Az ukrán kormány felfüggesztette azt a törvényt, amely megtiltotta, hogy a nők „káros vagy veszélyes” körülmények között, különösen a föld alatt dolgozzanak. Ez lehetővé tette, hogy a nők olyan munkákat vállaljanak, amelyek inkább férfiaknak valók – írja a The Wall Street Journal.
Ahogy a háború harmadik évébe lép, néhány nő a gazdaság hagyományosan férfiak által dominált ágazataiban vállal munkát, hogy pótolja a növekvő férfihiányt – írja a portál. A vállalatok lobbiznak a kormánynál, hogy több dolgozójukat mentesítsék a katonai szolgálat alól, azzal érvelve, hogy a háborús erőfeszítések fenntartásához erős gazdaságra van szükség. Ám mivel az ukrán csapatok egyre inkább veszítenek területeikből, Kijevnek nincs sok választása.
Anna Derevjanko, az Európai Üzleti Szövetség elnöke szerint már azelőtt is, hogy a kormány kiterjesztette volna a mozgósítási kötelezettséget, a cégek bérállományának 10–15 százalékát mozgósították. A vállalkozások a nőknél keresik azt a humán erőforrást, amely fedezi a kieső munkaerőt.
A vállalatok közvetlen szükségleteinek kielégítésén túl a közgazdászok szerint a nők munkaerőpiaci részvételének növelése kulcsfontosságú lesz Ukrajna háború utáni gazdasági fellendüléséhez.
Az ukrán nőknek csak 47,8 százaléka vett részt a munkaerőpiacon 2021-ben, szemben az amerikai nők 67 százalékával ugyanebben az évben. Megjegyzik, hogy a teljes körű invázió kezdetén sok nő menekült külföldre, ami a munkaerő jelentős csökkenéséhez vezetett. Amikor azonban a kezdeti sokk után a gazdaság stabilizálódott, a munkaerő iránti kereslet hamarosan emelkedni kezdett.
Az egyik álláshirdetési portál szerint a múlt hónapban az üres álláshelyek száma magasabb volt, mint az orosz invázió előtt. A vállalatok 75 százaléka a munkaerőhiányt nevezte meg az idei év legnagyobb problémájaként.
Ráadásul a nyugati régiókba irányuló tömeges költözés súlyosbította a munkaerőhiányt keleten, ahol Ukrajna nehézipara koncentrálódik. A férfiak által dominált szakmákat, például az építőipart, a mezőgazdaságot és a közlekedést aránytalanul nagy mértékben érintette a mozgósítás
– olvasható a cikkben. Így a nők kénytelenek szerelőként, villanyszerelőként és targoncavezetőként dolgozni. Vannak azonban olyan foglalkozások, amelyek fizikailag továbbra is alkalmatlanok a nők számára. Vannak kulturális akadályok is, amelyeket súlyosbít a gyermekgondozás és más fizetetlen háztartási munka egyenlőtlen elosztása.
Amikor Julia Skicsko, egy építőipari vállalat tulajdonosa először javasolta, hogy nőket alkalmazzanak kotrógépek és más munkagépek vezetésére, újságírók szerint férfi kollégái gúnyosan reagáltak. De ahogy a háború elhúzódik, az ötlet egyre nagyobb teret nyer. A cég nemrég pályázott az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségének támogatására, hogy nőket képezzenek ki az építőipari gépek kezelésére.
Ugyanakkor a Beredskapslyftet svéd nonprofit szervezet egy olyan programot indít, amelynek keretében nőket képeznek ki személyszállító buszok vezetésére.
Munka a bányákban
Ruszlana Gorjanszka manikűrösként dolgozott, amikor meglátott egy hirdetést, amelyben nőket keresett a helyi DTsEK szénbányába, ahol a férje dolgozik. Így vállalt is ott munkát. Felettese, Andrij Csernomaz meglepődött, amikor megtudta, hogy nők fognak csatlakozni a műszakjához. Csapatának majdnem fele azonban az orosz invázió után háborúba ment, és a maradék 80 százalékának dupla műszakban kellett dolgoznia, hogy a bánya működőképes maradjon.
Ez a pozíció nem jár nehéz fizikai munkával, de mégis létfontosságú
– mondja Csernomaz Gorjanszka szerepéről. Ugyanakkor a nő feleannyi órával kétszer annyit keres, mint egy szépségszalonban.
Az újságírók hangsúlyozzák, hogy jelenleg összesen 600 nő dolgozik a bányában – mind a felszínen, mind a föld alatt –, míg a háború előtt 500-an voltak. Minél tovább tart azonban a háború, annál kevésbé lehetnek visszafordíthatatlanok a változások.
