elmondta intelmeit: csak óvatosan a mountanbike-ozással, de ha bekövetkezik egy ehhez hasonló probléma, jobb, ha van mindenkiben annyi lélekjelenlét, hogy a lehető leggyorsabb helyre teszi saját ízületét.

After the Crash.....Damage Control from gareth van dyk on Vimeo.

Két évvel az első rész után megjelent a Cycle me Home második része is, a Feel free. Az első részben a madridi futár EB záróeseményeként indult haza Klára Levente és csapata, Magyarországra bringával és egy filmstábbal. A folytatás ennek a megtervezett filmnek a fogadtatását, európai fesztiváltúráját örökíti meg. Az új film egy összeurópai kerékpáros korrajz a csapat szubjektív prezentációjában, a fixis/túrázós/futár közösségre fókuszálva. Mindkét film felkerült most az Indafilmre: az első magyar felirattal, a folytatás angol-magyar verzióban.

(Gőzsy Kati írása)

2011-ben kezdődött a projekt: fél évet kint töltöttek cserediákként Madridban Pálla Máté Londonban végzett operatőrrel és Vérten Dániel, SZFE-s tévés/dokufilmessel, közben alakult ki az első rész ötlete. Pálla és Vérten voltak felelősek a hazaút megörökítéséért. Az út során csomó rövid videó került fel a netre, fotók, beszámolók, és egyre többen látták az élményeiket, egyre nagyobb lett a film körüli tábor. Itthon Vérten mellett Hack Julcsi vágó végül összerakta a majd egyórás filmet a 38 napnyi nyersanyagból. Mindketten ezzel diplomáztak az SZFE-n.

"Mikor kikerültem Madridba cserediákként a filmsuliba, sokat bringáztam, hogy megismerjem a várost, és elüssem a rengeteg szabadidőmet. Sokat lógtam az egyik bringaboltban is, így összehozott a sors a helyi kerékpáros közösséggel, futárokkal. Az, hogy ezeket az embereket most a barátaimnak tekinthetem, a kerékpározásnak köszönhetem. Itt vált valóban életformámmá a kétkeréken való létezés, ehhez jött pedig az otthontól való távollét szabadsága és az aktuális új környezet izgalma" - sorolja a rendező a fő összetevőket a Cycle me home-hoz.

Az olasz Dusty Kid nevű techno producer éppen a film készülésekor jelentette meg új albumát, ami egy mentális utazás az elektronikus zene nyelvén - illett az út során felvett videóanyagokhoz. Rövid emailezést követően megkapták a teljes albumot, sőt, el is jött az alkotó a film bemutatójára. 1000 ember, 3 vetítés, reggelig.

Így született meg az új film, a Feel free, amit már Levente vágott, a zenéjéért pedig ismét DK volt a felelős. Az első vetítést rengeteg új követte, meghívások szerte Európába, és a nyári bringás túrából egy azóta is tartó folyamatos trip lett, a folyamatos utazások alatt persze végig náluk volt a kamera is. Ahova tehették, bringával mentek, hogy bemutassák a filmet és a vetítéseken, versenyeken, fesztiválokon megismert új emberekkel újabb és újabb utakat szerveztek. Interjúk, összefoglalók, riportok, rengeteg nyersanyag, melyet valahogy összefüggő formába kellett önteni. Ez egy sokkal szabadabb és egyben személyesebb dokumentációja lett annak, amivel az eredeti csapat és az azóta melléjük szegődő új barátok a mindennapjaikat töltik.

A másodiknál nem volt külső, független filmstáb, a kamera végig a helyzetek szereplője, esetleges, hogy épp kinek a kezében van, csak ott van és megfigyel, ki mit csinál, mond, érez. Ki hogyan reagál az éppen aktuális új helyzetre. Kinek mit jelent a kerékpár és egyáltalán, hogyan kerültek abba a helyzetbe, hogy az a valaki előttük ül és egy kamerába beszél. Sokféle képeslap, egy-egy állomásuk legmeghatározóbb hangulatát, élményét, figuráit megörökítve.

Egészen más hangulatú a két anyag, persze, más is a sztori. Az első film a hazaérkezéssel ér véget, a második viszont épp arról szól, hogy egy cél elérése csak ázmeneti állapot a következő kitűzéséig.

A Nyugati és a Kelenföldi után a Déli pályaudvaron is elkezdtek komolyan vehető kerékpárparkolót építeni. A Délinél az új támaszokat a Krisztina körút felőli oldalon alakítják ki, míg a Nyugatinál a Podmaniczky utca felől lehet majd megközelíteni őket (ez azért jó, mert sok zónázó vonat úgyis innen indul).

Szerencsére a Magyar Kerékpárosklub ajánlásait követve ezúttal a formát is sikerült eltalálni: a fordított "U" alak az egyik legjobban használható biciklitámasz a "P" alak mellett, lényegesen jobb, mint a Múzeum körúton található, a biciklik stabilitását a design oltárán feláldozó hurkok, vagy az értelmezhetetlen Rákóczi téri papucsok.

Nagy fájdalmunk, hogy a támaszok pontos számát nem említi a biciklis szervezet honlapja, csak annyit, hogy kevesebb, mint amit szerettek volna, de legalább fotókat is közzétettek az építkezésekről.