John Ottman a nyertes. Nem volt egyszerű a helyzete, hiszen a filmet Bryan Singer kezdte el rendezni, de Dexter Fletcher fejezte be. Ez a Bohém rapszódia harmadik Oscarja.
Ezzel tréfálkozott Trevor Noah, amikor felvezette az este legszokatlanabb legjobb film-jelöltjét, a Fekete Párducot. (Wakanda a kitalált ország, ahol a film játszódik.)
Vannak filmek, amikkel kapcsolatban mindenki készpénznek veszi, hogy jelölni fogják, de végül februárban jön a koppanás.
A Mission: Impossible sorozat 6. része nyáron jelent meg, a kritika és a közönség is imádta, Tom Cruise egészen nyaktörő – illetve lábtörő – mutaványokat vállalt be a filmben, ami két és fél órán át, őrült tempóban rángatja végig a nézőt a szuperkémekből álló csapatot, amint egy titkos hálózatot próbálnak megállítani attól, hogy felrobbantsanak egy atombombát.
Rendben, a sztori alapján nem elképzelhető, hogy egyhamar jelöljék a legjobb filmek vagy a legjobb bajusz kategóriában, és Tom Cruise kaszkadőrmutatványait sem fogja egyhamar az Akadémia díjjal jutalmazni, vagy hogy hiába vannak benne szuperül megírt jelenetek, a forgatókönyvírói Oscarra való jelölésért is rengeteget kellene kilincselnie. De az szinte már méltatlan, hogy még technikai kategóriákban sem jelölték a filmet, mert a vágásért és az akciójelenetek közben is a színészekkel együtt mozgó operatőri munkáért elég erős eseélyes lehetett volna belőle – ha akár csak egyetlen jelölést is kapott volna.
Kritikánkat a filmről itt lehet elolvasni.
Ő harangozta be a Mary Poppins visszatér egyik betétdalát, amit Bette Midler ad elő.
A nyitóbeszédben már volt utalás Donald Trump politikájára és a falra, amit a mexikói határra akar építeni. A téma viszont újra előjött: Javier Bardem spanyolul konferálta fel a legjobb idegen nyelvű filmnek járó díjat, amiben megemlítette, hogy nincsen az a határ vagy fal, ami útját állhatná az igazi tehetségnek.
mint az Aranypolgár és a Cápa, az utóbbinál nagy nevetés jött a közönség felől, majd Guillermo Del Toro arcát mutatták.
Ez a film második díja ma este. Alfonso Cuarón összesen négy Oscart nyert, kettőt a Gravitációért, kettőt (eddig) a Romáért.
Vannak filmek, amikkel kapcsolatban mindenki készpénznek veszi, hogy jelölni fogják, de végül februárban jön a koppanás.
A dél-koreai Gyújtogatók egy különleges film, még ha közben lassúnak és lomhának érezzük. Egy furcsa nyomozás története, ami egyre frusztrálóbb és frusztrálóbb lesz, ahol nincsenek egyértelműen fekete-fehér figurák, csak és kizárólag szürkék, ahol a legkarizmatikusabb ember a leggyanúsabb, és ahol a főszereplő egy szerencsétlen, életképtelen flótás, aki mégis a végsőkig kitart. Murakami Haruki novelláját Lee Chang-dong rendező dolgozta fel, nyugati szemnek egy ismerős színésszel, a parádésat alakító Steven Yeunnal, akit a Walking Dead Glenjeként ismerhetnek a tévénézők, de nem ő a főszereplő, hanem valami egészen más, de nem is akarok nagyon a részletekbe belemenni, mert ezek a részletek adják össze a Gyújtogatók fantasztikus hangulatát. Kritikánkat itt lehet elolvasni.
Ezt Queen Latifah mondta, nagy meglepetésre nem a Bohém rapszódiáról, hanem A kedvencről készült legjobb filmes összefoglaló előtt.
