Tizenkét választás Magyarországon

Eleget ostoroztuk már a médiát, amiért nyakunkra hozta a realitykórságot, ideje, hogy rúgjunk egyet a gyártási szalonnából, zsírtalanított kötőszövetből, bőrkepépből és kalocsai állományjavítóból összekotyvasztott néplélekbe. (Ami miatt érdemes volt megvenni a licenszet.) A nép rugdosásához hétmérföldes csizma kell, amivel az idő fonalán is visszarúgtatunk majd, általtekintve, hogyan ikszelt az istenadta eleddig a Big Brotherben. Mindennek apropója - merthogy nem bőrkötésben printelünk, apropó az kell, röptében kapjuk el a nikkelszamovárt - az, hogy súlyos léleksérvét maga után rángatva távozott a házból az egyetlen ember, aki bizonyítani akart valamit, de nem hagyták.

Pongó csalódott az emberekben. Katasztrófának tartja, hogy kiszavazták, hiszen itt egy mentalitás bukott meg: a választók a munkára, az igyekezetre és az igazságra mondtak nemet. A tisztességes ember eszményét utasította el a közönség, ennek az országnak meg vannak számlálva a napjai, a munkerkölcs nálunk, mint a hóbagoly, csak átutazóban mutatkozik.

Pongónak részben igaza lehet, de a saját esetében persze nem: személyében nyilván nem a munka és az igyekezet, pláne az igazság sarkallta telefonálásra a népeket, sokkal inkább az, hogy kevesen szeretik az igazság kizárólagos letéteményeseit, főleg ha ezt agresszív atyáskodással adják elő. No de ezen teljesen fölösleges elmélkedni, hiszen idén sokkal nagyobb szabású felmérések készültek ugyanebben a témában, az már csak hab a tükörtortán, hogy a reakció kísértetiesen hasonlított a komlói fehérneműáruséhoz: akkor sem ők vesztettek, hanem a nemzet.

A Big Brother választásai ugyanakkor megérdemlik a politikusok, illetve sminkeseik figyelmét. Összesen kétszázezer szavazat érkezett Pongóra és vetélytársára, úgyhogy a felmérés - feltételezve, hogy a szavazatszámlálás körül nincsenek lényeges anomáliák - meglehetősen reprezentatív. Az eddigi eredmények alapján tehát legalábbis arról képet formálhatunk, hogy mi vált ki ellenérzést a fiatal tévénézőkből, s ennek megfelelően alakíthatjuk majd nemzetvezetői profilunkat.

Judit, az első távozó esete arra figyelmeztet, hogy a magyar nem szereti az alattomos intrikát. Ha a Parlament úgy be lenne kamerázva, mint a BB-ház, akkor nagy bajban lennének képviselőink, de egyelőre csak arra kell ügyelniük, hogy ne nyilvánosan fondorlatoskodjanak - ebből tehát még nem tudtunk meg semmit. Tara példája szintén nem releváns: a mi politikusaink már régen rájöttek arra hogy nem szabad semmilyennek lenni, jó kövér hülyeségmalacokat kell körbevezetni a médián, hogy meg ne unják az embert, illetve hogy egyáltalán odafigyeljenek rá. Ititől már tanulhatnánk: nem szabad kutyaszart kihajigálni a kerítésen, és persze a bölcsészszektor most sokatmondóan bólogat, átvitt, sőt átcipelt értelmek kavarognak az értelmiségi műhelyekben a politikai kutyaszarhajigálásról, esetleg a kutyaszar politikai hajigálásáról. Fölösleges: a néző a konkrét kutyaszarért küldte el Itit, nem számolt tovább, különben is kezdődött a Barátok közt, és át kellett kapcsolni.

