Boríthatja a brexitbilit a koronavírus

Nagyon rövid idő alatt nem lehet mindent elérni. Megteszünk annyit, amennyit tudunk az idő szorításában

– panaszkodott Michel Barnier uniós brexitügyi főtárgyaló már február végén arra, mennyire szoros menetrendet kell tartaniuk az Egyesült Királyság uniós kilépésének elrendezésével.

Aztán igazán berobbant a koronavírus-járvány Európában Olaszországon kívül is. A 69 éves Michel Barnier-nál kimutatták a kórokozót, brit tárgyalópartnere, David Frost karanténba került, mert kijöttek rajta a betegség tünetei, ahogy a londoni kormány több tagján is Boris Johnson miniszterelnökkel együtt, miközben mindkét fél azzal van elfoglalva, hogy megpróbálja valahogy fékezni a járványt és kezelni a hatásait. (Bár a britek kezdetben a vírus szabadon engedésével és nyájimmunitás kialakításával kísérletezhettek.)

Vasárnap este II. Erzsébet királynő is tévébeszédet intézett a britekhez, ami mindössze az ötödik ehhez hasonló rendkívüli alkalom volt uralkodása alatt. Boris Johnsont pedig kórházba szállították, miután nem ment lejjebb tíz nap után sem a magas láza. A miniszterelnöki hivatal hangsúlyozta, hogy elővigyázatosságból vitték be, és rutinvizsgálatokat végeznek rajta, de egyelőre bent tartják megfigyelésre.

Drága lenne politikailag

Ésszerűnek tűnhet, ha ezek után több időt adnának maguknak a tárgyalásokra a felek. Erre lenne is lehetőség a kilépési szabályok értelmében kölcsönös beleegyezéssel, és a Skót Nemzeti Párttól (SNP) kezdve a Fidesz uniós politikai családján, az Európai Néppárton át a fuvarosokig sokan kérték a brit kormánytól, hogy kezdeményezze az egyeztetésre fenntartott átmeneti időszak kitolását.

– szögezte le mégis a brit kormány sokadszorra március végén. Papíron addig van idő megegyezni az EU és Nagy-Britannia jövőbeli kapcsolatairól, mindenekelőtt pedig egy szabadkereskedelmi megállapodásról, aminek a letárgyalása más országokkal több évbe telt az uniónak.

A jogszabályt, amire utalnak, Boris Johnson a kilépés megszavazásával együtt fogadtatta el a brit parlamenttel. Akkor már túl volt rengeteg fogadkozáson, hogy inkább megdöglik, mintsem – az elődjéhez hasonlóan – még egy halasztást kérjen, napokkal később egy halasztáson, amit ő kényszerült kérni, de nem írt alá, és egy váratlanul sikeres előrehozott választáson, amit az „intézzük el a brexitet” szlogennel nyert meg.

Talán így már érthető, hivatalosan miért nem hajlandó senki a kormány közeléből akár csak felvetni a halasztást, legfeljebb bulvárlapban jelenik meg név nélküli kormánypárti forrásra hivatkozó cikk erről. Az Európai Unió se véletlenül az idei év végét javasolta: ekkor jár le a mostani többéves uniós költségvetés, amibe a britek még beleadják a részüket, de így nem kell a következő büdzsé egyébként is bonyolult tárgyalásaiba bevonni a londoni kormányt.

A tárgyalások csúsztak, a határidő nem

Március 11-én mégis azt pedzegette az EU britekhez akkreditált nagykövete, hogy nem kizárt az alku csúszása. Épp aznap jelezte Michael Gove brit miniszter, aki a kezdetektől a konzervatívok brexitpárti szárnyának egyik vezéralakja, hogy a következő tárgyalási kört lefújhatják a koronavírus miatt. A londoni kormány ugyanakkor gyorsan leszögezte, hogy ez nem jelenti a december 31-i határidő halasztását, és erre nem sokkal később maga Boris Johnson is ráerősített.

A március közepére tervezett tárgyalási fordulót valóban a hónap végére tolták. A videókonferencia ellenére a britek lekötöttségét mutatja, hogy március végéig se voltak képesek előállni egy jogi szöveggel, ami alapján együtt dolgozhatnának, a Guardian egy uniós forrása szerint ezzel „jegelve” a tárgyalásokat. A távtalálkozó legalább arra jó volt, hogy elsimítsa a kezdeti kemény üzenegetés élét.

A britek a Cityt védenék

Az idő különösen azért szűkös, mert a britek egy témánál még egy külön, szigorúbb határidőt szabtak.

A briteknek égető szüksége lenne az alkura, mert önmagában már a bizonytalanság is megtépázta London pénzügyi körzeteinek, köztük a Citynek a növekedését 2017 harmadik negyedévétől. A gyengülést részben az okozta, hogy sok pénzintézet elkezdett részben vagy teljesen áttelepülni az EU-ba. Amszterdam, Párizs, Frankfurt és számos más város tárt karokkal várja őket, így nem meglepő, hogy uniós részről nem akarnak engedni ezen a téren. Az eddigi automatikus megfelelés helyett az EU egymaga döntene az ekvivalenciáról, azaz arról, egyenértékűnek tekinti-e a brit szabályokat az uniósakkal. Magyarul

Azt viszont kétszer is meg kell fontolni, hogy tényleg ledobják-e ezt a pénzügyi bombát a szigetországra. Az EU-ból pont azért ácsingózik egy helyett több másik város a helyére, mert egyikük szolgáltatószektora sincs London közelében. Nem minden ok nélkül bizonygatják a britek, hogy ha az EU úgy veri szét az ottani cégeket – amelyekre számos uniós vállalat támaszkodik –, hogy arra nem lesz belátható időn belül uniós pótlék, akkor magával is kiszúr. A britek alkupozícióján ugyanakkor ront, hogy a júniusi határidő egyetlen közösen elfogadott dokumentumban sem szerepel.