Alfonso Cuarón megkapta 3. Oscarját (az előző kettőt a Gravitáció rendezéséért, illetve fényképezéséért kapta). A tábla átlóit kerüli egyelőre a gála, így nem lesz meg a bingó.
Az Oscar utáni hagyományos kormányzói bálra, ahogy 25 éve mindig, most is Wolfgang Puck sztárséf főz. A háromórás ceremónia után 1500 kiéhezett vendéget kell jóllakatnia, amihez a következőkből főz:
Előételnek 3500 Oscar-szobor sziluettű pirítóst kínálnak creme fraiche-sel, füstölt lazaccal és kaviárral. De lesz miniburger, a pizza és a csirkés pite is, és idén először Puck egy édesanyja receptje szerint készült osztrák ételt, karintiai gombócot is készít majd. A 16 ezer adag étel között vegán és gluténmentes fogások is lesznek. A hagyományos csokoládé Oscar-szobrok sem maradnak el, ezeket 10 kiló ehető aranyporral szórják be.
Paul Massey, Tim Cavagin és John Casali a nyertesek.
Amikor a hangvágásért nyertes John Warhurst megemlítette, hogy micsoda remek élet volt nap mint nap a Queennel dolgozni, akkor őket is mutatták.
John Warhurst és Nina Hartstone nyerték a film első Oscarját.
Vannak filmek, amikkel kapcsolatban mindenki készpénznek veszi, hogy jelölni fogják, de végül februárban jön a koppanás.
A brit minisorozat feldolgozása egy parádés thriller egy csapat nőről, akiknek a férjeik egy balul sikerült rablás végrehajtása közben meghalnak, ezért átveszik tőlük a stafétát. A rendező Steve McQueen, akit az akadémia már a kegyébe zárt a 12 év rabszolgasággal, a szereplőgárdában pedig egytől-egyig fantasztikus alakítást nyújt mindenki, Colin Farrelltől Elizabeth Debickin keresztül Viola Davisig. Kritikánkat itt lehet elolvasni.
Nem hangolódtunk rá idebenn a vibe-ra, egyesek rögtön mélypontot kiáltottak, de aztán eszünkbe jutott, hogy a Queen fele és Adam Lambert nyitotta az egész gálát.
Bár nem ritka Hollywoodban, hogy a rendező egyben az operatőr is, mégsem volt még az Oscar történetében olyan, hogy egy rendező a saját filmjén végzett operatőri munkájáért kapott volna díjat. Eddig, mert most Alfonso Cuarónnak sikerült. A Romáról írt cikkünket itt lehet elolvasni.
A film operatőre eredetileg Emmanuel Lubezki lett volna, de nem sikerült összeegyeztetni a naptárakat, így Cuarón megcsinálta maga a munkát. Megérte.
A Roma című film fényképezéséért.
Roma wins it. @AlfonsoCuaron thanks Mexico while accepting Best Cinematography during the #oscars broadcast https://t.co/f2RuJsiHLx pic.twitter.com/hArzF0rrV6
— Hollywood Reporter (@THR) February 25, 2019
Hannah Beachler és Jay Hart a győztesek, ez már a Fekete Párduc második Oscarja.
A legjobb sminkért Greg Cannum a negyedik Oscarját kapta, de nem a harmadikat, ezért arra a mezőre nem járt csillag. A Fekete párducot viszont máris díjazták, és a legjobb jelmez díjának borítékjával hosszan piszmogott Melissa McCarthy és Brian Tyree Henry.
Brad Pitt 2001-ben alapította meg a Plan B Entertainment nevű produkciós céget, ami elég sikeres lett azóta. Hozzájuk köthető a Tégla, a Holdfény és a 12 év rabszolgaság is, és ma is elég jól indították a gálát, mert az If Beale Street Could Talk és Az alelnök is hozzájuk tartozik, így máris két Oscar-díjnál tartanak és ki tudja hol van még a vége!