Eddig tehát kvázi megcáfoltam a posztulátumot, hogy ki lehet hámozni valami magasabb értelmet ebből a pár százezer szavazatból. Angéla kiszekálása azonban már néplélektanilag is értelmezhető. Rém egyszerűen mégpedig: a pillepalackból dudvát locsoló proletár, aki megbuktatta a polgári kormányt, nehezen viseli, ha valaki okosabb nála. Különösen, ha csak úgy nettó okos, és nem fűzi hozzá, hogy ebből az okosságból friss űrsütit dagasztunk a méltatlanul rosszkedvű lakosságnak, és egyben vízkövetlenítjük végre a kazincbarcikai kórházat. Ha Júlia nem akar a földön járni, majd megdobáljuk uccakővel, elkapjuk a bokáját, amíg elérjük innen, a mocsárból. Méghogy intelligencskedik itt ez a vénkisasszony, há' de nem-e a mi tükrünk ez a műsor? Megcsiszoljuk, ráspollyal, úgy látszik igazán, ki lakik e hazában.

realitynaplo.index.hu Volkssturm - Big Brother-megnyitó Realitynapló 1. - Lehet matyizni Realitynapló 2. - És provokátorok Realitynapló 3. - Tulajdonképpeniségek Születési agónia - Való Világ-megnyitó Realitynapló 4. - A valóság odaát van Realitynapló 5. - Mindörökké valóság Realitynapló 6. - A Nagy testvért figyeljétek? Realitynapló 7. - Szerencseherék Realitynapló 8. - Jogi esetek Realitynapló 9. - Valóságshow-elmélet haladóknak Realitynapló 10. - Fele királyságok Realitynapló 11. - Vissza a valóságba Realitynapló 12. - Ámbár Realitynapló 13. - Kontrapornó Realitynapló 14. - Valóságshow a sufniból Realitynapló 15. - Irén Csodaországban

Okosnak lenni tehát nem ér, vagy legalábbis önmagában nem. Sokkal elkeserítőbb viszont, hogy a nettó butaság önmagában senkit nem zavar. Andreánál sötétebb nőt ugyanis széles e hazából nem lehetne felhajtani, olyannyira, hogy őt is Ausztráliából, a debil, drogos koalák közül kellett importálni. Ábel Anita valószínűleg az éjjeliszekrényén tartja a képét, hogy ébredéskor már örvendezhessen második helyezése fölött. Az első pár héten kiderült, milyen is az, ha valaki egy bővített egyszerű mondatot sem tud felfogni. És mégis: Andrea nem váltott ki népharagot, nem tüntettek ellene polgári körök, nem kasszírozta be a közönségszavazatok zömét - a reménytelen ostobaság, úgy tűnik, nem veri ki a biztosítékot senkinél.

Ez a tanulság. A politikusok megnyugodhatnak, a televíziók pedig fordíthatnak a kormányon még öt fokkal balra: közönségük legkeményebb magja Whiskast venne magának is. A statisztika szakemberei pedig megpróbálhatják megkeresni a helyes súlyozószámot: milyen hülyének kell lenni ahhoz, hogy egyáltalán szavazzon valaki, és mennyiben alkalmazható a hülyék tanulmányozása a nemhülyék kutatásában?

Búcsúzóul hadd osszam meg az összeesküvés-elméletekért betegesen rajongó magyar polgárság két új költeményét. Az egyik azt beszéli el, hogy Pongót az RTL Klub imakommandója szavazta ki, hogy ezzel csökkentsék a Big Brother nézettségét. Érdekessége a koncepciónak, hogy már a kiszavazás előtt is terjedt, csak akkor még a jelölésért tették felelőssé a konkurens csatornát, könnyedén felülemelkedve a tényen, hogy a jelölés javarészt a lakóktól függ, vagy ha bármelyik tévétől, akkor elsősorban nem a konkurenstől. A másik történetnek semmi köze a Big Brotherhez, de azért kedves: eszerint pedig amióta számítógéppel lehet csak lottózni, a Szerencsejáték Rt. központjában egy nagy teljesítményű, feketére lakkozott komputer összesíti a tippeket, és meghatározza azt az öt számot, amire senki sem gondolt. Ugyanez a számítógép vezérli a sorsoláshoz használt golyóvihart (alternatív változat: a golyóbisok cinkeltek, a megfelelő számokat elektromágnessel választják ki). Így aztán csalás az egész, az összegyűlt pénzt pártfinanszírozásra, valamint leértékelt gripenekre fordítják; a világ krómozott műanyagból van, kilopták belőle a véletleneket. Szóval butasággal valóban el vagyunk látva, nem is csoda, hogy nem tűnik fel nap mint nap.