Az EU a versenypályát nézné a vízszintmérőjével

Ami szerepel, de a brit kormány egyáltalán nem akaródzik betartani, az a versenyfeltételek egyenlősége. Az EU nem szeretné, ha a szigetország alávágna lazább szabályokkal, miközben a brit kormány – a technokrata háttérembere, Dominic Cummings elveivel összhangban – a gyanú szerint pont ilyesmire készül. Részben ez épp a pénzügyi szolgáltatásokkal függ össze: a deregularizáció „temzei Szingapúrrá” tehetné Londont.

Az EU-nak az se hiányzik, hogy egy Észak-Írország méretű lyukat vágjon az Egyesült Királyság a közös piacába. A kettéosztott sziget sorsa a kilépési tárgyalások kulcsává vált, mert a britek a vámunióból is ki akarnak lépni, így vámhatár és vele együtt ellenőrzések kellenek. Hogy pontosan hova, arról Londonban elsőre úgy gondolták, hogy Írország és az évszázadokkal ezelőtt részben elbritesített Észak-Írország között. Végül beleegyeztek, hogy az Ír-sziget és Nagy-Britannia közé húzzák a képzeletbeli vonalat, azonnal felbőszítve a britpárti északíreket.

A brit kormány azzal próbálta magát kivágni a helyzetből, hogy szinte nem is lesz ellenőrzés, és egy olyan pletyka is szárnyra kapott, hogy valamilyen kreatív megoldással kerülné ki a szabályt. Uniós részről hamar jelezték, hogy onnantól elpárologna a maradék jóindulat, és a március végi találkozón kifejezetten kérték, hogy a brit fél álljon elő valamilyen részletes tervvel, hogyan tartja majd be az ellenőrzési kötelezettségét.

A találkozón emellett hat munkacsoportot állítottak fel, közülük egy kiemelten az ír vámhatárral foglakozik, és azonnal elkezdi a közös döntések végrehajtásának kidolgozását. A következő szélesebb körű egyeztetést júniusban tartják – már ha a terveknek megfelelően tudnak haladni.

A brexit miatt maradtak ki az uniós védekezésből

A brexit miatti átmeneti állapot a koronavírus-járványban is érződik. Például a britek már lemaradtak orvosi eszközök közös uniós beszerzéséről. Az EU 25 tagállama fogott össze, és az Egyesült Királyság is csatlakozott volna, de nem volt egyértelmű, hogy erre van-e lehetőségük, hiszen jogilag már nem uniós tagok, noha kötelezettségeik továbbra is vannak, és például az EU-s külső határok lezárása sem vonatkozott a brit állampolgárokra. Jellemző, hogy egy korábbi cikkben az általában jól informált Politico is úgy tudta, a britek nem szállhatnak be a programba, és a londoni kormány szóvivője is arra hivatkozva utasította el a részvételüket, hogy már kiléptek.

Végül elismerték, hogy „kommunikációs zavar” lépett fel, és mire tisztázták, kicsúsztak a határidőből, de a jövőben nyitottak rá, hogy beszálljanak az új vásárlásokba. (Később kiderült, hogy négy olyan ülésen is részt vettek, ahol a közös beszerzés témája előkerült, és Peter Liese EP-képviselő szerint munkacsoport szintjén érdekelte őket a részvétel.)

A szereket engedélyeztetni kell, ami idő és pénz, ezért a gyártók főleg a nagyobb piacokra lőnek. Az EU 27 tagállamára egyszerre egy közös ügynökségnél lehet elintézni a folyamatot, így egy gyártó valószínűleg a 450 millió fős EU-t fogja előrébb sorolni, mint a 60 milliós Egyesült Királyságot, és előbbinél a több ország együtt kedvezményt tud kiharcolni, figyelmeztettek a Politicónak megszólaló szakértők. Természetesen a tárgyalásokon a britek kaphatnak valamilyen hozzáférést, de „nem vagyok benne biztos, hogy az európai tárgyalófelek elfogadnák a brit hatóságok mazsolázgatását” – nyilatkozta Olivier Wouters, a London School of Economics adjunktusa.

Igazán akkor járhatnak rosszabbul, ha ezt az oltást az EU-n belül fejlesztik ki, amire van is esély, ha abból indulunk ki, hogy Donald Trump ezért próbált megvenni egy német céget. Az Európai Bizottság már most több gyógyászati eszköz kivitelét is megtiltotta, és ebből kiindulva nem lenne csoda, ha első körben az EU-n belül tartanák az esetlegesen – 80 millió euró uniós támogatással – kifejlesztett német vakcinát.

(Borítókép:  Falfestés Glasgowban 2020 április 3-án - fotó: Andrew Milligan / PA Images / Getty Images)

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik,
És vannak, akik az Indexet olvassák!
Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!