Megoszlanak a vélemények arról, hogy mi számít jó köszönőbeszédnek. Az biztos, hogy az időből kifutni, és az zenét túlharsogva kiabálni, hogy "akkor is befejezem!", "akkor is végigmondom!" nem a legszerencsésebb, mégis minden évben akad ilyen nyertes. A Vanity Fair összegyűjtötte, hogy szerintük melyek voltak a legjobb köszönőbeszédek az elmúlt évtizedekben, pontosabban kik használták ki a legemlékezetesebben a rendelkezésre álló 90 másodpercet.
A hisztérikus-sírós beszédeket Halle Berry (Szörnyek keringője), a hisztérikus-nevetőseket Julia Roberts (Erin Bronkovich) képviseli. A féktelen örömmámor kategóriában Cuba Gooding Jr. (Jerry Maguire) és a széktáblákon lépkedő Roberto Benigni (Az élet szép) indul, míg a harcias vonalat a tavalyi női győztes, Frances McDormand (Három óriásplakát Ebbing határában) vitte, és természetesen Marlon Brando (A keresztapa), aki maga helyett egy indián lányt küldött a díjátadóra, hogy ő mondja el, Amerika méltatlanul bánik az őslakosokkal.
McCarthy úgy öltözött, mint valaki A kedvencből, Tyree Henry pedig Fekete Párducos volt. Ruth Carter megköszönte Spike Lee-nek is a díjat, és a 97 éves édesanyjának is. Az ő beszéde végén is megindultak a vonósok.
Ruth Carter a jelmeztervező. Ezzel megvan a Disney Marvel-univerzumának első Oscar-díja.
Köszönőbeszédében megjegyezte, hogy bár a Fekete párduc a Marvel-univerzum első fekete szuperhőse, a jelmez segítségével egy afrikai királyt csináltak belőle.
Costume designer @iamRuthECarter on #BlackPanther: “Marvel may have created the first black superhero, but through costume design, we turned him into an African king.” https://t.co/I1ZkzK7cSQ #oscars pic.twitter.com/C7ViQBdVVx
— Hollywood Reporter (@THR) February 25, 2019
Őket is lezenélték.
Greg Cannom, Kate Biscoe és Patricia Dehaney nyertek, Greg Cannomnak ez már a nagyedik Oscar-díja!
Vannak filmek, amikkel kapcsolatban mindenki készpénznek veszi, hogy jelölni fogják, de végül februárban jön a koppanás.
Jó, ez a bevezető mondat, nem teljesen igaz Bo Burnham első filmjére, mégis nem lett volna meglepő, ha néhány jelölés összejön neki. Az Eighth Grade-et imádták a kritikusok és elég sok díjat is elnyert, ráadásul az az A24 volt a forgalmazója, amelyik cég például a Lady Birdöt is sikerre vezette. A történet itt is hasonló, csak itt egy 14 éves lányt követünk (Elsie Fischer), ahogy megpróbálja túlélni a középiskola utolsó évét. Ez alapján egy teljesen átlagosnak tűnik, de Burnham egyedi vizuális látásmódja és Elsie Fischer természetes alakítása kiemeli a filmet a coming-of-age filmek közül és reálisan és viccesen mutatja meg, milyen a közösségi médiák árnyékában tinédzsernek lenni.
Az Eighth Grade legnagyobb győzelme kétségtelenül az volt, mikor megnyerte a Writers Guild of America Awards-on (ez a forgatókönyvírók céhe) a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriáját, ahol legyőzte az olyan Oscar-esélyes filmeket, mint a Zöld könyv, a Roma vagy a Vice. A rendező forgatókönyvíró, Bo Burnham a köszönőbeszédében a többiek orra alá is dörgölte, hogy annyira nem számított a győzelmre, hogy nem készült semmilyen beszéddel, továbbá azt üzente a veszteseknek, hogy jó szórakozást az Oscar-gálán.
Parázs vita alakult ki közöttünk, hogy kell-e az nekünk, hogy egyenként mutatják be a legjobb film kategória jelöltjeit.
Rovataink a Facebookon